@szigetva:

Az ezer évvel ezelőtti tévedés a "gy" hang írását illetően nem éppen mulandó, rövid, és lényegtelen..

-A mássalhangzó lágyítás:

Pl. a lágyan mondott szavak jelentése megfelel a keményen mondottakkal, de kedvesebb:

/"tyatya"<===>tata(=nagy(p)apa)

/"nyanya"<===>nana(<mama)

------------------- >>

amikor a hang "T__>D" lágy, mint szótő a magyarban:

"gyó-gyít/gyó-gyúl"..

/"dada" (=gyermek felügyelő),

és ha nagyon öreg a nagypapa, vagy a nagyanya, akkor már

/"gyagya" (=nincs az eszénél, elbutult)<===> "dadá-nak" még jó..

Megjegyzés:

/"tyótyá"(szláv szó, ="öreg néni")..

@mederi: Abszolút tények nyilván nincsenek. A te hozzászólásaidra azonban a „jelen tudásunk szerint így van'' típusú tények totális nem ismerete, illetve mellőzése jellemző. A pángeás melléfogásod felejtsük el, de ez a másik mániád, hogy hogy kellene egy hangot „helyesen” jelölni is azt mutatja, hogy nem vagy tisztában „jelen tudásunk szerinti” alapvető tényekkel. A palatális mássalhangzók forrása jellemzően vagy egy koronális (t/d) vagy egy veláris (k/g) mássalhangzó. Ezek szoktak palatalizálódni vagy ty/gy-be, vagy cs/dzs-be. Pl a mai angolban és a brazíliai portugálban tj>cs, dj>dzs, ill. ti>csi, di>dzsi, a magyarban tj>tty, dj>ggy. Korábban az angolban (valójában a késői latinban) a velárisok is palatalizálódtak k>cs, g>dzs. A lengyelben viszont egy csomó korábbi palatalizáció mellett (amiben koronálisok és velárisok is palatalizálódtak) ma épp a veláris k/g palatalizálódik ty/gy-be. Tehát egy olyan nyelv helyesírásában, ahol vannak palatális hangok és ragaszkodik a latin betűs íráshoz (ahol nincsenek, hiszen a latinban egyetlen palatális mássalhangzó volt, a j), a palatális hangok jelölésére ugyanúgy indokolható a t/d, mint a k/g pár (valamilyen mellékjellel vagy egyéb konvencióval).

A lényeg azonban az, hogy „jelen tudásunk szerint” egy olyan efemér jelenség, mint a helyesírás, nagyon kis jelentőséggel bír nyelvi tények megállapításánál, hiszen a helyesírás vagy érthetően/logikusan jelöl valamit, vagy nem.

@szigetva:

Szerintem ilyen típusú vizsgálatoknál abszolút tényekről nyilván nem lehet szó, hiszen minél régebbre vonatkoznak a különböző tudományágakból származó azonos időszakra vonatkozó kutatási eredmények, azok annál "halványabbak"..

Gondolom éppen az eredmények "összecsengése" erősítheti fel a valószínűségét annak, hogy adott időszakban, adott valamikori környezetben (mélyfúrásokkal ha vannak értékelhető adatok a változásokról azok már adatok), milyen élőlények élhettek (ha léteznek leletek, az már adat), ha vannak fennmaradt építmények (ezek már nagyon széles skálán mozognak, és ősi kultúrákat tükröznek hihetetlen magas színvonaltól egészen kezdetlegesig), adatok ugyan, de ha csak egyes részletek helyezhetők el az idő skálán, a bizonytalansági tényező tényleg esetenként más.

-A tudománynak éppen ez ad értelmet szerintem, hogy nincs lezárható, kész eredmény, csak ahogy mondják, "jelen tudásunk szerint így van"..

-A nyelvekkel kapcsolatban az írott anyagok tényszerű használata talán azért bizonytalan, mert minél ősibbek az iratok, annál kevésbé lehet tudni, hogy milyen hangzásúak voltak az akkori nyelvek.

Pl. a "gy" jelölésű magyar hang helytelen, mert "dy" volna helyesen..

Ez az írott adat Pl. ha nem volna ismert az időben "közeli" (közel ezer év) valóság, pontatlan, téves adat volna..

Ennek ellenére, ha csak közelítőleg, miért ne lehetne a pontatlan adatok valószínű helyességét meghatározni úgy, hogy hol és milyen időtartamban van szinkronban olyan társ tudományokkal (a skála egyre szélesebb), amelyeknek vannak oda vonatkozó megbízható adataik, amik a bizonytalanságot gyengítik különösen a nyelvtudománnyal kapcsolatban..

Ha sikerül a helyesség valószínűség javítása valamilyen "szinkron adat" esetén adott időszakra vonatkozóan, az nyilván a tudomány akkori állására lesz igaz..

@mederi: Csak ez lehetetlen, ha valaki a tényeknek nincs birokában.

@szigetva:

Külön külön a tudományágak gondolom kevésbé hatékonyak, mint ha összeegyeztetve elemeznék azok eredményeit és azok alapján sikerülne találkozási pontokat találni különböző szempontokat figyelembe véve. A levonható általános érvényűnek ítélt eredmények segítenék az emberré válás folyamatában többek között a nyelvek kialakulását is minél távolabbi múltból kiindulva és nyomon követni..

@mederi: A Pángea 175 mó éve bomlott fel. De tök mindegy, nem hogy 60 mó évre nem látunk vissza a nyelvvel kapcsolatban, de már 6-7 ezer évre is alig.

@szigetva: 47

Megjegyzés:

"..képtelenség, hogy 200 millió évvel ezelőtti nyelvről beszélsz."

A dinoszaurusz kihalás idejéről beszélünk, nem a triász idejéről amikor megjelentek, vagyis kb. 60 millió évvel ezelőtti időszakról..

@szigetva:

Az az érdekes, hogy a mai Olaszország déli részén találhatók un. "óriások sírjai" (talán háromban csontvázat is találtak, de ez nem elég ahhoz, hogy általános érvényű legyen) a görög mitológiában megemlítik az egy szemű óriás küklopszot, és a népmesékben is jelen vannak úgy az óriások, mint a törpék..

-Az ember és a sárkányok valamikori együttélésérére a keleti kultúrák utalnak a sárkányok "nem egészen korrekt" megjelenítésével.. Feltehetően a mai magyar nyelv- és népmese kultúra ezen része is keletről hozott, mivel a "hétfejű sárkány" sem korrekt, ami szintén utal arra, hogy sok sok embergeneráció nem láthatta a sárkányokat. A "sár" környezet megjelenítése az elnevezés elején azonban nagyon is rendben volt, mert a megtalált lábnyomokkal összhangban van..

-Siketekkel végeztek olyan összehasonlító kísérleteket tudósok, hogy mennyire hatékony a jelnyelv a hangos beszédhez képest.

Az agy ugyanazon területeinek aktivitása mindkét minta csoportban szinte teljesen megegyezett!

Ha a fenti vizsgálat részleges (nem tudni azt, hogy szellemileg mennyire voltak fejlettek az ősemberek és tudtak-e beszélni a sárkányok korában) alátámasztása annak a feltételezésnek, hogy még hangos beszédre képtelen emberek is képesek olyan szinten gondolkozni, jelelni és átadni információkat mint mai halló társaik beszéddel, akkor nagyon ősi, és "magyarázó típusú" nyelv is elképzelhető jeleléssel, és átadható, megőrizhető az idők folyamán akár sok millió évig, több kevesebb torzulással szétszóródva különböző területeken és nyelvekben..

-Az ember megjelenésének úgynevezett "hiányzó láncszeme" talán nem a valamikori ős ember csontokban, hanem a nyelvek zárvány maradványaiban keresendő és lelhető fel..

@mederi: Én úgy tudom, emlősök már éltek a dinoszauruszokkal együtt is, de ez végülis mindegy, az nyilvánvaló képtelenség, hogy 200 millió évvel ezelőtti nyelvről beszélsz.

@Fülig James:

Nincs ötletem, annál is inkább, mert szegények lehet, hogy egyszerre , vagy inkább rövid időn belül pusztultak ki..

A dinoszauruszok egy része a mai madarak őse volt, amit a tudomány mára igazolt.

Népmesékben olyan, "sárkány" néven említett állatokról is szó van, amikben azok repülni is tudtak, így igazolódik a kétféle elnevezés (dinoszaurusz / sárkány) azonos jelentése ezekre, ami akkor is, ha emberi rajz nem maradt fenn az őskorból róluk, "csak" rengeteg csontváz és kőlenyomat, látványos.....

-Embereket is elraboltak (vagyis ragadozó fajták is voltak közöttük), és az emlékezetben megőrizte az emberiség több millió évig a valamikori sokszor félelmetes állatokkal való találkozását, de nem tudott kiásni egyetlen megkövesedett maradványt sem megfelelő eszközök híján olyan minőségben mint az ma lehetséges, így nem is tudta rekonstruálni, és a valóságnak körülbelül megfelelően ábrázolni a későbbiekben, emlékezetből..

Ez az oka, hogy különböző népi kultúrában nagyon eltérő "félelmetes" mesebeli állatokat ábrázoltak sárkányként..

-Megjegyzés: a mese az ős időkben nem csak gyermekeknek szólt, hanem mindenkinek. Minden korosztály tanulhatott belőle..

-Valóban ősi sárban tapostak ezek a vadak, amire a magyarban a név is utal, mert a sárkányoknak, a megkövesedett nagyméretű lábnyomaik ma is fellelhetők..

-A "vulkán", az "orkán", a "sárkán(y)" lehettek a leg félelmetesebb ellenségei az ős embernek, mert ezek ellen gondolom nem volt fegyverük. Az orkán és a vulkán ellen nem is lehetett, mert ma sincs..

@szigetva: A dinoszauruszok kipusztulása után jelentek meg a mai tudás szerint az apró emlősök. Igaz. Azonban ha ők kizárólagosak voltak, akkor korábban hogyan találkozhattak ősemberek sárkányokkal? Ha a törzsfejlődés ami az ember kialakulásához vezetett, a sárkánykipusztulás idején a megmaradt apró emlősök korából indult ki, MIKOR PUSZTILT KI MAJDNEM AZ EMBERISÉG?

-Ugyanakkor valójában van olyan magyarázat az emberi törzsfejlődést illetően, hogy valamikor majdnem kipusztult az emberiség (kérdés: valljon milyen fejlődési szakaszában?) , ezért néhány ősre vezethető vissza a mai emberiség eredete.. Én ezt tartom valószínűnek, persze nem kizárva, hogy az apró emlősök kora is akkoriban "pezsdült fel"..

@mederi:

"Úgy vélem, hogy még a Pángea időszakában létre jöhetett a kettős au vagy ua hang szétválása.. ("(A)UL-URU"/ .../ URU-Al--->UR(U)Al).."

Van esetleg ötleted, hogy melyik dinoszaurusz fajnál történt ez?

@mederi:

"Janhunen ezt az irányt szerintem jól látja"

Nem, semmi ilyesmivel nem foglalkozott.

@mederi: Nemrég hivatkozásokat kértél mások állításai mellé. Erre most felsorolsz egy halom teljesen megalapozatlan és értelmetlen állítást, a hivatkozásod pedig a "szerintem". "Megcserélhető két rész", "ausztrál" "ősnyelv", "Péngea", baszki, ekkor épphogy megjelentek az első emlősök, vajon ők használták az au kettőshangzót? Ha ezt komolyan gondolod, akkor nagy a baj, ha trollkodsz, akkor már unalmas.

@mederi:

Összegezve:

A rövid "a" és az "u" hang talán még félig az állat világhoz tartozik, míg a hosszú "aaa" és "úúú" már az emberré válás hangja lehet..

@Fülig James:

"..Janhunen elméletének kivonatát veszed kölcsön.."

Valóban, mivel az elméletével nagy valószínűségű lévén, egyet értek, de az én véleményem -a korábbi Ural/ Urál témában hozzászólásaim alapján- időben még mélyebbre próbál ásni..

(Maga az idézett cikk tovább ilyen szempontból nem ide tartozik..)

-Úgy vélem, hogy visszatérve a korábban említett ausztráliai ULURU szent hegy nevére, azt feltételezve, hogy felbontható UL-URU szóvá, és akár fel is cserélhető a két rész:

URU-UL ----> URUUL volna. A kettős "U" hosszú Ú-nak hangzana..

-A magyarban olyan toldalékok is léteznek, mint:

-úl/ űl/ al (az "a" itt ugyanolyan hosszú magánhangzó mint az előbbiek!! , de nem jelölik a mai magyar ABC-ben!!)

PL.: "fur-d-al--> furdal a kíváncsiság" / *húz-d-al--->húz(i)gál (itt már

a "d" >>" (i)g" re váltott.

Olyan lényeges változás látható, ami jelentésbővüléssel jár, ráadásul a végrehajtási idővel kapcsolatban..

Mivel a fentihez hasonló toldalékok sok egyéb toldalékhoz hasonlóan a ős nyelvi képződménynek minősülnek, már csak azt kell megtalálni, mi a legvalószínűbb korszak, amikor létre jöttek..

Janhunen ezt az irányt szerintem jól látja, és a fenti példa is gondolom ilyen irányba mutat..

-Visszatérve az ausztráliai ULURU szent hegy nevére, ha az "UL" szókezdetet előtagnak tekintjük, és feltételezzük, hogy

1/az "a" ( mai magyar hangzással) az "au" hangból vált ki (PL.: úgy hangzott mint az "aula" átvett szó kezdete),

2/míg más ősnyelvben mint PL: ausztráliaiban az "u" vált ki..

-Szerintem korábbi időszakban lehetett az "*ua(l/r) és/vagy *au(l/r)" szóban a szétválás al/ul--->al-ul, mint az "aur" mint PL. az "aura"..."ara" // "ura"..."uru" szavak esetén..

-Úgy vélem, hogy még a Pángea időszakában létre jöhetett a kettős au vagy ua hang szétválása.. ("(A)UL-URU"/ .../ URU-Al--->UR(U)Al)..