nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hányféle e van az emberben?
Mindent a zárt ë hangról

Olvasónk nem csupán tudni akar a zárt ë-ről, de rá is mer kérdezni. Elmondunk minden lényegeset, amit erről a hangról és fonémáról tudni érdemes.

Fejes László | 2014. február 20.
|  

E sorok írója általános iskolás korában az Országh-féle angol-magyar kisszótár előszava segítségével próbált eligazodni az angol kiejtés rejtelmeiben, amikor zavarba ejtő dologra bukkant. A magánhangzó-jelek magyarázatánál ugyanis azt találta, hogy az [æ] úgy ejtendő, mint a magyar ember szó első e-je, az [e] viszont úgy, ahogy az ember szó második e-je. Mivel sosem gondolta volna, hogy a két e között különbség van, sokszor megpróbálta kimondani a szót és meghallani a különbséget, de sehogy sem sikerült különbséget találnia. Végül családtagjait kérdezte körbe, de senki nem tudta, hogy mi lehet a különbség – nem csoda, hiszen az egész család olyan nyelvváltozatot beszél, amelyben nincs is semmilyen különbség. Persze ebben nincs semmi különös: a második Budapesti Szociolingvisztikai Interjú szerint a budapestiek alig harmada-negyede tesz köztük különbséget, ezek nagy része is bevándorló (nem Budapesten született és nőtt fel). Sok magyar anyanyelvű nem is tud arról, hogy mások ezt a két hangot megkülönböztetik.

Budapest – igénytelenül beszélnek?
Budapest – igénytelenül beszélnek?
(Forrás: Wikimedia Commons / Kleszczu / GNU-FDL 1.2)

Éppen ezért már régen szerettünk volna írni a jelenségről, és örömmel fogadtuk Áron nevű olvasónk javaslatát, hogy írjunk átfogó cikket a zárt ë-ről (ez lenne az ember szó második e-je: embër). (Egy másik témajavaslatát kevésbé tartottuk szerencsésnek.)

A másik [javasolt téma – a szerk] egy „nagy zárt ë betűs cikk” lenne, melyben össze lehetne szedni a hangról tudottakat, a magyar nyelvben való jelenvalóságának bemutatását, hogy hol ejtik és hol nem (mind területileg, mind a szavakat tekintve), hogy milyen érvek és ellenérvek vannak a magyar ABC-hez való hozzáadása mellett és ellen.

Nekiláttunk a feladatnak, de az ë-ről két cikknyi anyag is összegyűlt. Ebben a cikkben azt tisztázzuk, mi is az [ë] hang, és mit is értünk azalatt, amikor azt mondjuk, hogy megvan valamelyik nyelvváltozatban. Kitérünk arra is, hogy miként szokták még jelölni ezt a hangot. A zárt ë betűre, a helyesírásba való bevezetése mellett és ellen szóló érvekről a következő részben szólunk.

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy van egyfelől a zárt [ë] hang, másfelől van az ë betű, amivel ezt a hangot a magyar nyelvjárástanban  jelöljük. Vegyük a dolgokat sorjában!

A zárt [ë] mint hang

Bár következetesen „zárt ë”-ről írunk, ez a kifejezés redundáns: az ë eleve ezt a hangot jelöli. Írhatnánk „zárt e”-t is, de ez meg azért lenne pontatlan, mert az e nem ezt a hangot jelöli. (Ezt a kijelentést azért még pontosítjuk.) Írhatnánk egyszerűen ë-t, de mivel szóban úgy szoktuk megkülönböztetni, hogy elé tesszük a „zárt” jelzőt, ezt itt sem hagyjuk el.

Az világos, hogy a hangot azért jelöljük ë-vel, mert az e által jelölt hanghoz van köze, ahhoz hasonlít. De miért „zárt”? Azért, mert amikor ejtjük, akkor a szájüregünk szűkebb, az állkapcsunk zártabb, mint amikor a közönséges [e] hangot ejtjük. (Ugyanekkor persze nyelvünk „feljebb”, a szájpadláshoz közelebb van, éppen ezért az [e]-t alsó, az [ë]-t középső, a z [i]-t pedig felső nyelvállású hangnak is nevezik. Más terminusokkal az [e] nyílt, az [e] középzárt, az [i] pedig zárt.) Lehet, hogy ezt elsőre nehéz elképzelni, de nem túl bonyolult dologról van szó: ez a hang körülbelül úgy hangzik, mint az [é], csak rövid.

Szokás azt mondani, hogy a magyar irodalmi nyelvben (a normatív kiejtésben) nincs zárt ë, de ez így ebben a formájában nem teljesen igaz. Ez a hang időnként felbukkan olyan szavakban, amikor é-nek írjuk, de a hangkörnyezet hatására lerövidül. Ez például az ért, élt, éppen szavakban fordul elő (tehát leginkább mássalhangzó-kapcsolat előtt). Valamilyen értelemben mégis elmondhatjuk, hogy zárt ë nincs a köznyelvben.

Zárt ë – veszélyes terület
Zárt ë – veszélyes terület
(Forrás: Wikimedia Commons / Wing-Chi Poon / CC BY-SA 3.0)

A zárt ë mint fonéma

Láthattuk, hogy a normatív kiejtésben az [ë] csak az é változataként fordul elő. Azt, hogy az é változata, onnan tudjuk, hogy bizonyos szavakban az [é]-vel váltakozik: [é]lek, de [ë]ltem. Amikor nem váltakozik, mindig olyan környezetben van, amikor az é is rövidülne: például az ért szó – beleértve ennek ragozott alakjait és a belőle képzett szavakat – mindig [ërt]-nek hangzik, de egy ilyen környezetben nem is ejtenénk [é]-t. (Legalábbis a mai köznyelvi ejtésre nem jellemző, nyelvjárásokban persze előfordulhat. Amikor a hírolvasók megnyújtják az ilyen magánhangzókat, az meglehetősen mesterkélten hangzik.)

Ezzel szemben vannak nyelvjárások  – sőt, a nyelvjárások többsége ilyen, l. lejjebb –, amelyekben az [ë] hang nem (csak) ilyen pozíciókban jelenik meg, hanem ott is, ahol az irodalmi nyelvben e van – ráadásul pusztán a hangkörnyezetből meg sem tudjuk állapítani, Mi a fonéma?Az [ŋ] hang megvan a magyarban és az angolban is, de a magyarban megjósolható, hogy hol fordul elő ([k] vagy [g] előtt: itt az n más, a szájüregben az [n]-nél hátrébb képzett hangot jelöl, ezt szokás [ŋ]-nel jelölni) – ahol pedig előfordul, sosem áll [n]. (Azaz az [n] és az [ŋ] kiegészítő megoszlásban, idegen szavakkal komplementáris disztribúcióban áll egymással.) Éppen ezért azt mondjuk, hogy a [ŋ] a magyarban nem fonéma, hanem az n változata, szakszóval allofónja.
Az angolban viszont a két hang képes szavakat megkülönböztetni: sin ’bűn’, sing ’énekel’ – vigyázat, utóbbi végén nem [ng]-t vagy [ŋg]-t ejtünk, hanem [ŋ]-t! Az angolban nem tudjuk a hangkörnyezetből megjósolni, hol lesz [n], és hol [ŋ], a két hang nincs kiegészítő megoszlásban, ezért külön fonémának tekintjük őket. Fonémáknak a hangok olyan elvont egységeit nevezzük, melyek képesek szavakat megkülönböztetni egymástól.
hol van ilyen hang. Mi több, egyébként teljesen megegyező alakú szavak is különbözhetnek csupán abban, hogy ë vagy e van-e bennük – azaz ezekben a nyelvváltozatokban az e és az ë (és persze az é) egymással szembeállítható fonémák. Lássunk egy klasszikus példát! Az irodalmi nyelvi mentek szóalaknak három jelentése van: lehet a megy ige többes szám második személyű, jelen idejű alakja; a megy ige többes szám harmadik személyű, múlt idejű alakja; a ment ige egyes szám első személyű, jelen idejű alakja. Ezen kívül felbukkanhat irodalmi szövegben ’mentesek’ jelentésben is, bár ez a használata ritka és régies. A zárt és a nyílt e-t megkülönböztető nyelvjárásokban itt négy különböző alakot találunk:

(ti most) mëntëk

(ők korábban) mëntek

(én most) mentëk

mentek ’mentesek’

Amikor tehát arról beszélünk, hogy egy nyelvjárásban „van zárt ë”, akkor tulajdonképpen arra gondolunk, hogy az ë és az e szemben áll egymással, külön fonémák. Ez azért is lényeges, mert a szembenállás nem mindig úgy valósul meg, ahogyan leírtuk, azaz az ë nem mindig úgy (az [é]-hez hasonlóan) hangzik, ahogy ezt fent leírtuk. Bár a nyelvterület nagy részére ez jellemző, a Dunántúlon, különösen annak nyugati részén más a helyzet. Itt az ë körülbelül úgy hangzik, mint a köznyelvi [e], viszont az e ennél is nyíltabb: kb. annyira nyílt, mint az [a] – ennek jele ä. Az ilyen ejtésen szoktak az „a mint Alamér” típusú viccekkel gúnyolódni, a köznyelvi beszélők számára ugyanis az [ä] már-már [a]-nak hangzik. Két hang között tehát itt is az a különbség, hogy az egyik zártabb, a másik nyíltabb (de mindig mindkettő elöl képzett, iskolai szóhasználattal élve „magas”), de a Dunántúlon mindkettő nyíltabb, mint a nyelvterület fennmaradó részén.

Käszthälyrä mentek?
Käszthälyrä mentek?
(Forrás: Wikimedia Commons / Ritucim71 / CC BY-SA 3.)

A zárt ë jelölése

Az ë jelölésmód a magyar nyelvjárástanra jellemző. A magyar nyelvjárástan hangjelölése meglehetősen hibrid: általában a magyar helyesírásra épül, ám mindig a kiejtést tükrözi, sosem szóelemző (tehát a lejegyzésekben a tudják helyett a tuggyák alakot írják – kivéve persze, ha Kádár János „nyelvjárását” jegyzik le). Azokat a hangokat, amelyet a magyar helyesírás nem jelöl, általában valamilyen újonnan alkotott, vagy máshonnan (fonetikai átírásokból) vett jelekkel jegyzik le.

Az ë nem mondható különösebben szerencsés jelnek. A két pont a magyar helyesírásban olyan hangot jelöl, mely hasonlít a két pont nélküli betű által jelölt hanghoz, ám abban különbözik tőle, hogy nem hátul, hanem elöl képzett (iskolásan „nem mély, hanem magas”): vö. u – ü, o – ö, de ilyen a már említett a – ä is. Igen ám, de az e már eleve elöl képzett („magas”) magánhangzót jelöl; ilyen esetekben jelölhetné a betű a hasonló, de hátul képzett („mély”) hangot (tehát azt jelölné, hogy a képzés helye tekintetében a hang „fordítottja” a mellékjel nélküli betű által jelölt hangnak): erre van is példa, a hátul képzett [i]-szerű hangot szokták ï-vel is jelölni. Az ë azonban éppúgy elöl képzett hangot jelöl, mint az e, csak éppen az állkapocs nyílásszöge szűkebb. Ilyen tekintetben tehát az ë jelölés teljesen szabálytalan. (A legtöbb nyelv ábécéjében, ahol előfordul, a svát jelöli: ez valóban hasonlít az [e]-re, és ha nem is hátul, de hátrébb képzett.)

Mi indokolhatja mégis? Talán az, hogy a köznyelvi e toldalékokban kétféle váltakozásban vesz rész: ahol nyelvjárásokban zárt ë van (ill. a korábbi nyelvállapotokban volt), ott o-val és ö-vel (-hoz : -hez : -höz), ahol nyílt e, ott a-val (-ba : -be). Az előbbi esetben az egyik hang jelében ott a két pont: ez pedig felhasználható arra, hogy az ezzel a hanggal váltakozó e-t jelöljük vele. (Egy másik oka lehet, hogy több nyelvjárásban ö jelenik meg az ë helyén – erről majd a következő részben esik szó.)

A bevezetőben említett angol fonetikai átírás is az IPA-n alapszik, ezért az embër [ë]-jének ott az [e] jelölés fele meg. Az [æ] megfelelője inkább az a hang, amelyet a magyar nyelvjárások lejegyzésénél ä-vel jelölnek.

De hogyan jelölik az [ë]-t a nagy fonetikai átírások? Mind a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA), mind a finnugrisztikában használt Setälä-féle átírás az e betűt használja erre – a köznyelvi magyar [e] jele viszont mindkét átírásban az ɛ (a finnugrisztikában ezt inkább csak akkor használják, ha szükség van az e-től való megkülönböztetésre, egyébként ezt is e-vel jelölik).

Magánhangzójelek az IPA-ban
Magánhangzójelek az IPA-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / Aucassin / CC BY-SA 3.0)

A következő rész tartalmából...

Kiderül, hol van a magyar nyelvterületen megkülönböztető szerepe a zárt ë-nek; hogy miért nem jelöli a magyar helyesírás, és kik akarnak ezen változtatni; hogy honnan tudhatják azok, akiknek anyanyelvváltozatában nem szerepel, hogy hol kellene az írásban jelölniük.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
19 El Vaquero 2014. február 21. 21:29

@mederi: meg az a is nyitott szájas hang. Plusz ha nagyon lágyan ráharapsz az egyik ujjadra, hogy tudj e-t ejteni, akkor látod meg, hogy ha ebben az állásban é-t akarsz ejteni, akkor az ujjadon a harapás erősödni fog. Azaz e-nél nyitottabb a szád, lentebb van az állkapocs. Alapvetően csak a szájkerekítés és a nyelvállás a fontos a magánhangzóknál (meg jó, a toroknak is szerepe lehet, bár annak inkább a hangminőségben van szerepe, és nem a magánhangzó artikulációs minőségére van hatással). Az állkapocs kevésbé, majdnem csukott szájjal is lehet magánhangzókat felismerhetően motyogni, bár azért úgy nem lesz 100%-os az ejtés.

18 mederi 2014. február 21. 20:04

@szigetva, @El Vaquero:

Nyitott szájjal leginkább a hosszú és rövid hangzású "á" kiejtését lehet tükörben magunkon megfigyelni. Bekukucskáltam a torkomba, és azt láttam, hogy a nyelvem feletti vitorla nyúlványt mozgató izom elernyedt (szabad levegőáramlás hosszan, ameddig akarom, vagyis "nyitott torok") vagy megfeszült (nyögésszerű, rövid levegőáramlás, másnéven "szűkített torok").

A szájkerekítés, a nyelv és az állkapocs állása úgy vélem maguknak az egyedi hangoknak (a/ aaa, á/ ááá, e/ eee, é/ ééé, o/ ó, stb.) az alap képzésében meghatározó, amelyeket vagy nyögésszerűen röviden ejthetünk, vagy szabad levegőáramlással hosszan. (A hosszú magánhangzókat amikre nincs önálló jelünk, most megháromszorozva jelöltem, a rövideket eggyel.)

17 El Vaquero 2014. február 21. 17:55

@mederi: semmi köze nincs hozzá a toroknak, a nyelv állása számít, esetleg emellé az állkapocs leeresztettsége, és az ajkak pozíciója.

 

A nyíltságot, zártságot sem írtad jól, mert az é, ő, ó, ú, ű pont hogy zártabb, mint mint az e, ö, o, u, ü.

16 szigetva 2014. február 21. 11:26

@mederi: Nem világos, mit értesz „nyílt torokkal” alatt. Az írásbeli jelölés pedig azért olyan amilyen, mert az írás csak a jelmegkülönböztető szerepű hangokat jelzi külön jellel. A hangsúly a magyarban végképp felesleges volna jelölni.

15 mederi 2014. február 21. 11:03

Megérzésem szerint az írásban nem jelölt

-nyílt (hosszú) e, é, a, á, nyitott torokkal, a

-zárt (rövid) változatait szűkített torokkal mondjuk,

hasonlóan a

-a hosszú (nyílt) ő, ó, ú, ű-höz, és

-rövid (zárt) változataihoz, az ö, o, u, ü-höz, amiket ugyanakkor jelölünk írásban is...:)

Szerintem érthetetlen ez a kettősség a jelölés területén ha belegondolok, de megszoktuk..

(A kiejtést bonyolítja még, hogy hangsúlyosan, vagy hangsúlytalanul ejtünk egy magánhangzót..)

14 mondoga 2014. február 21. 00:14

@mondoga: Bocsánat, most látom, mekkora marhaságot írtam, természetesen az a helyes, amit szigetva írt. Nem tudom, miért írtam, hogy "Mindegyik e zárt." :-)

13 szigetva 2014. február 20. 22:56

@Dani11: A "telek" mindkét [e]-je nyílt, azon kevés hangkivető tövek egyike, amelyikben a kivetett hang nem [ë]~[ö]~[o]. (Ilyen még: ajak, kazal, bajusz, őriz, becsül.)

12 mondoga 2014. február 20. 21:19

@El Vaquero: @Dani11: a teleknek a második e-je ë.

Dani11, ne higgy El Vaqueronak! Mindegyik e zárt. :-)

Tanulság: attól függ, hogy milyen nyelvjárás szemszögéből nézzük. :-)

"Úgy tudom, hogy az ë nem fordulhat elő szó legvégén (bár 1-2 nyelvjárásban mégis)"

Ez valóban elég általános, de úgy tudom, van egy ezt felülíró általános szabály, ha manapság (nem tudom, mióta) átveszünk idegen nyelvből egy szót, akkor abban a szóban egyáltalán nem lesz nyílt e. (Ha rosszul tudom, úgy is ki fogtok javítani. :D)

Másik kivétel a ne, se tagadószó, összetételekben is, mint pl. úgyse.

A nyelvjárási kivételről Pusztay János írt az e-nyelvmagazin.hu-n: "Fekete, fekete… – nyílt és zárt e"

e-nyelvmagazin.hu/2013/05/01/fekete-fekete-nyilt-es-zart-e/

11 El Vaquero 2014. február 20. 20:53

@Dani11: a teleknek a második e-je ë. Mondom ezt úgy, hogy én soha nem beszéltem ö/ë-ző nyelvjárást, de már telök-öt hallottam, mondjuk az ö-zős nyelvjárások nem minden ë-ből csinálnak ö-t, így ez a teszt nem teljesen megbízható . Elvileg vannak szabályai, hogy hol lehet /ë/ fonéma, bár nem 100%-os, mert van, amikor a szó jelentése határozza már, lásd fenn a cikkbeli mentek-es példát, vagy a hegy(ës)-hëgy(ës) különbségtételt. Úgy tudom, hogy az ë nem fordulhat elő szó legvégén (bár 1-2 nyelvjárásban mégis), és likvidák előtt sem (azaz /r/ és /l/ előtt, telek megint csak példa). A többit szabályt El Phedrótól kéne megkérdezni, talán ő foglalkozott ilyesmivel. Cikk viszont jó lenne az ë fonémikus előfordulásáról. Az /ly/ fonéma előfordulásáról már volt, igaz helyesírási kérdés kapcsán, meg ott sem kaptunk az arcunkba túl sok szabályt.

10 Dani11 2014. február 20. 20:19

Én egy kis jászsági községből származom, ahol mamámtól és édesanyámtól szinte intravénásan kaptam az ë-t. =) (Még most is amikor leszállok a buszról, rögtön jön a code swithing, és a kenyér kënyír, a gyerek gyerëk lesz - a tehén viszont tehen, a kerék meg kerek... Weird.) Mivel otthon nyelvjárást beszélek, így implicit tudom (vagy legalábbis érzem), hol van ë az egyes szavakban, a legutóbb viszont azon döbbentem meg, hogy pl. a telek szóban már fogalmam sem volt, hol lehet (ha van egyáltalán). Így múlik el a világ dicsősége... =D Érdekelne, van-e esetleg hangtani szabálya, vagy esetleg tendenciák, amik befolyásolhatják a megjelenését.

9 El Vaquero 2014. február 20. 20:12

@Fejes László (nyest.hu): nem függ semmitől. Sem fonetikailag sem fonológiailag nem lesz az é-ből ë.

Szultánovics meg jól mondja, nem kever semmit. Fonetikailag félrehallják az [e]-t [i]-vé.Hasonló, mint mikor a magyarok a kicsit előrébb képzett, vagy kerekítetlen u-t hallják ü-nek. Ugyanis, ha valaki nem tudja, hogy milyen különbséget keressen, akkor a füle (igazából az agya) korrigálni fogja a hallottakat. Sok köznyelvi beszélő is a-nak vagy á-nak hallja a nyelvjárási ä-t.

 

"De sokat ez sem nyomna a latban, l a fenti finn-észt példát. Lehet, hogy a magyar o-t o-ként azonosítják, de az ó-t u-ként,"

www.youtube.com/watch?v=t1TcDHrkQYg

Furevö jáŋ...

8 Fejes László (nyest.hu) 2014. február 20. 19:39

@El Vaquero: „ Az é-ből sose lesz ë, akkor sem, ha rövidül. Az ért-ben még rövidülve is é van, rövid é. A normatív ejtés soha sehol nem használ ë-t, még csak allofónikus szinten sem.”

Attól függ, hogy vesszük. Először is, mint lejjebb kifejtem, a nyugati nyelvjárásokban ez egész el van tolódva a nyíltabb felé, és itt az /ë/ nyilván nem hasonlít az /é/ rövid allofónjára. Itt azonban az „elméleti tiszta” [ë]-ról van szó, ami aligha állhat távol az [é]-től. Az viszont tény, hogy valószínűleg sehol nem esik egybe vele, legalábbis nem nagyon hallunk olyat, hogy valakinek azzal lett volna problémája, hogy az ért és hasonló szavakba é-t vagy e-t írjon. Egy másik érv lehetne, hogy ha az ë tényleg úgy hangzana egyes nyelvjárásokban, mint a rövid é, akkor a köznyelvi beszélőknek nem okozna olyan anyg gonot a kettő megkülönböztetése. Érdekes módon azonban pl. a finn vagy észt e és ä különbségét a magyarok nehezen hallják meg, de az ee-t pontosan azonosítják az é-vel, pedig ott legfeljebb minimális különbség van a kettő realizációja között (mint mondjuk a magyar o és ó között).

A kifogásolt részben azonban nem arról van szó, hogy most akkor pontosan hogy is hangzik, hanem hogy az olyanok, akiknek nincs meg a nyelvváltozatukban, hogyan képzeljék el. Ilyen megközelítésnek szerintem elég jó, hogy a zárt [ë] olyasmi, mint a rövid [é] – nagyon más nem is lehet.

@mondoga: Igen, ez nagyon pontos észrevétel. A magyar nyelvészeti hagyomány a zárt [ë]-t tekinti „hiányzónak” a köznyelvben, de ezt keleti szemmel teszi. Talán a következő részből kiderül valami, ami alapján meg lehet tippelni, miért.

@Grant kapitány: „Akkor ugye leszögezhetjük, hogy az Országh-féle szótár kiejtési "útmutatása" hülyeség, mert ezek közül egyik se azonos az [æ]-vel.” Valószínűleg Országh célja sem az volt, hogy pontosan megadja az adott hang kiejtését, mert ha pontosan ugyanaz nincs meg a beszélő anyanyelvében, ez egyszerűen lehetetlen. Ez volt a lehető legjobb megközelítés, amivel élhetett. Egyébként meggyőződésem, hogy ha valaki következetesen [ɛ]-ket mond [æ]-k helyett, akkor az angol anyanyelvűek füle erre nagyon gyorsan rááll, és a megértést nem zavarja – nyilván kissé „akcentusos” lesz, de ennél sokkal rosszabb akcentusproblémái szoktak lenni egy átlagos angolul tanuló magyarnak.

@mondoga: „kíváncsi lennék arra, hogy - a bevezetőben említett angolon kívül - más nyelvekben hogy néz ki a nyílt/zárt [e] kérdése” erről nem lesz szó a második részben, sőt, ha lesz harmadik, azt is másnak szánom. Én csak egy nyelvet tudok Európában, ahol a magyaréhoz nagyon hasonló a helyzet, de lehet tágítani a kört, és akkor más nyelvek is beleférnek. El lehet gondolkodni egy negyedik részen...

@Sultanus Constantinus: „zárt [ë] nagyon sok más nyelvben van (pl. angol, spanyol), viszont ők a mi [é]-nket [i]-nek hallják (nem tudják megkülönböztetni az [i]-től)” Itt kevered a fonéma és a beszédhang dolgát. Attól még, hogy van egy nyíltabb és egy zártabb e-féleség két nyelvben, nem biztos, hogy mind a kettő ugyanott képződik. Az meg mit jelent, hogy [i]-nek hallják? Max. azt, hogy az övéké nyíltabb. Nagyobb ereje lenne, ha azt állítanád, hogy a nyelvjárási (keleti) ë-t viszont nem hallják [i]-nek. De sokat ez sem nyomna a latban, l a fenti finn-észt példát. Lehet, hogy a magyar o-t o-ként azonosítják, de az ó-t u-ként, de ez sem jelenti, hogy akkor a különbség van a kettő között. Magyar füllel minimális van, az egyszerű beszélő nem is érzékeli, de ez a kis különbség másnak elég lehet, hogy másképp azonosítsa. Eleve felesleges ezekről úgy vitatkozni, hogy ez vagy az, hiszen a magánhangzók képzése (legalábbis képzési helye) egy teljesen tagolatlan kontinuum.

7 El Vaquero 2014. február 20. 17:00

@Sultanus Constantinus: ezt már kibeszéltük e-mailben. Az illető hang a magyar köznyelvi e és az [ɐ] között van, bár kicsit közelebb a köznyelvi e-hez, hallomásra tényleg van hangyányi á-s beütése. Lehet a női ismerőseid és néha Rúzsa Magdi ilyet ejt, de ez alapján nem lehet kijelenteni, hogy egyre kevesebben ejtenék.

6 El Vaquero 2014. február 20. 16:56

@Grant kapitány: nem hülyeség teljesen, inkább csak nyelvjárási, a szerző biztos az ämberre gondolt, és ha a gyakorlati IPÁ-t követjük, az [æ]. Mondjuk az "újabb" Országh-szótárakból már azóta kivették ezt a leírást a szótárból. Laci bát nem bántjuk érte, nem nyelvész volt, meg nem is fonetikus. Próbált a saját nyelvjárására alapozva példát hozni, persze inkább kevesebb, mint több sikerrel.

 

Sőt, az RP angol kiejtése is változott, feleslegesen alapozták rá az IPÁ-t. Emiatt mások Jones, Gimson jelölései, sőt Gimson óta tovább változott az RP, és itt nem az Estuary Englishre gondolok, hanem az RP modern válfajára, amelyben történt pár apróbb változás, pl. ʌ/u-fronting, és o-raising, meg a centralizáló diftongusok monoftongizálódása.

5 Sultanus Constantinus 2014. február 20. 15:59

"Lehet, hogy ezt elsőre nehéz elképzelni, de nem túl bonyolult dologról van szó: ez a hang körülbelül úgy hangzik, mint az [é], csak rövid."

Ez nem teljesen igaz. Leginkább onnan lehet ezt belátni, hogy zárt [ë] nagyon sok más nyelvben van (pl. angol, spanyol), viszont ők a mi [é]-nket [i]-nek hallják (nem tudják megkülönböztetni az [i]-től). Ha egy spanyollal megpróbálod kimondatni a "szép" szót, akkor azt fogja mondani, hogy [szip]. A zárt [ë] az zárt [ë], nyíltságban a sztenderd magyar [e] és [é] között van.

Más kérdés, hogy ma már egyre kevesebben ejtik a sztenderd magyar [e]-t is, a fiatal generáció egyre inkább [ɐ]-t ejt helyette (legalábbis én annak hallom).

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X