-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A zavart nyilván a kén tőhöz nagyon hasonló, használatában is hozzá közel álló szén tő alakjai okozzák: szenet, szenek, szene stb. Ráadásul a szén esetében meglehetős ingadozás is tapasztalható: amikor kémiai elemként (nem pedig fűtőanyagként) beszélünk róla, elég gyakoriak a szént, szénje stb. alakok is.
A kérdés egyszerű, ezért Anna nevű olvasónk lakonikusan teszi fel:
Kén tárgyesete -- ként vagy kenet? és miért (ha lehet)...
Tulajdonképpen a válasz is egyszerű: ként. Hogy miért? Mert az általam elérhető források egyikében sem fordul elő a kenet a kén szó tárgyeseteként, és ez a saját anyanyelvi megítélésemmel is egybevág. Hogy miért vetődik fel egyáltalán a kenet alak lehetősége, az már jóval bonyolultabb és nehezebb kérdés.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A zavart nyilván a kén tőhöz nagyon hasonló, használatában is hozzá közel álló szén tő alakjai okozzák: szenet, szenek, szene stb. Ráadásul a szén esetében meglehetős ingadozás is tapasztalható: amikor kémiai elemként (nem pedig fűtőanyagként) beszélünk róla, elég gyakoriak a szént, szénje stb. alakok is. (Például a szént tárgyesetű alak előfordulásai a szén összes tárgyesetű előfordulásainak 20%-át teszik ki. Azt megfelelő korpusz hiányában nagyon nehéz megállapítani, hogy mekkora ez az arány akkor, ha csak a kémiai jellegű előfordulásokat tekintjük.)
De miért viselkedik a szén tő ilyen furcsán? (Hogy a kén miért nem, arra persze nem lehet válaszolni.) A magyar névszótövek egy részének az a sajátossága, hogy az utolsó magánhangzójuk hol hosszú, hol rövid alakban jelenik meg, váltakozást mutat. Hosszú magánhangzó jelenik meg például az alanyesetű és a -ban/-ben toldalékos alakjukban: nyár, nyárban, madár, madárban; szén, szénben, kenyér, kenyérben és így tovább. Rövid magánhangzó szerepel azonban például a tárgyesetű és a birtokosra utaló toldalékos alakjaikban: nyarat, nyarunk, madarat, madarunk; szenet, szenünk, kenyeret, kenyerünk és így tovább. Az én nyelvérzékem szerint a kén tő nem tartozik ezek közé a szótövek közé, ezért minden alakjában hosszú é szerepel.
Hogy pontosan melyik alakokban fordul elő hosszú, és melyikekben rövid magánhangzó, azt egy kicsit bonyolultabban kell megfogalmazni. Azokban az alakokban fordul elő a rövid változat, amelyekben a tő utolsó mássalhangzóját magánhangzó követi (ahogy például a nyarat, madarat, szenet, kenyeret alakokban is), kivéve az úgynevezett analitikus toldalékos alakokat (pl. az -ig toldalékosokat: nyárig, szénig), valamint az -n toldalékos (szuperesszívusz) alakokat: nyáron, madáron, szénen, kenyéren. Egyébként azok a tövek, amelyeket ez a hosszú–rövid váltakozás érint, valamennyien nyitótövek.
Persze probléma, hogy a mai standard magyarban (a művelt pesti köznyelvben) az [e] hang mindkét halmazban benne van. Így a tárgyesetben (kenyeret) és a szuperesszívuszban (kenyéren) egyaránt [e] hang követi a tő utolsó mássalhangzóját. Pedig ha a mély toldalékos alakokat nézzük, akkor kiderül, hogy a tárgyesetben érvényesül a tő nyitótő volta (madarat), míg a szuperesszívuszban nem: madáron. Ezzel a furcsasággal, aszimmetriával összefügg az, hogy miért vetődik fel egyáltalán a kén ∼ kenet váltakozás lehetősége magyar anyanyelvű beszélőkben. Mivel elölképzett toldalékolás esetén emiatt kevésbé válik el élesen a nyitótőszerű viselkedés a „normál” viselkedéstől, annak is kevésbé világosak a feltételei, hogy a tőbeli magánhangzó hosszú változata, vagy a rövid változata jelenik-e meg.
Ennek a furcsaságnak a legszembetűnőbb megnyilvánulása egyébként az, hogy elölképzett toldalékolás esetén a szuperesszívuszban már régen megfigyelhető ingadozás. Hiszen ilyenkor a szuperesszívuszi alakokban a tövet közvetlenül magánhangzó követi (pl. kenyéren), akárcsak a sokkal gyakoribb többes számú (kenyerek), a birtokosra utaló (kenyerem, kenyered stb.) vagy a tárgyesetű (kenyeret) alakokban, de az utóbbiaknál a tőben a rövid magánhangzó jelenik meg. „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek / álmodni képes” – mondja Hamlet Arany János fordításában. Persze a költő a szótagok hosszúsága miatt eltérhet a hétköznapi nyelvszokástól, de mégis csak olyan alakot választ, amit elfogadhatónak, magyarosnak talál. Így az egen alak vagy 80 helyen fordul elő a Magyar Történeti Korpuszban, az égen változat 957 előfordulása mellett, vagyis az esetek 7%-ában.
Az esetleges bizonytalansághoz, ingadozáshoz hozzájárulhat az is, hogy létezik egy másik típusú hosszú–rövid váltakozás töveken belül: az, amikor a tővégi hosszú -ó, -ő, (és egy esetben -ű) ragozott alakokban rövid -ov-/-av-, -öv-, illetve egy esetben -üv- hangsorokkal váltakozik: ló(ban) ∼ lovat, hó(ban) ∼ havat, tő(ben) ∼ tövet, illeve fű(ben) ∼ füvet. Ezekben az esetekben tehát elég nagy a hasonlóság a fent említett, madár és egér típusú tövekkel. Csakhogy ez utóbbiaknál a szuperesszívuszi alakokban is rövid a magánhangzó, nem pedig csak azokban, amelyekben a tő nyitótő volta tetten érhető: lovon, havon, tövön (a nyelvészetben használt tő esetében: tőn), illetve füvön.
Egyébként a kén esetében az ingadozásban szerepet játszik a tő viszonylagos ritkasága is. A hétköznapokban igen ritkán találkozunk ennek a tőnek a különböző alakjaival, ami szükséges feltétele annak, hogy bizonytalanok legyünk abban, hogy is hangzik egy-egy alakja.