-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Arra vagyunk kíváncsiak, van-e annak valami értelme, ha nem csak szavak végén, hanem a belsejükben is feltételezünk olyan magánhangzókat, amiket nem ejtünk ki. Olyan angol, lengyel és magyar szavakat vizsgálunk, amelyekben a magánhangzó a semmivel váltakozik. Kiderül, mi a különbség a sport és a támogatás, valamint a lengyel és a magyar sonka közt.
Ott hagytuk abba, hogy nem kell ahhoz joruba nyelvésznek lenni, hogy a szavak végén levő mássalhangzót ne egy szótag zárásának, hanem egy szótag nyitányának tekintsük, egy olyan szótagénak, amelynek a magánhangzóját nem ejtjük ki. Az ötlet heves érzelmeket váltott ki néhány olvasóból, ami egyáltalán nem meglepő, sok nyelvész is így érez. Talán éppen ezért érdemes tovább firtatni a kérdést: ezúttal a szó belseji kiejtetlen magánhangzók hasznosságára mutatunk néhány példát.
Horoger Anatal
Sok nyelvben előfordul az, hogy egy szó belseji magánhangzó eltűnik. Ha az adott szó egy másik alakjában nem tűnik el a magánhangzó, akkor váltakozást is tapasztalhatunk: a magánhangzó a semmivel váltakozik. A jelenséget szinkópának szokták nevezni, és számtalan módon megjelenhet. A magyarban például a -VCVCV- alakú szavakból gyakran eltűnt a középső, kiemelt magánhangzó: a Halotti Beszéd uruszága ma ország, a szlovák malina magyarul málna. De nem csak nyelvtörténeti adatok mutatják ezt, hanem a mai nyelvállapot váltakozásai is: pl. majom : majmok, ahol a többes számban majomok alakot várnánk, de a tő utolsó magánhangzója, az [o] itt kiesik. Ritkán olyan is van, hogy mindkét alak, a hosszabb is és a rövidebb is előfordul: pl. bajuszok vagy bajszok. A jelenséget a magyarban Horger Antal vette észre, ezért Horger-törvénynek is szokták nevezni. (Horger nevét azonban mégsem ez, hanem József Attila tette ismertté, mint a szegedi egyetem „fura uráét”.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A hasonló helyzetű magánhangzó kiesése nem magyar sajátosság, nagyon sok más nyelvben is megtaláljuk. A kieső magánhangzót jellemzően egy mássalhangzó és egy magánhangzó követi. A lengyelben, a latinban és a szomáliban – a magyarhoz hasonlóan – kötelező bizonyos szavak toldalékolt alakjában: pl. lengyel taniec [tanyec] ’tánc’ : tańce [tanyce] ’táncok’, latin pater ’apa’ : patrem ’apát’, szomáli nirig ’nőstény teveborjú’ : nirgo ’nőstény teveborjúk’. A franciában és az angolban viszont legtöbbször választható és nem csak toldalékolt alakokban fordul elő, de csak a hangsúlytalan, svának nevezett magánhangzó eshet ki (amit itt [ö]-vel közelítünk, a szakszövegekben a [ə] jelet használják): pl. francia samedi [szamödi] vagy [szamdi] ’szombat’, angol Hungary [hangöri] vagy [hangri] ’Magyarország’. (Mivel a hungry [hangri] jelentése ’éhes’, számtalan szóviccre nyílik lehetőség.) De toldalékolásnál az angolban és a franciában is lehet kötelező: pl. angol simple [szimpöl] ’egyszerű’ : simplest [szimpliszt] ’legegyszerűbb’; sőt ebben az esetben a franciában az [e]-t is érintheti: appel [apel] ’hívok, hív’ : appelez [aplé] ’hívtok’.
Adódik a feltételezés, hogy itt a magánhangzó úgy tűnik el, hogy a helye megmarad, hasonlóan ahhoz, ahogy a magyar az névelő eltűnő mássalhangzójának a helye is egy ideig kimutathatóan megmaradt. Mutassuk ki itt is!
Támogasd a sportot!
Az angolnak több standard változata létezik. Átírásainkban az angliai standard kiejtést közelítjük.
Többször szóba került már, hogy az angolban a zöngéten zárhangok ([p], [t], [k]) bizonyos helyzetekben hehezettek, azaz a hangszálak nem kezdenek a zár felpattanása után azonnal rezegeni, aminek eredményeképpen egy [h]-nak érzékelt zöngétlen magánhangzót hallunk pl. a port [phót] ’kikötő’ szóban. Ezzel szemben a magyar pót szóban a [p] felpattanásával gyakorlatilag egy időben kezdődik a zöngésség, a hangszalagok rezgése, ezért itt nem hallunk utána [h]-t. Az angolban azonban [sz] után a hehezetnek semmi nyomát nem találjuk, azaz pl. a sport [szpót] ’sport’ ejtésében a [p] ugyanúgy hehezetlen, mint a magyar pót-ban. (Emiatt van, aki nem is [p]-nek, hanem [b]-nek elemzi az angol sport szó második hangját.)
Vannak nyelvek, amelyekben a már említett szinkópa nem csak a szó belseji magánhangzót tudja eltüntetni, hanem a szó első magánhangzóját is. Ilyen például a lengyel (pl. wesz [ves] ’tetű’–wszy [fsi] ’tetvek’), a francia (pl. semaine [szömen] vagy [szmen] ’hét’) és bizonyos beszédtempó felett az angol is: pl. potato [pötejtou] vagy [ptejtou] ’krumpli’. Ha a szinkópa eredményeképpen egy [sz] és egy zöngétlen zárhang kerül egymás mellé, akkor a fentebbiek értelmében azt várnánk, hogy a zárhang nem lesz hehezett. Ezzel szemben mégis az marad: support [szöphót] vagy [szphót] ’támogat’, megmarad a két szó között a különbség a support sport [szphót szpót] ’támogasd a sportot!’ felszólításban.
A hehezettség nem csak a zárhangra következő magánhangzó elejének zöngétlenségében nyilvánulhat meg. Ha egy hehezett hangot mássalhangzó követ, az válik zöngétlenné, pl. please [pLíz] ’kérem’ (jobb híján [L]-lel jelöljük azt az [l]-t, amelynek ejtésekor a hangszalagok nem rezegnek, azaz zöngétlen). A police [pölísz] ’rendőrség’ gyorsejtésbeli [plísz] változatában viszont maradhat az [l] zöngés, azaz nem feltétlenül hat rá a [p] hehezettsége.
Ezeket a különbségeket például azzal magyarázhatjuk, hogy míg a sport-ban és a please-ben az [sz], illetve az [l] közvetlenül a [p] mellett van, addig a support-ban és a police-ben ez még akkor sem áll fenn, ha az első magánhangzót nem ejtjük: annak a helye ilyenkor is elválasztja a két mássalhangzót, ezért az [sz] nem gátolja meg a [p] hehezettségét, illetve a [p] nem teszi zöngétlenné az [l]-t. Ezek a hatások csak akkor érvényesülnek kötelezően, ha a két hang szomszédos, mint a sport és a please esetében.
Lengyel sonka
Az orrhangok képzésénél a levegő az orron keresztül (is) áramlik kifelé. A magyar mássalhangzók közül ilyen a [m], [n] és [ny]. Egy negyedik orrhang van pl. a sonka és inga szavakban, ezt a [ŋ] jellel jelöljük. Valójában ezek a hangok zárhangok, de követve a bevett szóhasználatot, egyszerűen orrhangnak hívjuk őket. A magyar zárhangok ezek szerint: [p], [t], [ty], [k], [b], [d], [gy], [g].
A világ nyelveiben talán legelterjedtebb mássalhangzó-kapcsolat az orrhang+zárhang kapcsolat. Ha egy nyelvben egyáltalán vannak mássalhangzó-kapcsolatok, akkor ilyen biztos van. További közös vonása sok nyelvnek, hogy az orrhang+zárhang kapcsolatok jellemzően olyanok, hogy a két hang képzési helye azonos, vagyis a két hang ejtése közben a nyelv nem mozdul el egy másik képzési helyre. Azaz van [mp], [mb], [nt], [nd], [ŋk], [ŋg], de kevésbé jellemző a [mt], [nyb], [mk] stb. Ezek némelyike ugyan előfordul, de leginkább csak tő és toldalék határán: pl. nyomtat, mennyből, háromkor. Ezen kívül az is gyakori, hogy ha eltérő képzési helyű orrhang+zárhang kapcsolatokban az orrhang idomul a zárhanghoz, felveszi annak a képzési helyét: pl. kénpor [kémpor], kéngyár [kénygyár], kénkő [kéŋkő]. Erre a [n] a leghajlamosabb, de más orrhanggal is előfordul: pl. rom+t > ront (vö. romlik), irány+t > iránt.
Kevésbé furcsán írt példákat a jövevényszavak közt találunk: lump [lump] ’lump’, cynk [ciŋk] ’cink’. Figyeljük meg, hogy a lengyelben minden szóvégi zárhang zöngétlen!
A lengyel orrhang+zárhang kapcsolatok között is találunk azonos képzési helyűeket: pl. ząbek [zombek] ’szegfűszeg (szó szerint: fogacska)’, rzędy [zsendi] ’sorok’, pstrąg [psztroŋk] ’pisztráng’. (Figyeljük meg, a helyesírás sokszor milyen különösen jelzi az orrhangot: az előző magánhangzón mellékjellel.) Azonban gyakran előfordul, hogy egy tövön belül eltérő képzési helyű orrhang+zárhang kapcsolat van: pl. zamkowy [zamkovi] ’várral kapcsolatos’, szynka [sinka] (nem [siŋka]!) ’sonka’, hańba [chanyba] ’szégyen’. (Lengyelül jól tudó olvasóink kedvéért megjegyezzük: a szynká-t lehet [siŋka] alakban is ejteni, ez a déliek, a Krakkó környékiek beszédére jellemző.) Általában elmondható, hogy az eltérő képzési helyű orrhang+zárhang kapcsolatok tövön belül a lengyelben éppen ott fordulnak elő, ahol a korábban említett szinkópa eltüntet egy magánhangzót a kapcsolat belsejéből. A zamkowy melléknév mögötti főnév a zamek [zamek] ’vár’, a szynká többes birtokos esete szynek [sinek], a hańba esetében pedig a haniebny [chanyebni] ’szégyenletes’ alakon mutatható be, hogy a két mássalhangzó között ott rejtőzik egy magánhangzó. Láthatjuk, hogy ezt a magánhangzót akkor nem ejtjük, amikor az utána következő mássalhangzót magánhangzó követi (zamkowy, szynka, hańba). Ha az orrhang+zárhang kapcsolat második tagja szó végén vagy egy másik mássalhangzó előtt áll, akkor a kapcsolaton belüli magánhangzót ki kell ejteni (zamek#, szynek#, haniebny; hogy jól látsszon, a „#” jellel jelezzük a szó végét).
Magyar sonka
Láttuk, hogy a magánhangzó-eltüntetés a magyarra is jellemző. Azonban a lengyeltől eltérően a magyarban egy tövön belül nem fordulhat elő eltérő képzési helyű orrhang+zárhang kapcsolat. A megoldás a következő: a magyarban egy orrhang és egy zárhang között sosem találunk a semmivel váltakozó magánhangzót, így a lengyelhez hasonló kapcsolatok létre sem jöhetnek. Van orrhang eltűnő magánhangzó előtt, de akkor utána nem zárhang áll: vezényel–vezénylő, hímez–hímzek. Van zárhang+orrhang kapcsolat is, de akkor a sorrendjük fordított: takony–taknya. És van orrhang–zárhang sorozat, de akkor ezek között a magánhangzó stabil, nem eshet ki: kenet–kenetek, zömök–zömökebb. Ezért – be kell vallanunk – a feljebb kitalált Anatal alakból nem is eshetne ki az [a]. A Horogerből igen: horog–horgok.
A lengyel annyiban követi a magyar példát, hogy olyan szavai nincsenek, amelyekben egy semmivel váltakozó magánhangzót azonos képzési helyű orrhang és zárhang fogna közre. Tehát – ha eltekintünk a siŋkázó krakkóiaktól – elmondhatjuk, hogy ha egy lengyel szóban egy orrhang+zárhang kapcsolat két elemének a képzési helye azonos, akkor azok „egymás mellett” állnak, felbonthatatlan kapcsolatot alkotva (ząbek [zombek] ’szegfűszeg’–ząb [zomp] ’fog’, rzędy [zsendi] ’sorok’–rząd [zsont] ’sor’). Ha nem azonos a képzési helyük, akkor van közöttük egy kiejtetlen magánhangzó, ami meg is jelenik, ha a kapcsolat második tagját nem követi magánhangzó (szynka [sinka] ’sonka’–szynek [sinek] ’ua. többes birtokos’, hańba [hanyba] ’szégyen’–haniebny [hanyebni] ’szégyenletes’). Azaz a kétféle orrhang+zárhang kapcsolat különbségét egy köztük levő kiejtetlen magánhangzó jelenlétével vagy hiányával magyarázzuk. Így egyből érthetővé válik, hogy a lengyelben miért csak magánhangzó előtt találunk nem azonos képzési helyű orrhang+zárhang kapcsolatot.
Az eltérő képzési helyű orrhang+zárhang kapcsolatok a magyarban csak úgy fordulnak elő, hogy az orrhang a tő végén áll, a rákövetkező zárhang pedig a toldaléknak (vagy az összetétel második tagjának) az elején (nyomtat, mennyből, háromkor). Ha igaz az, hogy minden mássalhangzóra végződő szó után egy kiejtetlen magánhangzó áll – ahogy korábban állítottunk –, akkor az orrhangot és a rákövetkező zárhangot itt is egy kiejtetlen magánhangzó választja el. Vagyis mindkét nyelvben csak ebben az esetben lehet [mt], [nyb], [mk] stb. típusú mássalhangzó-kapcsolat, ezek „egymás mellett” egyik nyelvben sem fordulhatnak elő.
A magyarban is van a lengyelhez hasonló szópár: macska – macsek. Itt persze nem igazi toldalékolásról van szó (az -a nem „az alanyeset ragja”), hanem a lengyel (vagy inkább a szlovák) analógiájára vicces kicsinyítő-képzésről. Azonban ez az -ek végződés a magyarban sokszor negatívan hat (balek, banyek), ezért a híres rajzfilmhősök nevét a magyar fordító nem hagyta Bolek és Loleknek, hanem „lefordította” (és meg is fordította): Lolka és Bolka.