nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A tudományos lapok fele
leközölte volna a kamu tanulmányt

Egy teljesen kamu tudományos közleményt a szabad hozzáférésű lapok több mint fele leközölne, pedig annak megítéléséhez nem sokkal kellett volna több egy kémiaérettséginél – derült ki egy kísérletből. Válságban van a tudományos publikálás az online korban?

nyest.hu | 2013. október 7.
|  

Arról már többször szóltunk, hogy milyen felbecsülhetetlen előnyei vannak annak, hogy az interneten ingyenesen és szabadon hozzáférhetőek a tudományos eredmények. Van azonban ennek árnyoldala is: a szabad hozzáférésű tudományos lapok százai ugyanis mind gyakrabban jelentetnek meg áltudományos közleményeket. A szabad hozzáférésű tartalmak ellenzői most arra figyelmeztetnek, hogy a tudományos publikálás hitelét teszik tönkre a szabad hozzáférésű lapok – írja a The Guardian, amely rendszeresen foglalkozik a kérdéssel.

Hogy a probléma valós, John Bohannonnak a Science-ben felfedett akciója bizonyítja. A Harvard egyetem tudományos újságírója kísérletképpen egy hamis tudományos közlemény kicsit módosított verzióit juttatta el 304 szabad hozzáférésű tudományos folyóirathoz tíz hónapon keresztül világszerte. A tudományos orgánumok több mint fele elfogadta az álnéven és egy nem létező intézmény égisze alatt íródott tanulmányt, amely egy rákellenes szer felfedezéséről és hatásairól szólt. A cikk végzetes hibáit – mondja a valódi szerző, Bohannon – bárkinek észre kellett volna vennie, akinek a középiskolás kémiatudásnál kicsit nagyobb a rálátása a témára.

A tudományos lapok fele<br /> leközölte volna a kamu tanulmányt
Forrás: Wikimedia Commons

Bohannon hetente átlagosan tíz cikket küldött szabad hozzáférésű lapoknak; olyanoknak, amelyeknél a szerzőnek fizetnie kell azért, ha az írása megjelenik. A „csodagyógyszerről” szóló cikket 157 újság fogadta el közlésre és 98 utasította vissza. A cikk 255 verziójának, amelyek mind átmentek a lapoknál szokásos szerkesztési eljárásokon (függetlenül attól, hogy végül megjelentek-e vagy sem) 60 százalékát szakmailag nem lektorálták. De azok a lapok, amelyek lektoráltatták, szintén nem bizonyították szakmaiságukat: közülük 70 százalék fogadta el a tanulmányt közlésre.

Public Library of Science (PLOS ONE) volt az egyetlen olyan orgánum, amely két héten belül visszautasította a tanulmányt, és felhívta a figyelmet a vele kapcsolatos etikai problémákra. A Directory of Open Access Journals (DOAJ) csoporthoz tartozó orgánumok 45 százaléka azonban elfogadta a cikket közlésre, amit az alapító csak így kommentált utólag: „szinte hihetetlen”.

Bohannon akciója arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire nem ügyelnek a minőségre a szabad hozzáférésű tudományos lapoknál, illetve, hogy a szerzők által kifizetett megjelenés modellje tarthatatlan. Ugyanakkor arra is ráirányítja a figyelmet, hogy mind több a hiteltelen, rossz minőségű tudományos lap a piacon. Bohannon 29 olyan kiadót talált, amelyek esetében a megjelenített bejegyzési cím hamisnak, a honlap pedig gazdátlannak tűnt.

Jeffrey Beall, a coloradói egyetem könyvtártudósa szerint a szabad hozzáférésű kiadványok száma nő, és egyre több közöttük a veszélyes „ragadozó” – ezeket listázza is saját honlapján. Véleménye szerint az ilyen kiadók tavaly kezdtek el robbanásszerűen terjedni, és azóta is kitartóan növekszik a számuk. Paul Peters, a szabad hozzáférést biztosító kiadók szervezetének (OASPA; Open Access Scholarly Publishers Associationaz elnöke viszont azon a véleményen van, hogy Bohannon elmulasztotta a kontrollvizsgálatot elvégezni a nem szabad hozzáférésű tudományos újságoknál, így a következtetései egyelőre nem érvényesek. (Az OASPA által kiadott 57 tudományos lap közül egyébként három szintén megjelentette volna a hamis tudományos cikket. Ennek ügyében vizsgálatot kezdtek.) Peters szerint Bohannon kísérlete nem a szabad hozzáférésű modell kártékonyságára, hanem a szakmai lektorálás színvonalára hívja fel a figyelmet. 

Forrás

Hundreds of open access journals accept fake science paper

Who's Afraid of Peer Review?

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 El Vaquero 2013. október 8. 14:33

Ha jól emlékszem, a nyest is szívesen hozza le a brit tudósok megint feltalálták a kereket című cikkeket.

@szigetva: nem minden bankembernek kell öltözködnie. Mondjuk azért remélem El Phedro öltönyös-nyakkendős mánágeri felszerelésben vág neki a fonológia végtelen aknamezejének. Ahogy egy híres brit mondaná: suit up. Őő, vagyis ő is amerikai, ezek a jenkik mindenhol ott vannak...

3 szigetva 2013. október 7. 22:04

@Pierre de La Croix: A kiadók legtöbbször a nevüket adják pénzért. Mert se a szerkesztőnek, se a szerzőnek nem szokás fizetni mifelénk (az ilyen leprább helyeken a szerző fizet is), a tipográfiát írástudatlan indiaiak végzik (ez túlzásnak hangzik, de sokszor tényleg mintha nem ismernék a latin betűket 9=g, stb). Aztán ha a szerző a saját honlapjára felteszi a cikkét, akkor megy a fenyegetőzés. (Mondjuk emailben is el lehet kérni.)

Ahol az állás feltétele az évi x cikk, ott nyilván megéri fizetni érte. A fogorvos meg a mérnök is fizet a „tanfolyamokért”, ami nélkül nem maradhat a pályán. A bankembernek meg öltözködnie kell, az sem ingyen van. Nálunk legalább ez nincs. Még! ☺

2 tenegri 2013. október 7. 21:36

@Pierre de La Croix: Bizony van. Vannak kiadók, ahol publikálhatsz ingyen, honorárium nélkül (kicsit rosszabb esetben még beszállhatsz a kiadási költségekbe), de ekkor pénzt kérnek a kiadványért (a művedért), de ha szeretnéd bárki által ingyen hozzáférhetővé tenni, akkor az is jó nekik, csak fizesd ki az elmaradt hasznukat, azaz párezer euróért cserébe máris szabaddá teszik.

1 Pierre de La Croix 2013. október 7. 21:14

Ilyen is van, hogy fizetni kell egy cikk megjelenésekor? Még jó, hogy éhenkórász bölcsészek és társadalomtudósok (legalábbis ha kevésbé piacosítható szakmákról és tudásról van szó) számára ez a probléma kevésbé égető. :))

Információ
X