-
mederi: A nyelvek tulajdonságainak (szóképek, szemléletek..) kapcsolat rendszerét én hasonlónak lá...2022. 01. 19, 17:15 Magyarok bejövetele
-
zegernyei: gekovacsistvan: Nyomatékos kérésünk ellenére változatlanul irogat nekünk az ajánlott sorre...2022. 01. 14, 16:27 Szamojéd erkölcsök a magyar ugaron
-
mederi: @bm: 55 Példa mondatok hol találhatók?2022. 01. 14, 08:33 Szókratész, a profi
-
bm: @Szűcs Gábor: "Valaki nyelvhasználatának része a „bebúr” szó ('beburkol, befal, felfal'), ...2022. 01. 12, 23:59 Szókratész, a profi
-
mederi: @mederi: Kiegészítés: Szinkronizálásnál is akkor gondolom megfelelőnek a fordítást, ha a f...2022. 01. 11, 18:42 Néhány szó az ikes ragozásról
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A nyelvi változásoknak gyakran az az okuk, hogy az egyik szerkezetre hat egy másik. A konzervatívabb ízlésű nyelvhasználók ennek persze nem örülnek, ellentétben azokkal, akik szeretik, ha a nyelv „logikus”.
Tibor nevű olvasónk is rácsodálkozott egy olyan magyar nyelvi jelenségre, ami valószínűleg azt mutatja, hogy a rendszer változóban van. Ilyen esetekben megszoktuk, hogy az újabb változatokra az ún. nyelvvédők mindjárt ráütik a „helytelenség” bélyegét. Sőt, a fordítottja is igaz: legtöbbször, ha „helytelennek” neveznek egy kifejezést, azt jelzi, hogy észrevettek egy folyamatban levő változást. (Hacsak éppen nem hagyta cserben őket a nyelvérzékük, erre is van példa, hogy egyszerű nyelvbotlásokra csapnak le.) Tibor azonban nagyon helyesen nem fogalmaz meg értékítéletet, csak egy megfigyelést tesz (a kiemelések tőlem származnak):
„Azonban a statikus oldalaknak is vannak előnyei” – Jól van ez így? Ha ragozzuk az egy birtokos – egy birtok, egy birtokos – több birtok, több birtokos – egy birtok, több birtokos – több birtok szabályok szerint, akkor így nézne ki: statikus oldalnak is van előnye, statikus oldalnak is vannak előnyei, statikus oldalaknak is van előnye, statikus oldalaknak is vannak előnyeik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Gyönyörű példája a nyelvi változás állandó kísérőjelenségének, az ingadozásnak, hogy ezekről a szerkezetekről az emberek megítélése eltér, használatukban változatosság figyelhető meg. Olyannyira, hogy még Tibor is elvéti a teljesen „szabályos” alakok felsorolását, hiszen úgy írja, hogy statikus oldalaknak is van előnye, pedig a „logikus” változat az lenne, hogy statikus oldalaknak is van előnyük.
A rend kedvéért foglaljuk össze a birtoklásmondatban megfigyelhető egyeztetést táblázatokban! Először azt a változatot, amelyik talán régebbi, legalábbis én elsősorban régebbi, illetve idősebbektől származó szövegekben találkozom vele:
| Birtok | |||
| Egyes | Többes | ||
| Birtokos | Egyes | Jánosnak van kutyája. | Jánosnak vannak kutyái. |
| Többes | Jánoséknak van kutyájuk. | Jánoséknak vannak kutyáik. | |
És itt a másik változat, amelyiket szintén nagyon gyakran hallani, de talán inkább fiatalok szövegében:
| Birtok | |||
| Egyes | Többes | ||
| Birtokos | Egyes | Jánosnak van kutyája. | Jánosnak vannak kutyái. |
| Többes | Jánoséknak van kutyája. | Jánoséknak vannak kutyái. | |
Úgy tűnik tehát, hogy az ingadozást (illetve a változást, ha valóban ebbe az irányba változik a rendszer) így foglalhatjuk össze: a birtoklásmondatokban eltűnőben van a birtok egyeztetése a birtokos számával. Többes számú birtokos esetén is ugyanaz a birtokosra utaló végződés jelenik meg a birtokon, mint egyes számú birtokos esetén, méghozzá az, amelyik egyes számú birtokosra utal (-(j)a/-(j)e, illetve -((j)a)i/-((j)e)i).
A nyelvet teljesen laikusként, hozzáértés nélkül szemlélők némelyike most elmorzsolhat egy könnycseppet egy újabb elveszett érték, egy egyeztetés miatt, esetleg logikátlanságot kiálthat. Aki azonban tudja, hogy milyen a nyelvek természete, az inkább örömmel fedezi fel, hogy olyan változás tanúi vagyunk (hogy teljesen végbemegy-e, az más kérdés), amelyikhez hasonlót a világ sok nyelvében állandóan megfigyelhetünk, vagyis szerencsére működnek az emberi nyelvek egyetemes törvényszerűségei. A birtokos többes számát mindig egyértelműen jelöljük (a fenti táblázatok példáiban a Jánosék többes számú alakkal), tehát félreértés nem keletkezik, a rendszer egyszerűsödik.
Aki még ennél is tovább akar menni, az megvizsgálhatja, hogy a magyar nyelven belül milyen más jelenségekkel függhet össze ez a változás. Ha csak a birtokosra utaló toldalékokat tekintjük, láthatjuk, hogy azok más szerkezetekben is előfordulnak. Például az ún. jelöletlen birtokos szerkezetekben, amelyekben a birtokos alanyesetben áll:
| Birtok | |||
| Egyes | Többes | ||
| Birtokos | Egyes | János kutyája | János kutyái |
| Többes | Jánosék kutyája | Jánosék kutyái | |
Jól látható, hogy a birtok alakjai ebben a táblázatban ugyanolyanok, mint abban a fenti táblázatban, amit „újítónak” gyanítunk. Tehát, ha valóban végbemegy az a változás, ami talán elindult, akkor a rendszer olyan szempontból is egyszerűbb lesz, hogy a birtoklásmondatban található alakok jobban fognak hasonlítani a jelöletlen birtokos szerkezetekhez, mint korábban. Ez pedig az emberi nyelvek változásának egyik fő mozgatórugójának, a rendszerességre való törekvésnek a megnyilvánulása lenne. Se nem jó, se nem rossz: természetes.
A birtoklásmondatok és a jelöletlen birtokos szerkezetek mellett van a magyarban egy másik olyan szerkezet, ami birtoklást szokott kifejezni. Ezt megszakított birtokos szerkezetnek szoktuk nevezni, holott nem is mindig van elszakítva (szavakkal elválasztva) a birtokos a birtoktól, és a nyelvészek mindig is sokat vitatkoztak azon, hogy milyen értelemben alkotnak a tagjai „szerkezetet.” A megszakított birtokos szerkezet formailag olyan, mint a birtoklásmondatban a birtokos és a birtok, vagyis a birtokos datívuszban (azaz -nak/-nek ragos alakban) áll:
| Birtok | |||
| Egyes | Többes | ||
| Birtokos | Egyes | Elveszett Jánosnak a kutyája. | Elvesztek Jánosnak a kutyái. |
| Többes | Elveszett Jánoséknak a kutyája. | Elvesztek Jánoséknak a kutyái. | |
Lehet, hogy a szokásos nyelvészbetegségnek estem áldozatul, és a sok változat ismételgetése miatt elvesztettem a biztos anyanyelvi ítélőképességemet, de nekem a birtoknak ezek a természetesen hangzó alakjai, vagyis a jelöletlen birtokos szerkezetben szereplőkkel azonosak. De lehet, hogy hallottam már a többes számú birtokossal egyeztetett alakokat is (Elveszett Jánoséknak a kutyájuk, illetve Elvesztek Jánoséknak a kutyáik).
(Forrás: Wikimedia Commons / Dadart / CC BY-SA 3.0)
Nemcsak az érdekes, hogy itt úgy érzem, hogy csődöt mond a biztos megítélésem, hanem az is, hogy ha ennek a fajta, megszakított birtokos szerkezetnek valóban távolabbra kerül egymástól a két része, akkor a többes számú egyeztetés természetesebbé válik:
| Birtok | |||
| Egyes | Többes | ||
| Birtokos | Egyes | Jánosnak tegnap délután elveszett a kutyája. | Jánosnak tegnap délután elvesztek a kutyái. |
| Többes | Jánoséknak tegnap délután elveszett a kutyája/juk. | Jánoséknak tegnap délután elvesztek a kutyái/ik. | |
Mi ebből a tanulság? Általános tendencia, hogy a mondatoknak azok a részei, amelyek valamilyen értelemben összetartoznak, szívesen állnak egymás közelségében. A megszakított szerkezetek a nyelvekben általában ritkábbak, mint a nem megszakítottak. Ugyanakkor az is általános tendenciának mondható, hogy amikor a részek közelsége, egymásmellettisége nem jelöli az összetartozásukat, akkor van igazán szükség egyeztetésre, vagyis az összetartozás alaktani jelölésére. Ennek köszönhető az, hogy azok a nyelvek, amelyekben az egymásmellettiség gyakran sérül, mert – ahogy mondani szokás – „szabad a szórendjük”, sokkal gazdagabb egyeztetési rendszerekkel szoktak rendelkezni, mint azok, amelyekben a szórendnek fontos szerepe van a részek összetartozásának jelölésében. Így a Magyarországon legismertebb nyelvek közül a „szabad szórendűek” nevezetes képviselői például a latin, a görög, a szláv nyelvek – és ezeknek az alaktanára jellemző is a gazdag egyeztetés. A nálunk legnépszerűbb „kötött szórendű” nyelvek közé tartoznak például az angol vagy a kínai – alaktanukból szinte teljesen hiányzik az egyeztetés (az angolban nyomokban van, a kínaiban egyáltalán nincs). A magyar, a francia vagy a német valahol a középúton van ezek között, a szórend „kötöttségében” is, az egyeztetés gazdagságában is.
Végül van még egy olyan jelenség, amelyik összefüggni látszik az eddig idézettekkel. Azokra a szerkezetekre gondolok, amelyekben egy infinitívusz alakú ige és egy személytelen (mindig egyes szám harmadik személyű) igealak tartoznak össze, és az infinitívusz alanya ugyanúgy datívuszban áll, mint a megszakított birtokos szerkezetekben: A tanárnak mennie kellett, illetve A tanároknak menniük kellett. Ennek a szerkezetnek is nagyon gyakran hallani olyan változatát, amelyikben a többes számú alany ellenére az infinitívuszon az egyes számú alannyal való egyeztetés toldaléka jelenik meg: A tanároknak mennie kellett. (Arról nem is érdemes beszélni, mert nem tartozik ide, hogy létezik olyan változat is, amiben az infinitívusz egyáltalán nincs egyeztetve: A tanár(ok)nak menni kellett.)
(Forrás: Wikimedia Commons / United States Marine Corps)
Ráadásul nekem rosszabbul hangzik az utóbbi, egyes számú egyeztetés akkor, ha az alany és az infinitívusz messzire elsodródnak egymástól: A tanároknak hatvankét éves korukban nyugdíjba kellett menniük (mennie???). De lehet, hogy ez is csak annak a bizonyos nyelvészbetegségnek a következménye, tetézve azzal, hogy ez vágna egybe azzal a megfigyeléssel, hogy az egyeztetés „pótolja a közelséget”. És különösen vigyázni kell az olyan adatok megítélésével, melyek éppen az ember saját hipotézisét támasztják alá vagy gyengítik.