-
stanley: @Fülig James: Ja igen, és az angol idézetet már nem a korábban idézett cikkből, hanem az a...2021. 01. 25, 22:50 Árpád-házi kéktúra Afganisztánból...
-
stanley: @Fülig James: Bocsánat a több hónapos késéshez, valszeg vmit rosszul állítottam be a level...2021. 01. 25, 22:46 Árpád-házi kéktúra Afganisztánból...
-
mederi: A maga szónak néhány jelentés tartalma: egyedül, segítség nélkül, saját. Példa mondatokban...2021. 01. 22, 21:08 Ismerd meg önmagad!
-
idodav: "Magyarul tehát az úszótechnika és az úszó szám elnevezése nem különbözik." Ez azért nem t...2021. 01. 17, 23:10 A gyorsúszás is hungarikum?
-
Fülig James: @nudniq: azt hiszem, hogy Erdély átalakítása a dualizmus korában kezdődött, amikor elfogad...2021. 01. 16, 14:48 Százasak vagyunk?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Lehet-e szűkre szabott formai keretek között nagyot, fontosat alkotni? – Kosztolányi Dezső szerint csak így lehet. Formáról és tartalomról, mondanivalóról vallott szemléletét idézzük fel újra – ezúttal egy költői fohász formájában. Egyúttal igyekszünk megnyugtatni a slammelőket is.
Talán a slam poetry egyre növekvő népszerűsége, talán az országos slambajnokság körüli mozgolódás hozta ki többekből a slamellenességet. Az egyik ilyen írásban például ezt olvashatjuk: „Arról nem is beszélve, hogy be kell látnunk: nem egész négy percben igencsak nehéz valamiféle magvas gondolatot közvetíteni”. Azért itt felkapjuk a fekünket: tényleg a terjedelmen múlik a magvasság? Eszünkbe jut Pilinszky Életfogytiglan című verse, vagy a Négysoros…
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Kosztolányinak már több olyan cikkét idéztük fel Nyelv és lélek című sorozatunkban, amelyek a tartalmasság és a forma összefüggéseivel foglalkoztak. Azt már rég tudjuk, hogy Kosztolányi – nem elméleti szakemberként, hanem praktizáló íróként és költőként – azon az állásponton volt, hogy tartalom és forma egymástól nem elválasztható; illetve, hogy a forma mindenek előtt való.
Az egyik Ákombákom című írásában – ilyen címmel ugyanis több írása is jelent meg – 1935. január 1-jén, a Pesti Hírlapban egy költői fohászba bújtatva mondja el újra felfogását formáról és tartalomról:
A költő fohásza:
– Minden vágyam az, hogy nagy célomat, mely az életet akarta megragadni, sohase tévesszem össze a nagy szavakkal, s alázatos, szerény tudjak maradni mindvégig, érzékletes és szemléletes, mint a fű és virág, melynek mondanivalója csak az, hogy él, s egyéb mondanivalója nincs is. Mentsetek meg attól a fönnhéjázástól, hogy magyarázzam önmagamat és a világot, s tanácsokat osztogassak másoknak. Hadd gyönyörködjem ezután is az emberek és dolgok külső megjelenésében, a héj, a fölhám és fölszín mély csillogásában. Jaj annak, aki nem boldog és nem elégedett a forma dallamos börtönében, melyben Mozart és Bach oly jól érezte magát, és kifelé vágyakozik onnan, mert ezen túl csak az elméletek vannak, a meddő gondolatok, az értelem és a megsemmisülés.
A fohászban a költő azt kéri, hogy tudjon továbbra is a dolgok megjelenésében gyönyörködni, hogy boldogan és élően tudja használni azokat a formákat, amelyek korlátokat – a létezést jelentő korlátokat – adnak számára. Ezek nélkül – mondja Kosztolányi – nincs semmi, csak végtelen és meddő okoskodás.
Kosztolányi szerint a mondanivalót nem lehet és nem is érdemes külön akarni vagy forszírozni. Nincs is külön mondanivaló. Hozzáállása mentén tehát teljesen téves azt gondolni, hogy egy adott formába, terjedelembe bele lehetne vagy kellene erőszakolni a tartalmat. A tartalmat a forma hordozza, a mondanivaló maga a megjelenés, a létezés.
Ezt szembeállítani a formát lenéző, azt keveslő, abból kitörni vágyó gondolatokkal: zseniális húzás. És nem mellesleg a slammelőket is megvigasztalhatja a tudat: négy percben, slamben is lehet nagyot alkotni. Saiidnak például sikerült idén is.
Forrás
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 398. oldal