nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • bloggerman77: @mondoga: "És ehhez nem kell feltétlenül megtalálni Attila sírját" ** Egy mongolid ember ö...
    2019. 08. 25, 00:42  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @Fejes László (nyest.hu): Nem, nem keverek semmit. Csak rámutattam, hogy Riba rosszul, pon...
    2019. 08. 24, 23:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: Az idézett cikk tartalmával egyetértek. "A fentiek ellen próbálkozott egy újsá...
    2019. 08. 24, 22:43  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "Ez egy kicsit zavarosra sikeredett, megmagyaráznád?" Rendben, megpróbálom más...
    2019. 08. 24, 22:11  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "...a hun-magyar rokonság máig nincs bebizonyítva, és azt sem írtad meg, hogy ...
    2019. 08. 24, 21:27  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ien, oan

Ugye meglepő, ha valaki már a hatvanas években sms-nyelven beszél? Az időutazáson kívül azért vannak más magyarázatok is.

Fejes László | 2015. július 30.
|  

Bizonyára mindenki találkozott már az interneten olyan szöveggel, melyben az ilyen, illetve olyan szó sajátos, az akadémiaitól eltérő helyesírással szerepel: ien, illetve oan. Bár ez az írásmód rendkívül szokatlan, tulajdonképpen egyszerű magyarázata van.

A magyar helyesírásban a ly betű a [j] hangot jelöli, akárcsak a j. A [j] hang azonban beszédünkben olyan helyeken is elő szokott fordulni, ahol írásban semmi nyoma: leginkább magánhangzók között. Egyes kutatások szerint a magyar természetes beszédben nem is állhat egymás mellett két magánhangzó anélkül, hogy közéjük valamilyen mássalhangzó, leginkább [j] ne tolódna. Ezt általában észre sem vesszük, bár vannak egyes esetek, amelyeknek tudatában vagyunk, pl. a tea [teja] ejtése – vannak, akik ezt ki is gúnyolják, de ha nem figyelnek oda, maguk is így ejtik.

Teja
Teja
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ez persze számtalan érdekes kérdést felvet, hiszen ha ez így van, nem csoda, ha időnként azt írjuk, hogy kecskéjét, ahelyett hogy kecskéét (esetleg fordítva): ha ugyanis a [j] mindig betoldódik a magánhangzók közé, akkor a két alak között a kiejtésben nem lehet különbség. Mindenesetre ha a magánhangzók közé amúgy is betoldjuk a [j]-t, akkor tulajdonképpen oda sem kell írnunk: az ien kiejtése eleve csak [ijen], az oan kiejtése csak [ojan] lehet.

Lehetséges azonban, hogy ennek az írásmódnak nem ez a magyarázata, ráadásul az internetkorszáknál jóval korábbi. Gazdag Gyula 1969-es Hosszú futásodra mindig számíthatunk című dokumentumfilmjében figyelhetünk fel az alábbi részletre.

Az alig 5 másodperces részletben a megszólaló férfi kétszer is kiejti az olyan szót, ám igen feltűnő, hogy [j] nélkül, tehát valóban [oan] hangzik el. Érdekes módon ugyanez a férfi valamivel korábban (10:40-nél) még [ojan]-nak ejti a szót.

Többféle magyarázat is elképzelhető. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a férfi valóban olyan nyelvváltozatot beszél, ahol a szóból kiesett a [j]. Ebből persze az is következik, hogy ebben a nyelvváltozatban nem kötelező a magánhangzók közé [j]-t toldani. A korábban ejtett [j] azzal magyarázható, hogy ott a férfi még figyel arra, hogy a sztenderdhez közel álló kiejtést használjon, de aztán belemelegszik.

Ugyanakkor elképzelhető az ellenkezője is: a [j]-t általában betoldja, de tudja, hogy vannak esetek, amikor „nem illik” (l. [teja]) – ekkor azt feltételezhetjük, hogy később kezd tudatosabban odafigyelni arra, hogy mit mond, és kihagyja a magánhangzók közötti [j]-ket, mert „úgy kell beszélni”. Az ilyen alakokat hívjuk hiperkorrektnek, a jelenséget pedig hiperkorrekciónak vagy hiperurbanizmusnak – azaz „túl helyes”, „túl városias” beszédről van szó. 

Az ien, oan írásmód eszerint születhetett a [j] nélküli nyelvjárási vagy hiperkorrekt alakok lejegyzésére is, később pedig rövidítésként elterjedhetett az internetes, illetve az sms-nyelvben is. Történetét pontosabban csak a megfelelő adatok segítségével lehetne feltárni.

Akárhogy is, Gazdag Gyula filmjét mindenképpen érdemes megnézni. Már csak azért is mert a kor intézménynév-adási szokásairól is találunk benne adatokat.

Mi több, a film további nyelvi érdekességeket is rejt. Bár nem tudjuk, mit iszik Schirilla György a film elején, az biztos, hogy málnának nevezik. A málna pedig több vidéken ’szörp’ jelentésben használatos. A szó természetesen eredetileg csak a málnaszörpöt jelölte, de később átvitték mindenféle szörpre, így aztán van, ahol a narancsszörpöt is narancsos málnának nevezik.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 lcsaszar 2015. augusztus 13. 10:36

@Fejes László (nyest.hu): Igen emlékszem, jellegzetes íze volt. Műanyagkannás kiszerelésben árulták, abból hígították a kocsmától a színházi büféig.

6 Fejes László (nyest.hu) 2015. augusztus 13. 10:24

@lcsaszar: A jaffa egy narancsszörpámárka volt, egy időben talán az egyetlen narancsszörp, ami kapható volt: p1.vatera.hu/photos/97/26/90d7_1_big.jpg

5 Fejes László (nyest.hu) 2015. augusztus 13. 10:22

@kisbuddha: Sehol nem írtunk olyasmit, hogy „nem mondható ki”. A cikkben az szerepel, hogy „a magyar természetes beszédben”, tehát olyankor, amikor nem figyelünk oda a kiejtésünkre...

4 lcsaszar 2015. augusztus 13. 10:07

A cikk végéhez: régebben a narancsszörpöt jaffának nevezték. Egyes vidékeken pedig mindenféle szénsavas üdítőt kólának.

3 kisbuddha 2015. augusztus 13. 09:53

@kisbuddha: Vagy tévedek?

2 kisbuddha 2015. július 31. 08:05

Kedves László! Van a cikkben egy tévedés: az "ien" tényleg nem mondható ki 'j' nélkül, de az "oan", a "tea" kimondható. (A lenti "naon" is, de ott nem ly-ről, hanem gy-ről van szó.) Krisztián

1 Andreas 2015. július 30. 14:01

naon jó ez a cikk.

Információ
X