nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fantomok a magyar szavakban

A naiv nyelvészkedők gyakran beleesnek abba a hibába, hogy a szavak eredetét, rokonságát tisztán spekulatív úton igyekeznek megtalálni. A szakemberek az ilyen rokonítást csak akkor fogadják el, ha a szó története megfelelően adatolva van, és a hang- meg a jelentésváltozások megfelelően magyarázhatók a különböző időszakokra jellemző hasonló változásokkal.

Kálmán László | 2013. augusztus 30.
|  

A nyest egyik kommentelője, akinek mederi a beceneve, egy kommentjében furcsa elképzelést fejt ki a magyar nyelvről:

Szerintem a magyarban, mint toldalékoló nyelvben pl. jól nyomon követhető egy valamikori új nyelvtani elem a „késztetés-eredmény” szókapcsolat, ami olyan szótöveket őrzött meg, amelyek ma önállóan nem rendelkeznek számunkra érthető jelentéssel, de feltehetően kideríthető (pl. ha ez bizonyos, új hangelemekkel való bővülést is hozott magával talán az is, hogy milyen régi nyelvi kapcsolat eredménye). Példa fenti tipusú szótövekre:

  • -for- (fordít/fordul//forgat/forog) – talán a farol szó szótöve.
  • n -per- (perdít/perdül//perget (pörget)/pereg (pörög) – talán a perel szó szótöve, esetleg egészen más jelentéssel, mint ma...
  • -csor-/csur- (csordít/csordul//csorgat/csorog) – talán a csorba szó szótöve.

Példa ma is értelmezhető szótőre: A merít/merül//mereget/mereng szótöve a mer- ma kétértelmű kifejezés (kimer vm-t vm-ből, megmer valamit tenni). A jelentés a hozzá tartozó késztetéspárral is összhangban van, de egyáltalán nem biztos szerintem, hogy a szóösszetétel keletkezésének idején is azt jelentette a mer, amit ma. Jelenthetett pl. ’tenger’-t is, ahogyan a franciában...

Csak találgatni tudom, mit is ért mederi azon, hogy „késztetés-eredmény szókapcsolat”, mert ez biztosan nem bevett nyelvészeti kifejezés. Arra gyanakszom, hogy a merít ∼ merül típusú úgynevezett aktív ∼ mediális párokra utal. Jó megfigyelés, hogy az ilyen párokban (és még sok más képzett alakban) fennmaradtak olyan szótövek, amelyeknek önállóan nem használatosak, sőt az egykori önálló használatukra, ha volt ilyen, csak gyanakodni lehet. Az ilyen töveket a szakirodalom kötött töveknek is nevezi (mert csak „kötött” előfordulásaik vannak, szabadon, önállóan nem használatosak). Én inkább fantomtöveknek szoktan nevezni őket, mert bizonyos jelek arra utalnak, hogy kimutathatók szóalakokban, ugyanakkor túlzás lenne azt állítani, hogy tőként valóban léteznek. Például nehéz belőlük újabb szavakat alkotni.

Elég sok fajtájuk van a kötött töveknek (vagy fantomtöveknek). Egy részük összetételi tagként viselkedik, tehát nem (csak) toldalékos alakokban, hanem összetett szónak látszókban fordul elő. Ilyen például a vegy- abban, hogy vegytan, vegyszer, vegyipar stb. (és képzett szavakban is: vegyít, vegyül stb.). Azok, amelyeket mederi sorol, nem ilyenek, ezek csak képzett alakokban fordulnak elő, így még nehezebb rekonstruálni, hogy mi lehetett, ha volt egyáltalán, az önálló használatuk.

Érdekes sajátosságuk a fantomtöveknek, hogy nagyon nehéz valamilyen kategóriát, „szófajt” tulajdonítani nekik, mivel nincs önálló használatuk. Például a vegy-nek mi lenne a „szófaja”? Ez nyilvánvalóan megállapíthatatlan, még történetileg is, mivel ez előtagként elvonás a vegyül, vegyít stb. szavakból, viszont ez utóbbiak nyelvújítási alkotások (pontosabban az elvegyít az eredeti (az elegyít-ből kiinduló) nyelvújítási alkotás, és ebből elvonással jött létre a vegyít és a többi. A vegy- tehát szép példája az olyan tőnek, aminek önálló használata sosem volt. (Hasonló még a pót- is, amely az ismeretlen eredetű pótol igéből származik elvonással.)

Szédült pörgés-forgás
Szédült pörgés-forgás
(Forrás: Wikimedia Commons / Hank Chapot / GNU-FDL 1.2)

Olvasónk, mederi rácsodalkozik még néhány hasonló fantomtőre, és beleesik abba a hibába, hogy az eredetüket, rokonságukat tisztán spekulatív úton igyekszik megtalálni. Miből gondolja, hogy a for- fantomtő a farol tövével rokon? A nyelvészek az ilyen rokonítást csak akkor fogadják el, ha megfelelően adatolva van, és a hang- meg a jelentésváltozások megfelelően magyarázhatók a különböző időszakokra jellemző hasonló változásokkal. Én nem vagyok nyelvtörténész, ezért elhiszem a szakembereknek, hogy a for- tőnek nem a far, hanem a forr tőhöz van köze. A forr a TESz. szerint valószínűleg uráli eredetű, hangutánzó jellegű tő; a far tőnek viszont a ’hátul’ értelemmel kapcsolatos ősi uráli rokonsága jól kimutatható.

A forr-hoz hasonló hangutánzó eredetű tőnek ítéli a TESz. a per- fantomtövet is. Az égvilágon semmi köze a perel szóhoz, ami szláv jövevényszó. És szinte szó szerint ugyanez igaz a csor- és a csorba esetében. A csor- tövet a TESz. hangutánzó eredetűnek ítéli, a csorba viszont nyilvánvalóan szláv átvétel.

Maga mederi is kiemeli, hogy a mer tő önállóan is használatos, tehát nem fantomtő, csak annyiban emlékeztet azokra, hogy sokféle képzett szóban fordul elő. Ősi uráli örökségről van szó, és minden rokon nyelvben a ’merít’ értelemnek megfelelően használják, hangtani és jelentéstani származtatásával tehát semmi gond nincs. Azt nyilván már olvasónk is csak viccnek szánta, hogy a francia mer szót idehozta. Az az indoeurópai *mari tőből származik, illetve közvetlenül a latin mare szóból.

Parttalan fantázia, tengernyi ötlet
Parttalan fantázia, tengernyi ötlet
(Forrás: Wikimedia Commons / Paxson Woelber / CC BY-SA 3.0)

Aki szeretne elmerengeni a magyar fantomtövek sokaságán és gazdagságán, íme egy hevenyészett lista, csak azokról, amik hirtelen eszembe jutnak:

buz-, csen-, csob-, csor-, döc-, dör-, for-, gör-, hör-, in-, koc-, kon-, kop-, kor-, len-, lob-, mor-, moz-, pen-, per-/pör-, pezs-, pöf-, rez-, rán-, rob-, saj-, suh-, szip-, top-, zen-, zör-, zöty-, zuh-.

Ebben a listában sok olyan tő szerepel, amelyet könnyen „hangutánzó-hangulatfestő” jellegűnek gondolhatunk. Úgy látom, a TESz. szerzői is gyakran érezték ezt a kísértést, és sokszor engedtek is neki. Például a zöty- tővel kapcsolatban hosszú fejtegetésbe is bocsátkozik arról, hogy a jármű (szekér) meglazult alkatrészeinek zaját hallhatjuk bele. Én nagyon szkeptikus vagyok az ilyen magyarázatokkal szemben, de lehet, hogy a beszélőközösségnek valóban sok-sok tagja hasonló képzettársításokat érez egy-egy szótő hangalakjának hallatán, és ilyenkor az már ténylegesen „hangutánzó-hangulatfestő” módon működik, az eredetétől függetlenül, ami sokszor ismeretlen.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
119 Sándorné Szatmári 2024. július 1. 08:12

@Sándorné Szatmári:

kiegészítés:

A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak lehetnek szerintem, minél "ősibbek" a kifejezések) láthatók az alábbi példákban (is):

Az "egy" -valóban "-dy"-al volna helyesen írva, ha nem hosszú g(g)y-t mondanánk, ami ugye "-dj"-vel íródna, mert hosszan mondjuk számnév esetén (de "egyél!" esetén, ami inkább kérés mint felszólítás, "dy"-nná gyengült a hosszan mondott mássalhangzó), továbbá amikor főnévvé (majd melléknévvé) bővült, pl. mint "egység(-es)" kimondva már hangváltás is van "etységes" ("dy"->ty)..

-Azért mert sok a bizonytalanság és félreértés a világról a "fantom szavakban", "emlék mondatokban" és a nyelvekben fennmaradt "rendszer szintű világmagyarázatokban", gondolom mégsem ostobaság ősnyelvekről azt feltételezni, hogy "nem buta emberek alkotta korai nyelvek zárványai" lennének amik fennmaradtak...

-Nem várható el egyetlen őskultúrától sem, hogy a mai szemmel és hatalmassá fejlődött technikai háttérrel rendelkezőkkel megegyező, ugyanolyan következtetéseket vonjanak le..

-A mai "szuper társadalmak", amelyek merőben más típusúak, ma már bevallottan, szintén tévedtek, tévednek és hibáztak, hibáznak, csak nem kis, hanem igen nagy hatással a természetre, sajnos..

Az általános fizikai törvény, ekkor is érvényesül, hogy "Minden erővel szemben fellép egy ugyanolyan nagyságú, de ellentétes irányú ellenerő", ami szerintem "komplexen és kölcsönhatások eredőjével" működik..

118 Sándorné Szatmári 2024. június 29. 12:28

@szigetva: 117

Valóban..

A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valaki valakit"---> eredménye: már mivel nem csak ige, hanem főnév ( "én figyelem ( e>i magánhangzó váltással) őt"/

fontos elem a "fegyelem"),

így valóban "d(d)y"->>"dy"-t kéne írni..

Tényleg "dy"-al kéne írni a "legyél"-t is, valószínűleg nem közvetlenül felszólító módú igéből indult a folyamat..

117 szigetva 2024. június 29. 08:35

@Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért vegyél észre, hogy ha a "legyél"-t "ledjél"-nek írnánk, akkor rímelnie kellene a "fedjél"-lel, pedig nem rímel, mert az utóbbiban a [gy] hosszú, az előbbiben rövid.

116 Sándorné Szatmári 2024. június 29. 08:09

@Sándorné Szatmári: 115

Kiegészítés az alábbi felszólító módú példához:

"legyél!/ légy! (Ha nem "bevett tévesen" írnánk: ledjél!/ lédj!)"

-Ha egy repkedő légyre gondolunk és nem a lesz ige felszólító módú jelentésére, akkor a légy főnév és a legyez(ni) ige is bele illik a képbe, mint "analógiás" K.E. példák, hiszen az egyik legkellemetlenebb esemény ebédeléskor, ha légy esett "le" (belé) a levesbe, és "legyezve a levest" úszik benne..

A "szótő lé-" önálló szóként pl. gyümölcs(-nek a ) leve létezik, a "szótő le-" önálló szóként irány határozó szó..

(Szerintem Pl. a "vegy- mint szótő" hasonló módon, de mégsem ugyanúgy, K.E. alapon elemezhető, mint a fenti "les(s)z" ige légy! felszólító módú alakja..)

115 Sándorné Szatmári 2024. június 27. 10:23

@Sándorné Szatmári: remélem ezt nem törölitek ki..

Néhány szerintem forrás értékű valóság:

1/

hu.wikipedia.org/w/index.php?search=erav...p3tooqntmek406a5p63c

2/

A les(s)z ige jelent, míg a led(t)->lett ige múlt időt jelent.

A szótő: le-/ lé-.

A K.E. "leszt/ led(t)" felszólító módban:

legyél!/ légy! (Ha nem "bevett tévesen" írnánk: ledjél!/ lédj!)

Valószínűnek tartom, hogy a magyar nyelvben a lesz és lett igék őskelta eredetűek lehetnek..

(Hasonlóan mint a "keszt (Keszt(-)hely város nevének része)/ ked(t)", ahol az "eredmény oldal" még nem múlt idejű ige, hanem szám "kett/ két" lehetett)..

3/

Az említett angol város neve angolul "leszter"-nek hallatszik a google fordítóban.. Vagy talán hibásan? Az egyik legrégebbi angol kódex is Leicester város nevéről van elnevezve..

Nagyon valószínű, hogy kelta eredetű a város neve, mert kelta törzs lakta, akik a rómaiakkal érkeztek (a Wikipédia szerint)..

111 Sándorné Szatmári 2024. június 26. 12:02

@szigetva: 110

-Olyan forrást, amire gondolsz, nyilván nem lehet adni, de

[a további részeknek a valósághoz semmi köze, azért töröltük, a szerk.]

110 szigetva 2024. június 25. 10:10

@Sándorné Szatmári: Adjál forrásokat (pl. az „ősi” leszt igéről), mert enélkül nagyon úgy tűnik, ezt az egészet az ujjadból szopod.

Amúgy az ikes igék jellemzően tárgyatlanok, ezért van csak egy-egy alakjuk jelen időben: fázom/ok, fázol, fázik. Az eszik, iszik, baszik a három leggyakoribb tárgyas ikes ige, ezért ezeknél lehet rácsodálkozni, hogy más az alakjuk határozott tárggyal (eszi a zsemlét, issza a viszkit, bassza a nőket), határozatlan tárggyal (eszik egy zsemlét, iszik egy viszkit, baszik egy nőt) és első- vagy második személyű tárggyal (esz engem/téged/minket/titeket a fene, isz — ide nehéz példát találni, basz engem/téged/mnket/titeket a Pityu).

109 Sándorné Szatmári 2024. június 25. 09:59

@Janika: 7

"..esz, isz, al önmagában nem léteznek. "

De volt, mert szólás-mondásban pl. az "esz" ige létezik :

"Esz a fene valakit."

("Eszi a fene őt.")

Ugyanakkor a magyar nyelvre jellemző, hogy az E3sz. ige, mint szótő vesz részt az igeragozásban, mintha példaként tekintenének valakire, talán az öregekre a többiek.. :)

Az "ő lessz" (kimondva) esetén pl. meg is őriztük a valószínű ősi "leszt" igét tejes hasonulással, de a ragok előtt már röviden ejtjük..

Az "eszt" is változhatott (ha "van folyamatosan" jelentéssel bírt valamikor régen, általánosan elterjedve az ős korban, mert még az állapot és a folyamat gondolom nem különült el az ősi gondolkozás módban)-->

-Hasonulás:

baltól jobbra után: "essz" jelen időben/ jobbról balra "ett" múlt időben visszafelé OLVSASVA "volt" jelentéssel, feltéve, hogy már ha volt írásbeliség is..

- Később, mint folyamatos IGE egy "-sz-el"-->

"ő *esz valamit/ mindent" (mint az említett "lesz valami, vagy minden", ahol ma is hosszan mondjuk az "ssz"-t..)

(valamikor még talán nem volt minden egyes "tárgynak/ élőnek/ dolognak" neve, így "tárgyas ragozás" sem lehetett)..

Hogy mi jött létre előbb, az igék ragozása, vagy előtagként a személyes névmásokkal való kapcsolódásuk? Kérdés a sok közül..

108 Pierre de La Croix 2013. szeptember 16. 21:33

@Krizsa: Már megint terelsz, de ezt már megszoktuk (de megtudtuk, hogy P. Howard mekkora disznó volt, és nem vonatkozik rá a szerzői jog, mert én más értelmét nem látom, hogy ennyit emlegeted azt, hogy mindenhol ugyanaz a szerzői neved). Viszont most már mellette olyan nagy butaságokat hordasz össze, amelyek megkérdőjelezik, hogy a tudomány működését érted. Ami egy laikusnál megbocsátható, de mi mivel magad is hangsúlyozod (ami nem baj) végzettségeidet, már-már "bűn".

Ha nem érted mire gondolok:

people.mokk.bme.hu/~valyi/hivatkozas

Tehát megtehetném, hogy idézek tőled (ha betartom ezeket a formaságokat, de idézzen tőled a nyavalya, ahogy eddig kezeltél itt bárkit aki beleolvasott) amiért felelősségre sem vonhatsz (igen, tudom hogy mit írtál a könyved elejébe, mert én az első oldalakat is elolvasom. Egy előszó, a kiadás éve, helye stb. sok mindent elárul a szerzőről és az adott műről is, ahogy színvonaláról is.), akármit írtál oda, mert a szerzői jog nem így működik.

107 Krizsa 2013. szeptember 16. 18:59

Az interneten sehol nem szerepelek sehol másként, mint a valódi nevemen s a magyar nyelvű kiadványaimon is mindig ugyanaz a szerzői nevem: Krizsa Katalin. (Izraeli állampolgárként az utónevemet megváltoztattam).

Könyvekből általában sem lehet idézni, különösen akkor nem, ha (mint általában) fel van tüntetve bennük a copyright.

Tehát a szerző által írt EGYETLEN MONDAT sem idézhető.

Ugyanez vonatkozik azokra a cikkeimre - más honlapokon - amelyek elején fel van tüntetve a copyright.

A fórumos hozzászólásaim azonban általában szabadon másolhatók - kivéve, ha én magam is a könyvemből idéztem - mert akkor azt se lehet. A szabadon másolható hozzászólásoknál csak az a feltétel, hogy nem másítható meg a mondat és nem helyezhető idegen szövegkörnyezetbe sem úgy, mintha ahhoz tartozna hozzá.

Tehát NE VEZESD FÉLRE viccelődéssel azt, aki esetleg tájékozatlan: azért nem idézel semmit, mert szerzői jogvédelem alatt áll.

106 Pierre de La Croix 2013. szeptember 16. 16:48

@El Vaquero: A könyvében, de ne olvasd, mert autista leszel. (legalábbis állítása szerint, ezért nem linkelek belőle. Lehet, hogy rosszul emlékszek, de az előbbiek miatt nem merem neked kikeresni.)

105 El Vaquero 2013. szeptember 16. 16:29

@elhe taifin: a kínairól hol írt? Olyan hozzászólásával nem találkoztam. Legnagyobb szomorúságom, hogy angolból vagy úgy germán, esetleg latin nyelvekből nem gyökfejt, arra pláne kíváncsi lennék.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X