@Ed'igen: Részben igazad van, de attól tartok, ezzel a legitimációs erejükkel a kiadók visszaélnek. Az igazi szolgáltatást nem látom az ár mögött, de mindenesetre a nyújtott szolgáltatás nem áll arányban a kért árral.

A „gigantikus méretű tanulmányhalmazt” pedig javarészt a publish or perish elv okozza. Tudom, hogy valahogy mérni kell, mit csinálunk, mert az adófizető is szeretné látni, hogy hasznosan költi a pénzét, de sok olyasmit olvasni, amiről látszik, hogy csak azért jelent meg, hogy meglegyen az éves penzum.

Szóval nem egyszerű a helyzet, az biztos.

@szigetva: Szerintem a kérdés egy kicsit bonyolutabb, mint ahogy azt itt felvezeted. Valóban nem a nyomtatásért kell fizetni a kiadóknak, ahogy azzal is egyetértek, hogy nem feltétlenül áll összhangbanban egymással a jogok, illetmények és teljesítmények rendszere a tudomáynos publikációk esetében.

A probléma szerintem ott van, hogy az évről évre megjelenő gigantikus méretű tanulmányhalmazból melyek azok, amelyeket úgy olvasol el, hogy azokat legitim helyről származó, tekintélyes szerkesztői szűrőkön keresztül menő munkának miősíthetsz (és használhatsz fel referenciaként), és melyek azok, amelyek a wiki és egyéb (igen eltérő színvonalú és megbízhatóságú) internetes tudásbázisokból származnak, és nem részei az elfogadott tudományos diskurzusnak. A kiadó, és a fi. címe az olyan, mint egy pecsét rajta. hogy hát ez egy színvonalas valami, mert számos szűrőn ment keresztül.

Lehet, hogy szerinted ez nem éri meg az árát. De az Open Access-szel is rengeteg gond van. Ezeket szerintem te magad is ismered.

Én pl. nem tudom, mi a jó megoldás. Mert "aki szegény, az a legszegényebb". És ez így van a kutatásban is.

@szigetva: Egyetértek, pont ezekre gondoltam.

Ha jól számolom, akkor az egyetem bizonyos szakterületeken egyetlen folyóiratra sem fizet elő pénzhiányra hivatkozva (a folyóiratárak persze valóban csillagászatiak). Ha bevezetnék a publikációs díjat, akkor ezt a nem létező pénzt fordíthatnák a publikálás finanszírozására, azaz aki eddig tudott ezekben a folyóiratokban publikálni, már nem tehetné. Jó kilátások :) (bár az is külön történet, hogy manapság milyen rendszer szerint fogadnak el cikkeket közlésre vagy utasítanak vissza)

Egyébként az, hogy a szerző fizet a publikálásért a könyvkiadóknál már régóta "működő" rendszer. Korábban neves tudományos kiadók is sokszor annak a könyvét adják ki, aki megfinanszírozza pár ezer euróval és természetesen nyomdakész, betördelt anyagot ad le (ami nyilván olyan lesz, amilyen).

De miért is fizet a szerző? Azért, hogy a jól élő kiadók továbbra is jól éljenek? Mit csinál egy kiadó? A reviewért én még soha semmit nem kaptam, szerkesztésért se nagyon (meg az azért nem akkora kaland). A szedést analfabéta bangladesiekre bízzák, olyan is sokszor az eredmény (láttam már olyan Longman kiadványt, amiben g-k és 9-k voltak felcserélve, de a nevesebb kiadók Mouton, Elsevier, se rendes tipográfusokkal dolgoztatnak). Az elektronikus közzététel költsége nagyjából nulla. Az ELTE jelenleg nagy harcok után azt hajlandó fizetni, hogy a vizsgateszteket sokszorosíttassuk (nem kutatás, oktatás!). Konferenciára utazáshoz 2000-ben vagy 2001-ben kaptam utoljára az ELTÉtől támogatást. És más is, azóta erre nincs pénz, azóta vagy úgy megyek, hogy meghívnak, vagy úgy, hogy én fizetem, vagy úgy, hogy csurran valami OTKA. Szóval az intézményeknek erre nem lesz pénzük szerintem. (Mondjuk Pálinkásnak biztos fizeti az MTA.)

"Finanszírozásukat pedig oly módon oldanánk meg, hogy a cikkek publikálásáért megjelenési díjat fizetnének az intézmények, kutatók, vagy az olyan finanszírozó szervezetek, mint az OTKA. "

Szerintem is Open Access kell, de ez nem lehet a megoldás. Működik ez (egyes területeken) sokkal jobban is, ld. arxive vagy PLoS One..