Az egész cikk helyett elég lett volna egyetlen mondat:

A "főnök asszony" egyértelműen különírandó, mert a helyesírási szótárban meg van adva az "asszony" szónál az "elnök asszony".

"A tanár nénivel szemben a tanárnő, bajnoknő, művésznő, orvosnő egybeírandó, de a tanár úr, doktor úr, mérnök úr megint külön. Láthatjuk, hogy semmiféle szabályosságról nincs szó"

Természetesen hülyeség azt állítani, hogy semmiféle szabályosság nincs. Pár sorral lejjebb magából a cikkből derül ki, hogy mégiscsak van:

"A tanárnő stb. viszont azért írandó egybe, mert nőnek szólítani, vagy nőként megnevezni valakit ma is udvariatlanságnak számít"

Biztos megint hülyeség lesz, amit írok, de van egy olyan érzésem, hogy igazából az a meghatározó, hogy jelzős szerkezetként kezeljük-e, vagy pedig két főnévből álló összetételként az ilyen szókapcsolatokat. Ez alapján pl. a "tanár nő" azt jelentetné, hogy egy 'nő, aki tanár' (itt a tanár melléknévi szerepben állna), a "tanárnő" pedig azt, hogy egy 'tanár, aki nőnemű' (vagyis itt a tanár és a nő is főnevek).

@Grant kapitány: A parasztasszony viszont egyértelműen egybeírandó.

@Sultanus Constantinus: A "tanár" nem lehet melléknév, mert a szófaja főnév. Azzal viszont egyetértek, hogy a "tanárnő" és a "tanár asszony" között az a különbség - amit az íráskép is tükröz - hogy az előbbiben a "nő" a nemet adja meg, az utóbbiban viszont az "asszony" az egy megszólítás, olyan, mint a tulajdonnévvel kiegészülő, szintén különírandó "úr".

Nem véletlen, hanem tudatos szabályozás eredménye, hogy a megszólításként használható szavakat különírjuk. Viszont ha nemre utaló szó szerepel összetételben, azt második összetételi tagként egybeírjuk. Ilyen a -nő vagy az -ember (tanárember).

@Grant kapitány: A szófaja főnév, de egy jelzős szerkezetben (mondattanilag) melléknévi funkcóban áll (vagyis melléknévi szerepben lévő főnév; ahogy főnévi szerepet betöltő melléknév is van).

@Janika: A "parasztasszony"-t azért kell egybeírni, mert itt az "asszony" nem megszólítás, hanem a nemre utal, mint a "parasztember" esetében.

@Sultanus Constantinus: A szófaj az állandó. Ha egy adott szó mondattanilag így viselkedik, akkor az adott mondatban jelzői szerepűnek nevezzük, de egyébként úgy van, ahogy mondod.

@Grant kapitány:

Ez alapján a tanárnőt megszólításban külön kellene írni.

Tisztelt Tanár Nő! Mégsem tesszük.

@Janika: Úgy látszik, nem érted. A "tanárnő" egészét használhatjuk csak megszólításra abban, amit írtál. A "tanár úr"-ban, illetve a "tanár asszony"-ban levő "úr", illetve "asszony" viszont önmagában is használható megszólításra birtokos esetben ("Tisztelt Uram", "Tisztelt Asszonyom") illetve alanyesetben, tulajdonnévvel kiegészítve ("Tisztelt Kovács Úr!")

@Grant kapitány: Csak részben értem. Az egybe külön írás szabálya függ attól, hogy a vége megszólítás-e vagy sem? Ez hol van lerva?

Mindenesetre ha így van, akkor akár mindkét változat a szövegkörnyezettől függően helyes lehetet:

A főnökasszony ma korábban ment haza. (nem megszólítás)

Tisztelt Főnök Asszony! (megszólítás)

@Janika: "Ez hol van lerva?"

Miért kellene, hogy leírva legyen? Nem értesz egyet a cikkel abban, hogy "sokszor az a legjobb támpont, amit a helyesírási szabályzat még csak nem is említ"?

@Janika: "akár mindkét változat a szövegkörnyezettől függően helyes lehetet"

Nem lehet. Még mindig nem érted. A "főnök asszony" írásképében az jelenik meg, hogy az "asszony" egy megszólítási forma. Függetlenül attól, hogy a teljes összetett szót megszólításra használjuk-e vagy sem.

@Janika: Ezért érdemesebb olyan alapon elkülöníteni a két esetet, hogy jelzői szerepű-e az első szó, vagy köznévi. Az előbbi esetben különírjuk, az utóbbinál egybe. Szerintem helytálló a példád is.

@Grant kapitány: Hasonló kérdésről volt egy cikk is: www.nyest.hu/hirek/egy-vakmero-vallalkozas

@Janika: Gondolj az "úr" szó írásmódjára. Feltételezem, hogy soha nem írnád egybe semmilyen előtte álló foglalkozásnévvel, mint ahogy én sem. De mondjuk a "hadúr" kifejezésben egybeírjuk. Miért?

@Grant Kapitány: pont ez a lényeg. A főnökasszony esetében az asszony éppúgy lehet megszólítás értelmű, mint nemre való utalás.

parasztasszony: nő nemű paraszt

főnökasszony: nő nemű főnök

@Grant kapitány: A hozzászólásaid helyett elég lett volna egyetlen megjegyzés, hogy "a szerzőnek igaza van, a helyesírási szabályok nem egyértelműek".

A "főnökasszony típusú nők"-et ugyanis minden ép nyelvérzékű ember így írja, azaz egybe. Éljen a nyelvérzék! :-)

@mondoga: Kifejezetten hibás a HSz a gyermekkirály szó esetében, ugyanígy hibás lenne az asszonykirály szót külön írni.

@mondoga: A hozzászólásaid helyett elég lett volna egyetlen megjegyzés, hogy "a szerzőnek igaza van, a helyesírási szabályok nem egyértelműek".

A szerző szokása szerint hazudik, félrevezet, te pedig bedőlsz a hazugságának.

Mit ért vajon azon a szerző, hogy a "foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő” meghatározás "semmitmondó", és "felcserélhető a "fajtajelölő" meghatározással. Nem érti vajon például, mit jelent az, hogy egy szó foglalkozást vagy kort jelöl? Vagy a közismert foglalkozások elnevezéseit nem ismeri? Dehogynem. Csak épp hazudik és ködösít, mert utálja a helyesírást.

@mondoga: "Kifejezetten hibás a HSz a gyermekkirály szó esetében"

Szerencsére nem hibás, hanem a te "helyesírási érzéked" csapnivalóan rossz. A "gyermekkirály"-ban a "gyermek" így, egybeírva nem a király korát jelöli hanem - ha egyáltalán értelmezhető - azt jelenthetné esetleg, hogy valaki (aki lehet gyermek, de lehet felnőtt is) a gyermekek királya, mondjuk egy játékban.

Nézz utána, hogy azok az összetételeket kell következetesen egybeírni, amikben a "gyermek" nem a második összetételi taggal jelölt személy korát jelöli, hanem gyermekekre általában vonatkozik, akik valamilyen viszonyban állnak a második összetételi taggal jelölt dologgal (gyermekfogkrém, gyermekkórház stb.)

Viszont ha egy adott személy korát jelöli, mint pl. a "gyermek olvasó" esetében (ez benne van a szótárban), akkor különírandó. Ugyanolyan helytelen lenne egybeírni, mint a kort jelölő "felnőtt" szót a "felnőtt király" vagy a "felnőtt tanuló" (ez utóbbi is benne van a szótárban) összetételekben.

@Grant kapitány: A válaszodból - a felesleges és értelmetlen személyeskedésen túl - az olvasható ki, hogy egyrészt csapnivaló a nyelvérzéked, másrészt neked (is) alapvető gondjaid vannak a vonatkozó szabály értelmezésével.

A jelzett hibáknál (gyermekkirály, asszonykirály) a szabályzat alkotói is ugyanebbe a hibába estek: képtelenek voltak a saját maguk által alkotott szabályt értelmezni. :DDD

A gyermekkirály és az asszonykirály összetételek, a gyermek király és az asszony király viszont egyszerű jelzős szerkezetek. Te meg összekevered a szezont a fazonnal.

Mellesleg nem akartad észre venni, hogy a gyermek király kifejezéssel Fejes L. a kölyökkutyát állította szembe, azt pedig lehiggadtan nem állíthatod, hogy a kölyök nem ugyanolyan jelző, mint a gyermek...

Kijózanodás után be fogod látni, hogy igazunk van. :DDD

@Sultanus Constantinus: Mint laikus, a hozzászólásokat olvasva szembeötlő volt számomra a példákban az, amit @Sultanus Constantinus emelt ki a legjobban. "... igazából az a meghatározó, hogy jelzős szerkezetként kezeljük-e, vagy pedig két főnévből álló összetételként az ilyen szókapcsolatokat..."

Én egybeírnám (és írom is), ami önálló létezőt takar, és külön, ami valamilyen kapcsolatot fejez ki egy önállóan létező dologgal (pl. a jelzős szerkezetet, ahol a jelző nem része az önálló létezőnek [entitásnak]). Természetesen nem tehetem meg, mert mások a szokások, de a fenti mondat részeit legszívesebben így írnám:

Egybe: 'jelzősszerkezetet', 'önállólétezőnek'.

És külön, ha a 'létező'-ről állítom, hogy önálló, vagy önálló módon létező 'létező': 'önálló létezőt', 'önállóan létező'.

:)

@mondoga: Te is hazudsz. Nem a nyelvérzékedet kritizáltam, hanem a helyesírási képességeidet. Ha neked eddig nem vált világossá a nyest.hu-n megjelent cikkekből, hogy a nyelv nem azonos a helyesírással, akkor sajnos nem lehet rajtad segíteni.

@mondoga: "a gyermek király kifejezéssel Fejes L. a kölyökkutyát állította szembe"

A "gyermek király"-ra ez vonatkozik a szabályzatból:

"Mondatainkban a szavak nagy többségükben alkalmi szókapcsolatok tagjaiként kerülnek egymás mellé. Ilyenkor különírjuk őket"

A "kölyökkutyá"-ra viszont ez:

"A meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk"

@Grant kapitány: „Mit ért vajon azon a szerző, hogy a "foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő” meghatározás "semmitmondó", és "felcserélhető a "fajtajelölő" meghatározással. Nem érti vajon például, mit jelent az, hogy egy szó foglalkozást vagy kort jelöl? Vagy a közismert foglalkozások elnevezéseit nem ismeri?”

A kor, csoporthoz tartozás vagy minőség nem „fajta”? Vagy hogyan definiálnád a fajtát, ha ezeket jól elkülöníthetőnek tartod tőle?

@Sultanus Constantinus: „igazából az a meghatározó, hogy jelzős szerkezetként kezeljük-e, vagy pedig két főnévből álló összetételként az ilyen szókapcsolatokat”

Amit írsz, az két oldalról hülyeség. Egyfelől alapvető, hogy a jelzős szerkezeteket külön, az összetételeket egybe írjuk (kivéve a kivételeket, ha-ha-ha), tehát ezzel nem mondasz semmit. Másfelől azzal, hogy címkéket ragasztgatsz a jelenségekre, nem oldod meg a problémát. Legfeljebb nem az lesz a kérdés, hogy miért egybe vagy külön, hanem az, hogy miért jelzős szerkezet vagy összetétel, miért főnév vagy melléknév stb.

@Grant kapitány: „A "kölyökkutyá"-ra viszont ez:

"A meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk"”

És vajon a fókakölyökre és a sakálkölyökre vajon vonatkozik-e ez? Ekkor is érvelhetünk-e úgy, hogy

„A "főnök asszony" egyértelműen különírandó, mert a helyesírási szótárban meg van adva az "asszony" szónál az "elnök asszony".”

Vagy nem érvelhetünk úgy, ahogy az elnök asszony és a parasztasszony esetében sincs értelme így érvelni?

„Ha neked eddig nem vált világossá a nyest.hu-n megjelent cikkekből, hogy a nyelv nem azonos a helyesírással, akkor sajnos nem lehet rajtad segíteni.” – írod azután, hogy az előző hozzászólásodban ezt írtad: „A szerző szokása szerint hazudik, félrevezet, te pedig bedőlsz a hazugságának.” Nagyon nem könnyű kommentelőtársadnak lenni, ha nem tudod eldönteni, hogy hinni kell-e valakinek vagy sem! :D

Tetszik a cikk, mert a probléma nagyon is valós..

Talán könnyű dolgunk van, ha nyelvtanilag is megjelenítődik a különbség..

PL.

kétkezi munka/ két jókezű ember, jó keze van mindkettőnek /

az ember két kezű lény/ kétkezes zongoramű/ két kezes írta alá a szerződést..

a szolga sorsa= szolgasors/ szolgasorsú ember

a párduc bőre= párducbőr/ párducbőrös gallér

Az egybeírt szavak hossza sem mellékes, mert ha túl hosszú lenne (pl. eleve összetett szavak "továbbkomponálása" esetén) , talán külön is írhatjuk (hmmm. hány szótagot találunk soknak egybeírva?..)..

Pl.

a csillagkapunak az átjárója/ csillagkapuátjáró vagy csillagkapu átjáró..?

Többnyire én is fontolgatom, hogyan mondjuk, és igyekszem praktikusan leírni.. Csak remélem, hogy mások is úgy írnák ahogy én..:)

@Fejes László (nyest.hu): Őszintén szólva nem lepett meg, hogy ez lesz a válaszod, hiszen már el lettem könyvelve hülyének nálad. ;)

@Fejes László (nyest.hu): "A kor, csoporthoz tartozás vagy minőség nem „fajta”? Vagy hogyan definiálnád a fajtát, ha ezeket jól elkülöníthetőnek tartod tőle?"

Szándékosan kavarsz még mindig. A válasz: a kor, csoporthoz tartozás, minőség stb. azok nem fajták. A fajták többnyire valamilyen tágabb fajtáknak az alfajai, amikbe besorolhatók.

A fenyőfa az fafajta, a fűszeráru árufajta, a csiperkegomba gombafajta. Ezenkívül, aki nem debil és tud olvasni, az megérti a szabály megfogalmazásából (mert benne van), hogy az egybeírt minőségjelzős alakulatok csak _általában_ fajtajelölők, ami azt jelenti, hogy lehetnek köztük kivételek is, amiket a szokás miatt írunk egybe.

Ezzel szemben: a közgazdász szakértő az nem "szakértőfajta". Az ajándék könyv az nem könyvfajta. A tüzér tizedes az nem "tizedesfajta", a rongy fráter pedig nem "fráterfajta".

@Fejes László (nyest.hu): "A "főnök asszony" egyértelműen különírandó, mert a helyesírási szótárban meg van adva az "asszony" szónál az "elnök asszony".”

Úgy emlékszem, több cikken és hozzászóláson keresztül te nyafogtál amiatt , hogy "leírnám én (a biciglit, fridzsider stb. alakokat), de a szabályzat (szótár) nem engedi". Most pedig azt állítod, hogy mindegy, mi van a szótárban? Mert ugye a szótárban megadott "elnök asszony" rendkívül hasonlít a "főnök asszony"-ra, az "elnökasszony" viszont nincs a szótárban. Ha következetes lennél, belátnád, hogy helytelen írásmód a "főnökasszony", mert a szótár megadja a helyeset. (A "parasztasszony"-t felejtsd el, mert azt már tisztáztuk, miért kell egybeírni (az "asszony" nemet jelöl + szokás miatt)).

@Fejes László (nyest.hu) "ha nem tudod eldönteni, hogy hinni kell-e valakinek vagy sem! :D"

A helyesírás és a nyelv különbségének megértéséhez nem kell a nyestet olvasnom, mert az egy közismert és általános igazság. Te általában a konkrét elemzésekben szoktál hazudni, félrevezetni, kavarni, ködösíteni.

Szerintem kár egymás tokának esni. Ez csak helyesírás, nem atomháború :-)

A szabályztat igen is számít, törekedni kell arra, hogy a helyesírási szabályzatnak megfelelően írjunk. Azonban a szabályzatot emberek késízítették, nem gondolhattak minden eshetőségre, sőt tévedhetnek is. Még maga az MTA (helyesírási portálja) is elismeri ezt és így fogalmaz:

"A különírás-egybeírás témakör különösen összetett eleme a magyar helyesírás rendszerének. A szabályok sokszor többértelműek, a nyelvhasználók szövegkörnyezetet értelmező képességére építenek" forrás: helyesiras.mta.hu

Az én olvasatomban mindkét változat levezethető a szabályzatból.

Lássuk:

Különírás:

114.a "A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk"

Egybeírás:

114.b "Egybeírjuk viszont az akácerdő, csiperkegomba, diáklány, fenyőfa, fiúgyermek, fűszeráru, kölyökkutya, lakatosmester, legényember, rabszolga, vendégművész stb. típusú (általában fajtajelölő) főnévi minőségjelzős alakulatokat"

95.

Ha a főnökasszonyt és a parazstasszonyt összetett szónak tekintjük, akkor egybe kell írni:

95. "Egybeírjuk viszont az összetett szavakat".

Na most az a kérdés, hogy a főnök itt milyen minőségben van, mit jelent és a főnökasszony tekinthető-e összetett szónak.

Főnévnek főnév, ez rendben van. Jelző is egyben, ez is OK.

Minőségre utal? Szerintem igen, ám itt máris kétértelmű a szabály. A minőségjelző, ugyanis az és a b pontot is kielégíti.

A főnök( )asszonyban és parasztasszonyban a főnök és a paraszt elég hasonló jellegű. Mindkettőt tekinthetjük foglalkozásnak is (külön) és minőségjelzőnek (egybe) is.

Összetett szónak is tekinthetjük, a kölyökkutya mintájára. Állandósult szókapcsolatról van szó, ez nem kétséges. Google 63000 találatot ad erre (egybeírva), és csak 3000-et különírva.

Amúgy ez a szabály nem úgy készült, hogy "figyú kéne valami szabály az egybe-különírásra" majd megfogalmazták és rendben van, hanem szerintem fordítva indultak el,azaz megpróbáltrak olyan szabályt alkotni, amely a gyakorlati használatot minél jobban lefedi.

Ez a fajta megközelítés eleve kudarcra van ítélve akkor, ha nem létezik ilyen szabály.

Egybe, külön? Értelmezés kérdése. Ha megvan az értelmezés, akkor lehet hozzá szabályt keresni. Ez meg nem deríthető ki, pusztán a szót leírva, mivel ezt többnyire a szövegkörnyezet , ill a beszélő maga határozza meg.

Egy nagyon kontrasztos példa:

Kovácsné egy jó parasztasszony.

Kovácsné egy jó paraszt asszony.

Mindegyik helyes, de micsoda különbség az értelmezésben.

Ezért felesleges minden olyan vita, hogy eldöntsük melyik a helyes.

@Janika: Kimondtad a végszót, ez az igazság. (Nem véletlenül ironizáltam, hogy én akármit írhatok ide, az úgyis mindig hülyeség, mert én írom.) ;)

Örülök, hogy nálam sokkal több tudással és sokkal jobb nyelvérzékkel rendelkező szakemberek és laikusok vitatkoznak az egybe- vagy különírás kérdésén, mely - ahogyan a cikk is leszögezi - a magyar helyesírás egyik örök kérdése.

Magyarul írni - autodidaktaként - írva és olvasva tanultam meg, és ebben a kérdésben bizony sokszor elbizonytalankodom. Esetemben azonban nem a magyar nyelvben, hanem sokkal inkább bennem van a hiba, mert sosem vettem azt a fáradtságot, hogy a magyar helyesírás szabályait tanulmányozzam. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a magyar nyelven való írással legalább olyan jól elboldogulok, mint a franciával vagy szlovákkal, vagyis: elfogadható, az átlagot meghaladó szinten.

Üdvözlettel mindenkinek.

Szerintem a főnökasszonyt a köznyelvben a főnöknő szinonimájaként használják, ezért én egybeírnám. Megszólításként nem is tudom elképzelni, én legalábbis egy női vezetőnek sosem mondanám, hogy "jó reggelt, főnök asszony".

@Sultanus Constantinus: Örülök, hogy sikerült kiszűrnöd a lényeget. Etzzel alátámasztod azt az ítéletet, amit feltételezel.

@Grant kapitány: „ a közgazdász szakértő az nem "szakértőfajta"” És miért enm? Vannak különböző szakértők, ezek egyik fajtája a közgazdász.

„A tüzér tizedes az nem "tizedesfajta"” De miért nem? Sokféle tizedes van, tűzoltó, rendőr, katona, utóbbin belül gyalogos, utász, harckocsizó, légvédelmi, tüzér... ezek miért nem fajták?

„Most pedig azt állítod, hogy mindegy, mi van a szótárban?” Nem ezt állítottam. Csupán azt, hogy pusztán az, hogy egy szót nem találunk a szótárban, de találunk egy hasonlót, az még nem azt jelenti, hogy megtaláltuk a megoldást. Lám, te megtaláltad az elnök asszonyt, de ha a parasztasszonyt találtad volna meg, akkor mást tartottál volna helyesnek... Az nem megoldás, hogy ja, a parasztasszony kivétel. Miért nem az elnök asszony kivétel? Ráadásul a parasztasszony mellett a 114 b)-re hivatkoznak, ahol nem mondják kivételesnek. (Ilyenkor szoktad azt írni másnak, hogy „hazudsz”.)

„A helyesírás és a nyelv különbségének megértéséhez nem kell a nyestet olvasnom, mert az egy közismert és általános igazság.” Akkor miért azt írtad mondogának, hogy „Ha neked eddig nem vált világossá a nyest.hu-n megjelent cikkekből...” – miért nem arra hivatkoztál, hogy közismert igazság?

Egyébként sokkal kevésbé közismert igazság, mint az, hogy a magyar helyesírás követhetetlenül szeszélyes, különösen különírás és egybeírás kérdésében...

@Janika: „Mindegyik helyes, de micsoda különbség az értelmezésben.” Aha. Okos. Csak akkor egzakt módon fogalmazd meg, mi a különbség a két esetben, és mi következik ebből a főnök+asszony írásmódjára...

„Azonban a szabályzatot emberek késízítették, nem gondolhattak minden eshetőségre, sőt tévedhetnek is.” Sajnos a szabályzattal több probléma van, mint az egyszerű tévedések. Meg olyan jó lenne ilyen nagyvonalúnak lenni az egyszerű nyelvhasználókkal is...

@odinn: Mi a helyzet az osztály/csoportvezető, ill. igazgató asszonnyal?

Ó, az a csodálatos 114-es, nagy kedvencem. Sok-sok év töprenkedés után azt szoktam mondani a hozzám forduló szövegiparosoknak, hogy ha nem tudod eldönteni, hogy két, egymás mellett álló pucér főnevet egybe vagy külön, akkor először csináld meg a főnéviminőségjelző-tesztet (fordísd meg a két szót, és ha értelmes állítását kapsz, minőségjelzős volt a szerkezet), és ha az eredmény negatív, egybe kell írni, ha viszont a szópár átment a teszten, akkor a fene tudja, a legtutibb, ha feldobsz egy húszforintost. A csúcs a szabályban a "fajtajelölő" kitétel, hiszen minden minőségjelzőnek az a funkciója, hogy a generikustól a specifikus felé tolja a jelöltet, vagyis fajtát jelöl ki.

@Fejes László (nyest.hu): "Csak akkor egzakt módon fogalmazd meg...". Igazából csak egy mindenki (Grant kapitányt is beleértve) által elfogadható pédát szerettem volna arra az esetre, amikor az értelmezés dönti el az egybe és különírást, és nem vezethető le a a helyesírás szövegkörnyezet ismerete nélkül.

paraszt asszony: paraszt itt egy jelző, mondjuk a bunkó szinonimája.

kb ezt jelenti: "Xné egy bunkó asszony." Az asszony pedig egy megszólítás.

parasztasszony: pozitív kép: falun élő, földműves foglakozású ember felesége. pustáj jelölkjük, hogy nőnemű és férjezett emberről beszélünk, azaz, a parasztember felesége.

@Fejes László (nyest.hu): "és mi következik ebből a főnök+asszony írásmódjára...".

nos:

főnök asszony: azaz különírva. Az asszony, itt egy megszólítás,

a főnök pedig olyan jelző, amivel jelezzük, hogy egy olyan nővel van dolgunk, aki valószínűleg a főnökünk s őt szólítjuk meg. Más főnökét biztosan nem szólítjuk meg így. A sajátunkat se nagyon. Azaz nem olyan általános érvényű foglalom, mint pl az elnök. Más elnökét szólíthatjuk elnöknek, de más főnökét nem szoktuk főnöknek szólítani. Foglakozásnak meg semmiképpen nem nevezném.

Elnök asszony, polgármester asszony, de pl tanár asszonyt nem használunk, még megszólításban sem.

főnökasszony: azaz egybeírva: önálló fogalom, semmiképpen sem megszólítás. Egy olyan nőről beszélünk, amelyik valamely csoportnak a főnöke vagy úgy viselkedik. Nem feltétenül csak a saját főnökünk lehet. Használhatjuk még a főnök felesége értelemben is. ilyen hasonló asszonyok: gazdasszony, háziasszony, parasztasszony, úriasszony.

Mindegyikről elmondható, hogy vagy az előtag felesége (A gazda felsége a gazdasszonny) vagy ő maga az, csak hangsúlyozzuk hogy nőről van szó.

@Fejes László (nyest.hu): "Sajnos a szabályzattal több probléma van, mint az egyszerű tévedések" Azért bízom benne, hogy nem rossz szándékkal jött létre.

@Fejes László (nyest.hu): "Vannak különböző szakértők, ezek egyik fajtája a közgazdász."

"...Sokféle tizedes van, tűzoltó, rendőr, katona, utóbbin belül gyalogos, utász, harckocsizó, légvédelmi, tüzér... ezek miért nem fajták?"

Azért nincs értelme ezekben az esetekben fajtákról beszélni, mert eldönthetetlen, hogy a szakértő fajtája-e a közgazdász, vagy fordítva, a közgazdász egyik fajtája-e a szakértő (a másik pl. az elemző lehetne), illetve az is eldönthetetlen, hogy a tizedes fajtája-e a tűzoltó, rendőr stb., vagy a rendőr, tűzoltó, tüzér stb. fajtája-e a tizedes (más "tüzérfajta" lehetne a százados, ezredes stb.)

Ez az, amiből világosan látszik, hogy ezek nem fajták nevei, hanem alkalmi jelzős szerkezetek. Ezzel szemben pl. nem fordíthatod meg a "fenyőfa" vagy a "csiperkegomba" összetételek esetében a fajtába sorolást. ("A fa az egy fenyőfajta", "a gomba az egy csiperkefajta"), mert értelmetlenséghez jutsz.

A példák másik részénél már jól is tetted, hogy meg se próbálkoztál olyan kérdéssel, mint hogy "a bátynak miért nem fajtája a mérnök"?, mert ez már nevetséges volna, senki nem sorolná be fajtákba a családtagjait. Igaz, hogy "megkülönböztetjük őket foglalkozásuk szerint", de a foglalkozásnevek nem fajtajelölők, mert a fajta az valami állandó, az emberek foglalkozása viszont változhat az időben. A mérnökből lehet biztonsági őr, a fenyőből viszont nem lehet akác.

@Fejes László (nyest.hu) "Csupán azt, hogy pusztán az, hogy egy szót nem találunk a szótárban, de találunk egy hasonlót, az még nem azt jelenti, hogy megtaláltuk a megoldást"

Nem akármilyen hasonlóságról van szó. Az "elnök" és a "főnök" ennél jobban már nem is nagyon hasonlíthatna egymásra. Feltehetően a "-nök" képző van meg mindkettőben, és mindkettő két szótagos.

Egyébként pedig sajnos folytatod a hazudozást, mert az állításoddal szemben a helyesírási szótárban benne van az útmutatás:

"A bokrok anyaga útbaigazít az azonos típusú, de a szótárba föl nem vett alakulatok írásmódja tekintetében is. A kezelőfülke például nem található meg sem önállóan, sem a kezelő, sem a fülke címszó bokrában. A kezelő alatt viszont ott találjuk a kezelőhelyiséget, a fülke alatt pedig a vezetőfülkét. EZEK AZ AZONOS TÍPUSÚ SZAVAK A KEZELŐFÜLKE EGYBEÍRÁSÁNAK HELYESSÉGÉT IGAZOLJÁK." (Tudnivalók a szótár használatához, viii. oldal.)

@Fejes László (nyest.hu) "Miért nem az elnök asszony kivétel?"

Világos, hogy nem kivétel, mert az "elnök" tisztséget jelöl, a szerkezet pedig alkalmi jelzős összetétel. A "parasztasszony" viszont nem az, és már csak a hagyomány elve miatt (is) egybe kell írni. Meg azért is, mert az "asszony" itt a nemet jelöli (parasztember" a férfi.) Meg azért is, mert (mint mások is írták) a "paraszt asszony" különírva egészen mást jelent. Tehát legalább három indok van az egybeírásra. Ennyi neked nem elég?

@Fejes László (nyest.hu): "Mi a helyzet az osztály/csoportvezető, ill. igazgató asszonnyal?"

Hát ez az. Egy rangban felettem álló személyt szólíthatok igazgató úrnak/asszonynak, mert ez a beosztása, de az ember a saját főnökét nem szólítja meg "főnök" megnevezéssel és úr/asszony utótaggal. A főnök kifejezésnek bizalmasabb a stílusértéke, inkább E/3-ban használjuk (voltam a főnöknél). Ha a köznyelvben valakit szemtől szembe főnököznek, az általában speciális viszonyt fejez ki. Én pl. gyakran hallom, hogy buszvezetőt, kalauzt stb. szólítanak "főnök úr"-nak, ezzel valamiféle tiszteletet, udvariasságot próbálván kifejezni. V.ö.: Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál. ;-)

@Grant kapitány: „eldönthetetlen, hogy a szakértő fajtája-e a közgazdász, vagy fordítva, a közgazdász egyik fajtája-e a szakértő (a másik pl. az elemző lehetne), illetve az is eldönthetetlen, hogy a tizedes fajtája-e a tűzoltó, rendőr stb., vagy a rendőr, tűzoltó, tüzér stb. fajtája-e a tizedes (más "tüzérfajta" lehetne a százados, ezredes stb.)”

Miért, a lakatosnál nem eldönthetetlen, hogy mester, aki lakatos, vagy lakatos, aki mester? A kölyökkutyánál nem eldönthetetlen, hogy egy kölyök, ami kutya, vagy egy kutya, ami kölyök?

„Az "elnök" és a "főnök" ennél jobban már nem is nagyon hasonlíthatna egymásra.” OK, tegyük fel, hogy mondjuk ha a kérdéses szerkezet írásmódjáról vitatkoznánk, akkor elfogadnám, hogy ezt a szerkezetet kell követni. De mi van, ha az egyszerű nyelvhasználónak nem ez jut eszébe? Ha valami mást néz meg, pl. a parasztasszonyt? Természetesen a szótár útbaigazíthat, ez nem kérdés – csak éppen mi van, ha egyik helyen így, másik heklyen úgy igazít útba? (Megjegyzem: útba esik, de útbaigazít. És ezt nem szégyellik le is írni!)

@odinn: Nem értem. Talán igazgató úrnak nem szoktak szólítani igazgatókat?

@Grant kapitány:

Szuper, most megtudtam, hogy az asszony, az egy parasztfajta.

Szóval ha a jelző önmagában nem nevezi meg a "fajtát", akkor alkalmi? De akkor a kecskebak vagy diáklány miért nem alkalmi jelzős szerkezet? A kölyökmacska pláne.

És hát a 114. b nem fajtanevet (ráadásul „általában” és zárójelben), különösen nem utótag nélkül is egyértelmű fajtanevet ír, hanem fajtajelölőt. Mármost a fajta, az egy halmaz részhalmaza, amit a generikusból specifikusat generáló jegy, a differentia specifica jelöl ki, és minden minőségjelző az.

@Grant kapitány: "Tehát legalább három indok van az egybeírásra. Ennyi neked nem elég?" És ugyanígy fel lehet sorolni indokokat is a különírásra. Sőt ezeket el lehet mondani az elnök asszony, ügyvezető asszony, úriasszony, stb esetére is. Ne csak azt indokoljuk meg, hogy miért jó az egyik szabály, hanem azt is hogy a másik szabály miért nem! A nem egyértelmű szabály nemcsak azt jelentheti, hogy homályosan fogalmaz és nem lehet ráhúzni egyikre sem, hanem pont az ellenkezőjét. Azaz több egymásnak ellentmondó szabályt is kielégít.

Az úr, aszsony kizárólag azért írandó külkön, mert megszólítás értelmű. A szótár is ezek alapján válogatta a példáit.

elnök aszsony:, ezt szinte mindig megszólításban használjuk, ezért a szótárban külön szerepel.

parasztasszony: nem szoktunk senkit paraszt asszonynak szólítani, ezért egybeírjuk, ám ha éppen szándékosan így akarjuk szólítani, akkor bizony küön kell írnunk.

a főnöaksszony azért nem jó hivatkozási párja az elnök asszonynak, mert így sohasem szerepel megszólításban míg az elnök aszony igen.

Ahogy írtam is a főnökaszsony egybe írva sokkal gyakoribb, mint külön, ám nem azért mert mindenki hibásanb tudja, hanem azért mert nem megszólításban fordul elő gyakrabban.

A másik dolog: az a tény, az elnök aszsony többnyire megszólításban fordul elő, még nem jelenti azt, hogy ha a kifejezést nem megszólítás értelemben használjuk akkor ne írhatnánk egybe.

pl itt:

www.port.hu/antikvar_konyv_-_az_elnokasszony/pls/w/document.document

vagy itt:

magyarhirlap.hu/kemenykezu-elnokasszony

esetleg itt:

erdelyipolgar.blogspot.hu/2014/01/elokerult-az-argentin-elnokasszony

MIndegiyk példa olyan, hogy az aszony ki is maradhatott volna a listából, csak éppen így jelzi a szövegíró, hogy az elnök nő.

"Előkerült az argentin elnökasszony!"

vs "Előkerült az argentin elnök! "

ugyanazt mondja, mivel egyik sem megszólítás.

És ugyanez mondható el a főnökasszony és parasztasszony esetében is.

A példában jól meghatároztad, hogy a parasztasszony a parasztember női megfelelője és ezért írjuk egybe.

De ugyanígy létezik a főnökember, elnökember szó is, mégha ritkábbak is, mivel ilyenkor csak szimplán főnök, elnök szó helyettesíti.

Ezek párja bizony a főnökasszony, elnökasszony. Egybeírva!

A szótár ott csúsztat, hogy leteszi a voksot az egyik változat mellett, de bizonyos esetben pont a másikat KELL használni.

pl a víziló egybeíarandó a szótár szerint, de ha pont egy vízben élő lipicairól szeretnék mesélni, akkor már így kellene írnom: vízi ló.

ugyanígy a kutyakölyök egy kiskutya, de kutya kölyök, lehet egy embergyerek is, aki olyan rossz, hogy a magartását a kutya jelzővel illettem.

Tehát pusztán leírva kutya+kölyök szavakat nem lehet eldönteni, hogy milyen értelemben használjuk ezért azt sem lehet eldönteni, hogy egybe vagy külön írjuk. Még akkor sem, ha az egyik verzió nagyságrenddel gyakoribb, mint a másik és a szótár csak egybeírva tartalmazza. Ugyanígy csak azért mert a szótár különírja az elnök asszony szavakat, mert így gyakoribb, még nem következik, hogy ne alkothatna más szövegkörnyezetben összetett szót, természetesen más jelentésben.

A főnök+asszony meg ráadásul nem is szerepel a szótárban.

@don B: "Szuper, most megtudtam, hogy az asszony, az egy parasztfajta."

Tök jó, hogy úgy szólsz hozzá, hogy nem olvastad el a vonatkozó szabálypontot. A 114. b.-ben benne van, hogy "általában fajtajelölő." Tehát: nem mindig, csak "általában".

@Fejes László (nyest.hu): "a lakatosnál nem eldönthetetlen, hogy mester, aki lakatos, vagy lakatos, aki mester?"

Ne játszd már itt a debilt. Igen, eldönthetetlen, de épp azért eldönthetetlen, mert ez NEM fajtajelölő. Nem mindegyik egybeírt alak fajtajelölő, mint don B-nek adott iménti válaszomban utaltam rá, csak általában (többségükben) azok az egybeírt alakok. Pont azt támasztja alá a példád, amit eddig is állítottam. Úgyhogy kérlek, fejezd be végre a hazudozást és a terelést.

@don B: "Mármost a fajta, az egy halmaz részhalmaza, amit a generikusból specifikusat generáló jegy, a differentia specifica jelöl ki, és minden minőségjelző az."

Te is hazudsz. A fajta az ugyan egy fajta részhalmaza, de nem minden minőségjelző differentia specifica. A sok közül csak néhány az. Ha nem így lenne, az "ember" definíciója lehetne "kétlábú tollatlan élőlény". De ez a kopasz csirkére is igaz.

@Grant kapitány: "Te is hazudsz. Nem a nyelvérzékedet kritizáltam, hanem a helyesírási képességeidet."

Az a benyomásom, hogy te beteg vagy. Számodra mindenki hazug. Alább bemásolom a közvetlen előzményt, bízva abban, hogy elszáll a gőz a fejedből, és megérted... :-)

"@Grant kapitány: A válaszodból - a felesleges és értelmetlen személyeskedésen túl - az olvasható ki, hogy egyrészt csapnivaló a nyelvérzéked, másrészt neked (is) alapvető gondjaid vannak a vonatkozó szabály értelmezésével."

Ebben a válaszomban én csak az előző hozzászólásomban megemlített nyelvérzékre hivatkoztam, szándékosan figyelmen kívül hagyva a te válaszodban eltorzított "helyesírási érzék"-et, mivel az a meggyőződésem, hogy neked nemcsak a helyesírási érzékeddel van problémád, hanem úgy általában a nyelvérzékeddel. A helyesírásra persze ott van segítségképpen a szótár, de - pechedre - a szabályok értelmezésére is szükség van sok esetben, az pedig itt a vitában rendre meghaladta a képességeidet.

Visszatérve a hozzászólásaidban sűrűn felmerülő hazugozásodhoz: láthatóan képtelen vagy felfogni a hazugság fogalmát - igazolva ezzel rögtön az értelmezési képességeddel szemben felmerülő aggályokat. :D

Én sehol se állítottam, hogy a nyelvérzékemet kritizáltad, ezért ezt hazugságnak beállítani otrombaság, ráadásul - áttételesen - hazugság is.

folyt.köv. :-)

@don B: Ez teljesen korrekt, de Grant kapitány - sajnos - nem fogja megérteni. :D

@Grant kapitány: "az "ember" definíciója lehetne "kétlábú tollatlan élőlény". De ez a kopasz csirkére is igaz"

sajnos összekeverted a definíció fogalmát a minőségjelzővel.

A minőségjelző mindig egy részt nevez meg, azaz fajtát képez, ez többnyire egyezik meg a definícióval, csak te keverted ide most valamiért.

A "kétlábú tollatlan" egy minőségjelző, amit a példádban az "élőlény" halmazmegjelölés követ. Vagyis leszűkítetted az élőlények halmazát egy kisebbre úgy hogy megneveztél egy fajtajelölőt. Azaz differentia specifica. Ebben helyesen látod hogy benne van a kopasz csirke, az ember és még sok minden más is.

@Janika: "A minőségjelző mindig egy részt nevez meg, azaz fajtát képez"

Ezt hol olvastad? Nem tudok arról, hogy bárki is így értelmezte volna. A minőségjelző szokásos értelmezéséről itt olvashatsz:

hu.wikipedia.org/wiki/Jelz%C5%91

Kérdés: az itt megadott példákban előforduló színnevek, mint a "sárga" meg a "fekete", szerinted milyen fajtákat képeznek? A "piros alma" szerinted egy almafajta?

@Grant kapitány: "A "piros alma" szerinted egy almafajta?". Az almafajta kifejezés biológiai értelmű. A fajta szónak azonban többféle értelmezése is van. Biológiai értelmeben nem fajta, mert ott mást jelent, ám van részhalmaz jelentése is.

A szófaj, sem biológiai értrelmben faj.

Az almák egyik fajtája lehet a piros alma, amikor a színe alapján határozom meg a fajtát Azaz a piros alma egyfajta alma.

A sötét felső egyfajta felhő. A kétlábú tollatlan élőlény egyfajta élőlény. Fajtajelölő bármilyen minőségjelző lehet.

@Grant kapitány: Visszatérve erre a kérdésre:

"@mondoga: "Kifejezetten hibás a HSz a gyermekkirály szó esetében"

Szerencsére nem hibás, hanem a te "helyesírási érzéked" csapnivalóan rossz. A "gyermekkirály"-ban a "gyermek" így, egybeírva nem a király korát jelöli hanem - ha egyáltalán értelmezhető - azt jelenthetné esetleg, hogy valaki (aki lehet gyermek, de lehet felnőtt is) a gyermekek királya, mondjuk egy játékban."

Mindenekelőtt korrigálom önmagam, a "gyermek király" alak elvileg lehet helyes, nevezetesen akkor, amikor a kifejezést egyszerű jelzős szerkezetként használjuk. Ezt azonban célszerű kerülni, és inkább körülírni (gyermek korú király). Szóban ugyanis nehezen különböztethetők meg az egybe- és különírt kifejezések egymástól.

A gyermekkirály nem egy szimpla jelzős szerkezet, nem csupán a király korát jelzi, hanem annál minőségileg többet mond. Ahogyan a gyermekbűnözés, gyerekpornó stb. is minőségileg mást jelent, mint maga a szóösszetétel, a gyermekkirály is olyan király, akinek a jogai korlátozottak, voltaképpen nem is király, mert az uralkodói jogok egy - nem kis - részét a gyámja gyakorolja. A részletek persze időtől és helytől függően változnak, de ez már más tészta...

Ezt az értelmezést a szabályalkotók egyszerűen elfelejthették.

Ugyancsak elfelejthették azt az értelmezést is, amit magad is említesz, ha a gyermekkirály a gyermekek királya. Ez a szabályzat szerint is egybeírandó. Te meg - miután beismerted, hogy ilyen alak létezhet - jössz ilyen falmelléki dumával, hogy "ha egyáltalán értelmezhető"... :-)

@mondoga: „Szóban ugyanis nehezen különböztethetők meg az egybe- és különírt kifejezések egymástól.” Hangsúly? (GYErekkirály vs GYErek KIrály)

@Grant kapitány: Úgy tűnik, kedvenc sportod az ámokfutás. :DDD

Egy példa:

36 don B 2014. május 8. 12:41

"@Grant kapitány: Szuper, most megtudtam, hogy az asszony, az egy parasztfajta.

...

És hát a 114. b nem fajtanevet (ráadásul „általában” és zárójelben), különösen nem utótag nélkül is egyértelmű fajtanevet ír, hanem fajtajelölőt. ..."

Erre a válaszod: 38 Grant kapitány 2014. május 8. 22:23

@don B: "Szuper, most megtudtam, hogy az asszony, az egy parasztfajta."

Tök jó, hogy úgy szólsz hozzá, hogy nem olvastad el a vonatkozó szabálypontot. A 114. b.-ben benne van, hogy "általában fajtajelölő." Tehát: nem mindig, csak "általában".

Mit lehet erre mondani?! Tök jó, hogy úgy szólsz hozzá, hogy nem olvastad el a vonatkozó hozzászólást, amelyben a vitapartnered - veled ellentétben, téged kijavítva - pontosan fogalmaz.

És persze őt is lehazugoztad. Mondd csak, nem nézel - legalább időnként - tükörbe? :DDD

@szigetva: Elvben igazad van, de a beszéd általában nem ilyen.

Éppen írni akartam a témához kapcsolódóan a tanár bácsi és tanár néni kifejezésekről. Gyakorlatilag mindenki tanárbácsit és tanárnénit mond - helytelenül...

Egyébként ezeket miért is nem lehet rögzült szóösszetételeknek tartani?

@mondoga: Valószínűleg azért, mert akkor elszabadulhatna a pokol... :-)

Ugyanis rögtön jönne a Pistabácsi, sőt, a Pistabá', meg a Bözsenéni, mert hogy ezeket is a többség így ejti, egyben.

@mondoga: Mi az, hogy helytelenül? Nem a helyesírásnak nem sikerül tükröznie a kiejtést? Erre akár lehet is oka, nade nehogy már a kiejtésen a helyesírás konvencióit kérjük számon!

@Grant kapitány: OK, akkor másképp teszem fel a kérdést: mi jelentősége van annak, hogy ha elmondhatjuk, hogy ha a szó jelentését úgy is definiálhatjuk, hogy „X, aki Y”, meg úgy is, hogy „Y, aki X”, ha egyszer a közgazdász szakértő és a lakatosmester is ilyen, mégis másképp kell írni őket?

@mondoga: „Gyakorlatilag mindenki tanárbácsit és tanárnénit mond - helytelenül...”

Milyen alapon nevezed ezt az ejtésmódot helytelennek? Helytelen legfeljebb a helyesírás lehet, ha rosszul tükrözi vissza a nyelvi megnyilvánulásokat.

@mondoga: Vajon a nyelvi helyességet meghatározhatja-e, hogy az írásképe mennyire tűnik ma furcsának?

@szigetva: @Fejes László (nyest.hu):

Ha nem lett volna számotokra világos, akkor én a helytelen hangsúlyozásra gondoltam, hiszen arra a felvetésre válaszoltam. Egyébként magam nem tartom ezt se helytelennek, ez a követő kérdésemből világosan kiderül...

Ma mindenki értelmezésgátlót reggelizett? :DDD

@mondoga: Az nem lehet, hogy te nem érted, hogy anyanyelvi beszélő nem hangsúlyoz helytelenül?

Azt állítod, hogy mindenki "tanárbácsi"-t mond (gondolom arra gondolsz, hogy a bá-n nincs hangsúly), és ez helytelen. De ezt milyen alapon véled helytelennek, ha mindenki így mondja? Mégha a beszélők egy része "TAnár bácsi"-t, egy másik része "TAnár BÁcsi"-t ejtene, akkor se lenne alapunk arra, hogy bármelyiket helytelennek nyilvánítsuk.

@szigetva: Hagyjuk, holnapra kialszod... :-)

@szigetva: Hagyjuk, holnapra kialszod... :-)

@mondoga: Tehát értelmes választ nem tudsz adni.

@szigetva: Fafejű vagy! Írjam nagy betűkkel, vagy akkor se látod?!

"Egyébként magam nem tartom ezt se helytelennek, ez a követő kérdésemből világosan kiderül.."

Nem tartom helytelennek, érted?!

Nem a válaszom értelmetlen, hanem a veled való vita. :DDD

Az eredeti asszonyos témához visszatérve, itt egy érdekes cím:

magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fogadta-liberiai-koztarsasag-elnoka

"Ferenc pápa fogadta a Libériai Köztársaság elnökasszonyát"

Ha mereven ragaszkodnánk a szótári formulához, különírva ezt kapnánk:

"Ferenc pápa fogadta a Libériai Köztársaság elnök asszonyát"

Ugye mennyire mást jelent?

Az első esetben egybeírva jelenti csak azt hogy egy olyan személy a köztársági elnök aki nő. A második mondat viszont azt jelenti, hogy a köztársasági elnök feleségét fogadta.

Érdekes hogy ebben az esetben az én nyerlvérzékem szerint pont a különírt változat jelenti a feleség jelentést, míg az egybeírt azt hogy ő maga az elnök. Más is így látja?

@mondoga: „Éppen írni akartam a témához kapcsolódóan a tanár bácsi és tanár néni kifejezésekről. Gyakorlatilag mindenki tanárbácsit és tanárnénit mond - helytelenül...”

Kérlek, még ezt értelmezd, mert a fafejemmel nem látom, hogy ez hogyan jelentheti azt, hogy nem tartod helytelennek az egyhangsúlyos kiejtést.

@Janika: Amit mondasz, az szerintem így lenne:

„a libériai köztársasági elnök aszzonyát” vagy „a Libériai Köztársaság elnökének asszonyát”.

@szigetva: ja igen valóban :-) bár így a különírt verzió eléggé értelmezhetetlen.

@szigetva: Azt a választ arra írtam, amelyben kritizáltad a hangsúlyozás hiányát. Én ezt úgy vettem, hogy helytelennek tartod, ezért írtam a végére, egy gondolatjelet követően. Eredetileg idéző jelek közé akartam tenni, de nem akartam felesleges vitát.

Pechemre éppen ebből lett felesleges vita.

Ha a hozzászólásaim tartalmát olvasnád és értenéd, akkor fel se merülne benned ilyen kötözködő kérdés, de már látom, hogy a kötözködés nálad mindennél fontosabb. Semmi gond, legközelebb figyelembe veszem a hozzászólásaid olvasásakor...

@mondoga: Na bumm! Hát nem különírtam az idézőjeleket?! :-)

@mondoga: Keményen edzel, hogy méltó sporttársa legyél a kapitánynak...

@mondoga: Na látod, akkor (te is) félreértettél. Nem a hangsúlyozás hiányát kritizáltam. Arra próbáltam meg felhívni a figyelmed, hogy nem igaz az az állításod (ezt idéztem is a hsz. elején), hogy „Szóban ugyanis nehezen különböztethetők meg az egybe- és különírt kifejezések egymástól”. Ez számomra azt sugallta, hogy úgy képzeled, hogy a jóval kifejezőbb írásnak halvány tükrözése a beszéd. A valóságban ez éppen fordítva van, a beszéd az elsődleges, az írás csak több-kevesebb sikerrel igyekszik azt rögzíteni. Az írás csak nagyon kezdetleges módon tudja rögzíteni a beszéd ritmusát (a hangsúlyt egybe- és különírással) és dallamát (a hanglejtést, írásjelekkel). De egy csomó mindent nem rögzít, ezért olyan népszerűek a szmájlik.

@Fejes László (nyest.hu): Könnyen beszélsz! Állandó edzésben vagy. :DDD

@Fejes László (nyest.hu): "mi jelentősége van annak, hogy ha elmondhatjuk, hogy ha a szó jelentését úgy is definiálhatjuk, hogy „X, aki Y”, meg úgy is, hogy „Y, aki X”, ha egyszer a közgazdász szakértő és a lakatosmester is ilyen, mégis másképp kell írni őket?"

Az a jelentősége, hogy kaptál egy szabályt. Mert ha nem lehet megfordítani a definíciót, akkor egész biztos lehetsz benne, hogy egybe KELL írni. Fogadjunk, hogy nem tudsz példát mutatni olyanra, ahol nem lehet megfordítani, és ennek ellenére mégis különírjuk.

Ha viszont meg lehet fordítani, akkor alapesetben különírjuk, a 114. a) szabály értelmében. Akkor írjuk csak egybe - mint a lakatosmester-t - amikor tudjuk, hogy a szónak már van egy megszokott írásképe, aminek az írásmódját a hagyomány elve alapján fogadtuk el.

@Grant kapitány: Aha, szóval van egy szabály, amit csak te tudsz, a szabályzatból kimaradt. Ami pedig nem felel meg neki, az kivétel a hagyomány alapján.

„Fogadjunk, hogy nem tudsz példát mutatni olyanra, ahol nem lehet megfordítani, és ennek ellenére mégis különírjuk.”

Hát, biztos van jobb példa, de pl. a tanár úr esetében a „tanár, aki úr” elég hülyén hangzik...

@Grant kapitány:

Tökre vicces, ahogy a kapitány ellovagol a lényeg mellett. Az égvilágon senki se problémázott (már megfigyelésem szerint biztosan) azokon az eseteken, amikor a helyesírási hagyomány egyértelműen egybeír két, valami fajta jelzős szerkezetben levő főnevet. A problémázás a 114. gumiszerűségén folyik, és az alapvető probléma az vele, hogy úgy csinál, mintha egzakt definíciót tudna adni egy meghatározhatatlan határesetre, tudniillik arra, hogy két pucér főnév mikor összetett szó, és mikor nem. Sokkal tisztességesebb volna bevallani, hogy tudja a fene, és van egy kicsi definiálható hányad (csiperkegomba), azt írd így vagy úgy, aztán van egy adag hagyomány (-nő, -lány, -borjú stb.), a többinél meg tudja a fene, írd, ahogy jólesik. Ezt egy kapitány persze nem lenne képes elviselni, ergo barmol és hazugozik. Azt hiszem, kurva nehéz élete lehet.

@Grant kapitány 'Akkor írjuk csak egybe - mint a lakatosmester-t - amikor tudjuk, hogy a szónak már van egy megszokott írásképe, aminek az írásmódját a hagyomány elve alapján fogadtuk el. '

Na ezzel meg is van a cikkben feltett kérdésre a válasz: A főnökasszony megszokott írásképe az egybeírt verzió, amit a hagyomány elve alapán elfogadunk.