nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Még néhány apróság
Leszámolás a finnugor elmélettel (2. rész)

További megjegyzések az fn.hu „Mi az, hogy finnugor?” című irományához. Mióta finnugor a finnugor, lehet-e rekonstruálni a finnugor alapnyelvet, kinek a dolga az őstörténet-kutatás stb.

zegernyei | 2011. október 14.
|  

Előző írásunkkal még csak a feléig jutottunk az fh.hu „Mi az, hogy finnugor?” című írásának elemzésében. Most folytatjuk.

Mióta finnugor a finnugor?

Az fn.hu cikkében azt olvastuk, hogy maga a „finnugor” elnevezés is német mintára született meg Hunfalvy és Budenz német elméjében. Bihari Dániel szerint ez a névalkotás és a „finnugor” terminológia önmagában nem probléma.

Az ugor nyelvek családfája Budenz József szerint
Az ugor nyelvek családfája Budenz József szerint
(Forrás: Zsirai Miklós: finnugor rokonságunk)

A finnugor terminológia nekünk sem probléma, de megjegyezzük, hogy a cikk állítása pontatlan. A magyarral rokon nyelvek megjelölésére Budenz József ugyanis nem a „finnugor”, hanem az „ugor” elnevezést használta. Ezt műveinek címválasztása is jelzi: Magyar-ugor összehasonlító szótár (Bp. 1873–1881), Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana (Bp. 1884–1894). Családfaábráján is az északi ugor – déli ugor megnevezés szerepel (Budenz József: Über die Verzweiung der ugrischen Sprachen. Beitrage zur Kunde der indogermanischen Sprachen. B. 4. Göttingen, 1879. 38. Magyar nyelvű változata: Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp. 1937. [reprint: 1994.] 139.).

Nem tudjuk, hogy milyen mintára született meg a finnugor elnevezés, de nagyon tartja magát. Annak ellenére, hogy a magyarral rokon nyelvek csoportjának pontos megnevezése az uráli nyelvcsalád lenne. Habár a finnugor csoport csak az uráli nyelvek egyik ágát alkotja (a másik a szamojéd), mégis gyakorta az uráli és finnugor elnevezést egymás szinonimáiként használják.

Nyelv és nép – még egyszer

Bihari Dániel véleménye szerint „sem történetileg, sem régészetileg nem bizonyítható olyan nép vagy közösség létezése, amely az idők során a finnugor nyelvcsalád egy-egy ágára vált volna szét”.

A cikkíró itt egy hibásan megfogalmazott állítással vitatkozik. A tudományos párbeszéd érdekében tisztázzuk a következőket: a történeti nyelvészet nem azt állítja, hogy létezett egy nép, amely a finnugor alapnyelv ágaira bomlott, hanem azt, hogy létezett egy nyelv – a finnugor alapnyelv –, amely később felbomlott. Ez tehát a helyes állítás. Ezt a nyelvészek nyelvészeti módszerekkel bizonyítják. Történetileg és régészetileg ezt nem kell bizonyítani, mivel ebben egy szemernyi történeti állítás sincsen.

Valószínűleg a cikk írója azt szerette volna írni, hogy nem létezett finnugor alapnyelv. Erre utal, hogy ezután ennek fejtegetésébe kezd. Erről is beszélgethetünk.

1 magyar+1 moksa+1 erza= 3 finnugor
1 magyar+1 moksa+1 erza= 3 finnugor
(Forrás: zegernyei)

Az ősnyelv rekonstruálásáról

A cikk azt állítja, hogy nem létezik finnugor ősnyelv, mert ha létezne, akkor rekonstruálni is lehetne.

Jogos a kérdés, hogy miért kellene rekonstruálni, ha létezik? Ha pedig nem létezik (mert nem létezik, csak a szerző kavarja az igeidőket), akkor érdemes megpróbálkozni a rekonstruálásával.

A nyelvészek meg is próbálták rekonstruálni a finnugor ősnyelvet (ők alapnyelvnek nevezik). Elég jól sikerült, az eredményeket az általunk már felsorolt ismeretterjesztő művek is tartalmazzák (pl. Uráli népek. Bp. 1975., Nyelvrokonaink. Bp. 2000., Finnugor kalauz. Bp. 2001.2, A nyelvrokonságról. Bp. 2010.).

Egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy az ősnyelv nem rekonstruálható.

Egy délről jött finnugor ősnyelvről

A cikk olvasásában továbbhaladva egy nagyon különös elképzelésre találtunk arról, hogy mitől finnugorok a finnugor nyelvek. 120 évvel a tudományos felismerés után Bihari Dániel is elveti azt a lehetőséget, hogy a finnugor népek rokonok lennének, a nyelvrokonságról pedig úgy vélekedik, hogy egy déli ősnyelv elemei terjedtek szét, s ezáltal váltak rokon nyelvekké a mai finnugor nyelvek. Ez a déli ősnyelv lehetett valamiféle közlekedő nyelv is, „mint az európai katolikus középkorban a latin, vagy a mai globalizált jelenünkben az angol”.

A szerző itt egy történeti modellt alkot, amellyel a finnugor nyelvek rokonságát kívánja magyarázni. Elméletéből következik, hogy szerinte a finnugor nyelvekben a közös nyelvi elemek másodlagosak, az egymástól független magyar, finn, mordvin stb. nyelvek délről érkező hatásra hasonultak egymáshoz.

Az egymással kapcsolatba kerülő nyelvek többféle módon hatnak egymásra. Ismerünk olyan példát is, hogy az alárendelt helyzetbe kerülő nyelv szerkezetét alapvetően megőrzi, viszont szóállománya jelentősen gyarapodhat a dominánssá váló nyelvből. Külön tárgyalandó témakör, ha két nyelvből létrejön egy harmadik. Például az Erromintxela, a baszk cigány nyelv.

A nyelvek találkozására vonatkozó példákat vagy feltevéseket érdemes egyenként megvizsgálni. Ha mi is ezt tesszük, arra a megállapításra juthatunk, hogy a Bihari Dániel által fölvázolt lehetőség könnyen cáfolható.

A történeti nyelvészet a szabályos hangmegfelelések tanulmányozásával ki tudja mutatni, hogy mikor alapnyelvi eredetűek egy nyelvcsalád közös szavai, s mikor származnak valamely idegen átadó nyelvből. Finnugor szavak délről nem érkeztek. Ez könnyen megállapítható a szavak jelentéséből is, ezért most csak erre térünk ki.

Az erdőövezetben lakó finnugor nyelvű közösségekhez minden kulturális újítás: a fémművesség, a földművelés, az állattenyésztés tudománya délről érkezett. Ha ez a hatás együtt járt volna egy délről jövő finnugor ősnyelv átvételével is, akkor a finnugor nyelvekben az erre vonatkozó szavak finnugor eredetűek lennének. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a finnugor alapszókincs vadászó-halászó-gyűjtögető életmódra utal, az állattenyésztés és talán a földművelés minimális ismerete mellett. A finnugor nyelvű népekhez az új dolgok idegen megnevezésükkel együtt érkeztek: először ősindoeurópai, azon belül talán megkülönböztethetően ősbalti és ősiráni megnevezésükkel együtt. Később egyes finnugor nyelvek török szavakkal gyarapodtak, szintén a déli kulturális hatás következtében. Igen szép példa erre a magyar nyelv, amelyben török eredetű szavak utalnak az istállózó állattenyésztés, az ekés gabonatermelés, a szőlő- és kertkultúra meghonosodására az ősmagyarság körében.

Déli emberek (Kerala, India)
Déli emberek (Kerala, India)
(Forrás: ifj. zegernyei)

Ki miben tudós?

A cikk második felében László Gyula, Hóman Bálint és Sinor Dénes gondolatait idézi a szerző. László Gyula nézeteit úgy foglalja össze, hogy „a Kr. e. 3-4. évezredben az uráli nyelvcsalád otthonában egyszerűen elképzelhetetlen a túlnépesedés és az ebből fakadó »szétrajzás«”. A László Gyula-féle gondolatra úgy hivatkozik Bihari Dániel, mint valami életszerű elképzelésre. Csakhogy nem világos, hogy mi az életszerű és mitől. Ez a részlet nehezen köthető az előző és a következő bekezdéshez. Sajnos, az egész cikk szempontjából alapvető fontosságú gondolat homályban maradt. Próbáljuk megérteni!

László Gyula azért kezdett finnugor őstörténeti tanulmányokba, mert elégedetlen volt a történeti nyelvészek őstörténet-koncepciójával. Nem tartotta reálisnak azt az elképzelést, hogy az alapnyelvi népesség kis területű őshazájából szétvándorolt, szétköltözött, s ezáltal szűnt meg nyelvi egysége. Erre utalnak a Bihari Dániel által elnagyoltan idézett megjegyzései.

László Gyulának minden bizonnyal igaza volt. Őstörténetünk legkorábbi szakaszai című könyvében megpróbálta térbe és időbe helyezni azt a nyelvészeti állítást, hogy valaha létezett egy finnugor alapnyelv. A nyelvészek felháborodtak: egy történész miért nyelvészkedik? Gyula bácsi válasza ez volt: nem én nyelvészkedem, ők történészkednek!

Valószínűleg ez lehet a fő problémája Szabados Györgynek is, aki Bihari Dánielt segítette cikke megírásában. Úgy érzi, hogy a nyelvészek túllépték hatáskörüket az őstörténet-kutatásban.

A Hóman Bálinttól vett idézet is erről szól: „a történeti kérdésekben a nyelvtudomány, a nyelviekben a történettudomány játssza a segédtudomány szerepét”. Hómannak igaza volt. Viszont ő is elkésett egy kicsit: 1921-ben ez már minden tudós számára nyilvánvaló volt. Nagyon érdekes, hogy Hóman Hunfalvyt vádolja a nyelvészet állítólagos hegemóniája miatt, no de Hunfalvy halála után 30 évvel! Lehet, hogy a „finnugorizmus” ellenfelei Hóman nyomán támadják oly dühödten Hunfalvyt?

A finnugor nyelvek ősi kapcsolatát kutató nyelvészek szükségszerűen próbálkoznak történeti következtetések levonásával, miként a finnugor őskor feltételezett korszakát tanulmányozó régészek is szükségszerűen jutnak el oda, hogy régészeti adataikból nyelvészeti következtetéseket vonjanak le. Ugyanez a helyzet a magyar őstörténetben is. Az is hemzseg a hatásköri túllépésektől: nyelvészek történészkednek, történészek nyelvészkednek. László Gyula is többször nyelvészkedett, akárhogy is tagadta ezt. A különböző tudományágak művelőinek meg kell találniuk a békés együttműködés formáit.

Úgy látom, hogy a nyelvészek nem értik igazán a történettudósok véleményalkotási módszerét. Nem látják, hogy milyen kevés és ellentmondó adatból kell felépíteni a lehető legvalószínűbb hipotézist. A történészek pedig a nyelvészeket nem értik: miért rokon, ami nem rokon, és miért nem rokon, ami rokon (a vak is látja, hogy egyes etruszk, sumer stb. szavak magyar szavakra hajaznak…).

Bihari Dániel cikke a Sinor Dénestől vett hosszabb idézettel zárul. Az idézet azért került a cikk végére, hogy általa végérvényesen bizonyítani lehessen a nyelvészet illetéktelenségét az őstörténeti kutatásokban.

Sinor szerint nem létezett finnugor alapnyelv, s ebből következően azt nem is beszélte senki. Bihari Dániel nem tudja, hogy ez egy régi nyelvészeti vita. August Schlecher szerint a nyelvészek által rekonstruált alapnyelv létezett, míg pl. Johannes Schmidt ezt tagadta, szerinte az alapnyelv csak fikció. (Róna-Tas András: A nyelvrokonság. Bp. 1978. 91–102., 123–124.) Bereczki Gábor szerint „az alapnyelv nyelvi tarkasága a maga teljességében örökre elérhetetlen marad számunkra”. De ezt is ő írta: „…a később felfedezett nyelvemlékek például a latin vagy a görög területen számos esetben fényesen igazolták az összehasonlító nyelvészet módszerével kikövetkeztetett alakok helyességét”. (Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Bp. 1996. 30.)

A nyelvészeti vitából semmiképpen sem következik, hogy a nyelvészetnek kisebb szerepet kellene játszania a magyar őstörténet kutatásában.

Az idézetben vannak még egyéb nyelvészetellenes gondolatok is. Sinor szerint a nyelvészet „nem képes egy nyelvet egy néppel, egy archeológiai lelettel vagy egy kultúrával egyeztetni”.

Ez igaz. Csakhogy a régészet pedig nem képes egy leletet vagy egy régészeti kultúrát valamely nyelvvel egyeztetni.

Tanulság – mindenkinek

Hogy mi a nyelvészet szerepe a magyar őstörténet-kutatásban? Csupán annyi, hogy a magyar nyelv eredetéről fogalmazzon meg állításokat. A magyar nyelv eredetét azonban valahogy összhangba kell hozni a magyarok ősi kultúrájának, rokoni kapcsolatainak kutatási eredményeivel. Ezt hívják őstörténet-kutatásnak. E téren több tudomány művelői működnek együtt. Nagyon régóta. A nyelvészet egyszerűen kihagyhatatlan a magyar őstörténet kutatásából.

A szerző történész…

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
88 Krizsa 2013. szeptember 8. 14:32

A hangtörvények alapján elsősorban önmagunknak vagyunk a „rokonnyelve”.

P/F: pár – far (kettő), pörög – forog, pontos – fontos, penderül – fondorlat, pusztít– foszt (pestis), potyog – fityeg, pilled– fülled/fullad, punnyad – fonnyad.

B/V: havas – habos (takaró réteg), billeg – villog, behemót – vemhes

B-F kereszt hangváltozás) és T/Z: förtelem – borzalom

P-B (kereszt hangváltozás) és T/D: topog – dobog

P/F és T/D: pata – pad – fed / fő(l)d

T/Sz: tőr – szőr/szúr, két – szét

T/Sz/Z: ami (ki)veté és Wasser, az visz – víz, vontat – vonszol – vonz, két – kész – kéz, tét – tész – tézis, ét – essen/eszi – íz,

it(al)– isz(ik), út – úsz(ik)

T/D: tömb – domb

H/K: pöh/pihe – páka (buzogány)

K/G: fok – fog, rak – rag, lék/lyuk – lug(gat),

kerek/kerék – görög/görgő

K/G és T/D kotor(ék) – gödör

J/L/R (igeképző triász): pl. mit csinál a „fő”? fej(i) – fel – fúr.

Táj – tál – tár

halom – három (lent-fent-lent), váj – vál(aszt) – vér,

toj(ik) – tól – túr, szál – szár.

***

A finnben nincs F, B, G, Z és C(=TSz): ez utóbbi azért, mert Sz nincs. Ezeken kívül a D nem lehet szókezdő.

Miért? Mert jóval később került bele, tehát az alapszókincsben még nem vehetett részt.

Minek maradhatott tehát „közeli” rokona a finn? Csak azoknak a nyelveknek, amikből szintén hiányzik legalább az F, B, G, C, Z.

87 mederi 2013. május 29. 13:59

Bennem az merült fel a

"lehet-e rekonstruálni a finnugor alapnyelvet, kinek a dolga az őstörténet-kutatás"

-kérdéssel kapcsolatban, hogy mivel a nyelvek "születnek, élnek" és kihalnak, ahogyan az egyén is, csak más léptékben, hasonló ez a téma a genetikai kutatásokhoz.

Igaz, hogy a fennmaradt, ma élő nyelvek összességükben ha (látszólag?) MEGKOPVA is, hordozzák azt a "genetikai információs halmazt" hasonlóan az "egyedekhez", melyből következtetni lehet arra a feltehetően néhány alap nyelvre (gondolom annyira, amennyi a kellően elszaporodott ősanya és ősapa klánjainak kezdetleges anyanyelve volt), melyeket ma nyelvcsaládoknak mondanak.

Azonban a kutatási módszer úgy vélem, nagyon hasonlít a családfa kutatásra. Azt vettem észre, hogy a családfa kutatók előszeretettel valamilyen valamikori kiválóság ágai felé kutakodnak, és rendre sikerrel, ha van rá elég pénzük..:) Persze a nyelvkutatásnál másról van szó, de ugyanolyan reménytelennek látom, mint a családfa kutatást, különösen, ha "gyökerekig" akarunk lemenni.

Az okot abban látom, hogy a példa kedvéért:

- az "egyed" BŐVÜLŐ "múltja", amit akár számszerüsíthetünk is (n+1)-dik szinten (k) ősből áll, azok összes genetikai változatosságával.

Ha találkoztatni akarjuk bővülő múltunkat a néhány ős szintén "BŐVÜLŐ (n)"-edik szintű, (h) mennyiségű őst tartalmazó (ez korszakot is jelent) "határvonalával", azt látjuk, hogy szinte végtelenül nagy változatosság rejlik bennünk, amikből csak az a kevés aktivizálódik, amire az adott időben és helyen lehetőséget kaptunk (a "heted íziglen" mondás ezért valószerű öröklésre vonatkozóan)..

Visszatérve a nyelvekre. Ha minden (vagy inkább elegendően sok) ma élő nyelvből KISZŰRVE állította volna össze valaki azt a bizonyos néhány "alap nyelvet" (nem előre kiválasztott csoportokból) akkor kaptunk volna (kapnánk) valamilyen, szerintem a mainál reálisabb alapnyelveket és összehasonlítási alapot.

Bár, az adott "alapnyelv"-el történő összehasonlításon túl, szerintem rokon nyelvvé válnak azok a nyelvek is, "akiknek genetikájával" keveredik egy másik nyelv (és ezt a keveredést a "kezdetektől" kéne figyelembe venni).

A "nyelvrokonság"-kifejezéshez az "adott korszak (tól-ig)" és a "rokoni összetevők száma" is hozzá tartozna, úgy vélem!!

Ha hasonló megközelítésből indulnának ki a nyelvészek, véleményem szerint, közelebb kerülhetnének a ma látszólag egymásnak ellent mondó nyelvészeti és régészeti kutatási eredmények.

86 Krizsa 2013. március 5. 07:45

A cikkből: '120 évvel a tudományos felismerés után Bihari Dániel is elveti azt a lehetőséget, hogy a finnugor népek rokonok lennének, a nyelvrokonságról pedig úgy vélekedik, hogy egy déli ősnyelv elemei terjedtek szét, s ezáltal váltak rokon nyelvekké a mai finnugor nyelvek."

********

Most hagyjuk is a 120 évvel ezelőtti tudományosságot, mint olyat...

Tovább a cikk: "...a helyzet az, hogy a finnugor alapszókincs vadászó-halászó-gyűjtögető életmódra utal, az állattenyésztés és talán a földművelés minimális ismerete mellett".

1. Az alapszókincset a finnugor nyelvészet maga jelölte ki, azzal a megelőző feltételezéssel, hogy annak csak a vadász-halász-gyűjtögető korból lehet származni. Tehát már innentől csalás.

2. Még ezzel se lenne semmiféle ellenmondás a finn nyelv déli eredetével akkor, ha olyan régen jött vissza délről, amikor még nem volt mezőgazdaság, megsatöbbi. Mikor nem volt? Ez így hibás kérdés, mert ha volt is már korábban (Mezopotámia körzetében) feljett mezőgazdaság, meg minden, az utolsó Özönvíz (valójában tenger beáramlás) kilométeres tengerfenék alá temette. Pluszban volt ugyanott élénk vulkáni tevékenység.

Szóval még 10.000 év is kevés. Tehát? A finn nyelv őse valószínűleg jégkorszak utáni interglaciálisban járt odalent. Az utolsó eljegesedés asszem 40.00 éve volt... tehát ez után kb. 15.000-ig.

A MAI finn megfelelő gyökszavai ugyanúgy rokonságban vannak a MAI magyarral, mint a MAI héberrel.

Példák, az első szó finn:

Isá - héber is, isá = ember (a magyar Is-ten, is-tuánban maradt fenn)

paa, puu - fej, fa - pe(száj), efi = faág

kesi - kéz, a héber k'osze = ami' csinál

raspi - reszel, a héber ruszák = összezúzott, reszelt

saali - sál, a héber salá = előhúzta

te - ti - ata, at (hn, nn)

mike? - mi? - ma = mi?

luuku - luk, lyuk - lakuj = hiányos, leká = nincs.

Szóval részben hangváltozással, de ennél sokkal több szóban ANÉLKÜL, úgy, ahogy van, mind a három gyöknyelvben ugyanazok..

Eredmény: ha hangváltozások nélkül keresnéd a finn-magyar-héber "rövid" rokonszavakat, 2000 körül egyeztetés lenne, ha hangváltozással, akkor a héberrel való rokonítás gazdagabb volna, mint a magyarral: 300 körülire teszem.

**********

Megkerülni ezt úgy lehet, hogy sose hasonlítják össze. Direkt.

Vagyis már biztosan voltak jónéhányan, akik minderre rájöttek (hasonlítottak is) és pont ezért van kiadva az utasítás: ahol ilyesmit akarnak vizsgálni, az az intézet nem kap anyagi fedezetet, és ha anélkül is csinálná valaki magától: repül.

85 Krizsa 2013. március 5. 01:56

Hú, ebbe belefutottam. Igaz, nemcsak én:-). Ki tudja hány éve már, és egyáltalán nem tudatosodott...

Itt nagyon sok orosz van. Mindigis voltak, hiszen orosz zsidók kezdték a visszatelepedést, még az 1800-as években, de kb. 15 éve legalább százezren jöttek pár hónap alatt.

S ezek azóta is folyton oroszul beszélnek. De nemcsak maguk között, hanem a kerek arcú, európai kinézetűekhez is mindjárt oroszul fordulnak. Pl. ilyeneket mondanak: anyi (ja helyett) mnóga rabotáju závtra. Anyi nye hacsu igytyi tudá.

Szal héberül kezdi, hogy ÉN, aztán oroszul folytatja. Fogalmam sincs, hogy hányan, de ha nekem is így rögzült, akkor biztos sokan.

Persze én ilyenkor mindjárt rávágom, hogy: ja nye gavarju... rak ivrit! (Én nem beszélek... csak héberül!)

Éz tanulságos példa volt, kösz... gondolom arra, hogy ha két nyelvben nagyon hasonlít egy szó, akkor, akár eltérő értelemben is hamar "átcsúszik".

84 szigetva 2013. március 4. 17:58

@Krizsa: „én (oroszban anyi)” Az orosz они [anyi] vagy [onyi] jelentése ’ők’. Igaz, az is személyes névmás.

83 Krizsa 2013. március 4. 17:02

Akkor meg nemtom hogy mi a slag, mert nekem csak beugrott slaugnak, vagyis öntözőcsőnek. Nem vettem észre, hogy nincs benne U. Slágwort?

A magyar igekötőket már máshol bemutattam, hogy a ba-, le-, ki-, meg-nek az afro-sémi előragok az eredete, de a többinek egyéb gyökök.

A héber ani = én (oroszban anyi),

domá-ni = úgy gondolom-én (pontos fordítás: hasonló-én - s néhány ilyen, máig fennmaradt héber archaikus szerkezet utal a magyar főnévi igenév -ni képzőjének az eredetére.

A "TE" az végképp kozmopolita. Ez a T,ami valszeg a legősibb beszédhang, amire vissza lehet következtetni a nyelvekben.

A T volt az a külvilági ágens, ami az én-re hatott. Később lett a mai értelemben vett "Te", majd a szavakra felragadt előljáróként és ezzel új szavakat képezett. Ma része a legkülönbözőbb nyelvek nyelvtani szerkezeteinek, múlt időnek - toldaléka a főnévisedett igéknek, stb.

Az ő, ők eléggé új fogalom az emberi tudat kifejlődésének folyamatában (az ö és ü hangok maguk is újak).

De a M ismét nagyon régi,

A héber MI ZE = ki ez?, MA ZE = mi ez?,

ahol mi = ki? aki - ma = mi? ami.

S persze, hogy hangutánzók...

82 DJS 2013. március 4. 13:43

@Krizsa:

"A slaug ugyan német, de a SELEG az héber és havazást jelent. A sáál - húzódik alapértelemből. Szal ez valójában egy kétszótagú és az első a sááá."

Frászkarikát. Valójában te kaptál egy szót, amire nem tudod ráhúzni az elméletedet. Ennyi történt, valld be, nem szégyen ez.

"Az E, Ó, S nem szorul magyarázatra, világos, hogy hangutánzó."

Neked talán világos, ó Végtelen Magyar Bölcsesség Úrnője, de nekünk, földi halandóknak, nem.

"Ha akarod mindet felbontom, egy szálig."

Hát ha van valami jó válaszod, azt begépelheted. De gondold végig, érdemes-e. Ha nem mondasz semmi újat, akkor nem feltétlenül. Elvégre a módszeredet már bemutattad itt, és akkor sem győzött meg senkit.

81 Krizsa 2013. március 3. 04:04

Ó, dehogynem:-)))). Tényleg tucc sumákolni.

A slaug ugyan német, de a SELEG az héber és havazást jelent. A sáál - húzódik alapértelemből.

Szal ez "valójában" egy kétszótagú és az első a sááá.

Az E, Ó, S nem szorul magyarázatra, világos, hogy hangutánzó.

A szóeleji V ugye O/U is lehet (az volt): van: uán, volt: out

A NINCS cs-je már csak a második "hangzás", az elsőt meg nem tudom írásban visszaadni, az egy "visszhangos" csengés. Talán el tudod képzelni: n'nn. Állatoknál is gyakori.

C'hhh, tsüüü-tsiii, d'hh, stb... mindent bontsam fel nyilvánvaló hangutánzáoksra a természetből?

Ha akarod mindet felbontom, egy szálig. A többi már úgyis egyszerűbb: bböh, kcch (hányás). S még a "nembeszélők (majom) is ki tudják mondani az ajakhangokat...

80 DJS 2013. március 2. 21:31

@Krizsa: 'miért nyelvészkék, van olyan egyszótagú, amiben nem lehet ráismerni természeti hang utánzására?'

SLAG

E ("Ehun van e!")

S ("S merre zúgnak habjai")

Ó ( hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93 )

VAN VOLT LESZ NINCS SINCS

CÉH CSEH DÜH JUH PLÉH MÉH RÜH

BE KI LE FEL MEG EL ÁT RÁ SZÉT

ITT MOST NAGY A TÉT, HA OTT AZ A TAT

ÉN TE Ő MI TI ŐK

Néha komolyan elgondolkozom, hogy te milyen könyvből tanultál meg magyarul...

79 Krizsa 2013. március 2. 10:26

@anokó: Persze, hogy a nyelv helyben kialakulását kell előszür ellenőrizni.

1. Szibériáig elkergetik a magyar nyelvet... ahelyett, hogy, hamár avarok vannak a földben, azt kutassad

2. a magyarországi hely, folyó, állat, növény, személynevek, továbbá a régebben használt, de máig dokumentált mezőgazdasági, állatenyésztési szavak MA ÉRTHETETLENEK, és ebbe belenyugodtál! Pedig tökéletesen elképzelhetetlen, hogy ezek ne lettek volna eredetileg is Magyaroszágon használt szavak.

TEHÁT az avar nyelvvel kellett volna kezdeni, mert 99%, hogy az lesz a korábbi magyar.

Nincs (elég) nyelvemlék?... nem is keresed, inkább Szibériában...

Ha keresed, se találod?

Akkor itt van ez a legalább ezer szót kitevő adatbázis.

Hol van még a világon olyan nyelv, aminél természetesnek vennék, hogy 10-ből 7 folyónevet, város, személynevet, bogár, bagoly, hal, gyomnevet egyáltalán nem lehet megérteni a saját nyelvükön?

Ennyire idétlen csak a magyar (nyelvtudomány) lehet:

személynévből származik (és az honnan - mindenkit hülyének nézel?)

ismeretlen eredetű - NEKED!

szláv eredetű - miért nem AVAR, ha azok sokkal korábban és mindenfelé vannak itt eltemetve?

német eredetű - pláne! - tegnap óta, mi?

latin eredetű - tegnapelőtt óta, mi?

Amikor még a köznév által beszélt vulgáris latinról (vagyis a valódi latinról) sincs fogalmad.

ez csak hangutánzó - miért nyelvészkék, van olyan egyszótagú, amiben nem lehet ráismerni természeti hang utánzására?

Nincs olyan.

Ha mégis találtál, szóljál.

78 nemtulnehez 2011. november 25. 20:13

@bibi: "A volgai magyarokkal természetesen finnugor magyarul beszélt Juliánus, de nem értem, hogy ezt miért kell ilyen ellenségesen kérdezni."

Olyan biztos ez? Van erre barmi bizonyitek?

@anokó: Bizony ez is egy valos alternativa.

77 anokó 2011. november 25. 19:18

@fakir: Kedves Fakir! Én egy negyedik verziót is el tudok képzelni.:

4.) Amikor az Avar Kaganátus leigázta Pannónia magyarul beszélő őslakosait, már akkor felmerült a kérdés, hogy a hódítók rákényszerítsék-e saját nyelvüket a magyarul beszélő őslakosokra. Biztosan megpróbálták,de valami megingatta őket és így nem sikerült, mint ahogy a későbbi hódítóknak sem. - 150 év török elnyomás alatt sem lettünk törökké.

- Logikusan gondolkodók szerint!: Egy nyelvről a jelenlegi élőhelyén való kialakulását kell mindaddig elfogadni, amig valamely ettől eltérő alternatíva minden kétséget kizáróan bizonyításra nem kerül.!!!

76 menasagh 2011. november 25. 19:16

@szigetva:

gyenge válasz.

és amúgy nem tudok...nem ismerem annyira az angol legendákat, viszont a sajátomat inkább.

75 szigetva 2011. november 25. 18:46

@menasagh: Mondjál olyan angol legendát, ami a gótokhoz köthető. Mert a keltákhoz köthető van bőven.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X