nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Miért gondoljuk,
hogy a magyar nyelv finnugor?

A nyelvek rokonsága annak köszönhetően bizonyítható, hogy a hangváltozások meglehetősen szabályosan mennek végbe. Persze a kép összekuszálódhat, és a véletlenek is bekavarhatnak – a jelentésváltozásokkal pedig már nincs ennyire egyszerű dolgunk. Ennek köszönhető, hogy a helyzet bonyolultságát csak egy szakember láthatja át – ő sem akármeddig.

Fejes László | 2014. április 9.
|  

Korábbi cikkünkben azt tárgyaltuk, hogy mi is az a nyelvrokonság, hogyan nem állapítjuk meg két (vagy több) nyelv rokonságát, illetve hogy mekkora biztonsággal jelenthetjük ki, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogyan állapítható meg a nyelvrokonság, illetve kitérünk arra is, mi az a rekonstrukció, és hogy szükség van-e rá a nyelvek rokonságának megállapításához.

Hogyan állapítható meg két vagy több nyelv rokonsága?

Míg a közeli nyelvek rokonsága könnyen megállapítható (a hasonlóság olyan mértékű is lehet, hogy e nyelvek beszélői több-kevesebb nehézséggel meg is értik egymást), a távolabbi rokonságban álló nyelvek között a rokonság megállapításához, bizonyításához nagyon összetett, alapos vizsgálatokra van szükség. Az ilyen esetekben a nyelvrokonság megállapításához a szavak vagy a nyelvtani szerkezetek hasonlósága már nem elég, sőt, megtévesztő is lehet.

A magyar ház szó nagyon hasonlít a német Haus szóra, ráadásul a jelentésük is ugyanaz. Ha nem is hisszük, hogy a magyar és a német rokon nyelvek, még gondolhatnánk azt, hogy a szó a németből került a magyarba (esetleg fordítva). es odutta vola neki paradisumot hazoa, azaz ’a paradicsomot adta neki házává’, értsd: a paradicsomot adta neki háznak, otthonnak, hogy ott éljenA ház szó azonban előfordul a 12. század közepén keletkezett Halotti beszédben is, amikor a német és a magyar közötti érintkezés még nem volt erős: pláne nem volt annyira erős, hogy egy ilyen fontos, hétköznapi szót vegyenek át. (Azt pedig, hogy nem a magyarból került a németbe, az is bizonyítja, hogy más germán nyelvekben is megvan: angol house, dán hus stb. Ezekkel a nyelvekkel, ill. ősükkel, az ősgermánnal a magyar sosem érintkezett, így oda semmiképpen sem kerülhettek magyar szavak.) Ezzel szemben a magyar ház szó egyáltalán nem hasonlít a finn kota ’sátor, kunyhó’ szóra, pedig vele azonos eredetű.

Hogyan bizonyíthatjuk ezt? Szerencsére a nyelvekben a szavak hangalakja meglehetősen szabályosan, de legalábbis erős tendenciákat követve változik. Ha egy változás egy szóban elindul, akkor az esetek jelentős részében hasonló változás minden vagy majdnem minden szóban bekövetkezik. Ennek eredményeképpen az alapnyelvből származó szavak hangjai között szabályos megfelelések lesznek. Ha az alapnyelvi x hangból az egyik nyelvben y lesz, akkor az egyik nyelv y hangjának a másikban az ősi szavakban x fog megfelelni; ha az x z-vé válik, a közös eredetű szavakban az egyikben y, a másikban z lesz: e hangok már egyikben sem azonosak az eredetivel, de a szabályos megfelelés mutatja, hogy a szavak azonos eredetűek. Így például a német és az angol között a következő megfelelésekre figyelhetünk fel:

  angol német
v ~ b even eben ’egyenletes’ stb.
  grave Grab ’sír’
  seven sieben ’7’
y ~ g day Tag ’nap’
  way Weg ’út’
p ~ pf apple Apfel ’alma’
  path Pfad ’ösvény’
  pan Pfanne ’serpenyő’
  penny Pfennig ’aprópénz’
s(s) ~ t(t) better besser ’jobb’
  water Wasser ’víz’

Ezekben az esetekben arra gyanakodhatunk, hogy volt korábban egy hang, amely az angolban [v]-vé, a németben [b]-vé változott, volt egy hang, amely az angolban [j]-vé, a németben [g]-vé vált stb. Természetesen lehetséges, hogy ezek a hangok megegyeztek mai angol vagy német folytatójukkal, de ez nem biztos. Ha tehát egy nyelvben azt látjuk, hogy a hangja helyén a másik nyelv hasonló jelentésű szavaiban gyakran b áll, máris gyanakodhatunk a rokonságukra: ráadásul ez az egyetlen jelenség, ami egyértelműen bizonyítja a rokonságot. Ez a módszer a világ minden nyelvére egyformán alkalmazható.

A h-val kezdődő magyar szavaknak a finnben gyakran találunk olyan megfelelőt, amely k-val kezdődik és a jelentése is hasonló: had – kunta ’közösség’; hagy – kadota ’elveszt’; haj(nal) – koi ’első napsugár (koitto ’hajnal’); hal – kala; (meg)hal – kuolee; halad – kulkea ’megy, vándorol’; hall – kuulee; hályog – kalvo ’vékony bőr, membrán’; hám(lik) – kamara ’vastag, kemény bőr, fejbőr’; hangya – kusiainen; három – kolme; hat – kuusi; hegy – kasa ’rakás, halom, kazal’; here – koira ’kutya’; ho(l) ho(nnan), ho(va), ho(gyan)ku(ssa) ’hol’, ku(sta) ’honnan’, ku(hun) ’hova’, ku(inka) ’hogyan’ stb.; homlok – kumara ’görbe, hajlott’; hón(alj) – kain(alo); húgy – kusi stb.

Kolme kalaa – három hal
Kolme kalaa – három hal
(Forrás: Wikimedia Commons / yeowatzup / CC BY 2.0)

Ha a magyarban az első és a második szótag határán -z- áll, akkor a finnben sokszor -t- (vagy, ha a második szótagban i van, s [sz] – a finnben az i előtt álló t s-szé változott stb.): fazék – pata, kéz – käsi (de käte-en ’kézbe’), méz – mesi ’méz, nektár’ (de mete-en ’vízbe’), száz – sata, víz – vesi (de vete-en ’vízbe’).

Mivel magyarázhatjuk ezeket a szabályos megfeleléseket? A magyarban a szókezdő k h-vá, a magánhangzók között álló t z-vé vált. Ezt természetesen nem csak a magyar és a finn, hanem a többi uráli nyelv vizsgálatából tudjuk. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy a finn sem változott (ezt láthatjuk a -ti > -si példáján is), de a fenti példákban inkább a magyar változása jellemző. Természetesen ezek a példák önmagunkban nem meggyőzőek, és több kérdést is felvetnek.

Látszólagos kivételek

Ha a finn k-val kezdődő szavaknak a magyarban h-val kezdődő szavak felelnek meg, akkor ez miért nem igaz a käsi – kéz pár esetében? Azért, mert a szókezdő k-ból a magyarban csak akkor lett h, ha azt hátul képzett (ahogy az iskolában tanították: mély) magánhangzó követte (tehát a, o, u stb.). A fenti példák mind ezt mutatják, kivéve a hegy és a here esetét: korábban ezekben is hátul képzett magánhangzó lehetett, de ez az őt követő lágy gy, ill. j hatására elöl képzetté vált (a here esetében a j később ki is esett) – az ilyen változások nem szokatlanok a nyelvekben. Ha a k-t elöl képzett magánhangzó követte, akkor megmaradt: kér – kerjää ’koldul’; kéreg – keri; ker(ül), ker(ek) – kierä, kierokieri(ä) ’kerek’, kier(tää) ’forgat’; kesz(eg) – keso ’apróhalféle’, kígyó – kyy [kű], kő – kivi, könny – kyynel [kűnel] stb.

Kő a Purekkari-félszigeten, Észtország legészakibb pontján
Kő a Purekkari-félszigeten, Észtország legészakibb pontján
(Forrás: Wikimedia Commons / Abrget47j / CC BY-SA 3.0)

A fenti példákban feltűnhet, hogy a magánhangzók nem mutatnak olyan szabályosságokat, mint a mássalhangzók? A magyar a-nak csak a fenti példákban a következő finn magánhangzók felelnek meg: a, o, u, uu, uo. Ennek az az oka, hogy a magánhangzók sokkal szeszélyesebben fejlődnek, mint a mássalhangzók. A magánhangzók ugyanis sokkal érzékenyebbek környezetükre, mint a mássalhangzók: változásaikat könnyen befolyásolják az előttük álló vagy őket követő mássalhangzó, a következő szótagban álló magánhangzó stb. Éppen ezért a nyelvrokonság megállapításánál elsősorban a mássalhangzókra szokás figyelni. Ez azonban nem jelenti, hogy a magánhangzók nem számítanak. Valószínűtlen pl., hogy a magyar a-nak a finnben i vagy ö feleljen meg, és az ilyen esetekben csak nagyon alapos okokkal szabad elfogadni a megfelelést.

Nem csak a hangalak változik

Hogy lehet, hogy a párba állított szavak jelentése, sőt, szófaja gyakran igencsak különbözik? Úgy, hogy a jelentések is változnak, és idővel nagyon megváltozhatnak. Sőt, időnként erre nincs is szükség hosszú időre. Pl. a magyar király főnévből csak a 20. század kilencvenes éveiben fejlődött a király ’remek, kitűnő’ melléknév. Bár ez a változás szokatlan, nagyon is érthető: a király különleges, első az ország lakosai között, ahogyan a király cuccok is különlegesek, kiemelkedőek a többi cucc között. Hasonló változáson ment át a sirály szó is: a változás azonban itt nem a sirály főnév jelentésének, hanem a király szóhoz való hasonlóságának köszönhető. Ha a magyar nyelv kettészakadna, és az egyikben csak a király főnévi használata maradna meg, míg a másikban a melléknévi, akkor is ki tudnánk találni, mi közöttük az összefüggés. Ha azonban a sirály szónak maradna meg egyikben a főnévi, másikban a melléknévi használata, akkor fel sem ismernénk a kettő közötti összefüggést (hacsak nem jutna eszünkbe a király).

Helsinki sirály!
Helsinki sirály!
(Forrás: Wikimedia Commons / Romain.enselme / CC BY-SA 2.5)

A rokonított finn és magyar szavak közötti jelentésbeli különbségek ehhez képest csekélyek, különösen, ha figyelembe vesszük az eltelt időt. A fenti példák között a legfurcsább jelentéskülönbség a here és a koira ’kutya’ között van. A szó jelentése eredetileg ’hím’ lehetett, ebből fejlődött a magyarban a ’hím méh’, ill. a ’hímivarszerv’ jelentés. A finnben viszont először ’(kutya)kan’-t jelentett (vö. koiras ’hím’), és ebből általánosult később a ’kutya’ jelentés. (Hasonlóképpen ahhoz, ahogy a magyarban használjuk szélesebb értelemben minden szarvasmarhára az egyébként csak nőstényt jelentő tehén szót.) Miért van az, hogy gyakran csak a szavak egy-egy elemét tudjuk egyeztetni?Előfordul, hogy az ősi szavakhoz valaha képző kapcsolódott, majd az önálló használatú (képző nélküli) ősi tövek elvesztek, és csak a továbbképzett alakok maradtak meg. Ilyenkor csak a képzett szavakat tudjuk összevetni. Ettől azonban még a megfelelések érvényesek, és mutatják a két nyelv rokonságát. Ezt az elgondolást erősíti, hogy a rokon nyelvekből kimutatható a szó eredeti tövének, a magyar he- és a finn koi- szóelemnek megfelelő szó, mely szintén hímet jelent. (Ennek közvetlen folytatója a magyarban nem maradt fenn.)

Biztos, ami biztos

Természetesen egyes megfelelések biztosabbak, mások bizonytalanabbak. Minél szabályosabb a hangalakbeli különbség és minél közelebb áll a jelentés, annál biztosabb, hogy a hasonlóság ősi eredetű. Néhány hasonlóság még nem bizonyítja, hogy ősi rokonságról van szó: a hasonlóság oka lehet véletlen is (mint a ház – Haus esetében; de ilyen a manysi turuj és a magyar turul hasonlósága is). Ahhoz azonban, hogy két nyelv rokonságának az ötlete felmerüljön, legalább néhány hasonló alakra is szükség van, hiszen ezek alapján jöhetünk rá, mely változások torzítottak el teljesen más szavakat.

Minél több szabályosan megfelelő szót találunk, annál biztosabb a rokonság. Kevés szónál azonban még megfelelési szabályokat sem tudunk felállítani. Ez azt is jelenti, hogy nem minden rokonság bizonyítható: ha a nyelvek nagyon régen váltak szét, akkor mindegyikből nagyon sok régi szó elveszik, és alig marad olyan elem, amely a valamikori rokonságot bizonyítaná. Végül olyan kevés elem marad, hogy ezek hasonlósága már a véletlennel is magyarázható, szabályos megfelelések pedig a lehetséges példák alacsony száma miatt nem írhatók le. A nyelvtudomány tapasztalata alapján ez a nyelvek elválása után hat-hétezer évvel következik be. A nyelvek ennél régebbi rokonságát tehát nem bizonyíthatjuk.

Módszeresen

Végül néhány fontos dolgot le kell szögeznünk. Mint bemutattuk, a nyelvek rokonításánál nem a szavak hasonlósága, hanem a hangmegfelelések megállapítása a legfontosabb. Igazán megbízható eredményeket azonban csak akkor érhetünk el, ha az egyes nyelvek történetét is részletesen feltárjuk. Ha például a magyar nyelv története azt mutatná, hogy a ház szó csak igen későn jelent meg, akkor német jövevényszónak kellene tartanunk, függetlenül attól, hogy közte és a kota között megvannak az elvárt megfelelések. A magyar szóbelseji z-nek is csak akkor feleltethetjük meg a finn s-t, ha i áll utána: erre is csak a finn nyelvtörténetet vizsgálva jöhetünk rá.

Mi a rekonstrukció?

Ha már megállapítottuk, hogy mely nyelvek rokonok, megkísérelhetjük kitalálni, milyen lehetett a közös ősük, az alapnyelv, amelyből fejlődtek. Ezt a munkát rekonstrukciónak hívjuk. Az alapnyelv tökéletes rekonstrukciója sosem lehetséges, hiszen lesznek olyan nyelvi elemek, amelyek minden leszármazottból (leánynyelvből) eltűntek (vagy csak egyben maradtak meg, ezért ősiségük nem bizonyítható). Vannak dolgok azonban, amelyeket nagy bizonyossággal meg tudunk állapítani.

Fontos azonban tudni, hogy a nyelvek rokonságának megállapításához nem szükséges az alapnyelv rekonstrukciója. Ha megállapítjuk, hogy a szókezdő finn p-nek magyar f felel meg (fa – puu; facsar – pusertaa; fagy – palaa; fagyal – paju ’fűz’; fakad – pakkuu stb.), akkor ahhoz, hogy közös eredetüket megállapítsuk, nem kell feltétlenül tudnunk megmondani, hogy eredetileg p vagy f volt-e e szavak elején.

A finn és a magyar rokonítását nem csak a finn és a magyar között felállítható megfelelések bizonyítják, ezek önmagukban talán kevesek is lennének a meggyőző bizonyításhoz. De a közös vonások megfigyelhetők a magyar és a többi rokon nyelv, ill. a finn és a többi rokon nyelv között is. Vannak magyar szavak, amelyeknek nincs megfelelőjük a finnben (valamikor kivesztek), de van a mariban; ugyanígy vannak finn szavak, melyeknek nincsenek megfelelőik a magyarban, de vannak a mariban – az ilyen részleges egyezések hálózata még kevésbé lehet véletlenszerű, mint két tetszőleges nyelv között fellehető egyezések. (Nem mellesleg az ilyen egyezések száma jól mutatja a rokonság fokát is: a mari és a finn között több egyezés van, mint a mari és a magyar között – többek között innen tudjuk, hogy a mari és a finn közelebbi rokonok, mint a mari és a magyar.)

És legvégül, de nem utolsósorban: a szókincsben megfigyelhető szabályos megfelelések mellett hasonló megfeleléseket kell tudnunk kimutatni a nyelvtanban is. Ha azonban a szókincsben ilyen megfelelések kimutathatók, akkor hasonló jelenségeket általában a nyelvtanban is könnyen ki tudunk mutatni.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
82 Krizsa 2015. november 29. 21:14

@GéKI: Na, akkor mégis megérem:-). Érdemes volt megszületni.

81 Krizsa 2015. november 29. 21:08

@shanditiredum: :-))). Nagy voltál. Habár a magyarázatod nem... Az nagyon jó, hogy ráhibáztál.

Nem közvetlen a kapcsolat. A boles = nyomoz és nyomozó.

A vita logikája szerint azt kellett volna bizonyítanom, hogy ez a boles: BAN-nyelv és a lasón = nyelv. De a boles b-je nem előrag (-ban, -ben), vagyis... nagyon távolról... Szóval ez problémás és kalandos példa, amit legfeljebb érdekességnek tekinthetünk, de bizonyításra nem való. Figyelmetlenség volt. A boles / lasón nem megfelelő példa.

80 nadivereb 2015. november 29. 20:47

@GéKI: könyörgök, vigyél kamerát is, ennek a youtube-on a helye.

79 shanditiredum 2015. november 29. 20:43

@Krizsa: "balsán = nyelvész → lasón"

ez viszont nem igaz. már csak logikailag se.

előbb kell nyelvnek lennie, hogy nyelvész lehessen.

.

lezu > lexis lexicon lectura > lisán lasón

> ligurio liezuvis jazik език jezik > lingua

78 GéKI 2015. november 29. 20:40

@Krizsa:

Kedden éppen pesten van egy kis dolgom.

Lehet, hogy meglátogatom a Klímát, és egyúttal átveszem tőle a tanszék kulcsait, is - aztán bezárom azt a kócerájt.

77 shanditiredum 2015. november 29. 20:38

@MolnarErik:

a tok, tegez, teknő összefügg.

a tasak, táska, tarsoly összefügg.

a tart, tartalom, tartály, tartozék, tartózkodik, tartóztat összefügg.

a tár, tárol, tárul, tát, tátong összefügg.

a társ, társulat, társaság, társadalom összefügg.

.

az nyüszít, nyüszköl, nyivákol, nyíg

akit nyüstölnek, nyaggatnak vagy nyűgölnek.

a nyűg az a teher, és amit csinál az: nyom vagy nyihelődik.

76 Krizsa 2015. november 29. 20:08

@GéKI: Azt hittem, hogy a 74-et már nem lehet fokozni:-).

75 GéKI 2015. november 29. 19:58

De, fordítsuk meg a dolgot.

Az uráli alapnyelvhez képest a magyarban 84 olyan alapszó van, amit a nyelvcsalád egyetlen nyelvében sem sikerült azonosítani. Ha felteszem, hogy a magyar „megőrizte” az alapnyelv elemeit, ( a többi meg elveszítette ) akkor innen már csak egy lépés, az a gondolat, hogy a magyar az alapnyelv. Vagyis az ősnyelv, amelyből kiszakadt a nyelvcsalád többi tagja.

Ha logikai hiba volna, a gondolatban - szóljatok.

74 GéKI 2015. november 29. 19:43

Miért gondoljuk, hogy a magyar nyelv finnugor?

Nagyon jó kérdés. Lassan kettőszáz éve nem kapunk erre választ.

Kezdetben, minden oly egyszerű volt. Budenz és Vámbéry szépen elveszekedtek egy kicsinyég, aztán kimondatott, és azóta is tartja magát. A „finnugorszármazás elmélet” azonban rövid idő alatt kilehelte lelkét, a nyelv finnugor származása azonban tartja magát. Fejes azonban több cikkben is kifejtette, hogy manapság már gyakorlatilag csupán egyetlen módja van a rokonításnak, és ez a bűvös szó, az alapszókincs. Az alapszókincsbe azok a szavak tartoznak, amelyeket a leggyakrabban használunk, és amelyek kevésbé kultúrafüggőek.

Azonban ennek a dolognak is van egy szépséghibája. Az alapszókincs 100 – as listájából az alábbi mennyiségű szavakat sikerült azonosítani

Uráli alapnyelv 16db

Finnugor alapnyelv 26db

Ugor alapnyelv 56db

Ha csak a többségi elvet vesszük alapul, akkor is legfeljebb, az ugor nyelvek lehetnek rokon nyelvek. Bár Swadesh szerint csak 70% - felett mondható ki a rokonság, az pedig még az ugornál is elég távolinak tűnik, számomra. Bár bizonyára valamit félreértek.

Szóval miért is gondoljuk, azt, hogy a magyar nyelv finnugor?

73 nadivereb 2015. november 29. 19:12

@Krizsa: "A spanyolban (jól tudom?) nincs P" (Krizsa #62)

Legalább saját magadat olvasd már vissza, mielőtt vagdalkozni kezdesz.

Egyébként az a mondatod, hogy "Érdekel engem a spanyol, ha úgyse ismerem?", mindent elárul arról, mennyire vagy komolyan vehető tudományosan. Ez olyan, mint ha én egy terület vegetációjának vizsgálatakor csak azokkal a fajokkal foglalkoznék, amiket ránézésre felismerek, a többit meg simán kihagynám, egy vállrándítás kíséretében.

72 szigetva 2015. november 29. 18:50

@Krizsa: Ne terelj, aki itt nem figyelt, az te vagy. Irgun Baklav a te szavaidat idézi, amiből kiderül, hogy sajnáltad az a néhán perces fáradságot arra, hogy kiderítsd van-e a spanyolban [p]. Nem először fordul elő, hogy végtelenül triviális dolgokat is megkérdezel.

71 Krizsa 2015. november 29. 18:25

@Sultanus Constantinus: Tőled indult ki példa (Krizsa 62), de Te se igazán figyeltél! Érdekel engem a spanyol, ha úgyse ismerem?

Nem hoztam fel semmiféle spanyol, baszk, stb. példát, mert soha nem foglalkozom olyan nyelvekkel, amiket nem ismerek. Ezt az elmúlt 4 év alatt már tízszer is leírtam.

Spanyol példákat Te hoztál fel. Erre én hasonló hébereket, mi mást? (Néhány magyar példa is volt.)

Csak én előzőleg bemutattam, hogy a sémi p'- és a b'- előragok más nyelvekben gyakran azonos értelmű elő-, vagy utóragok lesznek: -ba, -be, -ban, -ben értelemmel. (A magyarban igekötő, vagyis előrag is és utórag is.) A P/B ismert kereszt-hangváltozás.

Tehát mindegy, hogy P, vagy B esik-e le a szó elejéről, mert csak egy előrag esik le. Ez nem p-l, se nem b-l hangváltozás, hanem az alapszó ragozatlanná (előrag nélküli alakká) válása. Ez akkor is így van, ha a jövevényszót átvevők harmadik-harmincharmadik nemzedékének már halvány fogalma sincs, hogy náluk miért "esett le" a p, b a szóről.

70 Sultanus Constantinus 2015. november 29. 17:46

@Krizsa: Hogy ne lenne a spanyolban [p]. Szerintem a baszkkal kevered, abban valóban nincs eredetileg, de ma már van a jövevényszavak miatt.

@Irgun Baklav: Ahogy @szigetva mondja: www.elmexicano.hu/2012/02/miert-nem-kezd...massalhangzoval.html

69 szigetva 2015. november 29. 15:07

@Irgun Baklav: „Az /s/-szel kezdődő szavak elé jön be magánhangzó (e)” Az sC-vel kezdődőeket akartál mondani: a siesta, sierra, santo pl. marad [e] nélkül.

68 Irgun Baklav 2015. november 29. 14:59

@Krizsa: „A spanyolban (jól tudom?) nincs P – az arabban biztosan sincs. A héberben és a magyarban van mindkettő.”

Nem jól tudod, de ennek igen egyszerű lett volna utánanézni. Ugye maga a spanyol nyelv eredeti nyelven (El idioma) español, az ország neve meg (Reino de) España, azaz spanyol királyság. Ha arra gondolsz, hogy p-vel nem kezdődik spanyol szó, az sem igaz, pl. ott van a puerta (ajtó, kapu). Az /s/-szel kezdődő szavak elé jön be magánhangzó (e).

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X