-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Ha túl sok lehetőség van egy szó magyarítására, de egyik sem igazán frappáns, akkor egyik sem fog bevált kifejezéssé válni.
Tímea nevű olvasónk egy angol kifejezés magyar megfelelőjével kapcsolatban fordult hozzánk.
Szeretném megkérdezni, hogy a "whistleblower" kifejezésre van-e egyezményes, vagy legalább "jól hangzó" magyar kifejezés. Itt a nyesten és más oldalakon is többfélével találkoztam, de igazából egyik sem tetszik túlságosan.
Mivel nem közismert fogalom, először tisztázzuk, mi is az a whistleblower (mellyel találkozhatunk whistle-blower és whistle blower formában is, mivel az angol helyesírás nem olyan merev, mint a magyar)! Szó szerinti jelentése ’sípfújó’, és olyan személyekre használják, akik arra hívják fel a figyelmet, ha egy intézmény vagy szervezet törvénytelenül működik, vagy akár csak rosszul irányítják. A whistleblowerek tipikusan belülről jönnek, bizalmas értesüléseik munkájukból vagy a szervezetben betöltött más szerepükből következően vannak – léteznek azonban kívülről jövő whistleblowerek is, akik hosszas adatgyűjtés, nyomozás után jutnak a leleplező adatokhoz. A whistlerblowereket sok helyen a törvény is védi.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az angolban egyébként nem csak a whistlerblower használatos képletesen, hanem a to blow the whistle ’(meg)fújja a sípot’ kifejezés is, mely éppen azt jelenti, hogy feltárja egy szervezet törvénytelen vagy más módon rossz működését. A kifejezés a játékvezető vagy a rendőr sípjára utal – az amerikai sportszlengben egyébként a játékvezetőre is használják a whistleblower alakot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Yaffa / CC BY-SA 2.0)
Olvasónknak igaza van abban, hogy a whistleblower olyan kifejezés, melynek jó lenne magyar, de legalábbis magyarosabb megfelelőt találni, hiszen a kiejtése a magyarban problémákat okozhat: [viszlblóör], [viszliblóör] vagy [viszölblóör] az elképzelhető megoldás, de ezek a szokatlan mással- és magánhangzó-torlódások miatt nehezen ejthetőek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az angolul kevésbé tudók a néma t-t is hajlamosak lehetnek ejteni, megduplázva ezzel az ejtésmódok számát.
Kézenfekvő lenne olyan kifejezést keresni, mely a magyarban is hasonló jelentésű, például félreveri a harangokat vagy riadót fúj. Ezek szövegkörnyezetben könnyen megérthetőek, és idővel bevett kifejezéssé is válhatnak. Más kérdés, hogy a híríróknak nem az a feladatuk, hogy kifejezéseket tegyenek bevetté, hanem minél érthetőbben átadják az információkat. A másik probléma, hogy a belőle alkotott harangfélreverő sem igazán jó hangzású főnév: amellett, hogy hosszú, az is szokatlan, hogy az igéből képzett főnévi utótagú összetételben igekötő is legyen, illetve az ige tárgyának megfelelő szerepű főnév is. A riadófújó sem hangzik igazán jól – igaz, semmi sem furcsa, ha már hozzászoktunk.
Érdemes megnézni, milyen megoldásokat alkalmaznak más nyelvek – már amelyek nem veszik át egy az egyben az angol alakot. A németben például használják a Hinweisgeber ’tippadó’, Skandalaufdecker ’botrányfelfedező’ vagy az Enthüller ’feltáró’ szóalkotásokat magyarul aligha érezzük igazán találónak – pláne, hogy van más jelentésük is. Hasonló a probléma a litván pranešėjas ’bejelentő’, a spanyol alertador vagy a norvég varsler ’riasztó, figyelmeztető’, a francia lanceur d'alerte (szó szerint kb. ’figyelmeztetésdobó’), a román avertizor de integritate (szó szerint kb. ’becsületriasztó’), a szerb узбуњивач [uzbunyivacs] ’lázító’ magyar megfelelőivel. A portugál delator ’informátor, besúgó, áruló’ vagy az orosz информатор [informator] ’informátor’ negatív jellegük miatt nem szerencsések. Korábban mérlegelt megoldásunkra emlékeztet a holland Klokkenluider ’harangozó’. Mások viszont a szó szerinti jelentés alapján fordítanak: ilyen a horvát-szerb zviždač, a szlovén žvižgač ’sípoló, fütyülő’.
A helyzet tehát hasonló, mint a pendrive esetében: több többé-kevésbé jó magyarítása is van (tolltár, tárka, adattoll, zsebmeghajtó, tollmeghajtó, pöcök stb. – a penderítőt vagy a fütyit nem sorolnánk ide). Az már csak hab a tortán, hogy a pendrive kifejezést az angolban gyakorlatilag nem használják – de erről talán majd máskor.