nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
ki ellen indul a szél?
Támadt és támadott egy probléma

A „támad” ige azt is jelentheti, hogy ’keletkezik, létrejön, megszületik’, de azt is, hogy ’valami ellen indul’. A két jelentésében viszont különbözőképpen ragozzuk.

Kálmán László | 2014. szeptember 26.
|  

Nagyon érdekes kérdést küldött Eszter nevű olvasónk:

Ezt írta az Index: „Három kislányt támadt meg egy kutya”. Nekem a címbeli ige „támadott”. A támadt igét úgy használnám, hogy

Három kislányra támadt a kutya.

Nagy szél támadt.

Ez csak az én pécsi nyelvérzékem szerint van így? A ’meg’ okozza a ragozási különbséget?

Eszter kiinduló észrevételével teljesen egyetértek, a standard magyar nyelvben (nemcsak a pécsiben) úgy mondjuk ezt a mondatot, hogy Három kislányt támadott meg egy kutya. Ez idáig egyszerű, a bonyolult kérdés az, hogy vajon miért? Valóban a meg igekötő (vagy általában az igekötők) jelenlétén múlik a különbség?

Azzal kezdeném, hogy a másik két idézett példa megítélésében már nem értek teljesen egyet Eszterrel. Én úgy mondanám, hogy Három kislányra támadott (nem pedig támadt) a kutya. Abban persze egyetértünk, hogy Nagy szél támadt (nem pedig támadott). Lehet, hogy csak konzervatív beszélő vagyok, mert a Magyar Történeti Korpuszban sem találtam támadt alakot abban az értelemben, hogy ’valaki ellen fordult’, csak abban, hogy ’keletkezett, létrejött’.

A flotta akkor támadt, amikor szél támadott?
A flotta akkor támadt, amikor szél támadott?
(Forrás: Wikimedia Commons / Ludolf Bakhuizen (1631–1708))

Érdekes jelentéshasadása ez az egyébként ismeretlen eredetű támad igének, aminek valószínűleg ’(fel)kel, elindul’ lehetett a korábbi jelentése. Az egyik használata, a ’keletkezik, létrejön, megszületik’ csak a múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakban tér el a másiktól, a ’vmi ellen indul’ használattól (az előbbi mindig támadt, az utóbbi általában támadott). Ritkaság, hogy ilyen nagy mértékű az egybeesés (vagy megfordítva, hogy ilyen kis számú eltérő alak van) két ige között. Egy teljesen hasonló példát tudok, a valahova tévedt ’véletlenül odakerült’ és a tévedett ’nem volt igaza’ esetét. És talán még az ér és az érik hasonlítható hozzá, de azok között is több az eltérő alak, hiszen a második ikes. De a múlt időben köztük is csak az egyes szám harmadik személyben van eltérés (a karámhoz ért, de érett a meggy).

Érett meggy
Érett meggy
(Forrás: Wikimedia Commons / Sahehco / CC BY-SA 3.0)

A legérdekesebb azonban az – és ebben is igazat adok Eszternek –, hogy az igekötő jelenléte valahogy befolyásolja az alakoknak még ezt a kevés eltérését is. Való igaz, hogy a rátámadt nekem sem hangzik teljesen elfogadhatatlannak (bár azt nem mondanám, hogy a kislányra támadt), sőt, a Történeti Korpuszban 21-szer ez szerepel, míg a rátámadott csak egyszer. Viszont a megtámadt egyszer sem fordul elő ebben a főleg irodalmi szövegeket tartalmazó adattárban, mindig megtámadott az alakja. (Azt nagyon bonyolult lett volna vizsgálni, hogy mi a helyzet akkor, amikor az igekötő nem az igealakkal egybeírva szerepel, ezt nem tudtam ellenőrizni.)

Mi lehet mindennek a magyarázata? Mint annyiszor, itt is a különbségek funkcionális terheltségére kell hivatkoznunk. Amikor igekötő nélkül áll a támad egyes szám harmadik személyű múlt idejű alakja, akkor fennáll a félreértés veszélye, tehát nagyon informatív, hogy azt mondjuk-e, hogy támadt (mert ennek jelentése ’keletkezett’), vagy pedig azt, hogy támadott (mert ez meg azt jelenti, hogy ’támadásba lendült’). Igaz, hogy a két ige többi alakja egybeesik, de legalább akkor igyekszünk nem elmosni a különbséget, amikor ennek van szokásos nyelvi kifejezési lehetősége. Az igekötős alakok viszont már nem keverhetőek össze egymással. A megtámad, a rátámad és a feltámad már nem kétértelműek, tehát sem abban a bizonyos egyes szám harmadik személyű múlt idejű alakban, sem a többi alakban nem lehet összekeverni a két használatot.

Ennek alapján a megtámadott, a megtámadt és a feltámadott, illetve a rátámadott, a rátámadt és a feltámadt közti választás tulajdonképpen közömbös, és azt várhatnánk, hogy ezek egyforma gyakoriak (50–50%). Mégsem így áll a dolog, a megtámadt gyakorlatilag nem fordul elő, míg a rátámadt messze sokkal gyakoribb, mint a rátámadott (legalábbis az irodalom nyelvében), a feltámadott pedig régies a feltámadt-hoz képest. Erre semmilyen magyarázatot nem lehet adni, a véletlen alakította így, vagy olyan tényezők, amiket még nem értünk. Viszont az a tény, hogy a rátámadt alak sokkal gyakoribb, mint a rátámadott, magyarázhatja azt, hogy a kislányra támadt Eszternek nem is hangzik olyan rosszul (nekem viszont elég suta). Ő valószínűleg közelebb érzi a rátámadt alakhoz, hiszen -ra/-re ragos a bővítménye, míg az én nyelvérzékem számára ennél erősebb az a hatás, hogy a támad ’ellene indul’ múlt idejű E3 alakja mindig támadott.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 mederi 2014. december 5. 16:48

@Kormos:

Valóban nálam is, akkor ha kiemelem a "kutya" szó jelentőségét, ami csökkenti az alany általános jellegét..

Megjegyzem, hogy a harmadik példában a szórend is megváltozik:

"Kutya támadott meg három kislányt"...

5 Kormos 2014. december 3. 23:14

@mederi: Nálam is hasonló, csak nálam "egy" nélkül.

4 mederi 2014. december 3. 21:24

@Janika:

"Petőfi szerint föltámadott a tenger"

Szerintem Petőfi szövege ma is helyes..

Pl.

Péternek kedve támadt harcolni (feltámadt benne az érzés, hogy harcoljon), ezért támadott...

-Ilyen vonatkozásban a "támadt" arra utal, hogy "keletkezett/ létre jött benne egy érzés, hogy harcoljon", és csak ezután támadott.

Szerintem a

"támadt" (átvitt értelemben)= született, keletkezett, létre jött (átvitt értelemben)

"támadott" = (fizikai támadást) kezdeményezett.

Jézus és Lázár feltámadása egyfajta "újjá születés", így helyesen "feltámadtak"..

Petőfi szövegében nagyon is fizikai támadás az, amire utalás történik úgy gondolom, ezért helyesnek tartom ma is a fel(felé)támadott a tenger, vagyis az elitre, a vezetőkre..

3 mederi 2014. szeptember 26. 15:39

@mederi:

-Más értelemben szerintem a rátámad vk. valakire, általában csupán szóbeli, többnyire rövid idejű támadás..

Ha kutyákról van szó, úgy érzem, ha csak ijesztgetően ugatnak meg valakiket, az nem feltétlenül jelent fizikai kapcsolatot, harapást is.

-A megtámad valaki valakit vagy fizikai, vagy komoly következményekkel járó támadás (pl. leüt valakit/ beperel valakit)..

Talán kutyatámadás esetére is igaz lehet, hogy a "megtámadás" komolyabb következményekkel járhat, mint a "rátámadás".. :)

2 mederi 2014. szeptember 26. 15:26

Az én nyelvhasználatomban:

Egy kutya támadta meg a három kislányt. (határozott tárgy)

Egy kutya rátámadt három kislányra. (általános tárgy, nincs "a")

Egy kutya három kislányt támadott meg. (általános tárgy, nincs "a")

A megtámadott három kislány beszaladt egy házba. (állapotjelzős szerk.)..

1 Janika 2014. szeptember 26. 10:40

Nem az lehet benne, hogy az egyik inkább cselekvő múlt idejű és a a másik meg szenvedő múlt idejű alak?

pl ír - Peti írt - múlt idő, A könyv viszont íródott.

A d végű igék esetében azonban keveredik a kettő keveredik.

A szekér haladt, egy dolog meg lehet előrehaladott állapotban.

a támadt - támadott alakok meg ingadoznak, telán ezért, mert attól függ honnan nézzük a támadást..

hasonlóan a fáradt - fáradott

lehet hogy ezen okból a dott-dett alakokat sima múltidőként kicsit régiesnek érzem.

Pl Petőfi szerint föltámadott a tenger, én inkább föltámadtnak mondanám. Jézus, Lázár is feltámadt és nem feltámadott.

Információ
X