Balázs kérdése már-már műszaki jellegű. Egy hétköznapi tárgy, a sárhányó elnevezését próbálja meg értelmezni. Persze tudjuk, hogy az elnevezések nem mindig precízek, hiszen például a kanálnak nevezett kőművesszerszám (ami spatli és spakli néven is ismert) nem nagyon emlékeztet kanálra (akkor már inkább a fandli vagy fándli, azaz a kőművesserpenyő az, ami kanálszerű).

Így esős időben ősszel eszünkbe jutott az irodában: miért sárhányó van a biciklin? persze valahol sárvédőnek nevezik, az nagyon is érthető, de inkább a kerék hányja föl a sarat, ha laikus szögből közelítek a megoldás felé. vagy elfele hányja a védő, nem föl?

Ki sározna össze egy ilyen szépséget?
(Forrás: Wikimedia Commons / Ginny / CC BY-SA 2.0)

Nos, a sárhányó eredetére vonatkozóan semmit sem találtam. A szóba jövő nyelvekben, amelyekből tükörfordítással származhatna (elsősorban a németben) nincsen hasonló értelmű elemekből álló elnevezése ennek az eszköznek. Ezért arra gyanakszom, hogy teljesen belső magyar fejleményről van szó.

Én egyébként a sárvédő mellett még a sárvető elnevezést is hallottam. Nem mozgok elég otthonosan a vidéki életben, de emiatt a másik elnevezés miatt is az a gyanúm, hogy a szekereken a sárhányónak nemcsak az a szerepe, hogy a fent ülőket és magát a kocsit megóvja a sár felcsapódásától. Feltételezem, hogy a sár nem tapad meg a sárhányón, hanem leesik onnan, ha máskor nem, akkor, amikor már annyi halmozódott fel, hogy nincs többnek helye. Így a sárhányó nemcsak felfogja a sarat, hanem azt is biztosítja, hogy előbb-utóbb lepotyogjon onnan a sár. Így nemcsak véd a sártól, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy levetődjön a kerékről a sár, lehányja onnan.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A másik lehetőség, hogy a sárhányó (és a sárvető) azoknak a (viszonylag ritka) összetett szavaknak a mintájára alakult ki, amelyekre a következők jellemzők:

1. Az előtag olyasmire utal, ami egy bizonyos eseményben az úgynevezett páciens vagy a téma szerepét tölti be.  (A páciens az, ami az esemény szenvedő alanya, a téma pedig az, ami állapot- vagy helyváltoztatáson megy keresztül.) 
2. Az utótag egy -ó/-ő toldalékos tárgyas ige, és az esemény típusára utal.
3. Az egész összetétel olyan helyet jelöl, ahová a páciens vagy téma kerül, mire az esemény lezajlik.

Ilyen típusú összetételek például a meddőhányó, a szemétlerakó és a szemétledobó.