-
mederi: "Csak a véletlennek köszönhető, hogy a két szó azonos alakúvá vált." -Szerintem is. A magy...2021. 04. 04, 10:26 Miért nyúl a nyúl?
-
mederi: @Fülig James: 61 Egy körülbelüli idézet a Wikipédiából Fleming kísérleteinek sikeréről kol...2021. 04. 04, 09:32 Dob és dob
-
mederi: A közmondás szerint a "részeg disznó (ember) hentereg a földön" és nem *hengereg, mert meg...2021. 04. 01, 10:02 Hentel-e a hentes?
-
mederi: Így hengergetnek a hentesek.. :) www.youtube.com/watch?v=EHf8T_2k9uM2021. 04. 01, 09:59 Hentel-e a hentes?
-
mederi: @Avatar: 14 A felfüggesztett disznó olyan közel szabályos vízszintes szeletekből áll, amik...2021. 04. 01, 09:31 Hentel-e a hentes?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A nyelvi változásoknak gyakran az az okuk, hogy az egyik szerkezetre hat egy másik. A konzervatívabb ízlésű nyelvhasználók ennek persze nem örülnek, ellentétben azokkal, akik szeretik, ha a nyelv „logikus”.
Tibor nevű olvasónk is rácsodálkozott egy olyan magyar nyelvi jelenségre, ami valószínűleg azt mutatja, hogy a rendszer változóban van. Ilyen esetekben megszoktuk, hogy az újabb változatokra az ún. nyelvvédők mindjárt ráütik a „helytelenség” bélyegét. Sőt, a fordítottja is igaz: legtöbbször, ha „helytelennek” neveznek egy kifejezést, azt jelzi, hogy észrevettek egy folyamatban levő változást. (Hacsak éppen nem hagyta cserben őket a nyelvérzékük, erre is van példa, hogy egyszerű nyelvbotlásokra csapnak le.) Tibor azonban nagyon helyesen nem fogalmaz meg értékítéletet, csak egy megfigyelést tesz (a kiemelések tőlem származnak):
„Azonban a statikus oldalaknak is vannak előnyei” – Jól van ez így? Ha ragozzuk az egy birtokos – egy birtok, egy birtokos – több birtok, több birtokos – egy birtok, több birtokos – több birtok szabályok szerint, akkor így nézne ki: statikus oldalnak is van előnye, statikus oldalnak is vannak előnyei, statikus oldalaknak is van előnye, statikus oldalaknak is vannak előnyeik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Gyönyörű példája a nyelvi változás állandó kísérőjelenségének, az ingadozásnak, hogy ezekről a szerkezetekről az emberek megítélése eltér, használatukban változatosság figyelhető meg. Olyannyira, hogy még Tibor is elvéti a teljesen „szabályos” alakok felsorolását, hiszen úgy írja, hogy statikus oldalaknak is van előnye, pedig a „logikus” változat az lenne, hogy statikus oldalaknak is van előnyük.
A rend kedvéért foglaljuk össze a birtoklásmondatban megfigyelhető egyeztetést táblázatokban! Először azt a változatot, amelyik talán régebbi, legalábbis én elsősorban régebbi, illetve idősebbektől származó szövegekben találkozom vele:
Birtok | |||
Egyes | Többes | ||
Birtokos | Egyes | Jánosnak van kutyája. | Jánosnak vannak kutyái. |
Többes | Jánoséknak van kutyájuk. | Jánoséknak vannak kutyáik. |
És itt a másik változat, amelyiket szintén nagyon gyakran hallani, de talán inkább fiatalok szövegében:
Birtok | |||
Egyes | Többes | ||
Birtokos | Egyes | Jánosnak van kutyája. | Jánosnak vannak kutyái. |
Többes | Jánoséknak van kutyája. | Jánoséknak vannak kutyái. |
Úgy tűnik tehát, hogy az ingadozást (illetve a változást, ha valóban ebbe az irányba változik a rendszer) így foglalhatjuk össze: a birtoklásmondatokban eltűnőben van a birtok egyeztetése a birtokos számával. Többes számú birtokos esetén is ugyanaz a birtokosra utaló végződés jelenik meg a birtokon, mint egyes számú birtokos esetén, méghozzá az, amelyik egyes számú birtokosra utal (-(j)a/-(j)e, illetve -((j)a)i/-((j)e)i).
A nyelvet teljesen laikusként, hozzáértés nélkül szemlélők némelyike most elmorzsolhat egy könnycseppet egy újabb elveszett érték, egy egyeztetés miatt, esetleg logikátlanságot kiálthat. Aki azonban tudja, hogy milyen a nyelvek természete, az inkább örömmel fedezi fel, hogy olyan változás tanúi vagyunk (hogy teljesen végbemegy-e, az más kérdés), amelyikhez hasonlót a világ sok nyelvében állandóan megfigyelhetünk, vagyis szerencsére működnek az emberi nyelvek egyetemes törvényszerűségei. A birtokos többes számát mindig egyértelműen jelöljük (a fenti táblázatok példáiban a Jánosék többes számú alakkal), tehát félreértés nem keletkezik, a rendszer egyszerűsödik.
Aki még ennél is tovább akar menni, az megvizsgálhatja, hogy a magyar nyelven belül milyen más jelenségekkel függhet össze ez a változás. Ha csak a birtokosra utaló toldalékokat tekintjük, láthatjuk, hogy azok más szerkezetekben is előfordulnak. Például az ún. jelöletlen birtokos szerkezetekben, amelyekben a birtokos alanyesetben áll:
Birtok | |||
Egyes | Többes | ||
Birtokos | Egyes | János kutyája | János kutyái |
Többes | Jánosék kutyája | Jánosék kutyái |
Jól látható, hogy a birtok alakjai ebben a táblázatban ugyanolyanok, mint abban a fenti táblázatban, amit „újítónak” gyanítunk. Tehát, ha valóban végbemegy az a változás, ami talán elindult, akkor a rendszer olyan szempontból is egyszerűbb lesz, hogy a birtoklásmondatban található alakok jobban fognak hasonlítani a jelöletlen birtokos szerkezetekhez, mint korábban. Ez pedig az emberi nyelvek változásának egyik fő mozgatórugójának, a rendszerességre való törekvésnek a megnyilvánulása lenne. Se nem jó, se nem rossz: természetes.
A birtoklásmondatok és a jelöletlen birtokos szerkezetek mellett van a magyarban egy másik olyan szerkezet, ami birtoklást szokott kifejezni. Ezt megszakított birtokos szerkezetnek szoktuk nevezni, holott nem is mindig van elszakítva (szavakkal elválasztva) a birtokos a birtoktól, és a nyelvészek mindig is sokat vitatkoztak azon, hogy milyen értelemben alkotnak a tagjai „szerkezetet.” A megszakított birtokos szerkezet formailag olyan, mint a birtoklásmondatban a birtokos és a birtok, vagyis a birtokos datívuszban (azaz -nak/-nek ragos alakban) áll:
Birtok | |||
Egyes | Többes | ||
Birtokos | Egyes | Elveszett Jánosnak a kutyája. | Elvesztek Jánosnak a kutyái. |
Többes | Elveszett Jánoséknak a kutyája. | Elvesztek Jánoséknak a kutyái. |
Lehet, hogy a szokásos nyelvészbetegségnek estem áldozatul, és a sok változat ismételgetése miatt elvesztettem a biztos anyanyelvi ítélőképességemet, de nekem a birtoknak ezek a természetesen hangzó alakjai, vagyis a jelöletlen birtokos szerkezetben szereplőkkel azonosak. De lehet, hogy hallottam már a többes számú birtokossal egyeztetett alakokat is (Elveszett Jánoséknak a kutyájuk, illetve Elvesztek Jánoséknak a kutyáik).
Nemcsak az érdekes, hogy itt úgy érzem, hogy csődöt mond a biztos megítélésem, hanem az is, hogy ha ennek a fajta, megszakított birtokos szerkezetnek valóban távolabbra kerül egymástól a két része, akkor a többes számú egyeztetés természetesebbé válik:
Birtok | |||
Egyes | Többes | ||
Birtokos | Egyes | Jánosnak tegnap délután elveszett a kutyája. | Jánosnak tegnap délután elvesztek a kutyái. |
Többes | Jánoséknak tegnap délután elveszett a kutyája/juk. | Jánoséknak tegnap délután elvesztek a kutyái/ik. |
Mi ebből a tanulság? Általános tendencia, hogy a mondatoknak azok a részei, amelyek valamilyen értelemben összetartoznak, szívesen állnak egymás közelségében. A megszakított szerkezetek a nyelvekben általában ritkábbak, mint a nem megszakítottak. Ugyanakkor az is általános tendenciának mondható, hogy amikor a részek közelsége, egymásmellettisége nem jelöli az összetartozásukat, akkor van igazán szükség egyeztetésre, vagyis az összetartozás alaktani jelölésére. Ennek köszönhető az, hogy azok a nyelvek, amelyekben az egymásmellettiség gyakran sérül, mert – ahogy mondani szokás – „szabad a szórendjük”, sokkal gazdagabb egyeztetési rendszerekkel szoktak rendelkezni, mint azok, amelyekben a szórendnek fontos szerepe van a részek összetartozásának jelölésében. Így a Magyarországon legismertebb nyelvek közül a „szabad szórendűek” nevezetes képviselői például a latin, a görög, a szláv nyelvek – és ezeknek az alaktanára jellemző is a gazdag egyeztetés. A nálunk legnépszerűbb „kötött szórendű” nyelvek közé tartoznak például az angol vagy a kínai – alaktanukból szinte teljesen hiányzik az egyeztetés (az angolban nyomokban van, a kínaiban egyáltalán nincs). A magyar, a francia vagy a német valahol a középúton van ezek között, a szórend „kötöttségében” is, az egyeztetés gazdagságában is.
Végül van még egy olyan jelenség, amelyik összefüggni látszik az eddig idézettekkel. Azokra a szerkezetekre gondolok, amelyekben egy infinitívusz alakú ige és egy személytelen (mindig egyes szám harmadik személyű) igealak tartoznak össze, és az infinitívusz alanya ugyanúgy datívuszban áll, mint a megszakított birtokos szerkezetekben: A tanárnak mennie kellett, illetve A tanároknak menniük kellett. Ennek a szerkezetnek is nagyon gyakran hallani olyan változatát, amelyikben a többes számú alany ellenére az infinitívuszon az egyes számú alannyal való egyeztetés toldaléka jelenik meg: A tanároknak mennie kellett. (Arról nem is érdemes beszélni, mert nem tartozik ide, hogy létezik olyan változat is, amiben az infinitívusz egyáltalán nincs egyeztetve: A tanár(ok)nak menni kellett.)
Ráadásul nekem rosszabbul hangzik az utóbbi, egyes számú egyeztetés akkor, ha az alany és az infinitívusz messzire elsodródnak egymástól: A tanároknak hatvankét éves korukban nyugdíjba kellett menniük (mennie???). De lehet, hogy ez is csak annak a bizonyos nyelvészbetegségnek a következménye, tetézve azzal, hogy ez vágna egybe azzal a megfigyeléssel, hogy az egyeztetés „pótolja a közelséget”. És különösen vigyázni kell az olyan adatok megítélésével, melyek éppen az ember saját hipotézisét támasztják alá vagy gyengítik.