Az augusztusi forróságban jól esik egy kis jégbe hűtött dinnyét harapdálni – akár sárgát, akár görögöt. Augusztus 10-e, Szent Lőrinc napja után azonban többen inkább nem vesznek dinnyét. A népi regula ugyanis azt mondja, hogy „Lőrinc belepisil a dinnyébe” (bizonyos helyeken egyenesen „beléfosik”) – tehát ekkor már nem fogyasztható. Van-e alapja ennek a hiedelemnek?

Ezek nem királydinnyék, hanem nagyon király dinnyék!
(Forrás: Wikimedia Commons / Steve Evans / CC BY 2.0)

Móroknak azokat az Afrikából érkező, muzulmán vallású és afrikai, arab vagy berber származású hódítókat nevezzük, akik a VIII. és a XV. század között megszállásuk alatt tartották az Ibériai-félszigetet.

Először lássuk, mit tudunk a dinnyéről. A görög- és a sárgadinnye is a tökfélék családjába tartozik, ám más-más nemzetségbe sorolhatók. A görögdinnyéről (Citrullus lanatus) tudjuk, hogy Afrika déli, sivatagos területein őshonos, és a XIII. században, a mór hódítók révén jutott el Európába. Ezzel szemben az uborkával (Cucumis sativus) közeli rokonságban álló sárgadinnye (Cucumis melo) eredeti termőhelyéről számos elképzelés olvasható – Afrikától a Közel-Keleten és Örményországon át Indiáig mindenütt meg vélték már találni az őshazáját.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Rendszertanilag egyik dinnyének sincs köze azonban a királydinnye (Tribulus terrestris) nevű gyomnövényhez, melynek fél centiméteres átmérőjű, gömb alakú termése olyan kemény és hosszú tüskékkel rendelkezik, hogy könnyen átszúrja akár a hegyi biciklik külső és belső gumiját is. De vajon miért hívják királydinnyének az apró termésű gyomnövényt? Első hallásra egy hatalmas, gyönyörű dinnyét képzelünk magunk elé a királydinnye szó hallatán. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a névadás gúnyos hangvételű, csakúgy mint a jómadár, díszpinty ’nem megfelelően viselkedő ember’ kifejezések. A dinnyének aligha nevezhető, sok bosszúságot növényt gunyorosan nevezték el királydinnyének.

Királydinnye homokszemekkel
(Forrás: Wikimedia Commons / Stan Shebs / GNU-FDL 1.2)

Más, viszonylag édes termények nevében is előfordul a cukor- előtag. Nem csak a cukor előállítására használt cukornád és cukorrépa elnevezésében, hanem az édesebb fajta zöldborsó, a cukorborsó nevében is felbukkan a szó.

Honnan ered maga a dinnye szó? A magyarban a dinnye már igen korán megjelenik írásos emlékekben. A szó szláv eredetű, egy közelebbről meg nem határozható, feltehetőleg déli szláv nyelvből került a magyarba, először dinya alakváltozatban. Ebből vált a szó magas hangrendűvé (dinye) majd megnyúlt a két magánhangzó közötti mássalhangzó. Az ősszláv *dynja szó leszármazottja szinte mindegyik szláv nyelvben megtalálható. A cseh dýně [dínye] és a lengyel dynia [dinya] ’tök’, a szlovák dyňa [dinya] ’dinnye’, illetve nyelvjárásokban ’tök’ jelentésű. Ezzel szemben az orosz дыня [dinya] és az ukrán диня [dinya] ’sárgadinnye’ jelentéssel bír, csakúgy, mint a szerb és horvát dinja [dinya] vagy a felsőszorb dynja [dinya]. Ezzel szemben a bolgár диня [dinya] ’görögdinnye’ jelentésű. A szlovákban – a magyarhoz hasonlóan – jelzőkkel különböztetik meg a két dinnyefajt. A žltá dyňa [zsltá dinya] ’sárga dinnye’, míg a červená dyňa [cservená dinya] ’vörös dinnye’. Mivel a görögdinnye csak viszonylag későn került Európába, feltételezhető, hogy a szó eredetileg nem erre utalt. A nagy, gömb alakú termésű növények közül a hidegebb vidékeken csak a tök terem meg, hiszen mindkét dinnyefaj beéréséhez hosszú, forró nyárra van szükség. Ez magyarázhatja, hogy a lengyelben és a csehben ’tök’, a többi szláv nyelvben pedig valamilyen fajta dinnye a szó jelentése. A Tájszótár szerint a dönnye alakváltozat az Ormánságban létezik 'dinnye' jelentésben. Itt egyedül Görgeteg faluból van a dönnye 'sütőtök' jelentésben. A Tájszótárban dönnyetök nincs, dinnyetök 'sütőtök' van.A TESz. szerint a magyarban is feljegyezték Somogyban a szót ’tök’ jelentésben, de ez a dönnyetök összetételből keletkezhetett. A görögdinnye elnevezés arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről, a görögöktől érkezett hazánkba ez a gyümölcs. Tehát semmi köze a szónak a görgetéshez. A sárgadinnye a zöld héjú görögdinnyétől elütő színe alapján kapta a nevét. A sima héjú, igen édes változatokat cukordinnyének is nevezik.

Cukordinnye
(Forrás: Wikimedia Commons / Church of emacs / GNU-FDL 1.2)

Vajon miért terjedt el a hiedelem, hogy augusztus 10. után a dinnye már nem fogyasztható? Ha éretten nem szedik le a nagy víz- és cukortartalmú dinnyéket, akkor valóban mindkettő elveszti élvezeti értékét. A sárgadinnye rohadni és erjedni kezd, a görögdinnye pedig kásássá válik. Valóban Szent Lőrinc lenne a ludas a túlérésben?

A későbbi Szent Lőrincet 258. augusztus 10-én végezték ki, mint az alig egy évig pápáskodó II. Szixtusz pápa fődiakónusát. A pápát a keresztényellenes Valerianus császár augusztus elején elfogatta és lefejeztette. A hagyomány szerint kivégzése előtt a pápa Lőrincet bízta meg az egyház kincseinek szétosztásával. Ő teljesítette is a kérést, szétosztott mindent a szegények között, ám maga is a pápa sorsára jutott. Néhány nap múlva őt is elfogták és megölték. A katolikus hagyomány szerint Lőrincet a szokással ellentétben nem lefejezték, hanem roston lassú tűzön megsütötték, hogy kínvallatással bírják rá arra, hová tette az egyházi vagyont. A legenda szerint Szent Lőrinc a roston így szólt az őt vallató bíróhoz: „Ez az oldalam már megsült, akár ehetsz is belőlem”. A kínvallatás módja miatt őt tartják a pecsenyesütők, vasalónők, pékek, üvegfúvók védőszentjének. Ám számos nem tűzzel kapcsolatos foglalkozás űzői is sokszor fordultak hozzá segítségül – a földművesektől kezdve a cukrászokon át a börtönőrökig sokan tisztelik.

A népi hagyományban Lőrinc napját az ősz kezdőnapjának tekintik, ekkortól nem javasolják a folyókban való fürdést és a dinnyefogyasztást sem. Azt is hiszik, hogy a kígyók Lőrinc-naptól kezdve vonulnak vissza téli álmukra. Hogy lehet ez, amikor augusztusban még gyakran vannak kánikulai napok, és bár a hajnalok egyre hűvösebbek, a folyók még melegek?

Ő a tettes – Lorenzo Giustiniani velencei püspök
(Forrás: Wikimedia Commons)

Justiniani Szent Lőrinc (olaszul Lorenzo Giustiniani) XV. századi velencei püspök volt, aki a szegényeket nagyban támogatta. Számos kolostor és plébánia alapítása fűződik nevéhez, emellett írói munkássága is említésre méltó. Tisztelete főként Olaszországban jelentős.

A választ az adja meg, hogy szűk egy hónappal később, szeptember 5-én is van egy Szent Lőrinc-nap, Justiniani Szent Lőrinc ünnepe. Ez a nap már valóban tekinthető az ősz kezdőnapjának, s addigra már a dinnyetermés javát is elfogyasztottuk, a folyók vize is lehűl. A földeken maradó dinnyék jó eséllyel túlérnek, megromlanak eddigre. Ám a szeptemberi Lőrinc-napon egy Magyarországon kevéssé ismert szent ünnepe van, így az ahhoz a naphoz kapcsolt regulákat sokan a szélesebb körben ismert, augusztusi Lőrinc-napra értették. Így a dinnyetermesztők bánatára a dinnyeszezon kellős közepén hiszi azt a vásárlók egy része, hogy már nem fogyasztható a gyümölcs.