-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 30 Talán a "hülye bulldog" is megfelelne a "bántalmazás, kegyetlenkedé...2024. 11. 08, 11:35 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Utána néztem! VAN rá szó! Sikanéria, sikán, sikanírozás. Igaz a szlovákiában élő magyarok ...2024. 11. 07, 23:54 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Nyilván nem úgy vannak bizonyítva a nyelvészeti összefüggések és törvé...2024. 11. 06, 19:49 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Persze. Csakhogy a nyelvészek a nyelvekkel foglalkoznak. Téged azért n...2024. 11. 05, 21:00 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: Érdemes elolvasni.. mersz.hu/dokumentum/matud__312 ..Tapasztalat az, ho...2024. 11. 05, 20:38 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Míg a tavaszi mezők virágai főként sárga színben pompáznak, a tavaszi és kora nyári gyümölcsök pirosak. A sort az eper nyitja, ezt követi a cseresznye és a meggy, majd júniusban a ribizli és a málna következik. Vajon melyik gyümölcsnek van köze a szarvasokhoz és melyiknek a csattanáshoz?
Május második felében kezd érni a csábító illatú eper. Neve ősi örökség az ugor korból. A szó elsődleges jelentése ’földieper’. A ma termesztett fajták az ízletes, apró szemű, erdeinkben őshonos faj (Fragaria vesca) és két, Amerikából származó, nagyszemű, ám kevésbé ízletes faj (F. chiloensis, F. virginiana) keresztezéséből származnak. A mesterségesen létrehozott fajtákat összefoglaló néven A keresztezéssel létrejött fajok (hibridek) latin nevében a két névelem közé × jelet szoktak tenni. Ez nem feltétlenül jelenti az, hogy a kereszt két oldalán álló fajt keresztezték – tehát itt sem az eper és az ananász keresztezéséről van szó. ananászepernek (Fragaria × ananassa) nevezik, mert állítólag az ananászra emlékeztet az illata és az alakja. Az erdőkben vadon termő, apró szemű gyümölcsöt manapság inkább szamócának szokták hívni. Sőt, a XX. század első felétől a szakemberek azt javasolták, hogy a növényre kizárólag a – bizonytalan eredetű – szamóca elnevezést használják. Ez a kezdeményezés azonban a köznyelvben nem hozott nagy változást: ma is epret árulnak a piacokon, nem szamócát.
A változtatás célja az volt, hogy az eper szó számára a másik jelentését tartsák csak meg. Ez a szó ugyanis az eperfa (Morus alba, M. rubra, M. nigra) termését is jelenti, mely természetesen nem áll szoros rendszertani kapcsolatban a földieperrel. Az eperfa ázsiai eredetű növény, melyet később az egész mérsékelt övben ültettek. Ennek levelét fogyasztják a selyemhernyók. Főként a fekete termésű eperfát szederfának is nevezik, elsősorban a Dunántúlon. Ez az elnevezés találóbb, mint az eperfa, ugyanis a földi szeder (Rubus fructicosus) termése valóban hasonlít az eperfa sötét termésére. A fehér eperfa fehéres-sárgás termése azonban csak igen távolról emlékeztet a földieperre.
A eper szó két magyarországi település nevében jelenik meg: a Csongrád megyei Eperjes, mely egy selyemhernyó-tenyésztés céljából létesített majorról kapta ezt a nevet és a Záhony melletti Eperjeske nevében, mely viszont a földieper nevét viseli. Ezeknél azonban sokkal ismertebb a magyar történelemben is nagy szerepet játszó szlovákiai Eperjes (szlovákul Prešov, németül Preschau) városa, melynek címerét három földieper díszíti. (A j eredetileg a tő része volt, mára csak a településnevekben maradtak meg. Talán ennek a mintájára jött létre a szederből képzett szederjes alak, de ez bizonytalan.) A Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik a budapesti Terézvárosban található Epreskert, mely a valaha itt található eperfaligetről kapta a nevét.
Az európai nyelvekben elég változatos nevekkel illetik az apró gyümölcsöt. Egyik elterjedt neve ’földi bogyó’ – ilyen a német Erdbeere [érdbérö], holland aardbei [ardbej], norvég jordbær [jurbar], dán jordbær [jórber]. A svéd jordgubbe [jódgubbe] szó szerinti jelentése pedig ’földgöröngy, földgombóc’. A Beatles együttes nagy sikerű Strewberry Fields Forever [stróböri fíldz förevö] ’eperföldek mindörökké’ című dala egy liverpooli árvaház nevét örökíti meg, mely John Lennon lakóhelye közelében állt. A föld (земля) szóból képzeték az orosz земляника [zemlʲanyika] és a lengyel poziomka [pozʲomka] ’erdei szamóca’ elnevezést is. Az angolban viszont ’szalmabogyó’-nak hívják: strawberry [sztróböri].
A latin fragare igéból keletkezett a francia fraise [frezö], a spanyol fresa [frésza] és az olasz fragola [frágolá]. Több szláv nyelvben az ószláv *jagoda ’bogyó’ szót használják az eperre – szlovák jahoda [jáhodá], cseh jahoda [jáhodá], horvát jagoda [jágodá]. Ez az oroszban és a lengyelben viszont megmaradt általános, ’bogyó’ jelentésben. A lengyelek a truskawka [truszkafka] szót használják a termesztett eperre. Ez a trzask [tsaszk] ’csattanás’ szóból származik. Ez a névadás emlékeztet egy erdei szamócafaj, a csattanó eper, csattogó szamóca (Fragaria viridis) magyar elnevezésére. Ez onnan ered, hogy a termés leválasztása apró hanggal jár
Fülbevalók
Még be sem fejeződik az eperszezon, amikor már a korai cseresznyéken megérnek az első termések, melyeket a gyerekek szívesen akasztanak a fülükre. A termesztett, nagy termésű cseresznyefajták az Európában, Észak-Afrikában és Elő-Ázsiában őshonos apróbb termésű madárcseresznyéből alakultak ki. A japán cseresznye (Prunus serrulata) egy Kínában és Japánban honos cseresznyefaj, melyet Európában dísznövényként ültetnek. Virágzása hatalmas ünnep Japánban, melyről újabban másutt is megemlékeznek. Budapesten a számos japán cseresznyefával büszkélkedő Füvészkertben tartanak minden évben szakuraünnepet, mely nevét a cseresznyevirág japán elnevezéséről kapta.
Maga a cseresznye szó valamelyik szláv nyelvből került a magyarba. A szláv szavak közvetlen forrása valószínűleg a népi latin *cerasia [cerászia] lehetett, mely a görög keraszosz ’cseresznyefa’ leszármazottja. A cseresznyefa korábbi tudományos neve is ebből a szóból eredt: Cerasus avium [cerászusz ávium] ’madárcseresznye’. A Prunus nemzetségnévnek egyértelmű magyar megfelelője nincsen. A következő nemzetségek tartoznak ebbe a heterogén csoportba: babérmeggy, barack, cseresznye, kajszi, kökény, mandula, meggy, őszibarack, ringló, szilva, zelnice. Később a Prunus [prunusz] nemzetségbe sorolták, amelybe különböző csonthéjas termésű növények tartoznak. Így mai hivatalos latin neve Prunus avium. A cseresznyére más európai nyelvekben is a görög-latin tőből keletkezett szavakat használnak.
A magyarul Cseresznyéskert címen ismert Csehov-darab orosz címe Вишнёвый сад [visnyovij szad] ’meggyeskert’. Az első magyar fordítás németből készült, és az ottani Der Kirschgarten [der kirsgarten] ’cseresznyekert’ címet vették át. Később hagyománytiszteletből nem változtattak rajta, bár néha a színházak Meggyeskert címmel tűzik műsorra a klasszikus darabot.
Az egy-két héttel később érő meggy (Prunus cerasus) elnevezése több európai nyelvben ’savanyú cseresznye’ jelentésű jelzős összetétel. A szláv nyelvek többségében a proto-szláv *višьnja tőből ered a gyümölcs neve. Oroszul például savanyú vagy közönséges meggynek is hívják: вишня кислая [visnya kiszlaja] vagy вишня обыкновенная [visnya obiknovennaja].
Ma a szlovákban is 'meggy' jelentésben jelenik meg a višňa [visnya] szó, melyet régebben még a cseresznye alnemzetség (Cerasus) nevére használtak. Emellett a cseresznye és a meggy nevét egyesítő čerešňa višňová ’meggyes cseresznye’ szókapcsolat jelentése 'meggyfa'.
A cseresznye és a meggy norvég elnevezéseiben is találunk némi kavarodást. Míg általában a morell, morello szavakat a meggyre használják, a norvégban pont a cseresznyére alkalmazzák ezt a szót. A meggy norvég neve pedig a rokonnyelvekben cseresznyére használt kirsebær. A morello szó eredetileg a meggy egy sötét színű fajtacsoportját jelöli, melyet Château de Moreilles kertjeiben termesztettek először. A spanyolban és az olaszban a fák neve hímnemű (o-ra végződik), míg a gyümölcsé nőnemű (a-ra végződik). Hasonlóképpen a franciában is alaktani különbség van a gyümölcs és a fa neve között: cerise [szöríz] ’cseresznye’, illetve cerisier [szörizjé] ’cseresznyefa’. Az alábbi táblázat segítségével összevethetjük a cseresznye és a meggy elnevezéseit.
nyelv
cseresznye
meggy
tudományos
Prunus avium
Prunus cerasus
portugál
cereja [szürezsa]
ginja [zsinszsö],
cereja ácida [szürezsa aszida],
amarena [amörénö]spanyol
cereza [szerésza]
guinda [gínda],
cereza ácida [szerésza ászida],
cereza de Morello [szerésza de morelʲo]francia
cerize [szöríz]
cerise acide [szöriz aszídö],
cerise aigre [szöriz egrö],olasz
ciliegia [csiliédzsa]
amarena [amaréna]
román
cireş [csires]
vişin [visin]
makedón
цреша [cresa]
вишна [visna]
lengyel
czereśnia [cseresnya]
wiśnia pospolita [visʲnya poszpolita]
orosz
черешня [cseresnya]
вишня [visnya]
ukrán
черешня [cseresnya]
вишня звичайна [visnya zvicsajna]
szlovák
čerešňa [cseresnya]
višňa [visnya],
čerešňa višňová [cseresnya visnyova]bolgár
черешa [cseresa]
вишна [visna]
szlovén
češnja [csesnya]
višnja [visnya]
cseh
třešeň [trzseseny]
višeň [viseny]
horvát
trešnja [tresnya]
višnja [visnya]
német
Kirsche [kirsö]
Sauerkirsche [zauerkirse]
Weichsel [vajkszöl]holland
kers [körsz]
zure kers [zürekörsz]
dán
kirsebær [kirszöber]
sur-kirsebær [szuökirszöber]
norvég
morell [morel]
kirsebær [szirszebar]
svéd
körsbär [csössbar]
surkörsbär [szürcsössbar]
finn
kirsikka [kirszikka]
hapankirsikka [hapankirszikka]
angol
cherry [cseri]
sour cherry [száö(r) cseri]
török
kiraz [kiraz]
vişne [visne]
A magyar meggy szó finnugor eredetű, eredeti jelentése ’ehető erdei bogyó’ lehetett. A tő a hantiban ’ribizli’, a komiban ’gyöngy’ és ’tőzegáfonya’ jelentésben használatosak etimológiai megfelelői, míg az udmurt egy dialektusában ’mogyoró, dió’ és ’foltos áfonya’ jelentésű szavakban köszön vissza. A XIII-XIV. századból már településnevekben megjelenik a meggy, meggyes szó a magyar írásos emlékekben. Ma négy magyarországi település nevében találjuk meg a gyümölcs nevét: Meggyeskovácsi, Nyírmeggyes, Somogymeggyes, Zalameggyes.
Szent Iván szőlőcskéje
A ribizli (Ribes rubrum) júniusban kezd érni. A piros fürtös termésű cserje Eurázsia lombos erdeiben él. Kertekbe az ország egész területén ültetik, és fehér termésű fajtái is ismeretesek. A másik rokon faj, a fekete ribizli a nyár derekán terem.
A ribizli szó, melynek tudományos neve Ribes, több nyelvbe az orvosi latin ribes 'egy bizonyos fajta rebarbara' szóból került. A TESz. szerint ez a szó a perzsából került az arabba, majd a XVI. század folyamán a latinba. A ribilzire azért kezdhették használni, mert hasonló célokra használták, mint a rebarbarát. A magyarba a német Ribes [ribesz] bajor-osztrák -l végű változatából került, így lett ribizli. Az ugyancsak gyakran használt ribiszke magyar fejlemény. Nemzetközi vándorszóként korábban a magyarba is bekerült a fent említett latin szó ribesz alakban, ezt már 'ribizli' értelemben használtak. Ennek volt ribisz változata is, melynek ma is élő kicsinyítőképzős alakja a ribiszke. A növény régebbi magyar neveit – borfüge, veres szőlő, tengeri szőlő – az új, végső soron a latinból származó elnevezések kiszorították.
A gyümölcs érési idejére utal a német Johannisbeere és a magyar népi Szent Iván szőlőcskéje név, hisz Szent Iván napja körül (június 24.) érnek be igazán a szőlőre emlékeztető fürtök. Az angol currant [kárönt] név a XVI. századból származik, a rayson of Corannte ’korinthoszi mazsola’ kifejezés rövidülése.
A franciában, spanyolban és portugálban a frank krusil szó leszármazottait találjuk: francia groseille [grozej], spanyol grosella [groszelʲa], portugál groselha [grouzelʲa]. A szláv nyelvek vegyes képet mutatnak. Az oroszban смородина [szmorogyina], a lengyelben porzeczka [pozsecska]. Ez utóbbi szó az ólengyel porzecze ’folyó menti terület’ szóból származik, nyilván a növény termőhelyére utal. Más szláv nyelvekben főként a ribes szóból kialakult neveket találunk. Ilyen a cseh rybíz [ribíz], a szlovák ríbezle vagy a horvát ribizl.
Boldogasszony csipkéje
A ribizlivel körülbelül egy időben érnek meg az első málnaszemek (Rubus idaeus). A málna szó szláv eredetű, számos hasonló alakot találunk a szláv nyelvekben: orosz малина, szlovák, lengyel malina [malʲina] cseh, horvát, szerb malina [malina]. Megjelenik egy állat is a képben: a német Himbeere [himbérö] és a dán hindbær [hindber] összetett szavak eredeti jelentése ’szarvastehénbogyó’. A magyar népi himpér elnevezés ebből a német szóból származik. A Boldogassszony csipkéje név Gömörből ered. Egy éhező lányról szóló legenda szerint a kislányt Boldogasszony mentette meg az erdőben azzal, hogy megjelent neki egy málnabokorban és megkínálta a gyümölccsel. A magyar vadalma szóra hasonlít hangzásában a finn vadelma [vádelmá] ’málna’ elnevezés.
A francia framboise [frámboáz] egy másik bogyós gyümölcsről kapta a nevét: a protogermán *brēmōn ’szeder’ és *basjan ’bogyó’ szavak összetételéből jött létre. (A szó eleji br- > fr- nem szabályos változás, hanem az ófrancia fraie (mai fraise) ’eper’ hatására ment végbe.) A spanyol frambuesa [frámbuésza], portugál framboesa [frámbuéza] és holland framboos [frámbós] francia jövevényszó. Az angol raspberry [razböri] ’málna’ előtagja ismeretlen eredetű.
A málna Eurázsia lombos erdeiben őshonos, hasonlóan az eddig ismertetett piros gyümölcsökhöz. Termését nyersen, lekvárként és szörpként is szívesen fogyasztják. Levelének teáját szülés előtt álló nőknek ajánlják izomlazító hatása miatt. A málna zárja a kora nyári piros színű gyümölcsök sorát, miközben megkezdődik a sárga kajszibarack érése.
Források
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
Kiss Jenő: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Priszter Szaniszló: Növényneveink
Rácz János: Növénynevek enciklopédiája