-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Hogyan járult hozzá a Szovjetunió széteséséhez a finn tévé által sugárzott nyugati „métely"? Mi köze Jockey Ewingnak az észt folklórhoz? Miért okozott az Emmanuelle ugrásszerű népességnövekedést? A rénlíksz most feltárja az igazságot.
2009-ben készült egy film, amely mindent megmagyaráz. Nem köntörfalaz, nem tódít és nem sunnyog. Amit a politológusok és a szociológusok csak sejtettek eddig, napvilágra került. A Szovjetunió szétesése mögött a Finn Televízió áll.
A rendszerváltás titkos hátterét feltáró Diszkó és atomháború (Disko ja tuumasõda) című észt film aktualitásából semmit sem vesztett 2009-es megjelenése óta. Az angol feliratos DVD megjelenése óta pedig már az egész világ tudja, hogyan vitte romlásba az észteket az északi szomszédtól áradó kulturális felvilágosításnak is beillő műsor. A beszélő autók, ármánykodó milliomosok és az igazi diszkófíling hozzánk bezzeg csak a rendszerváltással jöttek el.
A dokumentumfilmnek szánt alkotás a finn média észtországi szerepét járja körül, de nem a szokásos „fekete-fehér” tényfeltáró módján, hanem emberek visszaemlékezésein keresztül. Olyan praktikus információkkal gazdagodik a néző, hogyan lehet a gázálarcot Darth Vadert imitáló szerkezetté alakítani, illetve, hogy mire lehet jó egy lázmérő...
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A nosztalgia reneszánsza
Manapság nagy divat a nosztalgiázás, az „átkos“-beli emlékek visszaidézése, az egykori jellegzetes tárgyak újragyártása, többek között romkocsmák díszítésére. A „retrovírus” persze az észteket is megfertőzte, az ifjúságnak szánt ismeretterjesztő sorozat, az ENSV mellett a régi limonádé- és csokoládéfajtákat is újra kezdték gyártani, valamint megindult az elmúlt évtizedek történetének feltárása életinterjúk és visszaemlékezések felhasználásával.
Ezeket a tükörcserepeket összeillesztve valószínűleg nagyon más képet kapunk egy adott korszakról, mint amiket a tankönyvekben lehet olvasni. Különösen akkor, ha gyerekek emlékképeire hagyatkozunk.
A Diszkó és atomháború azoknak a fiataloknak a történeteiből szemezget, akik a 80-as évek elején voltak tizenéves gyerekek. Az egyik főszereplő Jaak, aki már kiskorúként államellenes bűncselekmény bűnrészese, ugyanis fedezi és támogatja apja tévészerelői mesterkedését. A furfang abban áll, hogy a SECAM-rendszerű észt tévékbe átalakítókat helyeznek, hogy a PAL-rendszeren alapuló finn adásokat is fogni lehessen velük. Ez persze konspirációt igényel, nem is akármilyet.
A következő videóban megfigyelhetjük, hogyan folyik a titkos bizniszelés észt módra. Az apa feszülten vezet, hátrapillantgatva, nem követik-e, majd megáll egy háznál, ahol a fiú kiugrik és az ott álló épületben felmegy a megbeszélt emeletre, a megbeszélt lakáshoz, ahol átveheti a konspirációhoz, vagyis főleg a finn adáshoz szükséges mikrochipet.
Mindehhez tudni kell, hogy a finnországi adó nyugati jellegű és eredetű műsort sugárzott, egy olyan világ képét mutatva a Szovjetunió (észak-)észt polgárainak, amelyre nem igazán illett rá a szovjet propaganda sulykolta „rothadó” címke. Az állami vezetés (sem tallinni, sem moszkvai szinten) nem helyeselte a finn tévé dehumanizálónak kikiáltott tevékenységét, és nagy erőkkel harcba szállt annak imidzsromboló hatásával.
Adóháború
A média mindig is fontos eszköz volt a hatalom kezében, az új rendszerek is általában a hírközlő eszközök fölötti uralmat kívánják először biztosítani. A balti államok 1991-es függetlenné válásért folytatott harcában is a tévétornyok körül zajlottak a legfeszültebb események, amelyek Lettországban és Litvániában halálos áldozatokat is követeltek.
A Finn-öböl fölötti médiauralomért folytatatott harcban, legalábbis a finn-észt párosból, az észtek győzedelmeskedtek, ugyanis Észtországban indult el először tévéadás (1955-ben). A semleges finnek agymosása érdekében finn nyelvű műsor is készült, amelyben az észt munkások és parasztok életének dicsőséges oldalát mutatták be.
A nyugati hatalmak nem engedhették, hogy még több területet veszítsenek a hidegháborús ellenséggel szemben, így kulcsfontosságú volt, hogy Finnországnak is minél előbb önálló csatornája legyen. Erre nyugati támogatással 1957-ben került sor.
Innentől kezdve megindult a technika és a leleményesség harca, a mérnökök mindkét oldalon egyre jobb sugárzóállomásokat, másrészt egyre hatékonyabb blokkolókat kívántak megalkotni. (A finn adást egyébként csak Tallinnban és más észak-észtországi területeken lehetett fogni, a déli területekre már nem ért el az északi nagy testvér hangja.)
Az állami propaganda is beindult az észt tévében, de egyre inkább úgy tűnt, hogy szélmalomharcot folytatnak a finnektől áradó nyugati kultúrával. Voltak például törekvések, hogy a begyűrűző diszkózenét és -táncot szocialista tartalommal töltsék meg, sejthető módon sikertelenül. És a finn tévéből csak úgy áradt a kultúra, nem minden pedagógiai célzat nélkül:
Az új átadóállomás már eleve úgy épült meg 1971-ben Espooban, hogy nem Finnország szárazföldi része felé irányult, hanem az öblön keresztül Észtország felé. Az észtek pedig nem is voltak restek, mindenki antennákat állított, és a feketepiacon, nagy titokban kéz alatt beszerzett egy konvertert, amely Brezsnyev vonásait amerikai filmsztárosra lágyította.
A tallinni vezetés ekkor a karhatalomhoz fordult, erőszakkal levetette az antennákat, és egy olyan hajmeresztő tervvel is előállt, amelyet még Moszkva is túl nagyszabásúnak ítélt. Az észt pártfőtitkár ugyanis azt tervezte, hogy a Finn-öbölbe egy hatalmas fémhálót fog kihúzatni, amely blokkolni fogja majd a finn adást. Csakhogy a levágott antennák és a megfélemlítések sem állíthatták meg az elszánt tévérajongókat. A legtöbben a lázmérőkben levő higany segítségével eszkábáltak adóvevőt, amely kristálytiszta képet adott, viszont néhány méteres körzetben minden más tévét és rádiót összezavart.
Az észt történelem hősei: Jockey Ewing és Emmanuelle
A Diszkó és atomháború részletesen bemutatja azt is, miért siettek hazafele esténként a főváros lakói, milyen programokat élvezhettek a vízen túlról.
Az egyik legjelentősebb műsor, amely sok ember életében sorsfordító szerepű lett, a Dallas volt. A Diszkó és atomháború egyik főszereplője, Jaak, arról számol be, hogyan egyezett meg dél-észtországi unokatestvérével, hogy levélben megírja neki, mi történt az ominózus sorozat legújabb részében. A falusi kislány aztán körbeszaladta a tanyákat, hogy mindenkinek felolvassa, előadja és eljátssza az amerikai milliomosok életének rezdüléseit, akik lassanként beépülnek a falusi folklórkincsbe.
Jaak szívesen emlékszik vissza egy másik sorozatra is, amely azt a furcsa szokást idézte elő, hogy a kisfiúk a karórájukon keresztül megszólították azt a néhány külföldi autót, amelyet akkoriban Tallinnban föl lehetett lelni. A rendszerváltás idején gyerekeskedő magyarok bizonyára könnyen kitalálták, hogy a Knight Rider ihlette ezt a fajta magatartást, amellyel teljességgel ellenkezett a szovjet gyereknevelés céljaival.
De a Dallas és a Kittről szóló történetek sem tudtak olyan sorsfordító hatást elérni, mint az Emmanuelle című film. A finn tévé kézi másolatban vagy szamizdatban terjedő programfüzetében megjelent a várva várt műsor, az első erotikus film, amely a finn tévén keresztül immár a Szovjetunió polgáraihoz (pardon, elvtársaihoz) is eljutott.
Ezrek tódulnak az előnytelen földrajzi elhelyezkedésű, Dallas-mentes déli területekről a fővárosba. Az emberek kooperálnak, befogadnak rokont és ismerős ismerősét, hogy együtt nézhessék a nyugati világ csodáját. A legenda szerint a következő kilenc hónapban Észtországban ugrásszerűen megnövekedett a születési ráta...
Emellett persze az is döntő jelentőségű volt, hogy szorosabb kapcsolat jött létre az ország különböző részeiben élő emberek között, amely lehetőséget adhatott a későbbi együttműködésre, amely például a függetlenség kivívásához kapcsolódó eseményekben (a balti élőlánc vagy a daloló forradalom eseményei) is megnyilvánult.
Ha további észt (továbbá lett és litván) dokumentumfilmekre vagyunk kíváncsiak, vagy a balti láncról szeretnénk többet megtudni, akkor érdemes ellátogatni a Balti út elnevezésű filmnapokra.