nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A Csodaszarvas újabb regéi

Folytatjuk, és egyben befejezzük a Csodaszarvas című kiadványsorozat ismertetését. Lesznek állatok: szarvasok, sasok, lovak, no meg emberek is: kazárok, székelyek, oguzok, hunok és besenyők. Mind magyarok…

zegernyei | 2013. február 1.
|  

Folytatjuk ismertetésünket.

A Csodaszarvas 3. kötete 2009-ben, három évvel a 2. kötet után jelent meg. A szerkesztőség Fodor Istvánnal immár öttagúra bővült. A szerkesztési elvek azonban nem változtak. A Csodaszarvas változatlanul megmondó és irányt mutató publikációs fórum szeretne lenni. Vállalja a vitákat, összefoglaló írásaival pedig háttéranyagot szolgáltat a további tudományos párbeszédhez.

Ahogy megjelennek a Csodaszarvas újabb és újabb kötetei, egyre többet tudunk meg e meseszerű, fantasztikus lényről. Például azt, hogy szegénykém igen sokat foglalkozik önmagával. A harmadik kötetben háromszor is. Lehet, hogy ezt meg kellene beszélnie egy pszichológussal?

Szarvas a köbön

A kötet első írása Fodor Istváné. Címe: Mire szolgáltak a szkíta aranyszarvasok? (7‒18.). Mindannyian tudjuk, hogy a szkítákat különös vonzalom fűzte a szarvasokhoz. Bizonyosan sok meséjük, mondájuk szólhatott a szarvasokról, s magukat egy szarvastól származtatták. A szkíták egyik népneve, a szaka azt jelenti, ’szarvas nép’.

Figyelmes emberek jártukban-keltükben nagy aranyszarvasokat találhatnak a sztyepp örök fűmezőin. Néhány szerencsés példány el is jutott már a múzeumokba. Találtak nálunk is szkíta szarvasokat. Híres a tápiószentmártoni és a zöldhalompusztai példány.

A szarvas nyomában...
A szarvas nyomában...
(Forrás: Jankovics Marcell: Ének a csodaszarvasról. Debrecen, 2001. 28.)

Az 1897-ben, a kosztromszkajai halomsírban feltárt aranyszarvas állítólag egy vasból készített pajzsot díszített. Ennek nyomán az a vélemény terjedt el a kutatók körében, hogy ezek a méretes, 20-30 cm-es szarvasok a szkíta előkelők pajzsait díszíthették. Ez az, amit Fodor István nem hisz el. Az kétségtelen, hogy ezek a fantasztikusan szép tárgyak valamit díszítettek, valamire föl voltak erősítve, ezt a hátoldalukra szerelt kis fülecskék mutatják. Ez a valami azonban inkább íjtegez lehetett, mint pajzs. Erre a lehetőségre már Fettich Nándor is gondolt az 1930-as években (A garcsinovói szkíta lelet. Archaeologia Hungarica XV. Bp. 1934.). Az i. e. 1. évezredben nemcsak olyan nagyméretű aranyszarvasok készültek, amelyekkel tegezeket díszítettek, hanem kisebbek is. Gazdagabb háztartások nem lehettek meg nélkülük. A szinjavkai kurgánban egy olyan női fejdísz maradványait tárták fel, amelyre 3-4 cm-es szarvasok voltak felerősítve.

Csodaszarvas a tajgában című tanulmányában (19‒26.) Uray-Kőhalmi Katalin a csodaszarvas-legenda szibériai, belső-ázsiai változataival foglalkozott. Összegyűjtött néhány motívumot az evenkik, a tunguzok, altaji törökök, hakaszok mitológiájából, amelyek mind az életfához és a csodaszarvas vadászatához, üldözéséhez kapcsolódnak.

A magyar eredetmondában már csak áttételesen van jelen az a motívum, hogy a szarvasünő üldözésének valódi célja a ‒ hm. ‒ lánykérés volt. Mint tudjuk, Hunor, Magor és társai nem a szarvast vették feleségül. A rémülten menekülő állat a kiéhezett férfiak falkáját inkább egy lánycsapathoz vezette, minthogy ő legyen egy személyben az áldozat.

Az Uray-Kőhalmy Katalin által idézett szövegekből az is kiderül, hogy a szarvas a vadász nyilától találva esik teherbe. A mitológiai történetek a csillagos égbolt jelenségeinek magyarázatára születtek meg. Az evenkik szerint a szarvastehén a Göncölszekér csillagképpel, a vadász pedig az Orionnal azonos.

Említhetünk még a cikkből hiányzó további példákat is. Johan Turitól tudjuk, hogy a szarvasüldözés a lappoknál is a csillagos égbolton zajlik: a szarvas alakját a Cassiopeia, Perseus és Auriga csillagképek hármasa alkotja, az üldözők pedig az Ikrek és az Orion (Johan Turi: A lappok élete. Bp. 1983. 248–249. Lásd még Jankovics Marcell: Csodaszarvas a csillagos égen. In: Az Őshazától a Kárpátokig. Bp. 1985. 215–216.).

A szarvasmese harmadik fejezetét Voigt Vilmos írta (A csudaszarvas, 145‒176.). Címe azért csudás, mert a szerző P. Ábrahám Ernő: A csudaszarvas (Bp. 1926?) című könyvét ismerteti. Ez a könyv a tanuló ifjúság számára készült, azon belül is a leendő délceg hadfik számára. A magyar őstörténetet és az Árpád-házi királyok dicső tetteit a krónikák alapján mutatja be, kezdve Attilával (A Nagyúr), s befejezve az Árpádok végzetével (Az utolsó „aranygaly”). A könyv szövege az 1. világháború utáni hivatalos történelemszemlélet bogarát igyekszik a gyerekek fülébe, sőt egész fejébe ültetni: Trianon után reménykedve várjuk a biztosan közeledő szebb jövőt.

Támadunk! Jaschik Álmos illusztrációja
Támadunk! Jaschik Álmos illusztrációja
(Forrás: Voigt Vilmos: A csudaszarvas. In: Csodaszarvas III. Bp. 2009. 167.)

A kötet szerzője gyakorlott ifjúsági író volt, illusztrátora is neves személyiség: Jaschik Álmos, akkoriban az egyik legismertebb könyvgrafikus. Rendkívül igényes a könyv tipográfiai megjelenése, a sok díszítés és illusztráció. A szecessziós dekoratív elemeket tartalmazó képek expresszionista/futurista módon igyekeznek az érzelmeket és a lendületes mozgást ábrázolni. Stílusuk Gallen-Kallela Kalevala-illusztrációit idézik. Jaschik Álmos képei azonban nem színesek.

Szeged szeggel

Az 1970-es évek közepe óta tudjuk (Kristó Gyula‒Makk Ferenc‒Szegfű László: Adatok korai helyneveink ismeretéhez, I-II. AUSZ AH XLIV, XLVIII. Szeged, 1973-1974.), hogy a magyar őstörténet és középkor nem úgy volt, ahogy addig hittük, nem úgy volt, ahogy Budapesten tanították, s legfőképp nem úgy volt, ahogy azt Györffy György gondolta. A szegedi lendület azóta is tart, a Középkorász Műhely írásai letehetetlenek, valósággal odaszögezik az érdeklődőket a könyvtári olvasótermek székeihez. A Csodaszarvas negyedik kötetének szerzői közül Márton Alfréd, Kordé Zoltán és Szabados György is e műhelyben kalapálta ki és cizellálta műveit.

Márton Alfréd: Szakralitás és hatalom a türköknél című tanulmánya (27‒35.) azt tárgyalja, vajon volt-e munkamegosztás a türk trónon, volt-e tényleges hatalom nélküli, isteni eredetű uralkodójuk is, vagy az ügyek vitelével megbízott fejedelem egyedül kormányzott, egyedül döntött istenek és emberek dolgában. A szerző szerint a türköknél nem volt kettős fejedelemség, Czeglédy Károly tévedett, amikor a kazár kettős fejedelemség intézményét türk előképekre vezette vissza. E rövid tanulmány után következik a Csodaszarvas házi szerzőjének, Peter B. Goldennek hosszabb írása a kazárok kettős fejedelmi rendszeréről (A kazár szakrális királyság, 38‒60.). Ezen államigazgatási formának számunkra azért van jelentősége, mert elődeink valószínűleg átvették a kazároktól. Arról persze vita folyik, hogy Árpád és Kurszán közül ki volt a szakrális fejedelem (a kündü), és ki volt a tényleges irányító (a gyula).

Márton Alfréd és Peter B. Golden írása már megjelent korábban is. A szerkesztőség nyilván fontosnak ítélte őket, ezért döntött újraközlésük mellett.

Kordé Zoltán A székelység eredetéről foglalta össze nézeteit (61‒76.). A tanulmány a hatalmas témához képest elég rövid, ezért bevezetésében sokszor szükségszerűen utal vissza a korábbi összefoglalásokra, historiográfiákra. A szöveghez fűzött jegyzetek alapján úgy tűnik, hogy a kérdéssel legtöbbet a szerző foglalkozott: a 45 jegyzetből 22-ben saját műveire (is) hivatkozik. A bevezető után saját álláspontját ismerteti.

A székely népnév Kordé Zoltán szerint a volgai bolgár .szk.l törzsnévből származik. Ebben Györffy Györgyöt és Kristó Gyulát követi. Az ellenvéleményekre lábjegyzetben hivatkozik. Meglepő, hogy a székely népnév problémáját Kordé Zoltán leszűkíti arra a kérdésre, hogy a székely < .szk.l etimológia helyes vagy sem. A székely népnévnek ugyanis több lehetséges etimológiája is van. Eddig még egyetlen nyelvész sem cáfolta azt az elképzelést, hogy a székely a finnugor eredetű szeg, szög szóból ered, melynek okleveles adatokkal bizonyított zöngétlen szek alakjából jött létre egy finnugor eredetű denominális -ly képzővel. Az erről szóló tanulmányt (Klima László: A székelyek nevéről. In: A Kárpát-medence és a steppe. Bp. 2001. 148‒160.) Kordé Zoltán is bizonyosan ismeri, hiszen ugyanabban a kötetben jelent meg, amelyből saját művét idézi (habár azt is pontatlanul, lásd a 75. oldalon a 37. jegyzet és a bibliográfia egymásnak ellentmondó adatait).

Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére
Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére
(Forrás: Wikimedia Commons, fotó: VinceB)

A népnév tárgyalása után a székelyekre vonatkozó hagyományokat és a székelyek magyarokhoz történt csatlakozását tárgyalja Kordé Zoltán. Megfogalmaz egy koncepciót arról, hogy a székelyek miért lehettek volgai bolgárok, noha mégsem hunok, valamint, hogy nem voltak-e esetleg kabarok. Szerinte azok voltak, mégpedig annyira, hogy a székely törzs vezette a kabarokat. A tárgyalt forrásokból éppenséggel erre is lehet következtetni, de szinte végtelen számú egyéb elmélet is felállítható. A források ugyanis oly kevesek és oly semmitmondóak, hogy mindent megengednek. Az ilyen elméletek azonban ‒ éppen ellenőrizhetetlenségük miatt ‒ már nem tartoznak a tudomány kategóriájába.

Szabados Györgynek két írása is olvasható a Csodaszarvas 3. kötetében. Az egyik a Korai történelmünk szemlélete a XVIII. század végig (125‒143.), a másik pedig a Szabálytalan széljegyzetek Vásáry István új tanulmánykötetéhez (177‒187.) A szerző mindkét művében bizonyítja, hogy ismeri és érti a középkori és koraújkori magyar történetírók műveit. A történelemszemléletet tárgyaló írása csak kivonata doktori disszertációjának, mely könyvként is megjelent (A magyar történelem kezdeteiről. Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a XV‒XVIII. században. Bp. 2006.). Számunkra azok a részek érdekesek, melyek az őstörténet értelmezésének változásairól szólnak.

A tanulmánykötetet bemutató recenzióban olvashatunk egy meghökkentő állítást arról, hogy Vásáry István tévesen vezeti vissza a családfaelméletet a magyar‒lapp‒finn nyelvhasonlítás kezdetéig, vagyis Sajnovicsnak nem volt finnugor-elmélete. Ez az állítás a dolgok tökéletes félreértésén alapul. Vására István nem tett ilyet. A finnugor mint szakkifejezés független a családfaelmélettől. Sajnovics a finnugor nyelvrokonságról értekezett (nem elsőként, ahogy azt tévesen írja Szabados György), és ezt megtehette úgy is, hogy maga a finnugor szó akkor még nem volt használatban.

Az itt megjelent finnugorellenes megjegyzés csak szerény bevezetése Szabados György 2011-es sajtóbeli megnyilvánulásainak. Erről korábban kétszer is írtunk. Az egész eset nagyon sajnálatos. Ismeretei révén Szabados Györgynek lehetnének hasznos megjegyzései a 16‒18. századi magyar történetírás finnugor vonatkozású szövegrészleteiről, miként voltak hasznos megjegyzései a Finnugrista fagyi című blog rejtőzködő szerzőjének is. Sajnos azonban finnugrisztikai ismerethiánya ugyanarra a tévútra vezette, mint az idézett blog szerzőjét.

A tanulmányok között olvasható még Tóth Endre írása a kereszténység felvétele előtti magyar szakrális helyekről, valamint Szakács Béla Zsolt műve a kódexek Szent László-ábrázolásairól.

A Csodaszarvas 3. kötetében egy új rovatot is találunk, címe: Viták és vélemények. Baski Imre írása a kazahsztáni madijarokról szól, akik szerinte nem magyarok, mert nevük nem a magyar népnévből származik (Madijar: magyar eredetű néptöredék a kazakoknál?, 189‒208.). A madijar a Muhammad-i-yar névből vezethető le, eredeti jelentése 'Mohamed barátja, követője'. A példák meggyőzőek. A nyelvi adatok alapján Baski Imre megkérdőjelezi a madijar eredetmondák magyarokra vonatkoztatható állításait, valamint nem hisz a madijarok és a honfoglaló magyarok közti genetikai kapcsolatban sem. Ez azonban súlyos módszertani hiba, ebben a kérdésben a folkloristák és a paleogenetikusok az illetékesek. Érveit Baski Imre újra publikálta a Nyelvtudományi Közlemények 107. kötetében (A kazak madijar nemzetségnév és a magyar népnév állítólagos közös eredetéről, 2010-2011, 95‒130.).

Éljen a kazah-magyar barátság!
Éljen a kazah-magyar barátság!
(Forrás: youtube.com)

A másik polemizáló tanulmány szerzője Kara György. A mongol nemzetiségű Ucsiraltunak A hun nyelv szavai című gyűjteményes kötetét ismerteti (fordította Obrusánszky Borbála, Bp. 2008.). Kara György szinte a könyv minden mondatában talál hibát. A fordítás és a fordító utószava hasonló színvonalú, mint az eredeti tanulmányok.

A kötet végén riportokat találunk Páll Antalné korondi fazekassal és Jánosi András zenésszel, valamint egy tanulmányt a népi kultúra elemeinek megjelenéséről az animációs filmművészetben (szerzők Abkarovits Endre és Szemadám György).

Csodaszarvas ‒ a negyedik jelenés

A Csodaszarvas 4. kötete 2012-ben jelent meg. Erre a kötetre már nem jellemző a szegedi történészek túlsúlya, csupán Katona-Kiss Atilla tartozik ebbe a csoportba. Tanulmánya a besenyők és az oguzok 8. századi történetével foglalkozik (A besenyők és az oguzok vándorlása a VIII. században, 7–25.). A magyar őstörténet-tudományban e kérdéskör kutatása kikerülhetetlen, mivel a honfoglalás közvetlen előzménye egy besenyő támadás volt.

A belső-ázsiai hatalmi viszonyokban a 8. század közepén átrendeződés zajlott. Fölemelkedtek az ujgurok. A karlukok és az oguzok fegyveres összecsapásokba keveredtek az új hatalommal. Az ujgurok voltak az erősebbek, ezért a karlukok és az oguzok kénytelenek voltak odébbállni. E folyamatok a belső-ázsiai kősztélék rovásírásos felirataiból, valamint kínai forrásokból követhetők – valamennyire. Nagyon sok egykori esemény, történés emlékei tűntek el örökre a sztyeppék porában. Így aztán komoly tudósok foglalkoznak alig-alig megalapozott elméletek gyártásával. A tanulmány kutatástörténeti áttekintéséből megállapítható, hogy az ujgur hatalomátvétel eseményei, következményei is ebbe a homályos körbe tartoznak. A 8. század közepén – a 9. század elején az ujgurok által elűzött oguzok mozdíthatták ki a besenyőket, akik ekkor feltehetőleg az Irtis felső folyásának vidékén éltek. Onnan vándoroltak a Volga és az Ural folyók közti területre. Ezt talán biztosan tudjuk (VII. Konstantín: „a besenyők szállása eredetileg az Etil /Volga/ folyónál, valamint a Jejik /Ural/ folyónál volt…”)

Természetesen a 4. számban is olvashatunk tanulmányt Fodor Istvántól. A Csodaszarvasban megjelenő írásaiban általában a régészeti leletek mitológiai hátterét fejti ki. Keresi a hitvilág elemeit ábrázoló tárgyak funkcióját, vizsgálja a mitológiai motívumok jelentését. Ezúttal a turulmadarat próbálja röptében elkapni és ornitológiailag meghatározni (A sas szerepe honfoglalóink hitvilágában, 27–46.).

Véleménye szerint a magyar kutatókat félrevitte a turul szó eredeti jelentése. A törökből átvett toγrul/tuγrul alakból létrejött magyar túrul (a 19. századtól turul) ugyanis valószínűleg sast jelentett, annak ellenére, hogy az eredeti szó vadászsólymot jelölt. Fodor István ezt a nézetét régészeti leletek elemzésére alapozza. A rakamazi korongpár madarait Vörös István archeozoológus sasként határozta meg. A továbbiakban L. Ja. Sternberg tanulmánya alapján Fodor István bemutatja a sas szerepét a szibériai népek hitvilágában. A párhuzamokból azt a következtetést vonja le, hogy az ősi magyar hitvilágban is a sas lehetett a legfőbb istenség, a nap szimbóluma, megtestesülése. Ebből a szerepéből következően kiválóan alkalmas lehetett arra, hogy az Árpád-nemzetség totemősének válassza.

Ló is, madár is... Pávasárkány az ibrányi korongon
Ló is, madár is... Pávasárkány az ibrányi korongon
(Forrás: Muinaset unkarilaiset. Turku, 1999. 134.)

A kötet következő tanulmánya egy régóta hiányolt összefoglalás. Vörös István huszáros lendülettel lóra kattant: A honfoglalás kori magyar lovak című írása 37 oldal terjedelmű (47‒84.). A történeti források és a szakirodalom áttekintése után részletekbe menő elemzés következik, mely alapján a szerző kijelenti, hogy „a honfoglaló magyarok lóállományában lehetőség van fejforma és testfelépítés alapján egy ún. boreális típusú (keleti) pónilovat és egy ‒ arab ló jellegét mutató ‒ mediterrán típusú lovat megkülönböztetni” (66.).

A honfoglaláskori részleges lovas temetkezések tárgyalása után a cikk végén a genetikai vizsgálatokról is olvashatunk. Eddig 15 mintát elemeztek. A mitokondriális DNS-alapú, tehát anyai leszármazást kimutató vizsgálat szerint a honfoglaláskori lovak legközelebb az orosz orlov fajtanevű ügetőlóhoz, valamint a türkmén akhal-teke lóhoz állnak. Kevésbé erős kapcsolatok mutatkoztak a hucul lóval is. Ennek az eredménynek történeti elemzésére Vörös István nem vállalkozott.

A Csodaszarvas 4. kötetében Voigt Vilmos sámánkodik. A magyar sámánizmusról ‒ röviden című tanulmánya (85‒98.) finoman belepiszkál a témába, kicsit megtépdesi rajtunk a sámánköpönyeget. Véleménye szerint nincsenek adataink arra, hogy a magyaroknál voltak sámánok és sámánszeánszok. Az „égig érő fa” típusú mesék sámánisztikus magyarázatát nem tartja meggyőzőnek, a „napos-holdas” világfa ábrázolása a középkori keresztény kultúrkörben is jelen volt, magyar sámándobról sem szólnak adatok, miként a sámán világok közti utazására sincs utalás a folklórszövegekben. Ennek ellenére a magyar hiedelem- és szokásvilág sok eleme beletartozik a sámánizmus fogalomkörébe. A kérdés csupán az: honfoglaló elődeink gondolkodásában, mindennapjaiban milyen szerepe lehetett a világok között közlekedő sámán-mediátornak.

A sámánizmus mint ősi magyar hitvilág körüli problémák átgondolása érdekében e kötetben újraolvashatjuk László Gyula tanulmányát (Különvélemény ősvallásunkról, 111‒124.). Pais Dezső egy-két etimológiájával (agyafúrt, táltos) vitatkozva László Gyula úgy vélte, hogy a táltosnak igen szerény helye volt a magyar ősvallásban. Tevékenysége, társadalmi státusza nem vethető össze a szibériai sámánokéval. Az ősi magyar hitvilág felidézése során nem a táltosra kell koncentrálnunk, hanem a mitológiai szereplőkre, köztük pedig leginkább a főhősre, az égi bölcs teremtőre (legyen az Numi-Tórem vagy Tengri stb.).

Tévedések tragikomédiája

A 4. kötet Viták és vélemények rovatában Fodor István írását találjuk, Őstörténeti viták és álviták címmel (125‒146.). A szöveg először leltárszerűen veszi számba a magyar nemzeti tudat anomáliáit. Mi is csak az alapgondolatok megismétlésére vállalkozunk: a finnugor nyelvrokonság elleni támadások a nyelvészeti ismeretek hiányával magyarázhatók, e nyelvrokonság kutatói nem voltak Habsburg-, illetve szovjet ügynökök, Trefort Ágoston pedig nem tette kötelezővé a finnugor nyelvrokonság hirdetését. Ezután jönnek tételesen, szerzőjüket megnevezve a félresiklott gondolatkísérletek: Érdy Miklós (orvos) műve a hun–magyar rokonságról, Grandpierre Attila (csillagász-énekes) elmefuttatása az emberiség első királyának és gyermekeinek magyar nevéről (Hargita, illetve Árpa, Zab és Köles), Obrusánszky Borbála ötlete Fehérvár típusú helyneveink belső-ázsiai, hun eredetéről stb.

Tovább az őstörténet-kutatás és -oktatás hazai helyzetének áttekintése következik. A helyzet katasztrofális: a kutatócsoportok nem kapják meg a minimális anyagi támogatást sem, az egyetemeken alig oktatják a magyar őstörténetet.

Névvel vagy név nélkül a kollégák is a helyükre kerülnek. Fodor István szerint Kristó Gyula és Csáji László Koppány is dilettáns módon nyilvánult meg. Előbbi akkor, midőn azt állította, hogy a magyar nép csak az Árpád-kor végére alakult ki, utóbbi pedig a steppei civilizációt értékelte a témára vonatkozó alapvető ismeretek nélkül. Név nélkül Róna-Tas András is megkapja a magáét az erdei lovas vadászat fogalmának használatáért.

Írása végén saját hajdúdorogi ásatásai alapján bizonyítottnak látja, hogy az Árpád-kori népesség igenis a 895 körül érkezett honfoglalók leszármazottja, vagyis e dátum előtt és után nem volt semmiféle kettős, esetleg többes honfoglalás, netalántán folyamatos beszivárgás.

A könyvben olvasható még Szörényi László tanulmánya a közép-európai barokk költészet és történetírás Attila-képéről, Halász Péter írása a moldvai csángók gyógynövényeiről és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről, de az utolsó fejezetben megtaláljuk Abkarovits Endre már megszokott riportjait a táncházmozgalomról is.

Várjuk az újabb köteteket.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 elhe taifin 2013. február 1. 13:13

Kara tanár úr recenziója onlájn pl itt olvasható: www.scribd.com/doc/44646871/Kara-Gyorgy-Itelet-egy-mongol%E2%80%93ma

2 nemtulnehez 2013. február 1. 14:59

"Baski Imre írása a kazahsztáni madijarokról szól, akik szerinte nem magyarok, mert nevük nem a magyar népnévből származik (Madijar: magyar eredetű néptöredék a kazakoknál?, 189‒208.). A madijar a Muhammad-i-yar névből vezethető le, eredeti jelentése 'Mohamed barátja, követője'. A példák meggyőzőek. "

Abban teved Baski hogy a kazak madjart probalja szarmaztatni a magyarbol, forditva kellene. Azt pedig nem gondolhatja komolyan hogy a ketto csak veletlenul egyezik. Eddig ez a legjobb megfejtes a "magyar" nepnevre.

3 Krizsa 2013. február 1. 15:24

Nagy meglepetésemre találkoztam itt egy MADJAR családnevű csajjal, aki egy kibuci magánykiadványt rendelt meg nálam. Kaukázusi? azt hiszem - zsidó családból származott. Tudsz magyarul? kérdeztem elsőre. Kiderült, hogy semmit, de a madjar nem ritka családnév arrafelé.

4 baloch 2014. április 17. 11:55

@nemtulnehez: "A madijar a Muhammad-i-yar névből vezethető le, eredeti jelentése 'Mohamed barátja, követője'."

Ehhez az elmélethez passzolhat a volgai bolgár fejedelem, Álmos/Almys linkje, aki az első muszlim fejedelem volt a sztyeppén az írás szerint, és akinek elődje volt Ügek, és Attila hun fejedelem is, mint a magyar Álmos vezéré.

---

"At the beginning of the 10th century Almush (Almış) the king of Volga Bulgaria took control of the "Khazar tribute". He converted to Islam, formed an alliance with the caliph of Baghdad Al-Muktafi, and founded a trading post at the mouth of the Oka river."

en.wikipedia.org/wiki/Mokshas

---

Almış iltäbär (Almysh Elteber, Almish Yiltawar, pronounced [ʌlˈmɯʃ], fl. end of 9th century – beginning of 10th) was the first Muslim ruler (emir) of Volga Bulgaria.

...Almış was a son of Şilki .

...Şilki or Shilki (Islamized as Abdallah; mid 9th - beginning of the 10th century) grandson of Tat-Ugek (descendant of Attila and his son Irnik).

en.wikipedia.org/wiki/Almush

---

No, most már a honfoglalók is eltörökösödött muszlim vallású szlávok voltak? ;-)

Ezek szerint a magyar nyelv honfoglaláskor tényleg már a Kárpát-medence nyelve lehetett, és a "magyar" népnév is csak egy kölcsönszó? Célbaértünk? ;-)

5 SzabírHunOgur 2014. május 28. 19:13

@baloch:

Köszönöm, hogy felhoztad a témát a bolgárok magyar eredetére.

Álmos magyar szó és nem török. Anyjának "ÁLMÁBAN" ...

Árpád szintén, szótő Árpa. Előd jelentése felmenő, ős. Ügyeknél több magyarázatot is ügyeztem. Mind magyar, nem török nem óbolgár stb.

Dunai bolgárországot Asparuh Madjar alapította! Bolgár ismerősök a neten szépen sorolják a Madara, Madjar dógaikat...

Az Árpádok tauridok voltak, nem szibiridek, nem turanidok, nem iranidok.

Szubartu pedig azonos a Bulcsú és tormás által emlegetett Sabartoval.

Tűzimádatunk, kultikus tűzhelyeink, kaptárfülkés sziklasírjaink, kameneja babáink mind mind a napvallás és a szkíta világba kalauzolnak bennünket. Nincs szó evenki sámánokról és zsidó-muszlim-keresztény vallásról sem!

6 SzabírHunOgur 2014. május 28. 19:28

@baloch:

Álmost tehát nem áldozták fel Erdélyben, hanem kinevezték Volga Bolgár baltavarnak XD

VolgaBolgária=Magna Hungária

Csuvas=Suvar, Szavárd

De nem csak mi származunk Atillától (Árpádok), hanem az orosz rurikidák is!

Boris=Aj-bars (hópárduc)=Nimród

scontent-b-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/t31.0-8/p417x417/1920984_14

Atilla államát nem Hunniának, hanem Hungáriának írja Paulus Orosius katalán szerzetes 417-ben. Első államunk tehát Atilla UtuÚr birodalma volt!

7 hovatovabb 2014. december 17. 00:44

hungarian.ruvr.ru/news/2014_08_20/A-holl...-tulajdonosait-7270/

a húsz szekér aranyra meddig kell várni? :)

A szkíták társadalma a vérszerződésre épült, amelyet már Hérodotosz is megemlített, és amely lehetővé tette a törzsek közötti tartós szövetséget.

...a leletek szervezett társadalomra utalnak. A kurgánokban talált mívesen kidolgozott diadémok és egyéb hatalmi jelképek szintén az állam meglétét igazolják.

mult-kor.hu/20121114_megoldottak_a_szkit...nek_rejtelyet?pIdx=2

szkíta királyok:

Atheios (middle of IV century BC, Atheios occupied the right side of Danube in a quite solid way. ... the story about Atheios addressing the citizens of the Greek city Byzanth and threatening to water his horses under the walls of the city. His remarkable victory over the tribes of this region is well known as well. The important place in the military and political history of Scythians belongs to the war between Atheios and Philip II of Macedonia, the father of famous Alexander of Macedonia.)

szkítákkal vérkapcsolatban álltak a párthusok, a médek (Bartatua gör.Protothyes, és fia Madius Madüész gör.Μάδιος 633-625 BCE),

a szkíták nyelve a hun lezu, ashkatan kun velük vérkapcsolatban álló jászok jazyges alani, a szakák szakaurak, avarok kutrigur-utrigur hunok:

.

Krím görög fennhatóság alatt volt a 4.század elejéig magy. Kercs

hun fennhatóság 375-től

Atilláig

azután

Tuldila 457/8

Ernakh (469–503)

Utigur (503–520)

Kubánynál: Grod Gourdasz (520–528) -- Mogerisz 528–530

Sandilch utrigur -- Khinialon 551 -- Sinnion (Synion) 533 -- Sarosios

555 avarok : Kandik (554-559)

Samur Khan Zabergan (kutrigur) 559 Bizantium

Bajan (avaria - kutrigurbulgaria) Bős 580 - 800

Krum (?)

Lebedia Onoguria

9.század magyarok (Szirmiumtól Szereten át Atilen Etelen át Ordoszig jártak az ősei)

mongol kánság tatár kánság

török oszmánság

1771? orosz cárság

.

nem hallottam vérszerződésről se a görögöktől, se a bulgároktól, se a törököktől, se a mongoloktól, se a kazakok(?), a szlávoktól (se), se orosztól se ukrántól de

Kr.u.890körül a 7 magyar vérszerződése

amelyben Álmosh Előd Ond Kund Tash Huba Tuhutum

megkötötte a megyeri törzs vezetésével a magyar törzsszövetséget

és megalapították Magyarországot az egykori Hungaria Avaria és Jász-síkság területén

- ahol éltek elődeik Atheiosz ideje óta

- tartották Kercset / Krímet a Kr.u.375-től 555-ig majd az utrigur-kutrigur időktől (és természetesen Bizánci idők) Meotiszt egészen 890-ig

- és a mai napig a szétszakított Magyar országban él magyar nyelven beszél

- ugyanúgy csodaszarvas az eredetmondája

- ugyanúgy lovas 'nomád' nemzet

- ugyanúgy íjász, solymász, cserző, cserkésző, horgászó, vadászó, aranyműves, vasműves nemzet

.

és szerintem a Seuso-kincs talán a baszkoknak jár, persze vételárért. Vagy az olaszoknak. végülis a Római birodalom keleti vége volt ott vagy mi.

8 hovatovabb 2014. december 17. 01:04

csak a lényeg:

Álmos apja "grandson of Tat-Ugek (descendant of Attila and his son Irnik)"

itt található

en.wikipedia.org/wiki/%C5%9Eilki

forrás: Tatarstan

.

a tizedik század után Krím sorsa kerül egy rövid ideig ukrán, kazár kézbe de aztán Tokhtamüs Timur háború, majd az Aranyhorda, de ezek nem szkíta műveket alkottak

9 hovatovabb 2014. december 17. 13:08

2. Magyar himnusz:

"Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére."

.

3. Gesta Hungarorum:

The land stretching between the Danube and the Tisza used to belong to my forefather, the mighty Attila. (Árpád)

.

keresik a szkíta arany törvényes tulajdonosait

hungarian.ruvr.ru/news/2014_08_20/A-holl...-tulajdonosait-7270/

mult-kor.hu/20140821_ertekes_aranykincseket_bukhat_a_krim

www.hirado.hu/2014/08/20/sem-ukrajnanak-...-amszterdami-muzeum/

www.kisalfold.hu/lilla/kincseken_vesztek..._a_muzeumok/2408189/

artportal.hu/magazin/nemzetkozi/mi-legye...t-krimi-mukincsekkel

MINDEN MAGYAR NEVÉBEN

FELSZÓLÍTOM A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁT, HOGY INTÉZKEDJEN!

10 Diczkó 2014. december 17. 15:54

@baloch:

" ... a "magyar" népnév is csak egy kölcsönszó?" - Nem.

11 baloch 2016. január 5. 23:13

Közeledik Attila névnapja, úgyhogy a nyesthez méltóan egy nem hivatalos (attól még lehet igaz) névfejtés következik, és köszöntöm az Attilákat.

5. szabirhunogur írta: "Előd jelentése felmenő, ős. " kijelentéséhez ezúton kiegészítek.

"Italian form of the Roman family name Atilius, which is of unknown Etruscan origin. ...The name Attilio was adopted in Italy during the Renaissance in tribute to Marcus Attilius Regulus (250BC), the Roman general who fought in the First Punic War between Rome and Carthage. In addition, Attilio is a variant of the name Attila (Hungarian). "

What does Attilio mean?

Gothic: little father

www.babynamespedia.com/meaning/Attilio

www.thinkbabynames.com/meaning/1/Attilio

Attila jelentése a fentiekben: Atyácska, mely a hun-magyar mondák Arany Atyácskáját juttatja eszünkbe:

szepmezo-szarnya.gportal.hu/gindex.php?pg=20727677

Jelentése továbbá ezek alapján: előd, azaz Előd.

Érdekes... és mindez már az etruszk korban megjelent...

mult-kor.hu/20110614_diakok_segitsegevel..._a_regolyi_halomsirt

12 istván1 2016. december 20. 15:59

A CIKK BASKI IMRE ÍRÁSÁVAL KAPCSOLATOS RÉSZÉHEZ:

RÉSZLET,

a teljes szöveg itt található:

julianusbaratai.blog.hu/2016/12/16/benko..._a_kazak-magyarokrol

"...Az 1999-ben Almatiban megjelent kazak értelmező szótár a magyar népnévről

A magyar népnévre vonatkozó szöveg ebben a szótárban a következő:

MADYAR Venger nép régi elnevezése, mazsar

MAZSAR Madijar (Venger) Aranyhorda idejében való elnevezésének egyik változata. A mazsar nemzetség legnagyobb hőse, Kojan vitéz is itt van. (Salkiiz zsürau) (1. Kép)

1. Kép: A kazak értelmező szótár MADYAR, MAZSAR szócikke, [Kazak: 1999. 447. o.]

Kazahsztánban tehát ma a modern nyelvben a magyarokra vonatkozólag mind az oroszoktól átvett „Venger” szót mind a „Madijar” (Madiar) szót használják, a korábban, az Aranyhorda idején elterjedt Mazsar szóval együtt.

Az Orosz Föderáció, elsősorban Tatárföld és Baskíria területén található településnevek (több, mint 20) az etnikai név Mozsar változatát is megőrizték (Például: Mozsary, Mozarovka, Mozsarovo, Mozsarovszkaja, Mozsarki, stb.) A mozsar népnév XV. századi orosz dokumentumokban is előfordul. [Vásáry: 2008. 41-43. lj.] Üzbegisztánban a magyar néptöredék önelnevezése madzsar, de a nemzetség tagjai megjegyzik, hogy etnikai nevük korábban a „magyar” volt. [Aczél: 1968. nov. 7., 9.] Ezt a tényt korábbi térkép-adatok is jelzik (Karta SZSZR, 1953).

A Kazahsztánban élő kazak-magyar (argün, illetve kipcsak-magyar) nemzetség, törzs elhunyt tagjainak sírkövein a Madiar vagy Madijar szót használják az etnikai származás megjelölésére: (pl.: ruü Madiar: Magyar törzs, nemzetség, vagy Madiar taipaszü: magyar törzs.) A sírkövekre vésett szó kiejtése „magyar”, vagyis ugyanaz, mint nálunk itt, a Kárpát-medencében, méghozzá a török nyelvekben és oroszban nem használt mély „a” hanggal.

2. Kép: Sírkő a szagai magyar temetőben. A felirat a következő szöveget tartalmazza: „ruü Madijar”. Forrás: Bíró András Zsolt.

A legrégebbi olyan sírkő, melyen a magyar etnikai nevet tükröző személynév látható 1311-ből származik és a csisztopoli temetőben található.

3. Kép: A majar nevet tartalmazó sírkő 1311-ből a csisztopoli temetőben. Forrás: Róna Tas András, a szöveg: Ebubekir Ferenczi. (Megjegyzés: A mellékelt térképen látható Bolsije Tiganiban van a keleti magyarok legnagyobb feltárt IX–XII. századi temetője. Vö.: J. A. Halikova-A. H. Halikov: Altungarn in der Kama Im ural. Régészeti Füzetek, Ser. II,m No. 21, 1981).

A csisztopoli arab betűs szövegben a magyar név olvasata: majar. Mivel az arab írásban nincsenek magánhangzók, valójában csak a mássalhangzók vannak leírva: mjr. Ennek cirilll betűs átirata az előzőekben említett mazsar népnév.

Ligeti Lajos szerint a mongolkori "maˇjar (mazsar) szó egy eredeti "magyar" alakra megy vissza. Feltételezése szerint a magyar>majar szó kun közvetítéssel került mongol közegbe: [Ligeti: 1964. 388-389.]

Magyarázatra szorul az értelmező szótár zárójeles szövege.

Salkíiz zsürau (1465–1560) a nogaj regős irodalom jeles képviselője volt. Az idézett versrészlet az El Soban című hőskölteményéből származik.

A történetben El Soban nogaj vezér egy csata előtt felsorolja csapatának tagjait. Miután szót ejt arról, hogy csapatában harcol a hős magyar vitéz, a Kojan batür, az ellenség a csata elől elmenekül.

Az orosz néprajzi feljegyzésekben fennmaradt a Nogaj kánság népeinek (törzseinek, nemzetségeinek) listája és az egyes törzsek – köztük a Nogaj Hordában a XVI–XVII. Században dokumentált magyar törzs tamgája (etnikai jelképe) is. (4. Kép)

4. Kép: A nogaj nemzetségek etnikai jele (tamgája) Forrás: Семенов: 1895

Felmerül a kérdés, hogy ha ma mind keleten, mind hazánkban azonos módon ejtjük ki a magyar nevet, akkor annak írása korábban miért tért el mai kiejtésüktől? A magyar név írásképe a Anonymusnál Hetumoger, Dentumoger, Kézainál Magor, Mogoria. (A keleti magyarok mongolkori nevének írásképét fentebb ismertettük). Az íráskép és a kiejtés eltérését az okozza, hogy sem a latin, sem az arab, sem a cirill írás nem ismerte a „gy” betűt, ezen kívül sem a latin, sem a cirill nyelv nem ismeri a magyar (mély) „a” betűt (hangot), helyette „á”-t ejtenek ki. Az írás nyelvhez, a szavak kiejtéshez igazításának igényét a reformáció idején magyarra fordított biblia (XVI. század), később pedig Magyarországon a hivatalos nyelv felváltása latinról magyarra (1820) és a XIX. Század eleji nyelvújító mozgalom vetette fel, majd valósította meg.. Hasonló folyamatok a cirill betűs írás során is lezajlottak, így alakult ki a kiejtést jobban követő íráskép..."

Információ
X