nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ajtaja vagy ajtója?

Szakértőnk megállapítja, hogy nincs baj olvasónk fülével. Megismerkedünk az elidegeníthető és az elidegeníthetetlen birtok fogalmával, miközben egy pillanatra Somlai Artúr is felbukkan a képernyőn.

Kálmán László | 2013. augusztus 13.
|  

Klára nevű olvasónk írja:

A rádióban hallottam a következő mondatot: ... betegség miatt az előadás elmarad, a jegyek a helyszínen kicserélhetők, vagy visszaválthatóak. A vasútállomáson így tájékoztatják az utazókat: A kocsik ajtójai önműködően záródnak. Sorolhatnám tovább, mert egyre gyakrabban hallok ilyeneket. Nekem ez így sérti a fülemet. Az én fülemmel van baj?

Semmi okom azt feltételezni, hogy Klára fülével baj lenne, sőt, valószínűleg a nyelvérzékével sincs semmi gond. A nyelvtudomány szempontjából annyi történik, hogy olyan alakokat hall, amelyek eltérnek az általa megszokottaktól. Hogy ennek mi az oka, nehéz megmondani: az-e, hogy bizonyos nyelvváltozatoknak, amelyek eltérnek a Kláráétól, megnőtt a használati köre, vagy az-e, hogy Klára többször hallja-e ezek használóit, vagy pedig az-e, hogy más nyelvváltozatok ezekből átvették (vagy tőlük függetlenül létrehozták) a kérdéses alakokat. Erre csak gondos vizsgálattal kaphatnánk választ, amire (ezt merem állítani) senki sem fog pénzt áldozni. Sőt, ha választ kapnánk arra, hogy nyelvileg pontosan mi történik, akkor még a változás mögötti esetleges társadalmi okokat is megvizsgálhatnánk (népességvándorlás, társadalmi mobilitás stb.), és biztos vagyok abban, hogy ezekre a vizsgálatokra sem lehetne pénzt szerezni.

Akárhogy is áll a dolog, nem Klárával van a baj. Sőt, egy-egy ilyen változástól nem is lesz Klárának semmi baja, sem a fülének, sem a nyelvérzékének, mert az ilyen változások ártalmatlanok. Szóval szerencsénk van, hogy a nyelv nem olyan mint például a minket körülvevő természet: senkit nem veszélyeztet a változása, szemben azzal, amit az úgynevezett „nyelvvédők” teljesen tudománytalanul állítanak.

Mi is a furcsasága az idézett alakoknak? Ami az -ó/-ő végű tövek utáni kötőhangzó használatát illeti (kicserélhetők, visszaválthatóak), erről többször írtam már ebben a rovatban, például részletesen a nyitótövekről szóló válaszomban. Az ajtójai esete azonban egészen más, talán nem is függ össze ezzel.

A magyarban a birtokos jelenlétére utaló toldalék esetében a birtok többes számát az -i- jelöli. Ez az -i- néha egy -(j)a/-(j)e után áll (boltjai, képei), máskor viszont, amikor a tő magánhangzóra végződik, a -ja/-je rész hiányzik (kutyái, kapui). Egy kivétel van: azoknak a névszóknak az esetében, amelyeknek a töve -i-re végződik, mégiscsak ott a -ja/-je (zoknijai, földijei). Minthogy ez a megoszlás aszimmetrikus, és elszigetelt is (a névszók és igék egyéb alakjaiban nincs párhuzama), ki van téve az ingadozásnak, és így hosszabb távon a változásnak is. Így a kapui mellett sokszor hallani azt, hogy kapujai, a boltjai és zoknijai mintájára, analógiájára.

Artúr Somlai, a galuska somlói
Artúr Somlai, a galuska somlói
(Forrás: mek.oszk.hu / Magyar színházművészeti lexikon)

A Klára által idézett ajtójai tehát ebbe a sorba illeszkedik. Csakhogy ebben van még egy csavar: sok -ó/-ő végű szótőnek (a tövek korábbi alakjainak maradványaként) van más tőváltozata is. Nem az egészen kivételes, v-vel bővülő tövekre gondolok (pl. ló ∼ lovat, hó ∼ havat), hanem az olyanokra, mint az erdő: ezeknek van egy rövid -a/-e végű tőváltozatuk is, ami éppen a birtokosra utaló toldalék előtt jelenhet meg (erdeje), és néha egy-egy képzett alakban (pl. erdei madár). Az -a/-e végű tőváltozat változó mértékben hangzik régiesnek, esetleg csak megszilárdult alakulatban fordul elő, vagy jelentéshasadással (erről is írtam) más értelemben használatos, mint az -ó/-ő végű tőváltozat. Például nem kérdezik tőlünk a pénztárnál, hogy Nincs apraja véletlenül? Csak az apraja-nagyja kifejezésben maradt meg az apró tőnek ez a változata. A zsidaja régies, és pejoratív hangzású is.

Az ajtó is ezek közé a tövek közé tartozik: az ajtaja azonban nem régies hangzású, nagyon is használatos, de inkább csak abban az értelemben, amit a nyelvészek elidegeníthetetlen birtoknak szoktak nevezni, ami azt jelenti, hogy az, amire a birtok utal, nem annyira tulajdona, hanem inkább a része annak, amire a birtokos. Tehát a háznak ajtaja van, míg az asztalosnak sok eladó ajtója. Azt hiszem, nem mindig tesszük meg ezt a különbségtételt, és nyilvánvaló, hogy itt is egy folyamatban lévő jelentéshasadással állunk szemben.

Ennek a kereskedőnek nincsen ajtajai, de sok eladó ajtója van
Ennek a kereskedőnek nincsen ajtajai, de sok eladó ajtója van
(Forrás: Wikimedia Commons / michael ely / CC BY-SA 2.0)

Érdekes, hogy az -ó/-ő végű tövek a -a/-e végű tőváltozataiban hogyan alkothatjuk meg a több birtokra utaló alakokat. Egyrészt azért érdekes, mert tövenként más a lehetséges alakok megoszlása. A Klára által idézett ajtó tő esetében a leggyakoribb az ajtajai, ritkább az ajtói, és ma már gyakorlatilag nem létezik az ajtai (a 20. század első felében ez még létezett). Viszont például az erdő esetében a leggyakoribb az erdői, valamivel ritkább az erdejei, és már gyakorlatilag nem létezik az erdei. Az a változat, amelyik Klára fülét sérti, vagyis az ajtójai (és hasonlóan az erdőjei) szinte csak nyelvbotlásként fordul elő. Szerintem azért, mert a beszélő a másik három változat közül éppen nem tud választani, és kínjában egy negyediket produkál. Úgy tűnik, hogy a különböző változatok létezése, tövenként eltérő gyakorisága újabb változatok létrejöttéhez vezethet, „a bőség zavarának” következtében.

Az -a/-e végű tőváltozatok másik érdekessége egy elemzési probléma. Ha valaki azt állítja, hogy ezekben az -a/-e valóban „a tőhöz tartozik”, akkor azt várnánk, hogy a magánhangzó hosszú változata jelenjen meg a toldalékos alakokban, ezeknek a mintájára: alma ∼ almája, almái; eke ∼ ekéje, ekéi. Ezzel szemben azt találjuk, hogy ajta- ∼ ajtaja, ajtai; erde- ∼ erdeje, erdei. Ez az -a/-e tehát inkább a birtokosra utaló toldalékokhoz hasonlít, tehát ezeknek a mintájára: háza ∼ házai, képe ∼ képei. De ha úgy akarjuk elemezni az ajta- és az erde- alakokat, hogy a végükön birtokosra utaló toldalék van, akkor egyrészt semmi keresnivalója nem lenne utánuk még egy -ja/-je elemnek, másrészt nem világos, hogy más képzett alakokban mi keresnivalója lenne ennek az -a/-e végződésnek (pl. erdő ∼ erdei madár, Rozsnyó ∼ rozsnyai polgár).

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
9 distvan 2013. augusztus 28. 11:40

Miért ne lenne olyan, hogy szót ad?

Pl: "Az ülés levezető elnöke megadja/megvonja a SZÓT a hozzászólónak/hozzászólótól." Mégsosem hallottam, hogy egy képviselőnek szavat adtak volna, ha hozzászólásra jelentkezett. Nem igaz?

@Janika:

8 mederi 2013. augusztus 21. 10:33

"..ha úgy akarjuk elemezni az ajta- és az erde- alakokat, hogy a végükön birtokosra utaló toldalék van, akkor egyrészt semmi keresnivalója nem lenne utánuk még egy -ja/-je elemnek, másrészt nem világos, hogy más képzett alakokban mi keresnivalója lenne ennek az -a/-e végződésnek (pl. erdő ∼ erdei madár, Rozsnyó ∼ rozsnyai polgár)."

A témával kapcsolatban az jut eszembe, milyen a "szabályos" falevél?.:)

Szerintem pl. a "mereszt/ mered(t)" késztetéspárhoz hasonlóan -ahol az eredmény oldalból szabályosan (persze másféle szabályosság is van, mint pl. a "kopaszt/ kopod(t)" -- "kopott" esetén) képezhető a "meredő" és a "(*mer(e)dő)/ meddő" (a meddő már nem csak melléknév, hanem főnévként is használatos)- az "ereszt/ ered(t)" eredmény oldalából is képezhető az előbbi "*merdő" szerü képződmény ami jelen esetben esetben csak főnév ("eredője"--"erdő", ha nem is "*eddő":)).

7 Janika 2013. augusztus 13. 16:00

@szigetva: igazad van, szót kérek, de szavamat adom, vagy szavát adja, de semmiképpen szót ad. köszi a pontosítást

6 szigetva 2013. augusztus 13. 15:33

@Janika: „szavat adok” ezt komolyan így mondod? „Szavat adok nekik is”, „megadom a szavat”? Nem az zavar meg, hogy „szavamat adom”?

5 Janika 2013. augusztus 13. 14:07

A cikkhez hozzászólva, szerintem pusztán arróül,van szó, hogy ha elméletileg többféleképpen is lehet képezni a toldalékokat, akkor a beszélők idővel egyiket-másikat előnyben részesítik így elterjedtebb leszl. Esetleg más helyzetre használják, így jelentésbeli eltéréséé alakulhat. Ez inkább véletlen hatás, mint valami szabályrendszerből következő dolog. Megfigyelhető, hogy egyszótagú szavaknál nagyobb a változatosság, hosszabbak a -ja, -je végződést használják kizárólag.

pl ó végű egyszótagú szavak, ó (régi), ő, hó, só, Pó (folyó), gó (játék), ló, tó, tő

a végzősék ja, ava, ova,

ó: ója, ava - az ava jelentésben is módosult, pl avas

ő, övé

hó: hava, de nem hova vagy hója

ló: lova, de nem lava, lója

só: itt van sója és sava is, de nincs sova a sava viszont jelentésben módosult

szó: szava, de nem szója, szova

a folyó és a játék esetében csak a Pója, gója létezik

tó: tava

tő: töve

hosszabb szavaknál marad a szabályosabbnak tűnő ja, je végződés.

pl altatója, temetője, istállója, repülője

nos az ajtó, erdő kétszótagú azaz nem től rövid se nem túl hosszú, talán ezért lehet több változtata: ajtója, ajtaja, erdője, erdeje

Szerintem a kulcs a gyerekekben lesz. Először, megtanulják a szabályosabb alakokat, majd a kivételeket, minél többszörm hall a gyerek egy kivételt, annál inkább fogja a későbbiekben is használni.

pl gyerekemtől hallottam az "ője" szót az "övé" helyett. Aztán megtanulta hogy azt nem úgy kell, és nem használja tovább abban a formában.

A rövideb szavak viszont általában gyakoribbak, ezért több kivételes szabályt fogunk találni a rövidebb szavak között mint a hosszúak között.

pl szót kérek de szavat adok.

4 Janika 2013. augusztus 13. 13:31

az aprjaja csak aprópénz értelemben nem használatos, egyébként mondunk hasonlót: "a kis halakat dobd vissza a tóba", azaz "dobd vissza az apraját" és nem apróját. És persze a törpök is Aprajafalvában laknak :-)

3 siposdr 2013. augusztus 13. 11:07

Az én, a múlt század elején született nagypapám még pl. Üllei útnak hívta az Üllői utat.

2 gorilla 2013. augusztus 13. 10:58

Ez inkább valamilyen "ejtéskönnyítő" hangváltozás lehet, nem? Tehát az az -a-, az ajtó ó-jának felel meg csak el van torzulva.

1 Galván Tivadar 2013. augusztus 13. 10:31

"amit a nyelvészek elidegeníthetetlen birtoknak szoktak nevezni, ami azt jelenti, hogy az, amire a birtok utal, nem annyira tulajdona, hanem inkább a része annak, amire a birtokos" -- bihászman?

"Ennek a kereskedőnek nincsen ajataj" -- bihászman?

Információ
X