Gyöngyvér nevű olvasónk a magyar helyesírás egyik örök kérdését feszegeti:

Van egy visszatérő problémám, szeretném a segítségét kérni. Ön szerint hogy írjuk helyesen: főnökasszony vagy főnök asszony? És megírná, miért, mi támasztja alá és hol van valahol leírva, ha egyáltalán?

A választ a legegyszerűbb akkor lenne megadni, ha akár a főnök asszony, akár a főnökasszony szerepelne A magyar helyesírás szabályai (AkH.) szótári részben vagy a Magyar helyesírási szótárban. De nem hogy ezekben nem találjuk, de a jóval bővebb példaanyaggal szolgáló Osiris-féle Helyesírásban (OH.) sem.

Ha a szótárak nem adnak tanácsot, kezdjük a szabályokkal! A főnök asszony írásmód mellett szól az AkH. 114 a) pontja. A szótárban többek között a tanár néni tétel mellett találunk utalást erre a szabályra.

A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól: mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, rongy fráter, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy, rendőr százados; csuda jó, kutya hideg; stb. – Hasonlóképpen különírjuk az ilyen alakulatokat is: tanár úr, tanító néni, mérnök kolléga stb.

Elgondolkodhatunk azonban, ha elolvassuk ugyanennek a szabálynak a b) pontját is.

Egybeírjuk viszont az akácerdő, csiperkegomba, diáklány, fenyőfa, fiúgyermek, fűszeráru, kölyökkutya, lakatosmester, legényember, rabszolga, vendégművész stb. típusú (általában fajtajelölő) főnévi minőségjelzős alakulatokat.

Szemanta legyen a talpán, aki egzakt módon meg tudja fogalmazni, mi a különbség egyfelől a mérnök báty és a belgyógyász barát, másfelől a diáklány vagy a lakatosmester, illetve egyfelől a gyermek király, másfelől a kölyökkutya között – és a példákat még sorolhatnánk. A szembeállításra a klasszikus példa az ajándék kosár ’kosár, melyet ajándékba ad valaki valakinek’ és az ajándékkosár ’főleg minőségi élelmiszerekkel megrakott kosár, melyet egységcsomagként, elsősorban ajándékozás céljára értékesítenek’. Még az a különbség is értelmezhető, hogy az ajándék tárgy ’bármilyen tárgy, amit valaki valakinek ajándékoz’, míg az ajándéktárgy ’kifejezetten ajándékozás céljára értékesített tárgy’. A személyek esetében azonban ilyen különbségeket sem találunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tanár nénivel szemben a tanárnő, bajnoknő, művésznő, orvosnő egybeírandó, de a tanár úr, doktor úr, mérnök úr megint külön. Láthatjuk, hogy semmiféle szabályosságról nincs szó – ehhez képest az ilyen szerkezetek írásmódjával kapcsolatban viszonylag kevés problémánk szokott lenni. Hogyan lehetséges ez?

A válasz egyszerű: a helyesírási szabályzat akkor íratja egybe ezeket a szerkezeteket, ha „egyben ejtjük őket”, azaz ha a szerkezetben egyetlen főhangsúly van, azaz a szerkezet második elemére önálló hangsúly sosem esik. Ellenkező esetben külön írjuk őket. A helyesírási szabályzat sosem hivatkozik a hangsúlyra, de a valóságban e szerkezetek írásmódjának szabályozása ezen alapul. Azt persze feszegethetjük, hogy miért hangsúlyozzuk így az egyik szerkezetet, úgy a másikat, erre nincs válasz. (Hacsak nem az, hogy mindkét szerkezettípus létezik, és ezek versenyben vannak egymással. Lehet, hogy egy idő után a verseny eldől, de pillanatnyilag még folyik.)

Forrás: iStockphoto

Az olyan esetekben, mint a főnökasszony vagy főnök asszony, egyszerűen arról van szó, hogy nincsen bevett mintája a hangsúlynak, és hol az egyik (főnöknő), hogy a másik (mérnök asszony) minta érvényesül. Óvatosan megkockáztatjuk, hogy a főnök asszony esetében egy asszonyról van szó, akit azzal különböztetünk meg, hogy ő a főnök: ’főnök az asszonyok között’, a főnökasszony viszont ’a főnok, aki mellékesen nő’. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy a főnök asszony csak nőkből álló csoport főnöke, míg a főnökasszony férfiakat is irányító vezetőre alkalmazható – mindenesetre érdemes ilyen szemmel átnézni a szabályozott szerkezetek írását.

Az OH. szerint orvos férj ’orvos hivatású férj’, míg orvosférj ’orvos férje’. Ezzel szemben orvosszülőről elsősorban nem akkor beszélünk, ha orvos szüleiről van szó, hanem amikor olyan orvost említünk, aki egyben szülő is. (Az orvos szülők viszont szülők, akik egyben orvosok is.)

A rokonainkat időnként megkülönböztetjük foglalkozásuk szerint (a mérnök bátyám), ám egy foglalkozás megnevezéséhez nem rakjuk hozzá, milyen rokoni viszonyban vagyunk vele (ezért nem beszélünk az orvosbátyánkról). A tanító néni, tanár úr első sorban az a néni, illetve úr, aki tanít, tanár – a gyerekeknek leginkább így is ejtik, nem csoda, ha írásban is előfordul összetételként. A tanárnő stb. viszont azért írandó egybe, mert nőnek szólítani, vagy nőként megnevezni valakit ma is udvariatlanságnak számít, korábban még inkább annak számított (hasonlítsuk csak össze a nézd azt a nőt! és a nézd azt az asszonyt! mondatokat!).

Ezeket a tendenciaszerűen jelentkező különbségeket a helyesírási szabályzat érthetően nem képes megragadni. Mivel a két szerkezet használatának határai nem élesek, érthető, hogy nem is lehet olyan szabályt alkotni, mely egyértelműen szabályozná az írásmódot. A helyesírási szabályzat azonban, ahelyett, hogy nyitva hagyná a kérdést, blöfföl: igyekszik úgy tenni, mint ha két szó csak az egyik szerkezettípust alkothatná meg. Szabályt persze nem ad, hiszen a „foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő”, illetve „fajtajelölő” meghatározások semmitmondóak, felcserélhetőek. Okosabban tesszük, ha saját nyelvérzékünkre bízzuk magunkat.