Szakértőnk nemrégiben az igekötők mondattani viselkedésével foglalkozott. Szerkesztőségünk érdekes, bár egyelőre elszigetelt adatra bukkantunk az igekötőket és a bővítményeket illetően. Egy október végi hírben a 444.hu a következő címet adta:

Visszakéri a pénzt az állam a tévedésből megbéremelt gyógypedagógusoktól

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A megbéremelt szó egyelőre egyedi alkotásnak tűnik; a béremelés főnévből, illetve a megemeli a bért/ bért emel igés kifejezésből jöhetett létre. Ez az alak ugyan egyedi, de a jelenség nem példátlan: hasonlóak hozzá a fűnyír (a fűnyírásból elvonva), dolgozat-összeállít (a dolgozat-összeállításból) stb. A megbéremel azonban még egy lépéssel tovább megy: nem elég, hogy a béremelésből elvonja a béremel igét, ehhez még egy igekötőt is hozzátesz. Olyan ez – a fenti példával élve –, mintha azt mondanánk, hogy lefűnyír.

Miért furcsa ez? Azért, mert azt gondolnánk, hogy vagy igekötő, vagy az ige előtti névelőtlen bővítmény (úgynevezett igemódosító), de a kettő együtt nem megy:

bért emel – igemódosító (puszta névszó) + ige

megemeli a bért – igekötős ige + névszói szerkezet (névelő+névszó)

Megbéremel
(Forrás: 444.hu)

A megbéremel alak létezése (és érthetősége) azonban azt bizonyítja, hogy miután elvonással létrejött az ige (béremel, fűnyír stb.), utána az egységként viselkedik. Így, mint a legtöbb ige – ha a jelentése engedi –, kaphat igekötőt. Az igekötő hozzáillesztésekor már nem látszik az ige belső szerkezete, az, hogy olyan bővítményt tartalmaz, amely az igekötővel együtt sosem fordul elő az ige előtti helyen. Az igekötő ebben az esetben (mint sokszor) befejezetté teszi az eseményt, amit az ige leír.