-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Karácsonykor ezerszer halljuk, hogy ott feküdt a kisded a jászolban... Persze, kicsi volt, hiszen akkor született, de mitől volt ded? Mi az egyáltalán, hogy ded?
Nos, amikor így gondolkodunk, abban tévedünk, hogy azt képzeljük: a ded önálló szó (volt), és összetett szót alkotott a kissel. Valójában azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a -ded egy képző, illetve két képző, még pontosabban: kétszer ugyanaz a képző.
A -d képzőt kicsinyítő-becéző képzőnek szokás tartani,. Olyan szavainkban jelenik meg, mint az Árpád ’árpácska’, de felbukkan helyneveinkben is: Várad ’váracska’. Az Árpád-korban még használatos lehetett, de fokozatosan kiveszett a használatból.Előfordul mellékneveken is, pl. könnyed. A -ded alakban a toldalék megkétszereződött, talán azért, mert már kevésbé érezték kifejezőnek az egyszeri alakot. Hasonló példát ma is találunk: a nyelvjárási-rétegnyelvi őtet ’őt’ formában azért ismétlődik meg a toldalék, mert az őt formát a nyelvhasználók nem „érzik” „eléggé tárgyeset”-nek. (Leginkább azért, mert szokatlanul rövid forma egy tárgyesetű alaknak).
A kisded eredetileg melléknév volt, és azt jelentette, hogy ’picike, aprócska’. A -ded végződés megtalálható más mellékneveken is: kerekded, gömbölyded, ritkábban főnévből is képezhet melléknevet: tojásdad. A kisded mai jelentése valószínűleg a kisded gyermekből való elvonással keletkezett, méghozzá viszonylag korán: a szó először a 13. és 14. század fordulójáról adatolt (melléknévként), de a 15. század elején már felbukkan mai jelentésében is. (Ezzel párhuzamosan használták ’kevés’ jelentésben is.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ha valaki most kicsit elszégyellné magát, hogy a -ded-et szónak nézte, megnyugtatjuk: nincs oka az aggodalomra. Az ilyen tévedés teljesen természetes, annyira, hogy a csapdába nyelvújítóink is beleestek: a 19. században a kihaltnak vélt ded szót megpróbálták feleleveníteni ’gyermek’, illetve ’kicsiny’ értelemben.
A dedó is összefügg a -ded-del és a nyelvújítással: a nyelvújítók megalkották a kisdedóvó ’óvoda, bölcsöde’, ami aztán kisdedóra rövidült, s ebből vonták el (feltehetően a gyermeknyelvben) a dedót. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára még arról is tud, hogy a nagydedó ’elemi iskola’ (azaz az általános iskola alsó tagozatának megfelelő iskola) forma is használatos volt. A szó később pejoratív értelművé vált, és napjainkban a szlengből is kiszorulóban van.