nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ként vagy kenet?

A zavart nyilván a kén tőhöz nagyon hasonló, használatában is hozzá közel álló szén tő alakjai okozzák: szenet, szenek, szene stb. Ráadásul a szén esetében meglehetős ingadozás is tapasztalható: amikor kémiai elemként (nem pedig fűtőanyagként) beszélünk róla, elég gyakoriak a szént, szénje stb. alakok is.

Kálmán László | 2013. október 30.
|  

A kérdés egyszerű, ezért Anna nevű olvasónk lakonikusan teszi fel:

Kén tárgyesete -- ként vagy kenet? és miért (ha lehet)...

Tulajdonképpen a válasz is egyszerű: ként. Hogy miért? Mert az általam elérhető források egyikében sem fordul elő a kenet a kén szó tárgyeseteként, és ez a saját anyanyelvi megítélésemmel is egybevág. Hogy miért vetődik fel egyáltalán a kenet alak lehetősége, az már jóval bonyolultabb és nehezebb kérdés.

A zavart nyilván a kén tőhöz nagyon hasonló, használatában is hozzá közel álló szén tő alakjai okozzák: szenet, szenek, szene stb. Ráadásul a szén esetében meglehetős ingadozás is tapasztalható: amikor kémiai elemként (nem pedig fűtőanyagként) beszélünk róla, elég gyakoriak a szént, szénje stb. alakok is. (Például a szént tárgyesetű alak előfordulásai a szén összes tárgyesetű előfordulásainak 20%-át teszik ki. Azt megfelelő korpusz hiányában nagyon nehéz megállapítani, hogy mekkora ez az arány akkor, ha csak a kémiai jellegű előfordulásokat tekintjük.)

De miért viselkedik a szén tő ilyen furcsán? (Hogy a kén miért nem, arra persze nem lehet válaszolni.) A magyar névszótövek egy részének az a sajátossága, hogy az utolsó magánhangzójuk hol hosszú, hol rövid alakban jelenik meg, váltakozást mutat. Hosszú magánhangzó jelenik meg például az alanyesetű és a -ban/-ben toldalékos alakjukban: nyár, nyárban, madár, madárban; szén, szénben, kenyér, kenyérben és így tovább. Rövid magánhangzó szerepel azonban például a tárgyesetű és a birtokosra utaló toldalékos alakjaikban: nyarat, nyarunk, madarat, madarunk; szenet, szenünk, kenyeret, kenyerünk és így tovább. Az én nyelvérzékem szerint a kén tő nem tartozik ezek közé a szótövek közé, ezért minden alakjában hosszú é szerepel.

Karbonszulfid: szénlánc, a végén egy-egy kénatommal
Karbonszulfid: szénlánc, a végén egy-egy kénatommal
(Forrás: Wikimedia Commons / Jynto)

Hogy pontosan melyik alakokban fordul elő hosszú, és melyikekben rövid magánhangzó, azt egy kicsit bonyolultabban kell megfogalmazni. Azokban az alakokban fordul elő a rövid változat, amelyekben a tő utolsó mássalhangzóját magánhangzó követi (ahogy például a nyarat, madarat, szenet, kenyeret alakokban is), kivéve az úgynevezett analitikus toldalékos alakokat (pl. az -ig toldalékosokat: nyárig, szénig), valamint az -n toldalékos (szuperesszívusz) alakokat: nyáron, madáron, szénen, kenyéren. Egyébként azok a tövek, amelyeket ez a hosszú–rövid váltakozás érint, valamennyien nyitótövek.

Persze probléma, hogy a mai standard magyarban (a művelt pesti köznyelvben) az [e] hang mindkét halmazban benne van. Így a tárgyesetben (kenyeret) és a szuperesszívuszban (kenyéren) egyaránt [e] hang követi a tő utolsó mássalhangzóját. Pedig ha a mély toldalékos alakokat nézzük, akkor kiderül, hogy a tárgyesetben érvényesül a tő nyitótő volta (madarat), míg a szuperesszívuszban nem: madáron. Ezzel a furcsasággal, aszimmetriával összefügg az, hogy miért vetődik fel egyáltalán a kén ∼ kenet váltakozás lehetősége magyar anyanyelvű beszélőkben. Mivel elölképzett toldalékolás esetén emiatt kevésbé válik el élesen a nyitótőszerű viselkedés a „normál” viselkedéstől, annak is kevésbé világosak a feltételei, hogy a tőbeli magánhangzó hosszú változata, vagy a rövid változata jelenik-e meg.

Ennek a furcsaságnak a legszembetűnőbb megnyilvánulása egyébként az, hogy elölképzett toldalékolás esetén a szuperesszívuszban már régen megfigyelhető ingadozás. Hiszen ilyenkor a szuperesszívuszi alakokban a tövet közvetlenül magánhangzó követi (pl. kenyéren), akárcsak a sokkal gyakoribb többes számú (kenyerek), a birtokosra utaló (kenyerem, kenyered stb.) vagy a tárgyesetű (kenyeret) alakokban, de az utóbbiaknál a tőben a rövid magánhangzó jelenik meg. „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek / álmodni képes” – mondja Hamlet Arany János fordításában. Persze a költő a szótagok hosszúsága miatt eltérhet a hétköznapi nyelvszokástól, de mégis csak olyan alakot választ, amit elfogadhatónak, magyarosnak talál. Így az egen alak vagy 80 helyen fordul elő a Magyar Történeti Korpuszban, az égen változat 957 előfordulása mellett, vagyis az esetek 7%-ában.

Az esetleges bizonytalansághoz, ingadozáshoz hozzájárulhat az is, hogy létezik egy másik típusú hosszú–rövid váltakozás töveken belül: az, amikor a tővégi hosszú -ó, -ő, (és egy esetben ) ragozott alakokban rövid -ov-/-av-, -öv-, illetve egy esetben -üv- hangsorokkal váltakozik: ló(ban) ∼ lovat, hó(ban) ∼ havat, tő(ben) ∼ tövet, illeve fű(ben) ∼ füvet. Ezekben az esetekben tehát elég nagy a hasonlóság a fent említett, madár és egér típusú tövekkel. Csakhogy ez utóbbiaknál a szuperesszívuszi alakokban is rövid a magánhangzó, nem pedig csak azokban, amelyekben a tő nyitótő volta tetten érhető: lovon, havon, tövön (a nyelvészetben használt esetében: tőn), illetve füvön.

Szenet (szént) és ként virágalakzatba is rendezhetünk
Szenet (szént) és ként virágalakzatba is rendezhetünk
(Forrás: Wikimedia Commons / Ben Mills)

Egyébként a kén esetében az ingadozásban szerepet játszik a tő viszonylagos ritkasága is. A hétköznapokban igen ritkán találkozunk ennek a tőnek a különböző alakjaival, ami szükséges feltétele annak, hogy bizonytalanok legyünk abban, hogy is hangzik egy-egy alakja.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
21 honestesiologist 2015. szeptember 16. 08:12

Egyszer élőszóban is találkoztam a kén, kenet formával. Kis Keve limnológus professzor használta állandóan ezt a formát előadása közben. Erre persze mindenki felfigyelt, volt is susmogás és kuncogás, de előbb-utóbb megszoktuk. Persze azóta is viccesen emlékszünk erre vissza.

Belegondolva, nem mindegy, hogy kitől hall szokatlan ejtésmódot az ember. Ha magasabb társadalmi státuszt tulajdonítunk a beszélőnek, jobban elfogadjuk tőle akár a szokatlan szóhasználatot. Bizonyos esetben még az utánozzuk is. Míg ha egyenrangú vagy alacsonyabb státuszúnak tekintjük a beszélőt magunkkal, vérmérséklettől függően talán még ki is javítjuk a hibásnak vélt szóalakot.

20 korhely 2015. május 21. 16:39

@lcsaszar:

Matematikában rendszerint vevé, mert könnyebb a képletek felolvasása, elmondása, ha rövid a szimbólumok neve. Az "y" egy kicsit kivételes, de legalább nem összetett.

19 lcsaszar 2015. április 29. 15:08

@szigetva: Ja, a vevé is ismerős...

18 szigetva 2015. április 29. 14:22

@lcsaszar: Az én kémiatanárom is ezt mondta (lehet, hogy egy suliba jártunk? ☺), de nem viccből, hanem neki komolyan szén~szenet, kén~kenet volt. Meg azt is mondta, hogy vevé (nekünk duplavé).

17 lcsaszar 2015. április 29. 14:03

Általánosban a kémiatanárom használta így: "kenet". Ő csak tudta, mi a helyes forma – viszont mindig viccelt, ezzel is.

16 mederi 2013. december 16. 15:47

Talán egyfajta ként tartalmazó kenet (kénes kenőcs) lehetett a "bűnös", ha (gondolom vidékiesen) módosult a kén tárgyesete és helyenként azonos lett a kenettel..:)

15 naat 2013. november 1. 13:13

@Fejes László (nyest.hu): persze a 'szent kehely' lehet sima főnév is, de lehet tulajdonnév is, amikor egy pontosan meghatározott, jelentőséggel bíró tárgyról van szó - ez alapvetően a szövegkörnyezet függvénye (mint ahogy a becenévként haszált madár, vagy pohár is az).

Csináltam egy nagyon kicsi (nem reprezentatív) "felmérést" a szent kehelyről (Szent Kehelyről), és ott is inkább a 'kelyhet' alak jött ki. Viszont felmerült, hogy ez földrajzi függésű is lehet: a dunántúliak inkább a 'kelyhet' alakot, míg (tapasztalatokra alapozott sejtés szerint) az alföldiek inkább a 'kehelyt' használnák.

Az 'a'->'á','e'->'é' mindenképpen játszik: nemcsak a tárgyeset, hanem általában a ragok felhúzzák ezeket a magánhangókat (kefÉvel, almÁnak, felÉről, stb).

14 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 31. 19:18

@naat: Köszönöm a pontosítást, valóban, bár én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szent kehely tulajdonnév. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy ha Sólyom község lenne, akkor Sólymot vagy Sólyomot látogatnánk-e meg. (Egyébként a „szabály” nem is érvényesül minden tőváltakozásnál, pl. ha egy név a-ra vagy e-re végződik, akkor mindenképp van benne a ~ á, ill. e ~ é váltakozás.

13 naat 2013. október 31. 16:00

@Fejes László (nyest.hu): annyival kiegészíteném, hogy nem tulajdon-, hanem személyneveket (ld. Pohár, mint becenév). A Szent Kehely tárgyesetét érzésem szerint a többség inkább 'Szent Kelyhet'-nek mondaná (vagy pl. Nemzeti KéptárAt).

@Janika: egyetértünk, a már egyébként is elég összetett szabályrendszer, teleszórva kivétellel (itt meg ott mégse) már szerintem sem 'szabályrendszer', vagy (többváltozós) függvény. A szoftverekben az ilyen 'szabályokat' pl. táblázatnak nevezik, aminek az elemei lehet, hogy valamilyen részletekben mutatnak szabályosságot (függvényszerűen - csak operátorokkal leírható), de mégiscsak tételes hozzárendeléseknek tekintjük őket.

Pont azért írtam a sok példát, mert a mai beszélőknél is megfigyelhető bizonyos ingadozás.

12 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 31. 08:42

@Janika: „Attól függ a madárt vagy madarat forma, hogy a milyen környezetben van. Pl Madarat lehet vele fogatni. Láttál már turulmadárt? Ismered a Madár nevű boxolót, azaz Madárt?”

Ennek semmi köze a madár tőhöz. Általában jellemző, hogy a tulajdonneveket „szabályosan” ragozzuk akkor is, ha egyébként „szabálytalan” tő. Pl. aranyat ásunk, de Aranyt olvasunk; sólymot látunk, de Sólyomot választották meg töztársasági elnöknek.

A többiről itt: www.nyest.hu/hirek/mi-koze-a-joslatnak-a-javaslathoz

11 Janika 2013. október 31. 06:50

Azt gondolom itt nincs semmilyen szabály, hiába is keresnék. pusztán arról van szó, hogy ha kétféle képezhető forma is lehetséges, akkor azok közül melyik lett az elterjedtebb. Bizonyos esetkben kimarad a kötőhang, bizonyos esetkben nem, és arra is van példa hogy mindkettő él, azonos vagy akár eltérő jelentéstartalommal.

pl jó, jót, javat - mindkét forma elterjedt, de mást jelent

tányér, tányért, tányérot, tányérat, midengyik verziót hallottam már.

a nagyon hasonló határ-t, meg csak határt formában hallottam.

ló-lovat, hó-havat, de só-sót, (a savat mást jelent), Pó(folyó)-Pót és nem *Pavat

Számomra a legérdekesebb a madár.

Attól függ a madárt vagy madarat forma, hogy a milyen környezetben van. Pl Madarat lehet vele fogatni. Láttál már turulmadárt? Ismered a Madár nevű boxolót, azaz Madárt?

10 Janika 2013. október 31. 06:04

@El Vaquero:

"Viszont ebbe a kategóriába tartozik a tó, de nem a szó, mert szót, és nem *szavat."

Erre azért ne végy mérget. A "szavat" változat is előfordul, igaz sokkal ritkábban.

Ne szánj meg éltem szűnte után, útas!

Ne szánj! nyugalmam felzavaró szavat

Ne mondj felettem, kinjaimnak

Vélem egyűtt temetése itt lett. /Vörösmarty Mihály/

Továbbá ha nem csak a sima tárgyesetet nézzük a "szó"-alakok inkább tó példáját követik: szavamat, szavát, és nem *szómat, *szóját. a sima "szót" forma inkább a kivétel.

9 Sultanus Constantinus 2013. október 30. 20:24

"Ként vagy kenet?" -- kenetet. :D

8 szigetva 2013. október 30. 20:17

@El Vaquero: De a palatálisok [+cor]-ok a legtöbb elemzésben, ami ilyen jegyeket használ. Az [m] pedig ki van zárva, mert az [−kor].

7 El Vaquero 2013. október 30. 20:13

@szigetva: így valóban még tömörebb lenne, bár az ny nem koronális és az m-met is ki kéne zárni.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X