nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Sprotni tudni kell

A középkor itt él velünk. A főváros beszippant, majd kiköp, mint egy lerágott halszálkát. Tallinn modern arca mögött sötét középkori titkok rejlenek. És a jelen ítél a múlt felett, ahogy a Tallinni sprotnik című új észt filmben is.

Tulikas | 2012. május 18.
|  

Tallinn amellett, hogy modern város, ugyanakkor középkorias hangulatú tornyos-városkapus-zegzugos település is, köszönhetően annak, hogy óvárosában a legtöbb ház a virágzó Hansa-korszakos jellegét őrizte meg. A modern, csillogó-villogó üvegpaloták mellett jól megférnek a városfal vastag bástyái a jellegzetes tallinni panorámában. A múlt és a jelen ilyenfajta összefonódását, a város ódon-modern kettősségét szeretik kiemelni a tallinni alkotók is. Ezt a pluralitást hangsúlyozza például a Tallinni sprotnik: a konzervdobozba zárt történetek című film is, amely az idei észt héten több magyarországi városban is látható volt. A film 2011-ben készült, többek között abból az alkalomból, hogy Tallinn tavaly Európa (egyik) kulturális fővárosa volt, és a város alkotóinak és polgárainak meg kellett mutatniuk, hogyan képesek átmenteni a kulturális és történelmi értékeket a modern világba.

A múlt árnyéka vetül az észt fővárosra
A múlt árnyéka vetül az észt fővárosra
(Forrás: Tulikas)

A középkori rémsztori

A két híres rendező, Jaak Kimi és Kiur Aarma ötletéből indult ki a film, ők találták ki a két idősík egybefonását. A Diszkó és atomháború című filmük után ez a rendezőpáros legújabb alkotása. Akinek tetszett a finom nyelvi és képi iróniát alkalmazó áldokumentumfilm, a Tallinni sprotnik-ban sem fog csalódni. A film számos alkalommal a történelem magasztos pillanatainak torz tükörképét adja, megtalálva azokat a groteszk momentumokat, amelyek a pátosz és a paródia sajátos elegyét teremtik meg.

A Tallinni sprotnik kerettörténete, hogy Jaak Kimi és Kiur Aarma egy középkori történethez kívántak fényképes ábrázolást készíteni, ezeknek a modern technikával készült fotóknak azonban a kódexminiatúrák stílusát és beállításait kell tükrözniük.

Be/lefejezés
Be/lefejezés
(Forrás: Tallinna kilud (részlet a filmből))

Ebbe a kerettörténetbe ágyazódik bele a 16. századi gyilkosság sztorija, amelynek központjában nem a gyilkos keresése áll, hanem sokkal inkább egy nagyon fontos erkölcsi döntés. A film többek között azt a kérdést járja körül, vajon mennyire váltja-váltotta be Tallinn és a tallinniak a hozzájuk fűzött reményeket, mennyire tesz szabaddá (a vidékről felvándorlókat, az önmagukat kereső művészeket stb.) a városi levegő.

A régi történet lényege, hogy Mattis, a béresfiú Tallinnba szökik a zsarnok földesura, Johann von Üxküll elől. Mivel Tallinnban lakik a bátyja, úgy gondolja, hogy boldogulni fog, ha letelik az egy év és egy nap, vagyis a szokásos „próbaidő”, igazi tallinni szabad polgár válik belőle. A földesúr emberei azonban nem sokkal a próbaidő letelte után rátalálnak Mattisra, megkötözik és hazahurcolják, ahol Johan Üxküll megkínozza, majd egy husánggal agyonveri.

Mattis bátyja azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, fellebbez a tallinni bíráknál, követeli, hogy álljanak ki Mattisért, aki a próbaidő letelte után immár szabad tallinni polgárnak tekinthető. A bírák hajlandók arra, hogy a gazdag földesurat kitiltsák a városból. Üxküll azonban gőgös ember, és fittyet hány a tilalomra, nagy kísérettel, dölyfösen belovagol a városba, arra számítva, hogy a bírák nem tartják be a szavukat, vagy legalábbis megvesztegethetők. (És ezen miért nem lepődik meg a magyar néző…)

A város elöljárói azonban ragaszkodnak a szankcióhoz, és elfogják a törvénysértő nemest. Az már más kérdés, hogy az összeülő ítélőbizottság koránt sincsen egy véleményen Üxküll sorsát illetően. Végül azonban közös döntésre jutnak, Üxküllt le kell fejezni, mivel jogtalanságot követett el egy szabad tallinni polgárral szemben.

A történet modern eljátszói nemcsak passzív részesei a történéseknek, hanem ki is fejtik a véleményüket, kommentálják a történteket, mind Mattis „árulásáról”, mind Üxküll önbíráskodásáról. A tallinni bírák ítélete is górcső alá kerül, és az új bírák is ugyanúgy döntenek, Üxküllnek pusztulnia kell, mert megcsorbította egy szabad városlakó jogait.

A pucér finn sellő és a rendszerváltás gazdasági előnyei

A középkori történet valójában csak a hátteret szolgáltatja a 21. századi városlakók sorsának bemutatásához. Megismerhetjük mind a 12 résztvevő életét és családját, hétköznapjait és megpróváltatásait, és a középkori város mellett feltárul a modern Tallinn világa is. A Diszkó és atomháború című filmben is az volt a fő narrációs technika, hogy a sztori az egyes szereplők visszaemlékezéseiből bontakozott ki. A következő részlet ízelítőt ad a filmben látható sztorikból.

A korábban már említett groteszk az új filmben nem a középkori gyilkosság kapcsán, hanem inkább a modern történetekben érezhető. Például az 1991-es függetlenné válás előtti időszakról, a daloló forradalom korából azt a részletet emelik ki a rendezők, hogy az egyik filmszereplő gyerekkorában a híres éjszakai dalos ünnepre ugyan nem ért oda, de reggel szép összeget szedett össze azáltal, hogy összegyűjtötte a helyszínen hagyott üres üvegeket. Különösen keserű a szereplőnek az a megjegyzése, hogy nagyon igazságtalannak érezte, hogy azon a reggelen tallinni orosz gyerekek szintén megjelentek üvegeket szedni, mivel ők nem jogosultak a gyűjtésre, hiszen a daloló forradalom az az észtek forradalma volt.

A Diszkó és atomháború című filmben központi helyet elfoglaló finn-észt viszony – természetesen groteszk módon – ebben az alkotásban is előkerül. A finn turistahadak, akik a Georg Ots hajóval szelték át a Finn-öblöt némi olcsó szesz reményében, nem feltétlenül a finn magaskultúrát hozták el déli szomszédaikhoz. A hajókról mindenfélét a tengerbe dobáltak, amelyek időnként igen jó zsákmányt jelentettek a parton horgászó észt gyerekeknek. Az egyik szereplő felidézi, hogy milyen boldogok voltak a társaival, amikor egy egész köteg meztelen női képet sodort a víz partra. Az öröm csaknem tragédiába fulladt, amikor a kisfiú a vizes partmenti sziklákon megcsúszott és elmerült a tengerben. Persze a sztori hepienddel végződik, a vízfelszínen úszó női kép, akit a kisfiú sellőnek lát, mintegy megmenti a gyerek életét.

Finn sellő
Finn sellő
(Forrás: Wikimedia Commons / Khzimmer)

Ha már az észtek szomszédairól van szó, fontos megemlíteni, hogy a 12 mai karakter között több orosz is szerepel. Olyanok is vannak közöttük, akik ún. óhitű oroszok, vagyis Észtország régebbi (17. században betelepült) orosz lakosságából származnak. A Csúd-tó partjáról, a hagymatermelő és halászatból éló falvakból költöztek a fővárosba, hogy jobb életet találjanak magunkak. A sivár gyári munkával eltöltött napok monotonitása álmaikban is előjön, így a valóság és a rémálom közötti határok elmosódnak. Rajtuk kívül van a filmben 20. századi bevándorló orosz nő is, aki észt férjét követve költözött Tallinnba.

Érdekes figura még a karosszérialakatos, aki az orosz lányok (rém)álmainak városát, Tallinnt felcserélte az új álmok honára, Finnországra. Munkája mellett abból él, hogy a hétvégi hazaruccanásai alkalmából bőröndjét vodkával pakolja tele, amit a túlparton elad. A másik dolog, amivel a bőröndje megtelik, a sprotnikonzerv, amely a drága finn élelmiszerárak melletti túlélést biztosítja számára a hétköznapokon.

Halhalál
Halhalál
(Forrás: Wikimedia Commons / Niki K)

A sprotni, vagyis pontosabban az apró balti hering (Sprattus sprattus balticus) számtalan helyen előbukkan a történetekben, mint az észt élet szimbóluma. Például a kanadai emigráns ószeres emélkeiben is. Amíg kanadai iskolatársai zaboskekszet ettek, addig az észt származású kisfiúnak muszáj volt a halas szendvicset uzsonnáznia, amely szagával is markánsan elütött a kanadaiak által megszokott finomságoktól.

A film nyelvhasználata modern, a középkori nyelvi környezetre az archaikus írásmódú formák használatával próbáltak utalni a rendezők, ugyanakkor keverték a régi és az új helyesírást. Például a földesúr neve mai írásmóddal Üksküla lenne, csak a régi, németes hatásokat mutató írásmód szerint a [ksz] hangkapcsolatot x betűvel jelölték, és a mássalhangók kettőzésével arra utaltak, hogy a mássalhangzók előtt álló magánhangzó rövid. Ugyanakkor a régi helyesírásban az [ü] hangot álatlában u betűvel jelölték.

A másik olyan manapség nagyon trendi alkotás, amely középkori történeteket dolgoz fel, az Észtország-szerte híres Indrek Hargla trilógiája. Hargla egyébként korábban sci-fi novellákkal jelentkezett, a mai könyvpiacon a középkori Tallinnban játszódó krimitrilógiájával hódít. A film tehát jól beleilleszkedni látszik abba a vonulatba, amelyet az utóbbi években Indrek Hargla lovagolt meg gót regényeivel. A középkori, közelebbről a 15. században játszódó trilogiájában különös gyilkosságokat, a filmbélihez hasonló dilemmákat kell megoldani a főhősöknek, a patikárius Melchiornak. A legújabb regényből (Melchior ja timuka tütar, azaz Melchior és a hóhér leánya) már fotóregény is készült, amely a Youtube-on elérhető. Reméljük, nemsokára valaki lát majd fantáziát a trilógia filmrevitelében is.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X