-
ganajtúrós bukta: Utána néztem! VAN rá szó! Sikanéria, sikán, sikanírozás. Igaz a szlovákiában élő magyarok ...2024. 11. 07, 23:54 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Nyilván nem úgy vannak bizonyítva a nyelvészeti összefüggések és törvé...2024. 11. 06, 19:49 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Persze. Csakhogy a nyelvészek a nyelvekkel foglalkoznak. Téged azért n...2024. 11. 05, 21:00 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: Érdemes elolvasni.. mersz.hu/dokumentum/matud__312 ..Tapasztalat az, ho...2024. 11. 05, 20:38 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Itt tudsz blogot indítani: blog.hu Azt hiszem ha jól megy fizetnek is ...2024. 11. 04, 11:35 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az angol szavak kiejtését a helyesírásukból eltalálni nem könnyű feladat. Vigyáznunk kell, hogy se pedánsnak, se bunkónak ne tűnjünk. Nagyon sok analógia adódik egy-egy írásképre. Ennek az oka főleg az, hogy az angol viszonylag keveset változtatott a más nyelvekből érkező szavak írásképén. Egy friss videó alapján vizsgálunk néhány esetet.
Az angol anyanyelvűek sem tudják kiejteni az angol szavakat? – kérdezhetnénk meglepve, miután végignéztük az alábbi „hibavadászatot”, amelyben John Green sorol fel 79 gyakran „hibásan” ejtett angol szót. Nézzük, mi ezek a hibák, és tényleg minden esetben hibáról van-e szó. Sorozatunk első részében az e-végű szavak mellett a személynevekre és a franciásan ejtendő szavakra térünk ki.
Vég-e
Korábban volt már róla szó, hogy az angol helyesírásban a szóvégi e betű szerepe az esetek döntő többségében az, hogy az előző magánhangzó „hosszúságát” jelezze: wine [wájn] ’bor’, Swede [szwíd] ’svéd’; szemben ezekkel: win [win] ’győz’, wed [wed] ’házasodik’ (az angolban a kettőshangzók, pl. [áj], is hosszúnak számítanak). Magát a szó végi e betűt ilyenkor nem ejtjük ki.
Az angol átírásainkban Green kiejtéséhez igazodva az amerikai standardhoz közelítünk, a hangsúlyt vastagítással jelöljük. Az szavak utáni számok a videóban használt sorszámok.
Azonban vannak olyan szavak – főleg görög, de latin, spanyol, olasz eredetűek is – amelyekben ejtjük a szó végi e betűt: több száz javarészt korábbi átvételben [í]-nek, néhány tucat későbbiben [éj]-nek. Ezek közül említ Green néhányat: epitome (03) [öpitömí] ’mintapéldány’, hyperbole (13) [hájpörbölí] ’túlzás’, Hermione (18) [hörmájöní], Gotye (22) [gátijéj], penne [penéj] (50) ’penne (tészta)’, guacamole (53) [gwákömowlí] vagy [gwákömowléj] ’avokádószósz’, chipotle (54) [csípowtléj] ’füstölt csili’. Attól eltekintve, hogy a chipotlében ejtjük az e-t, tulajdonképpen bármit tehetünk: a Websters szerint az első szótag lehet [csö-] (tehát egy konzervatívabb ejtésben [csi-]), a második a [-pow-] mellett [-pá-] is, de a szó vége is lehet [-lí]. Majd néhány évtized múlva ismét megnézzük, a versengő alakok közül melyik terjed el a legjobban.
Az [ȧ] az [á]-hoz hasonlóan, de röviden hangzó hangot jelöl.
Egy pillanatra még térjünk vissza Hermionéra is. Nem csak a szó végi e kiejtése vezethet félre, hanem a hangsúly helye is, a Moriarty [moríártí], ravioli [rȧvíowlí] mintájára eshetne a hangsúly az első és a harmadik szótagra is: *[hörmíowní] (a csillag azt jelenti, hogy így nem ejtik az anyanyelvi beszélők). Ehhez hasonló, de az angol anyanyelvűek nem hibázzák el, azért Green sem beszél róla, hogy a magyarok sokszor ejtik a determine ’meghatároz’ igét így: *[detörmájn]. A hangsúly azonban itt is az utolsó előtti szótagon van: [ditörmin].
Gondoljunk a magyar alkalmasint szóra. Ez korábban azt jelentette ’valószínűleg’. Ma a legtöbben ’alkalomadtán’ jelentésben használják. Az előbbiek a „pedánsok”, az utóbbiak a „bunkók”. Ha zavar minket, hogy ilyen címkéket aggatnak ránk, a legjobb nem használni a szót.
Az angolszász nyelvművelők egyik kedvence a forte (38), ami az angolba egyrészt a franciából jön [fort] alakban és ’előnyös tulajdonság’ jelentésben, másrészt az olaszból [fortéj]-ként ’erős (hangos)’ jelentésben. Sokan mindkettőt [fortéj]-nak ejtik és pedánsnak vélik azokat, akik különbséget tesznek, az utóbbiak pedig bunkónak az előbbieket.
Nevek
Személynevek esetében a viselő útmutatása szokott irányadó lenni. Ralph Fiennes (19) például [réjf]-nek ejti a keresztnevét, de vannak olyan Ralphok, akik az írásképhez jobban illő [rȧlf] ejtést választják. A színész vezetéknevének ejtése sem magától értetődő: [fájnz]. (Beszélgetésekben Fiennest sokszor kérdezik a nevéről.)
Van olyan is, amikor a név viselője alkalmazkodik a sokmillió beszélőhöz. Charlize Theront otthon, Dél-Afrikában [sárlísz trón]-nak hívták. 19 évesen érkezett Los Angelesbe és megváltoztatta a nevének kiejtését, akkor lett [szerön].
Ezzel szemben Rachel Weisz ragaszkodik vezetéknevének németes ejtéséhez: [vájsz], nem [wájsz]. (A név írása részben azért magyaros – sz –, mert az angol színésznő apja magyar volt, aki a nácik elől menekült bécsi feleségével Londonba.)
Hasonlóan német ősei miatt tesz Green említést Taylor Lautner-ről (20) [téjlör láwtnör]. Az au (és az aw) leggyakoribb ejtése az angolban [ó] (több mint ezer találat), az [áw] ejtésre jóval kevesebb, javarészt német eredetű szót találunk.
Említésre méltó név még Zooey Deschanel (24) [zowí déjsönel]. A keresztnevét a helyesírása alapján [zúí]-nak gondolnánk (hacsak nem ismerjük Salinger Franny és Zooeyját kiejtésestül), a vezetéknevét az sch miatt németnek, pedig francia.
Martin Scorsese (25) [mártön szkorszezí] vagy [-széjzí] vezetékneve viszont „olaszosan” ejtendő. Más -ese végű szavakat leggyakrabban [-íz]-zel (pl. Chinese [csájníz] ’kínai’), néha [-ísz]-szel (pl. obese [owbísz] ’elhízott’) ejtenek. A Niall kelta név [níjöl]-nek szokás ejteni (vö. Cian [kíjön], Ian [íjön], Liam [líjöm]). Niall Horan (27) azonban [nájöl hórön]-nek ejti/ejteti a nevét, amire persze szintén találunk analógiát: Brian [brájön], Priam [prájöm].
Franciák
Említettük, hogy az au-t általában [ó]-nak ejtik – az amerikaiak közül sokan hosszú [a]-nak – pl. fraud [fród] vagy [frād] ’csalás’, néhány szóban [áw]-nak, pl. Audi [áwdí]. Ott elhallgattuk, hogy a francia szavakban hagyományosan [ow]-nak ejtik, pl. sauté [szowtéj] ’pirít’ (további példákat itt szemezgethetünk). Green példái közül ilyen a mauve (43) [mowv] ’mályva’ és a chauvinist (78) [sowvöniszt] ’soviniszta’. Külön érdekesség, hogy az előbbinek hibáztatja az elterjedtebb [mowv] ejtését, azt állítva, hogy csak a [móv] „helyes”.Az [ā] itt a magyar [a]-hoz hasonló, de hosszú hangot jelöl.
Az amerikai rövid [o] nagyon sok szóban kerekítetlenné és nagyon nyílttá vált (pl. pot [pat]), így alkalmatlan más nyelvek [o]-jának a visszaadására. Pl. shalom brit [sȧlom], amerikai [sálowm] ’béke (köszönésként)’. Az is igaz, hogy az amerikai angol rendszeresen hosszú magánhangzóval vesz át idegen szavakat.
Az angolban két alkalmasabb – azaz hangilag közelebb álló – jelölt is van a franciában au-val írt [o] visszaadására, a rövid [o] (pl. dog [dog] ’kutya’) és a hosszú [ó] (pl. fraud [fród] ’csalás’; ráadásul ennek még az írása is azonos), mégis az [ow]-val helyettesítik ezt a magánhangzót. A chauvinist esetében Green a szó eleji [cs]-től óv, ez franciásan [s].
Szintén francia hatás az, hogy Illinois (31) [ilinoj] állam nevében nem ejtjük az s betűt. (Pontosabban inkább az, hogy írjuk.) Francia hittérítők írták az odzsibve [ilinwe] ’a szokott módon beszél’ szót illinois [ilinwȧ] alakban. Később az angol anyanyelvűek az oi-t [oj]-nak olvasták, de az s ki nem ejtése öröklődött. Hasonló a története Arkansas állam nevének: ez a sziúkkal rokon kansa törzs nevéből származik – ugyanúgy, mint Kansas [kȧnzösz]. Két helyi szenátor vitájára, hogy [árkȧnzösz]-nek vagy [árkönszó]-nak (ma akár [árkönszā]-nak) kell-e ejteni, tett pontot egy 1881-es helyi törvény, az utóbbi, franciásabb ejtés mellett téve le a garast. (Azért gondoljunk bele, micsoda dolog törvényben szabályozni a kiejtést!)
A crepe (46) ’palacsinta’ esetében John Green azt állítja, hogy csak a [krep] ejtés helyes. A franciák valóban így ejtik, angol anyanyelvűek közt azonban elterjedtebb a [kréjp] ejtés, amit Green hibáztat. Az hors d’œuvres (49) ’előétel’ szót [ór dörv]-nek ejtik az amerikaiak. Látszólag megcserélődik a [v] és az [r], valójában arról van szó, hogy hangsúlyos [ö] az amerikai angolban csak [r] előtt fordul elő, a [v] utáni, szótagot nem alkotó francia [r] pedig elmarad az angolban. A Green által kifogásolt [orz dúvröz] alakkal részben a manoeuvre [mönúvör] ’manőver’ analógiájára próbálkozik az a beszélő, aki nem ismeri a szokásos franciás kiejtést.
A szó végén a t nem ejtendő a merlot-ban (51) [mörlow] ’vörösbor fajta’. A francia ejtése [merlo], de a szó végi [o]-t az angolban ugyanúgy nyújtani kell „hosszú” [ow]-vá, mint a magyarban: [merló].
Végül Victor Hugo regényének a Les Misérables (79) [lė mizėrȧbl] ’Nyomorultak’ friss filmfeldolgozásának kapcsán kerül szóba, hogy a címet franciásan illik mondani: [léj mizeráblö]-nek. Az angolos [lez mizröbölz] ejtés azért adódik, mert a miserable [mizröböl] azonos jelentéssel az angolban is megvan.
A „tévejtések” számbavételét később folytatjuk.