nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Észt történelmi tapló

Mi az, Malev, de nem repül? Egy csapat vásott gyerek, akik (le)építik a szocializmust, vagy nótás kedvű észt szabadságharcosok? És mi köze mindehhez a békáknak? Észt történelmi paródia tenyeres-talpas hősökről a vérzivataros észt múltból...

Tulikas | 2011. november 18.
|  

A Malev című film egészen másról szól, mint amit várnánk. Még akkor is, ha azt gondoltuk, sokat tudunk az észtekről. A malev utalhat az észtek  középkori hadseregére, vagy a Kaitseliit (Védelmi Szövetség, tkp. Polgárőrség) egyik egységére, esetleg a szocialista időszakban építőtáborokon résztvevő diákcsoportokra. Utóbbiról szemléletes képet ad például a Sigade revolutsioon (Disznók forradalma) című film. A malev tehát mindenképpen valami hősiesre és dicsőségesre utal. A szovjet időkben is hogy dagadhatott az észtek melle annak láttára, hogy a baráti magyar gépeken az ő ősi hadseregük neve fénylett! Az úttörőcsapatok nevében átmentett malev szó a dicsőséges múltat idézhette fel az észtek számára az elnyomás évei alatt.

A Malev című film a malev szó első jelentésére utal. Ugyanis a 13. századi észt történelem eseményeit mutatja be, a függetlenség elvesztésének körülményeit. A terjeszkedő-keresztelő német lovagrend bekebelezi az észtek területeit is. Más országokban egy ilyen témában patetikus vértől-nyáltól csöpögős rettenetet várhatnánk a filmtől. A fiatalokból verbuválódott rendezői gárda azonban olyan paródiát kanyarított a sztoriból, amelyben kijut mindenkinek a karikatúrából. (Hasonlóan a magyar Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele című filmhez.) De az észtek nemcsak a németeket, franciákat, letteket ábrázolják így, a leginkább magukról adnak önkritikus képet.

Észt büszkeségek
Észt büszkeségek
(Forrás: Hillar Mets)

Vigyázat, spoiler! A poszt a továbbiakban fontos részleteket árul el a film tartalmáról!

Munka- és dalkoholizmus

A filmben ábrázolt események a 13. századra tehetők, a német lovagrend küszöbön álló támadása előtt az észtek kisebb-nagyobb törzsekben élnek, és ahhoz, hogy szembe tudjanak szállni a megszállókkal, közös sereget kell szervezniük. Ezt az időszakot írja le többek között Lett Henrik krónikája. A film alcíme (Läti Henrik valetas) azonban arra utal, hogy Henrik hazudott, vagyis az események egészen máshogy történtek. A film szerepe tehát, hogy feltárja az igazságot.

Megtudhatjuk, hogy a franciák mindössze azért igyekeztek támogatni az észtek szabadságküzdelmeit, mert rá akarták tenni a kezüket a hatalmas észt mocsarakra, pontosabban az azokban megbúvó békákra. Tervük részben sikeres lesz, de pechjükre, mert az egyik béka óriási járványt szabadít rá Európára.

A film azt is feltárja, hogy nem is Lembitu volt az, aki az észtek legendás vezéreként közös sereg (malev) felállítását kezdeményezte. Lembitu a falu öregjeként ugyan irányította a kis közösség életét: gyakorolta az első éjszaka jogát (ami persze történelmi képtelenség), vezette a dalos-táncos ünnepeket, és ami a legfontosabb, szívvel-lélekkel gyalulta a fákat, hogy nagyszerű kézművesmunkákat készítsen belőlük. A nemzet ébredését elhozó hős azonban nem ő, hanem Uru, a kisgyerekkorában elrabolt, és Lübeckben felnevelt fiú, aki jól látja a közeledő veszélyt. Csak hát meggyőzni a falvak egyszerű népét arról, hogy cselekedni kellene, amikor van elég nő, sör, dal és munka...

Lembitu megmérged
Lembitu megmérged
(Forrás: Részlet a filmből)

Az árul el a legtöbbet az észtekről, hogy minek örülnek és min dühödnek fel ebben a filmben. A legnagyobb sértés például, ha valaki letiporja nemzeti virágukat, a búzavirágot (észtül rukkilill, vagyis ‘rozsvirág’). Ez a kiváltó oka a filmben az 1217-es csatának is, amelyben Lembitu elesik.

Örömöt pedig elsősorban a munka jelent az észtek számára. Uru gyerekkori barátja, a jól megtermett Tugis például egy lépést sem tesz az ekéje nélkül, és Lembitut is csak azzal lehet eltéríteni a munkájától, hogy eljött az éneklés ideje. Az utolsó csatában (1223, II. ümerai csata) a történeti források szerint vesztettek az észtek, azonban a film itt is az igazságot tárja fel. Az észtek győzelmet arattak a németek felett, de megriadtak attól a lehetőségtől, hogy most már urak lesznek, és nem dolgozhatnak soha többé. A németeket tehát büntetésből kényszerítették a henye életmódra és palotákban való penészedésre. A híres észt mondás: Tee tööd ja näe vaeva, siis tuleb ka armastus (‘Dolgozz és fáradozz, majd megjön a szerelem is’), amely Tammsaare észt írótól származik, jól tükrözi ezt a szemléletet.

A csodafegyver érkezése
A csodafegyver érkezése
(Forrás: Részlet a filmből)

A muzsikálásra mindig kész észtek persze a csatákat sem kezdhetik másképp, mint kannelzenével. (A kannel citeraszerű észt nemzeti húros hangszer, szélesebb körben ismert finn neve a kantele). A felsorakozott két sereg farkasszemet néz egymással, egyszer csak nagy izgalom lesz úrrá az észteken, ahogy néhányan becipelnek valamit a frontvonalra. Majd kedélyesen pengetni kezdik az emelet magas hangszert, az észtek közül mindenki békés és átszellemült arccal hallgatja, és mindaddig nem is gondolnak a harcra, amíg az ellenség vezére meg nem szentségteleníti az első útjába kerülő búzavirágot.

Szőrömö és Rözsö Söndör

A film humoros jellegét azonban nemcsak a helyzetkomikum és a (nemzeti) szimbólumokkal való játék adja, majdnem minden jelenetben megbújik valami nyelvi poén is. A film legérdekesebb jelenetei az észt nyelvhez, az észtekhez, illetve az egyes észt népcsoportokhoz kapcsolódó sztereotípiákat boncolgatják. Természetesen Saaremaa is megkapja a magáét. Saaremaa Észtország legnagyobb szigete, sajátos hagyományai és felkapott fürdőhelyei mellett az az érdekessége, hogy az ottani nyelvjárásban nem található meg a nyelvtanulók életét és szájízét megkeserítő õ hang, helyette a magyar ö hanggal megegyező hangot ejtenek azokban a szavakban, amelyekben a köznyelvben õ található. A Malev készítői (a nevük ironikus módon Õ-fraktsioon vagyis Õ-frakció) persze ezt a jegyet is eltúlozzák, így a saaremaai küldöttek a nagy törzsi gyűlésen csak az ö magánhangzót használják.

A következő videón ezt a saaremaai nyilatkozatot hallgathatjuk meg. Azok kedvéért, akik a sztenderd észt feliratot nem értik, leírom, mit mond a kissé együgyű szigeti küldött. A németek ellen bevetendő hatékony módszerről, csodafegyverről vitatkoznak az észtek, amikor a saaremaai felveti, hogy kellene készíteni egy hatalmas sünt, amely belül üreges, és abba aztán beletehetnének sok apró sünt. Elküldenék az erdőbe és szedne sok gombát. Amikor a többiek értetlenül állnak az ötlet előtt, a férfi megmagyarázza, a rizikegombára gondolt. A tolmácsként is funkcionáló  nurmekundi követ erre az iránt érdeklődik (előbb köznyelven, majd szőrömöi nyelven), hogy miként kapcsolódik mindez a németekhez, mire a nehézfejű saaremaai beismeri, hogy hát igazából sehogy se. (A nurmekundiak a filmben a poliglott tolmács szerepét töltik be. Nurmekundról annyit tudunk, hogy az ősi észt közigazgatási egység volt, de hogy lakói különleges nyelvérzékkel rendelkeztek volna, arról nincsenek ismereteink.)

A saaremaaiakat egyébként a magyarok is szívükhöz közel állónak érezhetik, többek között épp az ö miatt. Észtországban ugyanis széles körben elterjedt az a nézet, hogy nyelvünk is tele van ö hangokkal, és ha észtek a magyar beszédre utalnak, a (szerintük) vicces kögös-mögös „szót” emlegetik, amit valószínűleg az észtek alkottak, és talán egyfajta halandzsát értenek alatta. Tartuban a magyar napok rendezvénysorozatnak is ez volt a címe 2009-ben.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X