-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Hogyan vezet káoszhoz az, hogy törekszünk az „eredeti” kiejtésre? Mit jelent az, hogy „kiejtjük a magánhangzót”? Milyen szabályszerűségeknek engedelmeskedik a hangkivetés? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, és látni fogjuk, hogy aki nem standard alakokat használ, az is szabályszerűen jár el.
A Mental Floss magazin videójában John Green „hibás” kiejtéseket sorol. Ezeket már három korábbi cikkben elemeztük. Most azt nézzük meg, milyen kavarodást okozott a latin „eredeti” kiejtését visszahozni akaró Erasmus a mai angolban. Ezen kívül a hangkivetést irányító szabályok egy részével ismerkedünk meg, belátva, hogy akik nem pont úgy ejtenek szavakat, ahogy a standard beszélők, azok is ugyanúgy szabályok szerint járnak el, nem pedig össze-vissza, ahogy azt esetleg képzelnénk.
Egyes szám vagy többes szám
Az angolban a larvas [lārvöz] mellett a larvae [larví] ’lárvák’ (72) is lehet a larva [lārva] ’lárva’ többes számú alakja. A magyarral szemben az angol ugyanis egy-egy szóval együtt sokszor a többes számát is átveszi más nyelvekből. A latin alumnus [ölamnösz] ’alumnusz, öregdiák’ többes száma például alumni [ölamnáj] ’alumnuszok’.
Sokan úgy vélik, hogy a magyarban a média a médium többes száma, és ezért a médiák alak „helytelen”. Ez azonban nem így van, a médium többes száma médiumok, a médiáé médiák.
Figyeljük meg, hogy a magyarba más nyelvből egy többes számú alakot nem tudunk többes számú alakként átvenni, annak a magyarban muszáj -k többesjelet tartalmaznia (kivéve, ha birtok, mert akkor -i-t: alumnuszai). Ezzel szemben az angolban a kibbutz [kibutsz] ’kibuc’ többes száma lehet a héberhez hasonlító alak (kibbutzim [kibutszím]), bár aki ezt nem ismeri, az a kibbutzes [kibutsziz] alakot használja.
Ahogy eddig, most is az amerikai kiejtést közelítjuk. A nem egyértelmű jelek: [ā] a magyar [a] hosszan, [ä] a magyar [á] röviden, [θ] a „pösze” [sz]. A hangsúlyt vastagítással jelöljük.
A görögből jövő parenthesis [pörenθöszisz] ’zárójel’ többes száma írásban latinos: parentheses (39), az ejtése viszont a görög mintát folytatja [pörenθöszíz] (görögül -seis-nek volna írva), a görögből származó (bár latinos végződést kapó) bacterium [böktiriöm] ’baktérium’ többes száma is görögös-latinos: bacteria [böktiria]. (Sokan azonban a bacteria alakot használják egyes számban, és a bacterias [böktiriöz]-t többesben. Ezen az utóbbin ugyanis látszik, hogy többes számú, a bacteriá-ról viszont tudni kell.)
Latin így vagy latin úgy
De térjünk vissza a lárvákhoz. A kiejtésbeli bizonytalanságot az okozza, hogy a latinnak több elfogadott kiejtése van. Mivel anyanyelvi beszélői már rég nem voltak, a középkori Európában mindenütt kialakultak a helyi nyelv jellegzetességeit tükröző, azokkal együtt változó kiejtésváltozatok. Mondhatni, a latin kiejtése szervesen fejlődött az adott nyelvekben tovább. Azonban a 16. század elején Erasmus fellépett ez ellen. Latinul nem csak írásban kommunikáltak az akkori európaiak, hanem szóban is, ezt azonban egyre jobban nehezítette, hogy minden nép a maga módján ejtette ugyanazt a nyelvet. Az Erasmus által propagált kiejtés lényege, hogy egységes (megpróbál visszatérni az „eredeti” latin kiejtéshez, igaz ez nem minden esetben sikerül). Angliában csak a 19. században kezdett terjedni az erasmusi gondolat, addig erősen tartotta magát az angolos latin. A 20. században újabb változás indult a latin kiejtésében, az úgynevezett restituált ejtés, ami minden tekintetben igyekszik az i.e. 1. századi rómaiak kiejtését utánozni. A larvae addigi angolos [lārví] (és erasmusi [lārvéj]) ejtése mellett így megjelent a restituált [lārváj] is. Az alumni angolos [ölamnáj] ejtése mellé kerül a restituált [ölumní]. Az alumnus hím- (alumni) és nőnemű (alumnae) többes számú alakjainak kiejtése jól mutatja, micsoda kavarodás keletkezett ebből: a két végződés kiejtése felcserélődött.
alumni | alumnae | |
---|---|---|
angolos | [ölamnáj] | [ölamní] |
restituált | [ölumní] | [ölumnáj] |
A curriculum vitae ’önéletrajz’ második tagját tehát ejtik angolosan [vájtí]-nak, restituáltan [vítáj]-nak, sőt a hibrid [vítí] és az erasmusi [vítéj] ejtés is létezik (talán csak a [vájtáj] nem, bár ki tudja?). Az ae betűkapcsolat az angolban nem gyakori. Az előfordulásai általában az [í] hangot jelölik (Caesar [szízör], encyclopaedia [önszájklöpídia] ’enciklopédia’, bár ezt már inkább encyclopediá-nak írják), ritkábban az [éj]-t (Gaelic [géjlik] ’gael (nyelvek)’, Israel [izréjl], reggae [regéj]), ez magyarázza, hogy aki tudja, hogy a latin szavakban az ae-t már nem „illik” [í]-nek ejteni, az próbálkozhat az [éj]-jel, annak ellenére, hogy az erasmusi kiejtés sose volt igazán népszerű az angol nyelvterületen. A zavarodottságot mutatja, hogy a Macmillan online szótárában amerikai kiejtésként [vítéj]-t ejtenek, de [vájtí]-t írnak át. John Green a larvae [lārvéj] ejtésétől inti nézőit, de „megengedi” a [lārví]-t is és a [lārváj]-t is.
Nem csoda, ha ezek után sokan ki se mernek ejteni latin szavakat. Pedig szegény Erasmus csak jót akart.
Kiejteni vagy kiejteni?
A magyarban a kiejt ige hangtanászok számára borzasztóan kétértelmű. „Az [a]-t kiejtjük” egyfelől azt jelenti, hogy az [a] hang kijön a szánkon, másfelől meg azt, hogy nem jön ki a szánkon. Ez utóbbi esetben ugyanis kiesik. Persze mondhatnánk úgy is, hogy kivetjük, de ez a szó ma elavultnak hat.
Green több hangkivető szó kiejtését is „helyreigazítja”. Ezek közül az első az arctic [ārktik] ’északi sarki’ (32), amit sokan [k] nélkül [ārtik]-nak ejtenek, egyszerűsítve a mássalhangzó-kapcsolatot. Ennek az oka – az egyszerűbbség mellett – az lehet, hogy a [rkt] hangsor sokkal ritkább, mint a [rt] az angolban. A magyarban is ez a helyzet, el is terjedt az infarktus [infartus] ejtése (és írása). Ez utóbbi eset pikantériája, hogy a latin alapján „helyesen” infartus volna a szó, csak egy a latinban kevésbé járatos illető okoskodta bele a [k]-t, merthogy az eredeti igének az egyik töve [infarki-] (a másik töve, amiből a főnév képződik, viszont [infart-]). Másfelől, aki ma kihagyja a [k]-t, az nem feltétlenül klasszika-filológus (ezen a szón is lehetne élcelődni, de most nem tesszük), vagyis nem azért hagyja ki, mert ismeri a másik tövet, hanem csak a gyakoribb minta hat rá.
Bajszok vagy bajuszok
A középső magánhangzó kiesése (a szinkópa) vagy kiejtése a kérdés a következő esetekben: caramel [kerömel] vagy [kermöl] ’karamella’ (52), athlete [äθlít] vagy [äθölít] ’atléta’ (62) és triathlon [trájäθlán] vagy [trájäθölán] ’triatlon’ (74). Az elsőnek az itt megadott, három szótagos ejtését ajánlja Green, elismerve, hogy a [kermöl] is elfogadható. A másodiknál és a harmadiknál viszont csak a rövidebb, [θl]-s ejtést véli „helyesnek”. Azonban vegyük észre: nem is említené a szót, ha nem találkozna lépten-nyomon olyanokkal, akik a szó közepén [θöl]-t ejtenek. Ahogy a Catholic ’katolikus’ lehet akár [käθölik], akár [käθlik], úgy az athlete-nek és a triathlon-nak is előfordul mindkét fajta ejtése. Ha Greennek hivatkoznia kellene valamire, a nyelvtörténetre és az azt tükröző helyesírásra hivatkozhatna, ezek azonban nem elégséges érvek.
A veteran [vetörön] ’veterán’ (66) esetében is a három szótagos ejtés mellett teszi le a garast, amiből egyből sejthetjük, hogy sokan két szótagban, [vetrön]-nek ejtik (a linkelt oldalon az első, oregoni nő).
Az angliai standardban az [r]-t nem ejtik, ott szinte kizárólagos a rövidebb [kamftöböl] alak.
Jóval érdekesebb a comfortable ’kényelmes’ (71) esete. Green ragaszkodik hozzá, hogy ezt négy szótagban kell ejteni: [kamförtöböl]. Azonban a második szótag ki tud esni, amiben az a különös, hogy itt a kieső magánhangzót – a standard amerikai kiejtésben – látszólag két mássalhangzó is követi: [rt]. Egy magánhangzó rendesen egyetlen mássalhangzó és az azt követő magánhangzó előtt eshet ki. Ennek ellenére létezik a [kamftöböl] változat, amit azzal magyarázhatunk, hogy az [r] az előző magánhangzónak a része, az [ör] egyetlen magánhangzót alkot és úgy esik ki. Figyelmes olvasóink észrevehették, hogy a hangsúlyt eddig is ennek megfelelően jelöltük: larva [lārva], arctic [ār(k)tik], azaz ha a hangsúlyos magánhangzót a szótagjában egy [r] követte, azt is vastagítottuk, jelezve, hogy a magánhangzóhoz tartozik, ugyanúgy, mint a kettőshangok [j]-je vagy [w]-je. Más jele is van annak, hogy az [r] az előző magánhangzóval egy egységet alkot, de ennek bemutatására egy későbbi cikkben fogunk sort keríteni. (Maradjanak velünk!) A comfortable további kiejtésváltozata a [kamftörböl], ahol az [r] (színezetű magánhangzó) „átmenekül” a következő szótagba, és ott jelenik meg.
A hangsúly kiemel
A [lájbreri]-ben az [e] hangsúlya nem ugyanaz, mint az [áj]-é, a részletekre egy közeljövőbeli cikksorozatban térünk vissza. (Mondtuk már, hogy maradjanak velünk?)
Az angol angliai és amerikai standardjai közötti szisztematikus különbség, hogy az -ary/ery/ory végződés első magánhangzója az amerikai kiejtésben hangsúlyos, az angliaiban nem. Például a library ’könyvtár’ (73) amerikai ejtése [lájbreri], az angliai [lajbrörij]. Az utóbbi nyelvváltozatban létezik, sőt talán gyakoribb a [lajbrij] ejtés. Az amerikaiban azonban nem eshet ki a második magánhangzó, mert a hangsúlyossága kiemeli. Kiesni ezek szerint csak ki nem emelt, azaz hangsúlytalan magánhangzó tud. Ez a hangsúlyos magánhangzó előtti mássalhangzóra is vonatkozhat: az első [r] elmaradhat, de csak akkor, ha [ö] – azaz hangsúlytalan magánhangzó – követi: [lájböri]. A Green által kárhoztatott [lájberi] ejtés tényleg ritka lehet, ha egyáltalán létezik. Valószínűbbnek látszik, hogy Green itt a [lájböri] ejtést akarja kárhoztatni. (Hiszen az olyan nem amerikaias.)
Ugyanezt a jelenséget észrevehettük már egy korábbi példa, a caramel kapcsán. Itt Green először [kerömel]-t ejt. Ebben nem esik ki az [ö] és hangsúlyos a következő magánhangzó. Másodjára [kermöl]-t mond, amiben már kiesik a középső magánhangzó, viszont az utolsó itt hangsúlytalan. Olyan nincs, hogy a magánhangzó hangsúlyos magánhangzó előtt essen ki: *[kermel] (a csillag azt jelzi, hogy ilyet nem mondanak az anyanyelvi beszélők).
Jellemző vonása az angolnak, hogy szó belseji hangkivetés csak hangsúlytalan magánhangzók előtt fordul elő: pl. a separate ’külön’ lehet [szepöröt] vagy [szepröt], de a separate ’elkülönít’ csak [szepöréjt] lehet, *[szepréjt] nem. Ugyanígy a Lebanon ’Libanon’ ejtése lehet [lebönön], [lebnön] vagy [lebönán], de nem lehet *[lebnán].
Mindig szabályos
Levonhatunk egy fontos tanulságot. A „helytelen” alakok ellen harcolók egyik érve az szokott lenni, hogy azok nem felelnek meg a szabályoknak, szabálytalanok. Ez akkor igaz, ha csak azokat a szabályokat tekintjük szabálynak, amit a „helyes” alakokból vontunk el. Azonban láthatjuk, hogy azok az nyelvi alakok, amiket az anyanyelvi beszélők használnak, mindig szabályszerűek, mindig valamilyen mintába illeszkednek, függetlenül attól, hogy a nyelvközösség standardnak vagy nem standardnak, a standardot beszélők „helyesnek” vagy „helytelennek” vélik őket.