-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Nem a macska-egér harc, hanem a sügér-egér harc az igazi. Még nem dőlt el, és talán nem is fog eldőlni soha.
Ma megpróbálunk rendet teremteni egy bonyolultnak látszó jelenségkörben, aminek már a neve is riasztó: morfofonológia. Sok nyelvben vannak morfofonológiai szabályszerűségek; hogy milyenekre is kell gondolni, azt Ferenc nevű olvasónk kérdése jól megvilágítja:
A következőben szeretném kérni a segítségét: Egér – egeret. Sügér – sügeret? Vagy pedig: sügér – sügért (ez hangzik jobban), de akkor viszont: egér – egért (ami nem jó).
Mint Ferenc írja, az egér szótő két különböző formában jelenik meg különböző szóalakokban: hosszú é-vel (pl. egér, egérben, egérhez, egéren, egérig) és rövid e-vel (pl. egeret, egerem, egeretek, egerek). Ugyanakkor a hasonló végződésű sügér szó alakjaiban ilyen váltakozást nem figyelhetünk meg: sügér, sügérben, sügért, sügérek – minden alakban hosszú é szerepel. Azért hívjuk ezt a jelenséget morfofonológiainak, mert egy hangtani különbség (a hosszú é és a rövid e váltakozása) csak bizonyos szóalakokban, sőt, ezen belül csak bizonyos szótövek esetében figyelhető meg. A morfofonológia szóban a morfo- az alaktanra utal, a szóhoz kötöttségre, míg a -fono- tag a jelenség hangtani természetére.
A tisztán hangtani váltakozások ugyanis nincsenek egyes szóalakokhoz vagy szótövekhez kötve. Például a magyarban a zöngésségi hasonulás éppen úgy jelentkezik két „véletlenül” egymás mellé kerülő szó esetében, mint szóalakon belül, és teljesen függetlenül attól, hogy milyen szótövek szerepelnek ezekben a szerkezetekben. Egy ara[p] hoz nekünk datolyát (az arab szó utolsó mássalhangzóját a hasonulás miatt [p]-nek ejtjük), de ugyanígy Egy ara[p]hoz vittünk datolyát. Az első esetben az alany végén van az a bizonyos [p]-nek ejtett b, a h pedig a következő szó elején, míg a második esetben egyetlen szóalakban kerül egymás mellé a két hang, a b a szótő végén, a h pedig a toldalék elején áll. És ennek semmi köze ahhoz, hogy éppen az arab szót választottam, ki lehet próbálni, bármelyik -b-re végződő szótő pontosan ugyanígy viselkedik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az iskolában azt tanultuk, hogy a magyar nyelv agglutinatív jellegű, ami azt jelenti, hogy a többtagú szavakban egymást szépen követik a szóelemek (a tövek és a toldalékok), nemigen olvadnak össze, jól elkülönülnek egymástól, és ugyanaz a szóelem általában ugyanúgy hangzik különböző szóalakokban, vagyis egyáltalán nincsenek morfofonológiai váltakozások, csak tisztán hangtaniak. De a magyarra ez csak nagy általánosságban, statisztikailag igaz. Valóban az agglutinatív jelleg figyelhető meg olyan szóalakokban, mint a csillagvizsgálóban, hiszen a csillag, a vizsgál, az ó és a ban egymástól jól elkülönülő szóelemek, és más szóalakokban is ugyanilyen formában szerepelnek. Igen ám, de még ennek a szóalaknak is vannak nem agglutinatív tulajdonságai, mégpedig a magánhangzó-illeszkedés miatt, hiszen az ó toldalék más szóalakokban ő alakban jelenik meg, a ban toldalék pedig ben alakban.
Az tehát, hogy az egér szótő némelyik szóalakban hosszú [é]-vel, másokban rövid [e]-vel hangzik, szintén a magyar nyelv agglutinatív jellegének apró ellenpéldája. Viszonylag sok hasonló szótő viselkedik így a magyarban, például a nyár-/nyar- vagy a kenyér-/kenyer-. A rövid magánhangzós változat leginkább azokban az alakokban jelenik meg, amelyekben alsó nyelvállású magánhangzó követi a tövet: nyarak, nyarat, nyaram stb., de nyáron, nyárhoz stb. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a birtokosra utaló toldalékos alakokban végig a rövid magánhangzós alak jelenik meg (attól függetlenül, hogy milyen magánhangzó követi a tövet). Tehát nemcsak a nyaram, nyarad, nyara, nyaratok alakokban, hanem a nyarunk és nyaruk alakokban is a rövid [a]-s változat szerepel. És persze tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a standard magyar nyelvváltozatban nem használatos a középső nyelvállású [ë] hang, ennek ellenére az elölképzett toldalékos tövek úgy viselkednek, mintha különbség lenne az alsó nyelvállású [e] és a középső nyelvállású [ë] között: egeret, egerek (nyelvjárási eger[e]t, eger[e]k), de egéren (nyelvjárási egér[ë]n).
Eredetüket tekintve az olyan morfofonológiai váltakozások, mint az egér-/eger-, általában korábbi tisztán hangtani váltakozások maradványai, afféle kövületek. Így például a szél ’valaminek a vége, pereme, oldala’ szótőben mindig hosszú [é] jelenik meg, míg az ugyanilyen hangalakú ’atmoszférikus légtömeg mozgása’ jelentésű szótőben van [é]/[e] váltakozás: szélben, de szelek. Ez annak a különbségnek a késői következménye, hogy a finnugor eredetű szél ’perem’ szónak más volt a magánhangzója (valamilyen zártabb, é- vagy í-szerű magánhangzó), mint a csuvasos török eredetű szél ’légmozgás’ szótőé, ami nyílt, esetleg [a]-szerű volt. (Hasonlóképpen eltérő minőségű lehetett az ismeretlen eredetű sügér és a finnugor eredetű egér második magánhangzója.) És ezért van az, hogy az újabban átvett szótövekben nem figyelhetők meg. Így a bár ’kocsmaféle’ nem mutat olyan váltakozást, mint a nyár-/nyar-.
Végül azt is meg kell említeni, hogy a morfofonológiai váltakozások viszonylag „sérülékenyek”, vagyis hajlamosak előbb-utóbb eltűnni a nyelvekből. Ez azért van, mert sok szempontból kivételesek (ahogy az iskolai nyelvtanban szokták mondani: „rendhagyóak”). Vagyis kevesebb szóelemben figyelhetők meg, mint a tisztán hangtaniak, és nem jósolhatók meg pusztán a szóelemek hangalakjából (ahogy a kétféle szél különbsége is mutatja). Márpedig az emberi nyelvek változásának van egy olyan tendenciája, ami a kivételek kiküszöbölésének irányába hat. Ezért a nyelvek hajlamosak megszüntetni, kiegyenlíteni a morfofonológiai váltakozásokból származó különbségeket. Így például az egért szó már most is előfordul pár ezerszer az interneten (főleg ’számítógépes egér’ értelemben), de az ellenkezőjére is találunk példát: a lecet (lécet helyett) sem ritka. A meccs még nem dőlt el, és szokás szerint nem is tudhatjuk, hogy eldől-e valaha.