-
szigetva: @Sándorné Szatmári: „A magyar nyelv például egy olyan nyelv, amely bár "gyökeresnyelv", mo...2026. 01. 16, 15:40 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Azt gondolom, hogy a tudományos vizsgálatok típusai relatívak, és kultúrákhoz k...2026. 01. 16, 08:45 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Hogy "mit jelent a nyelvek tudományos vizsgálata", szerintem kultúra korszakok ...2026. 01. 16, 08:43 Nyelvek születése és terjedése
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Mivel a hozzászólásaidból a hozzáértők számára világos, hogy nem vagy ...2026. 01. 12, 12:27 Nyelvek születése és terjedése
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Szerintem az emberi nyelvek mai tudományos vizsgálata amely nyelvek összehasonl...2026. 01. 12, 12:06 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
a posztnomád kalandozó állam Idegen gének az ősmagyar éjszakában Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja A honfoglaló férfi, a gender studies pedig nő Ismerjük vagy használjuk?
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Olvasónk érdekes nyelvi aszimmetriát fedezett fel a magyar kérdőmondatok egy bizonyos típusában. Ha a jelenséget megmagyarázni nem is, körbejárni azért körbe tudtunk. Izgalmas rejtélyek pedig még maradtak bőven...
Arról már írtunk korábban, hogy a magyarban a kérdő mondatok milyen szórendi szabálynak kell, hogy engedelmeskedjenek. Azt találtuk, hogy a kérdőszóknak (ki, mi, mikor, hol stb.) – kevés kivételtől eltekintve – közvetlenül meg kell előzniük az igét. Arról is írtunk már korábban, hogy mi történik akkor, ha több kérdőszó is van egy mondatban. De ezzel a magyar kérdő mondatok rejtélyes jelenségeit még mindig nem fejtettük meg teljesen!
Egy kedves olvasónk figyelt fel arra, hogy a magyarban a legegyszerűbb kérdéseket is igen változatos szórendekkel tudjuk mondani. Azt írta nekünk:
A Hol van a mama?, a Hol a mama? és a Hol van mama? kérdések mind teljesen jók szórendileg. Azt azonban nem lehet mondani, hogy *Hol mama?
Miért nem jó az utolsó mondat? Mi okozza ezt a különbséget? – kérdezi olvasónk. Ha az első három kérdés létezik, márpedig létezik, akkor mi a gond a negyedikkel? Az alábbiakban megkíséreljük megfejteni ezt az igen komoly rejtélyt.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Kezdjük az első kérdéssel és az ige nélküli párjával! – Az eddig megismertekhez képest ezek a kérdések is tartogatnak újdonságot.
(1a) Hol van a mama?
(1b) Hol a mama?
Az (1a) mondat nem okoz különösebb meglepetést: a kérdőszó közvetlenül az ige előtt áll, pontosan úgy, ahogyan elvárjuk. Az érdekessége abban rejlik, hogy nem „szokványos” igét, hanem létigét tartalmaz. Így míg a legtöbb hol kérdőszót tartalmazó mondatból nem lehet kihagyni az igét, addig a fenti mondatból a létige elhagyható:
(2a) Hol ettétek a pizzát?
(2b) *Hol a pizzát?
Azt is látjuk, hogy más kérdőszóval a dolog nem működik:
(3a) Mikor van a koncert? Merre van a mama?
(3b) *Mikor a koncert? *Merre a mama?
A magyarázat előtt azt is érdemes számításba vennünk, hogy a létige elhagyása kizárólag egyes szám harmadik személyben és jelen időben lehetséges:
(4a) Hol vannak a gyerekek?
(4b) *Hol a gyerekek?
(5a) Hol volt/lesz az esküvő?
(5b) *Hol az esküvő?
Persze tudjuk, hogy vannak olyan szerkezetek, amelyekben – a fentihez hasonlóan – nem jelenik meg a létige; ezek az úgynevezett összetett állítmányos vagy kopulás mondatok:
(6a) A baba okos.
(6b) A baba okos volt/lesz.
Fontos különbség azonban, hogy ebben a típusú szerkezetben jelen időben, egyes vagy többes (!) szám harmadik személyben tilos kitenni a létigét.
(7a) *A baba okos van. / *A baba van okos.
(7b) *A babák okosak vannak. / *A babák vannak okosak.
A kétféle mondat hagyományos mondattani elemzésében is különbség van: míg az (1a) mondatban a van az állítmány, a mama az alany és a hol helyhatározó, addig a (6a)-ban az okos az állítmány és a baba az alany, a (6b)-ben pedig az okos volt/ lesz az állítmány és a baba az alany.
Tehát ha megmagyarázni nem is sikerült a van elhagyhatóságát, azt láthatjuk, hogy létezik a létigének olyan használata, amikor nem tehető ki, és ez a használat természetesen kérdésekben is előfordul.
(8a) Ki az orvos? *Ki van az orvos?
(8b) Ki volt/lesz az orvos?
Azt láthatjuk tehát a Hol a mama? egyfelől hasonlít a rendes igés kérdésekhez, amilyen a (2a), másfelől azonban a kopulás mondatokhoz, azokon belül is a kopulás kérdésekhez, amilyen a (8a). Hogy miért pont a hol viselkedik így a kérdőszók közül? – Ez rejtély maradt – különösen, ha számításba vesszük a szinonim jelentésű, de nyelvtanilag másképp viselkedő (3)-as példát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Henry Essenhigh Corke)
Most lássuk a második, a névelő nélküli mondatpárt, amelyben az aszimmetriát találtuk!
(9a) Hol van mama?
(9b) *Hol mama?
Olvasónk kérdése arra vonatkozott, hogy miért hagyható el az első verzióból a névelő, míg a másodikból miért nem. Gondolhatnánk, hogy a (9a) mondatban a mama szó azért használható névelő nélkül, mert olyan, mintha egy tulajdonnév lenne: aki ezt a kérdést felteszi, pontosan tudja, hogy ki az a mama, akiről szó van.
(10a) Hol van Juli?
(10b) *Hol Juli?
A (10a-b) példákból láthatjuk, hogy a mama tényleg úgy viselkedik ebben a szerkezetben, ahogyan a tulajdonnevek. De sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű! Ugyanis más, nem tulajdonnévszerű főnevek is hasonlóan viselkednek:
(11) Hol van ágy? – *Hol ágy?
(12) Hol van só? – *Hol só?
A dolog tehát továbbra is misztikus. De azt legalább kimondhatjuk, hogy a névelő és a létige egyszerre nem hagyható el ebből a típusú mondatból. Feltehetjük azt is, hogy azért, mert van valami közös tulajdonságuk, amely a mondatot mondattá teszi; tehát ahhoz, hogy elfogadható mondatot kapjunk, legalább az egyiküknek szerepelni kell a mondatban. De hogy mi lenne ez a közös tulajdonság? – Ennek megfejtésére még várnunk kell.
További olvasmány
Kálmán László (szerk.): Leíró magyar nyelvtan. Mondattan I. Tinta Kiadó, Budapest, 2001., 112–121. oldal