nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Rémálom az ë utcában
Ilyen lënne az új helyësírás

Ha egy hangnak a magyar nyelvterület nagy részén megkülönböztető szerepe van, miért nem jelöli a helyesírás? Vajon jobb lenne-e, ha jelölné? Kiderül, hogyan fordulhat egy pozitív nyelvi jogi kezdeményezés lingvicista rémálommá.

Fejes László | 2014. március 4.
|  

Az előző részből kiderült, hogy zárt [ë]-t minden magyarul beszélő ejt, de nem minden változatban van jelentésmegkülönböztető szerepe. Most azt mutatjuk meg, hogy hol van és hol nincs meg ez a szerep; hogy miért nem jelöli a magyar helyesírás a zárt ë-t, és kik akarnak ezen változtatni; hogy honnan tudhatják azok, akiknek anyanyelvváltozatában nem szerepel, hogy hol kellene az írásban jelölniük.

A zárt ë a nyelvjárásokban és a helyesírásban

Az ë-t megkülönböztető nyelvjárásokat ë-zőnek, a különbséget nem ismerőket e-zőnek nevezzük. Ahol az ë helyett ö-t is ejtenek, ott ö-ző nyelvjárásokról beszélünk. Az ö-zés mértéke más-más területeken különböző lehet.

A legtöbb magyar nyelvjárásban az ë-t és az e-t megkülönböztetik egymástól: kivételnek csak a Felső-Tisza vidéke és a Mezőség területe számít, itt esett egybe az ë és az e. Ezen kívül az ë viszonylag ritka a Dél-Dunántúlon és az Alföld déli részén, itt az ë helyett a legtöbb esetben ö-t találunk. (Természetesen ez inkább a 20. század első felére érvényes, időközben a köznyelv hatása a hagyományosan ë-ző és ö-ző területeken is érvényesült.)

lélëk (fekete) / lélök (+) / lélek (fehér) – utóbbi ott is előfordulhat, ahol van ë
lélëk (fekete) / lélök (+) / lélek (fehér) – utóbbi ott is előfordulhat, ahol van ë
(Forrás: Kálmán Béla: Nyelvjárásaink)

De miért nem jelöli a helyesírás az ë-t, ha a nyelvjárások többségében megvan? Ennek fő okai a következők. A középkorban keletkezett magyar nyelvű dokumentumokban általában a latin ábécé betűire szorítkoztak, a hangjelölés meglehetősen pontatlan volt. Az első olyan hangjelölési rendszer, melyben a hangjelölés pontosabbá vált, a huszita bibliában jelent meg. Itt külön jele volt az e-nek és az ë-nek – ám az itt alkalmazott írásmód zsákutcának bizonyult a magyar helyesírás-történetben, más hangjelölési elveit sem alkalmazták. (Alapvetően mellékjeles helyesírás volt, akárcsak a magánhangzókat, a latinból hiányzó mássalhangzókat is mellékjelekkel jelölték, nem pedig betűkapcsolatokkal, mint ma.)

Igazán nagy hatása az első teljes magyar bibliafordításnak, Károlyi Gáspár vizsolyi bibliája volt. Károlyi (mint arra felvett neve utal) Nagykárolyban született, Göncön volt lelkész, bibliáját (ahogy arra címe is utal) Vizsolyban nyomtatta – mind a felső-tiszai nyelvjárás területére esik, azaz e-ző területre. Így aztán a vizsolyi biblia nem jelöli a zárt ë-t, és ennek nyomán a magyar helyesírás sem. Változást ebben leginkább a nyelvújítás és az azt kísérő helyesírási viták hozhattak volna – ezek központi alakja azonban Kazinczy Ferenc volt, aki szintén a felső-tiszai nyelvjárást beszélte.

Kodály Zoltán. Nem lingvicizmusáért tiszteljük
Kodály Zoltán. Nem lingvicizmusáért tiszteljük
(Forrás: lfze.hu)

A kérdés ezzel persze nem zárult le. Később is többen szorgalmazták, hogy a helyesírás jelölje az ë-t. A legismertebb közülük talán Kodály Zoltán volt. Szintén szorgalmazta az ë használatát Bárczi Géza nyelvész – az ő nevét viseli az az alapítvány, mely célját így fogalmazza meg:

Az igényës magyar köznyelvi kiejtés ápolása és fejlesztése, különös tekintettel a 15. magánhangzó (az úgynevezëtt zárt e = ë hang) mëgőrzésére a társalgás, a fëlolvasás és a különféle előadások hangzó nyelvében, továbbá egyéb nyelvművelő tevékenység. Ennek érdëkében kiejtésjelöléssel ellátott könyvek kiadása, pályázatok kiírása, vers- és prózamondó, kiejtési, fëlolvasási versënyëkën különdíjak adományozása, illetve ilyenëk szërvezése.

Az „igényës” kiejtés és helyesírás

A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány a megfogalmazott célok érdekében különböző kiadványokat ad ki, melyekben jelölik az ë-t. Természetesen ezt csak helyeselni tudjuk, mint ahogy minden nyelvváltozat szélesebb körű használatával egyet kell értenünk. Az ë-t nem használókat sem zavarhatja különösebben, ha a szövegben ez a betű is előfordul: ők továbbra is olvashatják e-nek. Ha sok ilyen szöveggel találkoznak, a gyakoribb szavakról meg is jegyezhetik, hol van bennük ë, hol pedig e.

A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy az ë-s változatot (változatokat) propagátorai felsőbbrendűnek tüntetik fel. Már a fenti idézetben is feltűnhet, hogy „igényës” kiejtésről esik szó, mintha az ë-t nélkülöző változatok „igénytelenek” lennének. Ez még feltűnőbb az általuk kiadott szószedet, Mészáros András művének címében: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. A magyar nyelvhasználók jelentős része (ha nem többsége) tehát igénytelenül beszél?

Igényëseknek
Igényëseknek

Hasonló lingvicista kiszólásokat találhatunk az előszóban is:

E módosulás [tudniillik az ë kihalása] nëm éppen kedvező, hiszën az e-féle hangok ëgybemosódása elszínteleníti, bizonytalanná teszi nyelvünk hangzását, mëgbontja hangrëndszerét, és mëgnöveli az azonos alakú szópárokat [sic!]. Félő, hogy az egészen mély nyelvállású, erősen nyílt e hang ëgyre terjed, s a magyar kiejtésnek këllemetlen hangzást fog adni.

Azt, hogy milyen hangalaki egybeesésekről van szó, előző cikkünkben a mentek példáján már láttuk. Akik e-ző változatot használnak, tanúsíthatják, hogy nekik az ilyen egybeesések semmiféle gondot nem okoznak. Sőt, maga az egybeesés azért történhet meg, mert a megkülönböztetésre nincs szükség: a szavak mondatokban fordulnak elő, és a mondatból egyértelmű, melyik szóalakról van szó – ahogyan a vár szóalakról is a mondatból tudjuk, mikor főnév, mikor ige.

A nyílt e hang terjedése kész tény: mint fentebb bemutattuk, Budapesten szinte kizárólagos, de hasonló a helyzet a Felső-Tisza vidékén és a Mezőségben is. A műveltebb és fiatalabb beszélőknél ez a változás más területeken is végbement. A fenti szöveg az ő nyelvváltozatukról állítja, hogy „këllemetlen” hangzású – ez lényegében nem más, mint azt állítani, hogy a magyarok jelentős részének anyanyelve csúnya. Amellett, hogy ez az állítás sértő, alaptalan is: a klasszikus arabban csak három magánhangzó van (a, i, u), mégsem szokták felróni, hogy csúnya a hangzása. A magánhangzók kiveszése bármely nyelv története során előfordul, ilyenkor a hangrendszer átalakul: a megbomlik ige ezzel a jelenséggel kapcsolatban legfeljebb ’megváltozik’ értelemben használható – a fenti szöveg azonban olyasmit sugall, hogy tönkremegy: ilyesmiről azonban szó sem lehet.

A nyíltan lingvicista kijelentések mellett az is visszás a mozgalomban, hogy szabályozni akarja az ë használatát: miközben lehetővé akarják tenni, hogy akinek a nyelvváltozatában van ë, az írásban is használhassa, meg akarják mondani, hogy hol kell és hol tilos használnia. Az egyes nyelvjárások között ugyanis eltérés lehet az ë használatában. Az említett szótár bevezetőjében példaként szerepel Debrecen város neve, mely Debrecën, Dëbrecen, Dëbrecën és Dëbrëcën alakban is előfordul – Mészáros a legelsőt választja, mivel anyanyelvjárásában ez használatos. Példaként említi azt, hogy szóvégi ë-t (feketë, medvë) sosem jelöl, mert ez erősen nyelvjárási. A szabályozási próbálkozások nyilvánvalóvá teszik, hogy a cél nem az, hogy az ë-zők írásban használhassák anyanyelvjárásukat, hanem az, hogy a szabályozók a saját nyelvváltozatukat erőltethessék másokra: e-zőkre és más nyelvjárású ë-zőkre egyaránt. A szabályozásnak nem csupán szótárakkal igyekeznek érvényt szerezni, hanem készítettek ë-ző helyesírás-ellenőrző programot is.

Nëm ë-znek Debrecënben sëm – mégsëm dől össze a világ
Nëm ë-znek Debrecënben sëm – mégsëm dől össze a világ
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Poeschek, fotografikus.hu / CC BY 2.0)

Honnan tudjuk, hol van zárt ë?

Bár szerencsére az ë jelölésének bevezetése a mаgyar helyesírásba sehol nem merült fel komolyan (és ha fel is merülne, vélhetően legyőzhetetlen ellenállásba ütközne), a játék kedvéért érdemes megvizsgálnunk, honnan tudhatnák az e-ző nyelvváltozatokat beszélők, hogy mikor kell ë-t, és mikor e-t írniuk.

Aki figyelmesen olvasta az eddigieket, maga is tud bizonyos válaszokat adni a kérdésre. Például – legalábbis ha az említett szabályozás érvényesül – a szó végén mindig e-t kell írni, sosem ë-t. (Bár ez sem mindig igaz, a szótár címlapján is szerepel a .) A toldalékokkal is viszonylag egyszerű dolgunk van: az o-val, ö-vel váltakozó toldalékokban mindig ë-t írunk (-hoz/-hëz/-höz, -tok/-tëk/-tök stb.), az a-val váltakozókban mindig e-t (-ba/-be, -ra/-re, nak/-nek stb.).

Vannak persze kevésbé egyértelmű esetek: ezek azok, amikor a toldalék magánhangzóval kezdődik. A szótár előszava szerint a mellékneveknek -ek, a főneveknek -ëk a többes számuk. Mivel azonban pl. a magyarok, angolok stb. többes alakot használjuk, akár főnévi, akár melléknévi használatról van szó, meglehetősen furcsának tűnik, hogy a szótár a németëk főnévi és a németek melléknévi alakot ajánlja. Ilyenkor egyes szavaknál eltérések lehetnek, pl. a hasonló hangzású kár és vár tövek esetében a többes szám különbözőképpen alakul: károk, de várak: ennek alapján nehéz eldönteni, hogy a kéz többes száma kezëk vagy kezek lesz-e (ebben az említett szótár sem igazít el). Segítséget jelent, ha a tő utolsó magánhangzója ö, ő, ü vagy ű: ezt sosem követheti ë, csak e (földek). Ez a helyzet akkor is, ha a magánhangzó egy másik magánhangzó után – látszólag „feleslegesen” toldódik be: gyönyörűek – vö. hosszúak. (A jelenség hátteréről korábban részletesen írtunk.)

Az -on/-ën/-ön általában főnevekhez kapcsolódik (tipikusan ’rajta’ jelentéssel), míg az -an/-en melléknevekhez (’módon’) vagy számnevekhez (négyen, öten, hatan), de itt is lehetnek kivételek (pl. nagyon, gazdagon, szabadon).

Akik ö-ző nyelvjárást (is) beszélnek, de legalábbis sok ilyet hallottak, azoknak sok esetben szerencséjük lesz. Aki például tudja, hogy a gyerek ö-ző nyelvjárásban gyerök (nem *györek vagy *györök), az tudni fogja, hogy a második e lesz zárt: gyerëk. De bizonyos esetekben azok is támaszkodhatnak ilyen szempontokra, akik nem ismerik az ö-ző nyelvjárásokat. Tudjuk például, hogy a felnek van föl változata, tehát zárt ë-vel írandó: fël. (A lenek viszont nincs változata, mégis t kell írni.)

Furcsa módon éppen a friss jövevényszavak egy köre nem okoz nehézséget: a vegyes hangrendű szavakban (tehát ahol az e mellett a, á, o, ó, u vagy ú is van) mindig ë írandó: Ágnës, Albërt, ëkloga, Ëlba, imprësszum, koncëntrál, kolësztërin, krátër, lëgënda, múzëum, univërzum stb. (Van azonban némi abszurdítás abban, hogy éppen nemzetközi szavainkat távolítanánk el a nemzetközileg megszokott írásképtől egy mellékjellel.)

Mindezekkel együtt sem lenne az e-ző nyelvhasználó kisegítve, hiszen számos esetben továbbra sem lenne támpontja arra, hogy például a betegës, csëveg, ëgyetlenëgyszër, epër,  Ësztër, igën, krëdënc, mindën, nëm, Pétër, rëndës,versëny stb. alakokban hol kell ë-t, hol pedig e-t írni.Hiszen az ë-t éppen azért mondjuk fonémának az ë-ző változatokban, mert nem lehet megjósolni, hol bukkan elő. A tövekre pedig nem lehet olyan szabályokat sem megadni, mint a toldalékokra.

Persze a gyakori szavak írásképe könnyen beleégne a szemünkbe, de ha hol azt látjuk, hogy mëntëk, hol azt, hogy mentëk, hol pedig azt, hogy mëntek, aligha tudnánk külön memorizálás nélkül megtanulni, hogy mikor melyiket kell használni. Nem elég, hogy az ë használata terén elkövetett „hibák” további lehetőségeket teremtenének a lingvicista kioktatásnak és a megbélyegzésnek, de ráadásul a helyesírás-oktatásban rengeteg felesleges időt venne el a „helyes” ë-használat megtanítása. (Ami egyébként az e-ző tanítók és tanárok számára is felérne egy rémálommal.) Ésszerűbb lenne ezt az időt hasznos dolgok oktatására fordítani.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
47 shanditiredum 2015. december 6. 21:18

helyesen: rendës

bërrëg bereg

.

fëcske tepërtő csëngő

46 shanditiredum 2015. december 6. 21:11

háromfajta E van a magyarban. és van az ő-zés (szegediesi).

.

a legtipikusabb példázatja a mëntek és a mentek és a méntek.

a mennin mentin menet mened változatjai.

.

a magyar nyelvjárásokban legalább 3-féle alakja van a szavaknak, és 3-féle kiejtése van.

minte gyerek gyerëk gyerök(gyerkőc), minden mindën mindön, menni mënni mënetëlni

.

@NemTooM: hátul ejtëtt e hang.

ëtta meg a fenë uttahúnvan. igy id egy idzsi. fény feni fenn, vény veni vüni voz vez isz usz ved vede víz

45 El Vaquero 2015. december 6. 20:46

@NeemTooM: az inkább näm kärült meg a pettyes labda.

A zárt ë amolyan é-s hatású e, ejts egy é hangot, majd ezt az é-s állást megtartva ejts egy e-t. Nincs köze a hangsúlyhoz és az ejtés hosszához. Ez az ë=i-s ejtés nekem új, nem hallottam még, sem nem olvastam róla.

 

Mondjuk a magyar nyelvhez kéne egy rendes kiejtési szótár, de valami normális, diafonémikus, határokon belüli és kívüli nyelvjárásokat is taglaló alapműre gondoltam, nem olyanra, amilyenek most vannak. A helyesírás ugyanis sokszor nem tükrözi teljesen a kiejtést, pláne a tájnyelvieket. Ilyenekbe kéne pénzt ölni, nem nyelvstratégiai intézetbe meg magyar nyelv múzeumába és más hülyeségekbe. Hasznos lenne a magyarul tanuló külföldieknek és a nyelvjárásokat tanulmányozó magyar anyanyelvűeknek is.

44 NemTooM 2015. december 6. 16:57

Ez nagyon érdekes! Nekem eddig fel sem tűnt, hogy lenne különbség az e betűk között. Az megfigyeltem, hogy nem minden e betűt változtatnak meg a tájszólások beszélői. Én székelyudvarhelyi vagyok, ahol ezek szerint e betűvel beszélünk. (A cikk olvasata alapján, bár eddig csak tiszta hangzásnak mondtam volna!) Sokat voltam más nyelvterületeken, ami mindig tetszik a fülemnek! Gyerekkoromban Kisküküllő mentére jártam nagyszüleimhez, ahol á- hangzóval beszéltek. (pl: Nám kárült meg a páttyes labda?) Aztán Gyergyószentmiklóson laktam csaknem 3 évet, ahol i.Í- hangzót használtak! (pl: Gyírgyóban az igyetem messzi van!) Most Székelykeresztúron élek, ahol, ö- hangzóval beszélnek. (Pl. Körörösztúron igön melög van!) Jártam Makón én környékén is, ahol szintén ö- hangzósan beszélnek, de valami eltérést érzékeltem. Egész máshogyan formálták a szavakat. Ezek mind segítenek nekem, hogy érzékeljem, hogy hol van az eltérés, de én mégsem tudom kiejteni a zárt ë hangot. Nem is tudom hogy hangzik. Én egyszerűen nem ejtem annyira hangsúlyosan, vagy olyan hosszú ideig!

43 mederi 2015. március 13. 10:44

A cikkben szereplő könyvborítón lévő kifejezések

pl. így "festenének":

én möntem--> mëntem

te möntéé (möntél)--->mëntél

ő mönt--->mënt

rendös-->rendës, gyerök--->gyerëk..

Ha valamit nem jól írtam, az csak azért lehet, mert nem vagyok "szögedi".

Ugyanakkor nagyon tetszik ez a színes nyelvjárásunk, és örülnék annak, ha valamilyen módon a "színe" beépülne helyesírásunkba és talán általánossá váló szóhasználatunkba is.. :)

42 mederi 2015. március 13. 10:31

Ha a csak szegedi nyelvjárásban használatos "ö"-k helyett "ë"-t írunk, akkor már szerintem "helyën" (<---helyön) is vagyunk az új helyesírást illetően ...:)

41 Nem tudtam jó nevet kitalálni 2014. március 6. 16:34

@Janika: Van, úgy írjuk hogy é

40 El Vaquero 2014. március 5. 18:42

@Janika: fonémikusan nincs hosszú ë, csak rövid, de azok között viszont vannak olyan ë-k, amelyek kiejtésben az eredeti rövidségük ellenére megnyúlnak. Ilyen például a cikkbeli könyvborítós illusztráción a fël, mëly (egymagában hangsúlyosan ejtve, utána szünetet tartva), de van még sok ilyen. Ezek akkor is megnyúlnak, ha köznyelvi e-vel vannak.

39 Janika 2014. március 5. 17:00

Nem tudom van-e hosszan ejtett zárt ë, de ha van, akkor azt meg két ékezettel kellene írnunk az őű mintájára.

38 Nem tudtam jó nevet kitalálni 2014. március 5. 15:52

Egyébként még mielőtt ilyenre vetemedünk, érdemes lenne a ch digráfot bevenni az abc-be [x] hangértékkel pl. technika, echte. Sőt, ez a hang van a doh, sah szóban is.

37 Nem tudtam jó nevet kitalálni 2014. március 4. 21:57

Ez pontosan ugyanaz, mint a ly/j probléma, őszintén, nekem az a véleményem, hogy teljesen mindegy, választékosabb lesz a nyelvünk, mert az utolsó fonéma is jelölve lenne (ami nëm hátrány), de tényleg sok nehézséget okozna.

Ezért aztán mindegy.

36 arafuraferi 2014. március 4. 20:27

@Fejes László (nyest.hu): "Szó sincs hosszas monológról." Nem kell mindent szó szerint érteni, a túlzás fokozza az érzelmi hatást, ezért is költői eszköz:-)

De nyelvtanilag változatosabb a semminél (persze ez magának a nyelvnek a változatosságát nem befolyásolja összességében), ez pedig egy nyelvésznek akár jelenthetne gyönyörűséget is. Fura, hogy nem gyönyörködtök ezekben a dolgokban.:-))

35 El Vaquero 2014. március 4. 20:20

@32#: „hülye szokás itt ez, hogy ismételjük a neveket, sokkal gyakorlatiasabb lenne, ha megvalósítanátok a portálon azt, hogy a hozzászólás számát is odarakja, ha a "Válasz erre" linkre kattintok.:-))”

Jó ötlet :D

34 arafuraferi 2014. március 4. 20:17

Sebaj van sose ejtett néha írt ly-nunk és nyelvjárásokban gyakran ejtett (de összességében az írás miatt visszaszoruló) sose írt ënk.

33 arafuraferi 2014. március 4. 20:13

Az ë egyébként egy mesterséges beavatkozás következtében szorult vissza. Tehát nyilván ezért is adnak neki egyfajta pozitív diszkriminációt, ugyanakkor ha nem dicsérnék, nem is lenne esélyük (valószínű így sincs sok).

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X