nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kiejtsük vagy ejtsük ki?
Szegény Erasmus csak jót akart...

Hogyan vezet káoszhoz az, hogy törekszünk az „eredeti” kiejtésre? Mit jelent az, hogy „kiejtjük a magánhangzót”? Milyen szabályszerűségeknek engedelmeskedik a hangkivetés? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, és látni fogjuk, hogy aki nem standard alakokat használ, az is szabályszerűen jár el.

Szigetvári Péter | 2013. december 10.
|  

A Mental Floss magazin videójában John Green „hibás” kiejtéseket sorol. Ezeket már három korábbi cikkben elemeztük. Most azt nézzük meg, milyen kavarodást okozott a latin „eredeti” kiejtését visszahozni akaró Erasmus a mai angolban. Ezen kívül a hangkivetést irányító szabályok egy részével ismerkedünk meg, belátva, hogy akik nem pont úgy ejtenek szavakat, ahogy a standard beszélők, azok is ugyanúgy szabályok szerint járnak el, nem pedig össze-vissza, ahogy azt esetleg képzelnénk.

Egyes szám vagy többes szám

Az angolban a larvas [lārvöz] mellett a larvae [larví] ’lárvák’ (72) is lehet a larva [lārva] ’lárva’ többes számú alakja. A magyarral szemben az angol ugyanis egy-egy szóval együtt sokszor a többes számát is átveszi más nyelvekből. A latin alumnus [ölamnösz] ’alumnusz, öregdiák’ többes száma például alumni [ölamnáj] ’alumnuszok’.

Sokan úgy vélik, hogy a magyarban a média a médium többes száma, és ezért a médiák alak „helytelen”. Ez azonban nem így van, a médium többes száma médiumok, a médiáé médiák.

Figyeljük meg, hogy a magyarba más nyelvből egy többes számú alakot nem tudunk többes számú alakként átvenni, annak a magyarban muszáj -k többesjelet tartalmaznia (kivéve, ha birtok, mert akkor -i-t: alumnuszai). Ezzel szemben az angolban a kibbutz [kibutsz] ’kibuc’ többes száma lehet a héberhez hasonlító alak (kibbutzim [kibutszím]), bár aki ezt nem ismeri, az a kibbutzes [kibutsziz] alakot használja.

Ahogy eddig, most is az amerikai kiejtést közelítjuk. A nem egyértelmű jelek: [ā] a magyar [a] hosszan, [ä] a magyar [á] röviden, [θ] a „pösze” [sz]. A hangsúlyt vastagítással jelöljük.

A görögből jövő parenthesis [pörenθöszisz] ’zárójel’ többes száma írásban latinos: parentheses (39), az ejtése viszont a görög mintát folytatja [pörenθöszíz] (görögül -seis-nek volna írva), a görögből származó (bár latinos végződést kapó) bacterium [böktiriöm] ’baktérium’ többes száma is görögös-latinos: bacteria [böktiria]. (Sokan azonban a bacteria alakot használják egyes számban, és a bacterias [böktiriöz]-t többesben. Ezen az utóbbin ugyanis látszik, hogy többes számú, a bacteriá-ról viszont tudni kell.)

Lárvák
Lárvák
(Forrás: Wikimedia Commons / Gilles San Martin / CC BY-SA 3.0)

Latin így vagy latin úgy

De térjünk vissza a lárvákhoz. A kiejtésbeli bizonytalanságot az okozza, hogy a latinnak több elfogadott kiejtése van. Mivel anyanyelvi beszélői már rég nem voltak, a középkori Európában mindenütt kialakultak a helyi nyelv jellegzetességeit tükröző, azokkal együtt változó kiejtésváltozatok. Mondhatni, a latin kiejtése szervesen fejlődött az adott nyelvekben tovább. Azonban a 16. század elején Erasmus fellépett ez ellen. Latinul nem csak írásban kommunikáltak az akkori európaiak, hanem szóban is, ezt azonban egyre jobban nehezítette, hogy minden nép a maga módján ejtette ugyanazt a nyelvet. Az Erasmus által propagált kiejtés lényege, hogy egységes (megpróbál visszatérni az „eredeti” latin kiejtéshez, igaz ez nem minden esetben sikerül). Angliában csak a 19. században kezdett terjedni az erasmusi gondolat, addig erősen tartotta magát az angolos latin. A 20. században újabb változás indult a latin kiejtésében,  az úgynevezett restituált ejtés, ami minden tekintetben igyekszik az i.e. 1. századi rómaiak kiejtését utánozni. A larvae addigi angolos [lārví] (és erasmusi [lārvéj]) ejtése mellett így megjelent a restituált [lārváj] is. Az alumni angolos [ölamnáj] ejtése mellé kerül a restituált [ölumní]. Az alumnus hím- (alumni) és nőnemű (alumnae) többes számú alakjainak kiejtése jól mutatja, micsoda kavarodás keletkezett ebből: a két végződés kiejtése felcserélődött.


alumnialumnae
angolos [ölamnáj] [ölamní]
restituált [ölumní] [ölumnáj]

A curriculum vitae ’önéletrajz’ második tagját tehát ejtik angolosan [vájtí]-nak, restituáltan [vítáj]-nak, sőt a hibrid [ví] és az erasmusi [vítéj] ejtés is létezik (talán csak a [vájtáj] nem, bár ki tudja?). Az ae betűkapcsolat az angolban nem gyakori. Az előfordulásai általában az [í] hangot jelölik (Caesar [szízör], encyclopaedia [önszájklöpídia] ’enciklopédia’, bár ezt már inkább encyclopediá-nak írják), ritkábban az [éj]-t (Gaelic [géjlik] ’gael (nyelvek)’, Israel [izréjl], reggae [regéj]), ez magyarázza, hogy aki tudja, hogy a latin szavakban az ae-t már nem „illik” [í]-nek ejteni, az próbálkozhat az [éj]-jel, annak ellenére, hogy az erasmusi kiejtés sose volt igazán népszerű az angol nyelvterületen. A zavarodottságot mutatja, hogy a Macmillan online szótárában amerikai kiejtésként [vítéj]-t ejtenek, de [vájtí]-t írnak át. John Green a larvae [lārvéj] ejtésétől inti nézőit, de „megengedi” a [lārví]-t is és a [lārváj]-t is.

Nem csoda, ha ezek után sokan ki se mernek ejteni latin szavakat. Pedig szegény Erasmus csak jót akart.

Kiejteni vagy kiejteni?

A magyarban a kiejt ige hangtanászok számára borzasztóan kétértelmű. „Az [a]-t kiejtjük” egyfelől azt jelenti, hogy az [a] hang kijön a szánkon, másfelől meg azt, hogy nem jön ki a szánkon. Ez utóbbi esetben ugyanis kiesik. Persze mondhatnánk úgy is, hogy kivetjük, de ez a szó ma elavultnak hat.

Nehogy kiejtse!
Nehogy kiejtse!
(Forrás: Wikimedia Commons / U. S. Navy)

Green több hangkivető szó kiejtését is „helyreigazítja”. Ezek közül az első az arctic [ārktik] ’északi sarki’ (32), amit sokan [k] nélkül [ārtik]-nak ejtenek, egyszerűsítve a mássalhangzó-kapcsolatot. Ennek az oka – az egyszerűbbség mellett – az lehet, hogy a [rkt] hangsor sokkal ritkább, mint a [rt] az angolban. A magyarban is ez a helyzet, el is terjedt az infarktus [infartus] ejtése (és írása). Ez utóbbi eset pikantériája, hogy a latin alapján „helyesen” infartus volna a szó, csak egy a latinban kevésbé járatos illető okoskodta bele a [k]-t, merthogy az eredeti igének az egyik töve [infarki-] (a másik töve, amiből a főnév képződik, viszont [infart-]). Másfelől, aki ma kihagyja a [k]-t, az nem feltétlenül klasszika-filológus (ezen a szón is lehetne élcelődni, de most nem tesszük), vagyis nem azért hagyja ki, mert ismeri a másik tövet, hanem csak a gyakoribb minta hat rá.

Bajszok vagy bajuszok

A középső magánhangzó kiesése (a szinkópa) vagy kiejtése a kérdés a következő esetekben: caramel [kerömel] vagy [kermöl] ’karamella’ (52), athlete [äθlít] vagy [äθölít] ’atléta’ (62) és triathlon [trájäθlán] vagy [trájäθölán] ’triatlon’ (74). Az elsőnek az itt megadott, három szótagos ejtését ajánlja Green, elismerve, hogy a [kermöl] is elfogadható. A másodiknál és a harmadiknál viszont csak a rövidebb, [θl]-s ejtést véli „helyesnek”. Azonban vegyük észre: nem is említené a szót, ha nem találkozna lépten-nyomon olyanokkal, akik a szó közepén [θöl]-t ejtenek. Ahogy a Catholic ’katolikus’ lehet akár [käθölik], akár [käθlik], úgy az athlete-nek és a triathlon-nak is előfordul mindkét fajta ejtése. Ha Greennek hivatkoznia kellene valamire, a nyelvtörténetre és az azt tükröző helyesírásra hivatkozhatna, ezek azonban nem elégséges érvek.

A veteran [vetörön] ’veterán’ (66) esetében is a három szótagos ejtés mellett teszi le a garast, amiből egyből sejthetjük, hogy sokan két szótagban, [vetrön]-nek ejtik (a linkelt oldalon az első, oregoni nő).

Veterán is, atletikus is, katolikus is
Veterán is, atletikus is, katolikus is
(Forrás: worldcupballs.info)
Az angliai standardban az [r]-t nem ejtik, ott szinte kizárólagos a rövidebb [kamftöböl] alak.

Jóval érdekesebb a comfortable ’kényelmes’ (71) esete. Green ragaszkodik hozzá, hogy ezt négy szótagban kell ejteni: [kamförtöböl]. Azonban a második szótag ki tud esni, amiben az a különös, hogy itt a kieső magánhangzót – a standard amerikai kiejtésben – látszólag két mássalhangzó is követi: [rt]. Egy magánhangzó rendesen egyetlen mássalhangzó és az azt követő magánhangzó előtt eshet ki. Ennek ellenére létezik a [kamftöböl] változat, amit azzal magyarázhatunk, hogy az [r] az előző magánhangzónak a része, az [ör] egyetlen magánhangzót alkot és úgy esik ki. Figyelmes olvasóink észrevehették, hogy a hangsúlyt eddig is ennek megfelelően jelöltük: larva [lārva], arctic [ār(k)tik], azaz ha a hangsúlyos magánhangzót a szótagjában egy [r] követte, azt is vastagítottuk, jelezve, hogy a magánhangzóhoz tartozik, ugyanúgy, mint a kettőshangok [j]-je vagy [w]-je. Más jele is van annak, hogy az [r] az előző magánhangzóval egy egységet alkot, de ennek bemutatására egy későbbi cikkben fogunk sort keríteni. (Maradjanak velünk!) A comfortable további kiejtésváltozata a [kamftörböl], ahol az [r] (színezetű magánhangzó) „átmenekül” a következő szótagba, és ott jelenik meg.

A hangsúly kiemel

A [lájbreri]-ben az [e] hangsúlya nem ugyanaz, mint az [áj]-é, a részletekre egy közeljövőbeli cikksorozatban térünk vissza. (Mondtuk már, hogy maradjanak velünk?)

Az angol angliai és amerikai standardjai közötti szisztematikus különbség, hogy az -ary/ery/ory végződés első magánhangzója az amerikai kiejtésben hangsúlyos, az angliaiban nem. Például a library ’könyvtár’ (73) amerikai ejtése [lájbreri], az angliai [lajbrörij]. Az utóbbi nyelvváltozatban létezik, sőt talán gyakoribb a [lajbrij] ejtés. Az amerikaiban azonban nem eshet ki a második magánhangzó, mert a hangsúlyossága kiemeli. Kiesni ezek szerint csak ki nem emelt, azaz hangsúlytalan magánhangzó tud. Ez a hangsúlyos magánhangzó előtti mássalhangzóra is vonatkozhat: az első [r] elmaradhat, de csak akkor, ha [ö] – azaz hangsúlytalan magánhangzó – követi: [lájböri]. A Green által kárhoztatott [lájberi] ejtés tényleg ritka lehet, ha egyáltalán létezik. Valószínűbbnek látszik, hogy Green itt a [lájböri] ejtést akarja kárhoztatni. (Hiszen az olyan nem amerikaias.)

Ugyanezt a jelenséget észrevehettük már egy korábbi példa, a caramel kapcsán. Itt Green először [kerömel]-t ejt. Ebben nem esik ki az [ö] és hangsúlyos a következő magánhangzó. Másodjára [kermöl]-t mond, amiben már kiesik a középső magánhangzó, viszont az utolsó itt hangsúlytalan. Olyan nincs, hogy a magánhangzó hangsúlyos magánhangzó előtt essen ki: *[kermel] (a csillag azt jelzi, hogy ilyet nem mondanak az anyanyelvi beszélők).

Caramel
Caramel
(Forrás: Facebook / Molnár Ferenc Caramel)

Jellemző vonása az angolnak, hogy szó belseji hangkivetés csak hangsúlytalan magánhangzók előtt fordul elő: pl. a separate ’külön’ lehet [szepöröt] vagy [szepröt], de a separate ’elkülönít’ csak [szepöréjt] lehet, *[szepréjt] nem. Ugyanígy a Lebanon ’Libanon’ ejtése lehet [lebönön], [lebnön] vagy [lebönán], de nem lehet *[lebnán].

Mindig szabályos

Levonhatunk egy fontos tanulságot. A „helytelen” alakok ellen harcolók egyik érve az szokott lenni, hogy azok nem felelnek meg a szabályoknak, szabálytalanok. Ez akkor igaz, ha csak azokat a szabályokat tekintjük szabálynak, amit a „helyes” alakokból vontunk el. Azonban láthatjuk, hogy azok az nyelvi alakok, amiket az anyanyelvi beszélők használnak, mindig szabályszerűek, mindig valamilyen mintába illeszkednek, függetlenül attól, hogy a nyelvközösség standardnak vagy nem standardnak, a standardot beszélők „helyesnek” vagy „helytelennek” vélik őket.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
13 Sultanus Constantinus 2013. december 10. 19:36

@LvT: De Vaan (2008) etimológiai szótára nem említ "farctus" alakot, de feltételezi, hogy az itáliai alapnyelvben *fark-to, *fark-ti volt. Tehát lehet, hogy a /k/ nem is már a latinban esett ki, hanem még előtte.

12 LvT 2013. december 10. 19:27

@LvT: … farcio > faRctus > fartus

11 LvT 2013. december 10. 19:25

@LvT: facio > factus, iacio > iactus, vincio > vinctus … farcio > factus > fartus

10 LvT 2013. december 10. 19:15

@Sultanus Constantinus: Úgy vélem, hogy ez mindegy, hogy a nyelvfejlődésnek milyen útjai voltak, már a mérvadónak tekintett klasszikus latinnak is része volt ez az alak, nem is rossz auctorok éltek vele.

Amúgy pedig szerintem sanszos, hogy a <farctus> alak az ősibb. És éppen az egyszerűsített ejtés hozthatta a <c> kiesését.

9 Sultanus Constantinus 2013. december 10. 19:09

@LvT: Valószínűleg hiperkorrekció volt már náluk is. Az /rkt/ csoportban minden bizonnyal soha nem ejtették a /k/-t a beszélt latinban.

8 LvT 2013. december 10. 19:01

>> csak egy a latinban kevésbé járatos illető okoskodta bele a [k]-t <<

Jelzem azért, hogy a <c>-s változat már a klasszikus korban is alkalmazható alakváltozat volt. Martialis (Kr. u. 40-kb.102) pl. használta: "Hic farcta premitur angulo Ceres omni", vö. books.google.hu/books?id=u2gZAAAAYAAJ&pg=PA53&lpg=PA53&dq=%22farcta%

Korábban Columella (Kr. u. 4-70) is: www.perseus.tufts.edu/hopper/searchresults?target=la&all_words=farct

7 El Vaquero 2013. december 10. 17:51

Persze a jenki nagy testvéreknek is csurgatni, cseppenteni kell valamit, különben Obama küldi az F16-osokat. Persze csak azután, hogy bus megáldatja Istennel Amerikát, amire hihetetlenül rá vannak szorulva, valóban.

6 El Vaquero 2013. december 10. 17:38

@szigetva: bocs, nem jött át. Azt hittem, hogy ismeretterjesztő cikk, és nem Greenike hülyesége a téma. Grín-gó egy barom, köze nincs hozzá, hogy hogyan ejti a többség, bár volt 1-2 pont, ahol jó alakot ajánlott, a comfortable nem tartozik ide. Mondjuk leeshetett volna az amerikais átírásokból, hogy megint Green a téma, mert El Phedró nem szokott csak úgy jenki kiejtésezni, a királynő a fejét vétetné. Lehet már így is meglépi, ha megtudja, hogy egyesek olyan tiltott cakkirodalmat olvasnak, mint Labov és társai.

 

A karamelles illusztráció jó, de az a lárvás baromi undorító.

5 Sultanus Constantinus 2013. december 10. 15:12

"a latin alapján „helyesen” infartus volna a szó, csak egy a latinban kevésbé járatos illető okoskodta bele a [k]-t, merthogy az eredeti igének az egyik töve [infarki-] (a másik töve, amiből a főnév képződik, viszont [infart-])."

Esetleg az angol "infarction" hatására is elterjedhetett a hiperkorrekt alak a magyarban, de az sem kizárt, hogy egy szabályosult *infárcitus alak áll mögötte, bár ez esetben a c-t már [c]-nek ejtenék, mivel az orvosi latin igencsak nem a klasszikuson alapul. Illetve következetlen. Pl. a "hipercinética" ejtése [hiperkinetika] (talán mert görög eredetű a szó?), de a "cista" ejtése meg már nem [kiszta], hanem [ciszta].

4 szigetva 2013. december 10. 14:52

@El Vaquero: A cikkben a Green által sorolt változatokról van szó. Sajnálom, hogy a lényeg nem ment át.

@Sultanus Constantinus: Angliában az æ [e:]→[i:] lett, a kontinensen maradt [e], tehát volt változatosság. Ráadásul a több ejtésváltozat nem az æ-re vonatkozik, hanem a latinra általában, közismertek pl. a ce ejtésének eltérései.

@MolnarErik: Sőt a nyelv nevét is írták Ænglisc-nek. De ez a ligatúra elveszett a helyesírásból, ma vagy a-t (hwæt → what), vagy e-t (English) használnak helyette. Amit ma ae-vel írnak az mind görög-latin műveltségi szó, de ott is átveszi a helyét az e.

3 El Vaquero 2013. december 10. 13:58

Hát, USÁ-ban, Kanadában a caramel-t [kermöl]-nek (a hehezeten és flapen lovagolást most kihagyom, nem teszem fel az elakadt lemezt) senki nem ejti. Vagy kerömöl-nek, vagy kerömelnek, vagy kārmölnek ejtik.

 

A "kiejtés" pedig tényleg félreérthető. Inkább szinkópa, kivetés, kiesés néven fut, mikor épp ki milyen értelemben használja. A comfortable-t minden 100 amerikai emberből 199 kam(p)ft(ö)böl-nek ejti, mindenféle r-rezés nélkül, még ha egyes szótárak írnak is még variációkat. Az angoloknál 100-ból 999-en ejtik így.

 

A restituált, latinosabb kiejtés meg kivételesen az angolokra jellemző inkább, nem az amerikaiakra. Noha az amerikai angol inkább veszi át az idegen szavakat eredeti kiejtéssel, a latin a kivétel.

2 Sultanus Constantinus 2013. december 10. 13:29

"A kiejtésbeli bizonytalanságot az okozza, hogy a latinnak több elfogadott kiejtése van. Mivel anyanyelvi beszélői már rég nem voltak, a középkori Európában mindenütt kialakultak a helyi nyelv jellegzetességeit tükröző, azokkal együtt változó kiejtésváltozatok."

Hát, azért ezen lehetne vitatkozni. Az újlatin nyelvek egyértelműen mutatják, hogy az "ae"-t [e]-nek ejtették a latinban (ugyebár az újlatin nyelvek a latint ANYANYELVKÉNT használók beszélt nyelvváltozataiból keletkeztek), a klasszikus kor végére már legalábbis. Az elején talán még [ai] volt. De más változat nem volt, az összes többi már egyéni eredmény az átvevő nyelvekben.

1 MolnarErik 2013. december 10. 12:53

"Az ae betűkapcsolat az angolban nem gyakori."

Érdekes, a régi angolszász nevek tele volta ae-vel.

en.wikipedia.org/wiki/%C3%86lffl%C3%A6d_of_Mercia

Információ
X