nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nincs benne rendszer
Hamis beszéd

A nyelvészek valamit nagyon rosszul csinálhatnak, ha az egyszerű érdeklődők is sorban fedezik fel a tévedéseiket, nem igaz? Nos, nem egészen erről van szó: a nyelvészek ugyanis sokkal több adat alapján dolgoznak, és sokkal jobban ismerik a nyelv(ek) általános természetét ahhoz, hogy olyan elhamarkodott következtetéseket vonjanak le, mint a lelkes laikusok.

Fejes László | 2011. december 29.
|  

Roland nevű olvasónk a következő kérdéssel fordult hozzánk:

Az alábbi oldalon http://www.rovasirasforrai.hu/Rovasiras/Csudabogarak.htm azt olvastam, hogy a halotti beszédben a gyimilcs szó valószínűleg rosszul lett lejegyezve, és az valóban gyümölcs, csak nem volt akkor még megfelelő latin karakter hozzá. A 60 évvel későbbi botnaptáron viszont megtalálható ez a szó.

Mit tudnak erről mondani? Valóban rosszul tanultuk az iskolában a halotti beszédet?

A kérdést több részre kell bontani.

Egy kis tényfetisizmus

Először is tény, hogy az ómagyar kor elején még nem volt [ö], és az [ü] is sokkal ritkább volt, mint ma. Természetesen az is igaz, hogy a latin ábécében nem volt külön betű az [ü] jelölésére, ezért kénytelenek voltak más betűket használni a jelölésére. És akkor nézzük a közelebbi tényeket! Milyen betűt is használtak az [ü] jelölésére? Nézzük meg a Halotti beszéd első néhány sorát, hogy eldönthessük!

Hamis beszéd
Forrás: Wikimedia Commons

Mely szavakban sejthetünk [ü]-t? (Az átírásban némiképp egyszerűsítjük, modernizáljuk a betűképet. A magánhangzók hosszúsága néhány helyen vitatható, de ezzel most nem foglalkozunk. Az is lehet, hogy ekkoriban a [gy] még [dzs] volt, de az ilyen, kérdésünk szempontjából lényegtelen dolgokat is figyelmen kívül hagyjuk. )

  • zumtuchel [szümtükhel] ’szemetekkel’
  • miv [miü] ’mi’
  • isemucut [isemüküt] ’ősünket’
  • gimilcictul [gyimilcsiktül] ’gyümölcsöktől’
  • wt [űt] ’őt’
  • gimilcetul [gyimilcsétül] ’gyümölcsétől’ (többször is)
  • emdul [emdül] ’enni fogsz’
  • gimilstwl [gyimilcstül] ’gyümölcstől’ (kétszer)
  • istentvl [istentül] ’istentől’
  • urdung [ürdüng] ’ördög’
  • intetuinec [intetüinek] ’intéseinek, javaslatainak’

stb. Mit látunk tehát? Az [ü]-t meglehetősen következetesen az u, a v vagy az w jelölte – a kettő egyébként ugyanazon betű szabad variánsának tekinthető, bármikor felcserélhetőek. Azt is láthatjuk, hogy a ’gyümölcsétől’-féle alakokban a toldalék magánhangzója következetesen különbözik a tő magánhangzójától, azaz kézenfekvő a következtetés, hogy a korban a ’gyümölcs’ szó [gyimilcs]-nek hangzott (és hasonlóképpen az ’ős’ tőben is [i] volt.)

Tér és idő

Amikor nyelvemlékekkel van dolgunk, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy ezek azt tükrözik, hogyan beszélték „abban az időben” a nyelvet. Csakhogy a nyelv sosem egységes, mindig változatokra bomlik. A Halotti beszéd is csak azt tükrözi, hogy hogyan is beszélték 1200 körül a magyart: volt azonban a magyarnak még jó néhány változata, amelyről nincs emlékünk.

Azt, hogy a Halotti beszéd nem közvetlen előzménye a mai magyar irodalmi nyelvnek (sőt, egyetlen nyelvjárásnak sem), azt könnyen észrevehetjük. Itt van a [vogymuk] alak. Ennek az előzménye *vogyumuk lehetett, de az ómagyar korban hullottak a magánhangzók, mint a legyek: az *-umuk végződésből kiesett a második u, így lett *-umk, abból pedig (hasonulással) -unk. A Halotti beszédben szintén azt látjuk, hogy az eredeti *vogyumuk-ból kiesett egy magánhangzó, csak éppen nem az, amelyik a mai magyarban nincs meg. A mai állapot tehát nem annak a folytatója, amelyet a Halotti beszéd mutat.

Hasonlóképpen elképzelhető, hogy már ebben az időben is volt olyan nyelvváltozat, ahol az [ü] már felváltotta az [i]-t a ’gyümölcs’ szóban – erről azonban nem tudunk semmit sem mondani, mert nem dokumentált. Azonban ha egy kortárs szöveg felbukkanna, és ott lennének egyértelműen [ü]-re utaló adatok, az sem jelentené, hogy a Halotti beszédben is [ü]-t kell olvasnunk. Abban pedig végképp semmi furcsa nem lenne, ha egy hatvan évvel későbbi nyelvemlékben [ü] van – de nem is lehetne visszakövetkeztetni belőle a Halotti beszéd nyelvállapotára.

Bottal ütjük a nyomát

Azonban miféle botnaptárról beszél a szöveg? A szakirodalom csak egyetlen rovásírással írt botnaptárat ismer, azt is csak másolatban: ez a bolognai rovásnaptár. az eredeti bot keletkezési idejét a 15. század második felére teszik: a Halotti beszéd és a bolognai rovásnaptár keletkezése között tehát 250-300, és nem hatvan év lehet. (Feltehető azonban, hogy a szerző Varga Géza önjelölt rovásírás-szakértő írásából indul ki, amely valóban a 13. századra datálja ezt az emléket – mindenféle érv nélkül.)

Tévedés az az állítás is, hogy a rovásírás pontosan jelölt minden magyar hangot – illetve az is kérdés, hogy mikor. Az előbb idézett részben példát találunk arra, hogy az [ü] és az [ö] jelölése egy ideig ingadozott: éppen azért, mert a nyelv folyamatosan változik, és az újonnan megjelenő hangoknak új jelet kell találni. A rovásírás a 20. századi reformokig nem különböztette meg a hosszú és a rövid magánhangzókat: később a meglevő alakváltozatok közül választottak egyet a rövid, míg egy másikat a hosszú magánhangzó jelölésére. (A gyakorlatban egyébként a rövid magánhangzókat gyakran nem is írták.)

Végül nézzük meg, milyen formában szerepel a rovásboton (pontosabban annak másolatában) a gyümölcs szó:

Hamis beszéd
Forrás: Sándor Klára: A bolognai rovásemlék

Látható, hogy a felirat alig olvasható, éppen ezért olvasatára egyébként sem lehet hagyatkozni. Sándor Klára a következőt valószínűsíti:

gtanoacmya

nkot kirdodotďümlčolnc

Ebből a ďümlč betűsor érdekelne minket, ez minden bizonnyal tényleg a ’gyümölcs’: a második magánhangzó viszont nincs jelölve, tehát ez lehet [gyümilcs], [gyümülcs], [gyümölcs] vagy akár [gyümelcs] is.

Legvégül pedig megjegyezzük, hogy még a 16. század elején keletkezett Winkler-kódexben is van példa gyimelcs alakra, tehát ez az alak nemhogy a Halotti beszéd korában, hanem háromszáz évvel később is megmaradt.

Ebből aztán mindenki számára világos lehet, mennyire kell komolyan vennünk a dilettánsok vizsgálódásait.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
17 bibi 2012. január 6. 17:47

Gondolom az nyilvánvaló, hogy nem csak [i,í]-ből lett [ö,ő], mert pl. fel - föl, fej, fő, stb. Érdekelne, hogy milyen szabály szerint ment végbe a változás?

Ja! És a "főz" ige, miként hangozhatott?

16 elhe taifin 2012. január 2. 10:01

Kár, hogy a rovas.infonak csak ajvékolásra futotta:

"Olvasói kérdésre válaszol a "szakember", sok megfontolandó nyelvészeti részlet ellenére amatőr következtetéssel. Persze a rovástagadás sem marad el."

Azt sajnos nem árulják el a "rovás-szakértők", hogy konkrétan mi a bajuk a fenti cikk következtetéseivel- pedig az lett volna a lényeg...

www.rovas.info/index.php/hu/tudomany/959-a-botnaptar-es-a-nyelveszek

15 El Mexicano 2011. december 30. 10:58

@bloggerman77: Erről van szó. Az meg, hogy "semmiféle hangátvetésről nem LEHET szó", már miért ne lehetne? Legfeljebb nem a _legvalószínűbb_ változás. Ahogy a spanyol nyelvészek szokták mondani, cada palabra tiene su propia historia (minden szónak megvan a maga története), így egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik a szabályosnak feltételezett hangváltozásokat fogja követni. Ezzel együtt elfogadom a nyelvészek álláspontját, mivel nem értek a finnugrisztikához, csak furcsa, amikor abszolút nem kételkednek valamiben, ami igenis előfordulhat(ott volna).

14 scasc 2011. december 30. 08:44

Csak egy apró megjegyzést:

Míg a naptár utolsó változatát valóban a 15. sz.-ra kell tennünk, már Sándor Klára is, de már előtte is (és nem csak Varga Géza, hivatkozás nélkül; őrá egyébként nem hivatkozunk) felmutatta, hogy a 15. sz.-ra csak egyetlen szentnév utal. A 14 sz. közepe és az inkriminált egy, 15. sz.-ban kanonizált szent között egyetlen egy új sem találtatik.

Tehát valóban feltehető egy 14 sz. közepi naptár, amit csak egy, fontossá vált (vö. Sándor, Forrai, Sebestyén) szent nevével aktualizálva róttak vagy írtak újra.

A honlap 60 éve azonban feltehetőleg csak egy apróbb tévedés eredménye: a Halotti Beszéd keletkezését 1190k. tesszük. A Bolognai rovásemlék "eredetibb" naptárát 1350k. A különbség 160 év. Hogy ez 60 év legyen, elég ha a szerző rosszul emlékezett a HBK keletkezésére (12. sz. x 1190k > 1290k.) avagy (1350 x 13. sz. > 1250k.) [VG tévedése]: ha csak egyik tévedés megesett, máris a 60 évnél vagyunk.

No, ez mikrofilológia, vagy mi?

13 bloggerman77 2011. december 30. 07:53

@El Mexicano:

Na igen. Ez a vogymuk/vagynuk/vodzsmuk alak nyelvjárási eltérésként való figyelmen kívül hagyása, és ehelyett dokumentálatlan, spekulatív szóalakok létrehozása - na EZÉRt támadják az antifinnugristák a tudományt.

Hihetetlen, hogy van egy dokumentált, létező ómagyar szóalak, és ezt képesek kizárni, mert nem illik bele egy 100%-ban spekulatív, mindenféle nyelvemléket nélkülöző szókeletkezési, levezetési sorba. Hm, talán-talán csak nem a nyelvészek levezetési sora a hibás??!!

A Halotti Beszéd a kutatók közmegegyezése szerint a mai Északkelet-Mo-on keletkezett - na de ha ez egy igen eltérő nyelvi norma lett volna, később kialakult volna egy a tömbmagyar nyelvtől eltérő önálló nyelv itt, de nem. Sőt. A mai magyar irodalmi nyelv itt született meg (Károli-Biblia, majd Kazinczyék nyelvújítása az itteni nyelvet sztenderdizálta.

12 siposdr 2011. december 29. 21:11

Kedves Fejes Úr!

Nagyon tetszett amit és ahogyan írt. Amikor ilyen tiszta okfejtésekkel találkozom, mindig elgondolkozom azon, vajon miért találnak maguknak teret, követőket az Ön által is idézett önjelölt szakértőhöz hasonlók...?

Egy boldogabb új évet kívánok!

11 El Mexicano 2011. december 29. 20:49

@tkis: Elhiszem, de azzal együtt szerintem az akkor lenne igazán meggyőző magyarázat, ha a HB korából (vagy az azt megelőző korból) már dokumentált lenne a "vogyumk" alak is.

10 Szajci 2011. december 29. 20:14

@Roland2: Igen, mivel én írtam ez ügyben, de én Róbert vagyok, nem Roland :D Az egyik weboldalon hívták fel a figyelmem erre, aztán most kiderült, hogy kicsit sántít a dolog.

9 tkis 2011. december 29. 19:29

@El Mexicano: "Mi arra a bizonyíték, hogy ez így történt, és a mai vagyunk nem a "vogymuk"-ból származik hangátvetéssel, ami szintén elég gyakori változás a nyelvekben?"

A "vogymuk" és a "vagyunk" < "vagyumk" két egymástól független alak, nem a HB "vogymuk"-jából keletkezett a mai "vagyunk".

*vogyumuku > vogymuku (Horger-törvény) > vogymuk (tővéghangzó eltűnése)

*vogyumuku > vogyumku > vogyumk

Semmiféle hangátvetésről nem lehet szó.

8 El Mexicano 2011. december 29. 15:59

@szigetva: lat. -mus [-mos] > fr. *-oms > -ons? amamus > amons?

7 szigetva 2011. december 29. 14:54

@El Mexicano: A te példáidban két msh cserél helyet, az más eset, mint amikor egy msh és egy mgh.

6 El Mexicano 2011. december 29. 14:49

@Fejes László (nyest.hu): Valami, amit nem tudunk. ;)

Csak azt mondom, hogy így is lehetett (volna) akár, tehát nem vetném el azt, hogy nem a vogymukból származik.

5 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 29. 13:33

@El Mexicano: Mi indokolta volna a hangátvetést?

4 Roland2 2011. december 29. 13:28

@Fejes László (nyest.hu): Pont ezért jeleztem,h. nem én írtam :)

3 El Mexicano 2011. december 29. 13:26

"[...] az *-umuk végződésből kiesett a második u, így lett *-umk, abból pedig (hasonulással) -unk. A Halotti beszédben szintén azt látjuk, hogy az eredeti *vogyumuk-ból kiesett egy magánhangzó, csak éppen nem az, amelyik a mai magyarban nincs meg."

Mi arra a bizonyíték, hogy ez így történt, és a mai vagyunk nem a "vogymuk"-ból származik hangátvetéssel, ami szintén elég gyakori változás a nyelvekben? (pl. lat. SPATULA > *spadla > sp. espalda, lat. SIBILARE > *siblare > sp. silbar)...

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X