Az angol [r] több szempontból is különleges mássalhangzó. Láttuk, hogy komoly hatása van az őt megelőző magánhangzóra, valamint utaltunk arra is, hogy ő maga ki is eshet. A bostoni Harvard egyetem nevét az ottani kiejtést tükrözetve így is írják:

Erre van…

Ebben a cikkben az angol különböző kiejtés-változatait kell átírnunk, ezért kettőzött magánhangzókat is használunk. Ezek hasonlóak az alaptagjukhoz, de hosszabbak. A mássalhangzók pontos jelölésére nem fordítunk itt nagy gondot.

Az angol nyelv kiejtési változatai két nagy csoportra oszthatók attól függően, hogy az adott változatban van-e [r] pl. a Harvard vagy a Carter névben. Az angolul beszélők egy része [r]-ekkel [harvörd]-nek és [kartör]-nek ejti, ők úgynevezett rotikus változatot beszélnek. Így beszél például a név egyik híres viselője, Jimmy Carter, aki 1977 és 1981 között volt az Egyesült Államok elnöke. Az alábbi bejátszáson még mint georgiai kormányzó lép fel egy vetélkedő vendégeként. Figyeljük meg a service [szörvisz] szó ejtését!

Carter nevét földijei közül viszont sokan [kaatö]-nek ejtik. Az elnök ugyanis Georgiából származik, és azon a vidéken elterjedt – bár manapság visszaszorulóban van – az úgynevezett nem-rotikus ejtés. Ezt hallhatjuk például Viola Davistől a Mississippi államban játszódó The Help (A segítség) című filmben.

Az iskolában azt tanultuk, hogy I am, you ARE [áj em, jú aar] ’én vagyok, te vagy’. Ez igaz az angol sok változatára, más változatokban viszont you is a megfelelő alak. Végülis a you itt egyes és nem többes számú. Abileen és Mae Mobley: „You is smaat…” you is kind, you is smart, you is important [jú iz kánd, jú iz smaat, jú iz impótönt] ’kedves vagy, okos vagy, fontos vagy’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Átírásunk, ha nem is teljesen pontos, mutatja, hogy a smart és az important szavakban a helyesírásban és persze a rotikus beszélők kiejtésében meglevő [r] hiányzik. Cserébe viszont az előző magánhangzó hosszú, de erről az érdekességről most nem szólunk bővebben.

… arra nincs

Míg az Egyesült Államok nagy részére és Kanadára a rotikus változatok a jellemzőek, Angliában a nem-rotikus beszélők vannak túlsúlyban, és az ő kiejtési változatuk nyer teret a rotikusakéval szemben. Az alábbi térkép pirossal jelöli azokat a területeket, ahol valószínűbb, hogy rotikusan beszélőket találunk.

Az angol királynő nem-rotikus beszélő, és azok ausztráliai alattvalói is. A következő tudósításban megfigyelhetjük a két ausztrál riporternőt: [paalöment hausz] (parliament house) ’parlament épülete’ (0:03, 0:22), majd a királynőt: [jee] (year) ’év’ (0:38), [vööld] (world) ’világ’ (0:45) stb., később az ausztrál miniszterelnököt, Julia Gillardot: [jó medzsöszti] (your majesty) ’felséged’ (1:27), [szöötönti] (certainty) ’bizonyosság' (1:45) stb.

Természetesen azért a nem-rotikusan beszélők is ejtenek [r]-eket. Az angol királynővel például magánhangzó előtti helyzetben fordul ilyen elő. Azt mondja [kantri] (country) ’ország’ (0:39), [osztréjliönz] (Australians) ’ausztrálok’ (0:48), [disztrojd] (destroyed) ’elpusztított’ (0:58), [ökrosz] (across) ’keresztül’ (1:02) stb.

A már emlegetett USA-beli déliek viszont még a királynőnél is spórolósabbak: csak a hangsúlyos magánhangzó előtt és szó elején ejtenek [r]-t. A következő bejátszásban Amy Walker egy ilyen déli beszélőt utánoz. Figyeljük meg, 0:04-nél ezt mondja: [díp szadön ömejikön] deep southern American ’nagyon déli amerikai’, vagyis a hangsúlytalan [i] előtt sem ejt [r]-t. Az [e] és [i] közti [j] automatikusan töltődik be a két magánhangzó közé.

A szó végi r

Korábban megmutattuk, hogy bizonyos hangtani szabályszerűségek észreveszik a szavak határát, mások viszont ugyanúgy működnek szóhatáron keresztül, mint egyébként. A nem-rotikus változatok [r]-törlő szabálya ez utóbbi mintát követi, azaz az [r] törlése nemcsak egy szón belüli magánhangzó előtt nem következik be, hanem akkor se, ha ez a magánhangzó a következő szó elején van.

Figyeljük meg például Julia Gillardot a királynős tudósításban 1:30-nál: [ver osztrájliöz…] (where Australia’s (path of nationhood may lead us)) ’hova (vezet minket) Ausztrália (útja nemzetté válása során)’. A where végén a rotikus beszélők ejtenek [r]-t. Gillard, aki az ausztrálok nagy részéhez hasonlóan nem-rotikusan beszéli az angolt, nem ejt a szó végén [r]-t, csak abban az esetben, amikor a következő szó magánhangzóval kezdődik.

Van-e [r] ott, ahol nincs?

Eddig úgy csináltunk, mintha lenne egy-egy „[r]” a Harvard szóban a [v] és a [d] előtt, csak ezt a nem-rotikus beszélők nem ejtik ki. De mi okunk van feltételezni, hogy a nem-rotikus beszélők nyelvében volnának ilyen [r]-ek?

Jól mutatja a helyesírás megbízhatatlanságát az iron [ájön]/[ájörn] ’vas’ szó, amiben az [n] előtt [r] van (ami persze a nem-rotikus ejtésben nincs ott), az o betű „néma”.

A helyesírásra nem támaszkodhatunk, az híresen megbízhatatlan, és sokszor esetleges megoldásokat alkalmaz. Hivatkozhatnánk arra, hogy vannak a rotikus beszélők, akik ejtenek itt [r]-eket. De ehhez azt kellene feltételeznünk, hogy a két nyelvváltozat beszélői „ugyanazt a szót” ejtik itt így ([r]-rel), ott úgy ([r] nélkül). Hogy így van-e, az témánkon bőven túlmutató kérdés, itt nem feszegetjük. Az sem érv, hogy tudjuk, hogy történetileg volt az ilyen szavakban [r] (épp ezért írja a helyesírás is, és ejtik az ilyen szempontból archaikusabb rotikus beszélők). Ha egy hang egyszer eltűnik, és semmilyen helyzetben nincs már nyoma, akkor az a hang nincs.

Korábban azt állítottuk, hogy a helyesírásban máig jelzett, néhány évszázaddal ezelőtt minden angolul beszélő által ejtett r betűk előtt a minőségileg más magánhangzók jelennek meg. Pl.cat [ket] ’macska’, de car [kaar] ’autó’. Ezt szélesedésnek neveztük.

Végső érvént azt hozhatnánk fel, hogy a [v]-t megelőző magánhangzó minősége, tudniillik, hogy az széles, árulkodik az [r]-ről. Valójában az a helyzet, hogy sok beszélőnél ugyanezt a magánhangzót találjuk pl. a cadaver [ködaavör] ’holttest’, grave [graav] ’tompa ékezet’, halve [haav] ’felez’ szavakban is a [v] előtt. Ezekben azonban nem feltételezünk egy ki nem ejtett [r]-t.

A szóbelseji, mássalhangzó előtti [r]-ekről ezek szerint „le kell mondanunk”, azaz a nem-rotikus változatokban semmilyen módon nem tudjuk megmutatni, hogy lennének a mássalhangzók előtt [r]-ek. Esetleg azért a szó végieket „megmenthetjük”. Erre azért látszik esély, mert – mint láttuk – a szó végi [r] szabályszerűen megjelenik, ha a következő szó elején magánhangzó van. Azaz ezeket az [r]-eket elő tudjuk ma is csalogatni. Vagyis a where [vee(r)] ’hol’, your [jó(r)] ’tiéd’, year [jee(r)] ’év’, spar [spaa(r)] ’árboc’ végén van egy [r], ami mássalhangzóval kezdődő szó előtt nem jelenik meg, magánhangzóval kezdődő szó előtt viszont igen. Pl. your majesty [jó medzsöszti] ’felséged’, de your honour [jór onö] ’méltóságod’. (A helyesírás ismét megbízhatatlan: az honour magánhangzóval kezdődik!)

Ott van [r], ahol „nincs”

Csakhogy a legtöbb nem-rotikus beszélőnél minden nem-zárt magánhangzó után megjelenik egy [r], ha a következő szó magánhangzóval kezdődik. Figyeljük meg John Lennont 1:14-nél az A day in the life (Egy nap az életben) című dalban.

I saw a film today, oh boy
[áj szór ö film tödéj oᵘ boj]
’láttam ma egy filmet, öcsém’

Zárt magánhangzó az [i], az [ü] és az [u], ezek ejtése közben az ajkak közt kicsi a rés. A többi magánhangzó ([é], [e], [ö], [o], [á], [a]) nem-zárt.

A saw [szó] ’látott’ ige egy nem-zárt magánhangzóra végződik akkor, ha nem követi semmi (pl. a film I saw [ö film áj szó] ’egy film, amit láttam’) vagy ha mássalhangzó követi (pl. I saw the film [áj szó dö film] ’láttam a filmet’). Ha viszont magánhangzóval kezdődő szó áll utána – mint a példánkban – akkor [r] lesz a végén (I saw a film [áj szór ö film] ’láttam egy filmet’). A szóvégi zárt magánhangzókat ezzel szemben sohasem követi [r]: pl. I see a film [áj szí ö film] ’látok egy filmet’, I do a film [áj dú ö film] ’csinálok egy filmet’.

A következő reklám erre a jelenségre épül:

Nézd meg a gyíkokat!
(Forrás: http://englishspeechservices.com/)

it’s time you came-n-saurus
[itsz tájm jú kéjm-ön-szórösz]
’itt az ideje, hogy eljöjj és megnézz minket’

A latinos dinosaurus [dájnöszórösz] ’dinoszaurusz’ tökéletesen rímel a came and saw us [kéjm ön szór ösz] ’hogy eljöjj és megnézz minket’ mondatra.

A következő táblázat a spar [szpaa] ’árboc’ és a spa [szpaa] ’fürdő’ szavak kiejtését mutatja különböző helyzetekben egy tipikus nem-rotikus beszélő nyelvváltozatában.

	spar	spa
magában	[szpaa]	[szpaa]
msh előtt	[szpaa]	[szpaa]
mgh előtt	[szpaar]	[szpaar]

Vagyis az angol nem-rotikus változataiban a spar és a spa kiejtése semmilyen helyzetben nem tér el egymástól, kiejtésük alapján nem lehet őket megkülönböztetni. Ezért ha a azt feltételezzük, hogy a spar végén van egy [r], akkor ugyanezt kell feltételeznünk a spa-ról is. Egy következetes nyelvtanban tehát egy nem-rotikus nyelvváltozatnak vagy egy szava sem végződik [r]-re, vagy egy szava sem végződik nem-zárt magánhangzóra, hiszen – mint láttuk – az ilyen szavak végén mindig egy [r] áll, ha a következő szó magánhangzóval kezdődik. Döntsük el, melyik a valószínűbb!

Akkor van szóvégi [r]?

A londoni angolban az [áᵘ] kettőshangzó (amit leggyakrabban ow vagy ou betűkapcsolattal jelöl a helyesírás) kisimul, hosszú magánhangzóvá válik. A now [náᵘ] ’most’ ejtése így [ná] lesz, a how[háᵘ] ’hogyan’ ejtése pedig [há]. Azt várjuk, hogy ha a szó már nem zárt magánhangzóra végződik, akkor [r]-t ejtsenek a beszélők, amikor a szót magánhangzó követi. És tényleg, akinek a now és how ejtése kisimul, annak a now and again ’időnként’ ejtése [nár ön ögën], a how are you ’hogy vagy’ pedig [hár aa jú].

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nem-rotikus nyelvváltozatokban egyáltalán nem végződnek szavak [r]-re, a magánhangzó előtti [r]-ek megjelenésének csak hangtani okai vannak. Vagyis az [r] megjelenése nem függ az adott szótól. Minden nem-zárt magánhangzóra végződő szó után teljesen automatikusan toldódik be, ha magánhangzóval kezdődő szó következik.

És mi lesz a szélesedéssel?

Az angol nem-rotikus változataiban tehát nincsen hangtani érvünk valamiféle lappangó r-t feltételezni mássalhangzó előtt, illetve szó végén. Ezért a magánhangzók szélesedéséért sem tehetjük felelőssé az r-t, legalábbis a ezekben a változatokban. A rotikus kiejtésekben azért továbbra is áll, hogy széles magánhangzót leginkább [r] előtt, nem széleset egyéb mássalhangzók előtt találunk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése