nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Város- és helyesírás-történet
Sugár-út, Váczi utcza, Ferencz-József-rakpart

Nehéz a földrajzi nevek helyesírása? Ne búsuljunk, volt ez bonyolultabb is! Furcsán néz ki a Ferencz-József-tér vagy az Aranykacsa-utcza? Pedig jó száz éve még így írták. Budapest régi utcanévjegyzékeiben indulunk felfedezőútra.

Wenszky Nóra | 2014. október 2.
|  

Manapság viszonylag könnyű dolgunk van a közterületek neveinek leírásakor. A névnek azt az elemét, ami megmutatja, hogy milyen típusú közterületről van szó – térről, utcáról vagy rakpartról például – mindig külön írjuk a név többi részétől (AkH. 182.). Tehát Iskola tér, Kőrösi Sándor utca, Margit híd. Régebben azonban nem volt ez ilyen egyértelmű. Ássuk bele magunkat a jó száz évvel ezelőtti címjegyzékekbe és vizsgáljuk meg, mit mutatnak az adatok!

Margit híd
Margit híd
(Forrás: Wikimedia Commons / VinceB / CC BY-SA 3 0)

Az alábbiakban csak azokat a találatokat vesszük figyelembe, amit az adatbázis keresője kiad. A valóságban kissé eltérnek ettől a kinyomtatott művekben szereplő adatok, mert a digitalizálás nem volt tökéletes – mint erre előző cikkünkben is rámutattunk.

A korábbi cikkünkben bemutatott adatbázisban, a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880–1928 nevű gyűjteményben első pillantásra meglehetős összevisszaságot találunk. Ha csak az utca szó írásmódját vizsgáljuk, máris a következő változatokat ötlenek szemünkben.

utzza 1 (1916)

utcca 1 (1923)

utza 3 (1906, 1923, 1928)

uccza 3 (1904, 1916, 1923)

ucca 6 (1928)

utzca 7 (1914–28)

ucza 16 (1882–1928)

utca 568 (1882–1928)

utcza 19064 (1873–1928)

Azt figyeltük meg, hogy az adatbázis keresője találatszámként azoknak az oldalaknak az számát adja ki, amelyikeken előfordul a keresett kifejezés – függetlenül attól, hogy egy oldalon egy vagy több előfordulás van. Ritkább szavaknál a különbség fel sem tűnik, de például az utcza alak majdnem húszezer oldalon jelenik meg – és egy-egy oldalon számos találat van.

Azt látjuk, hogy a 1873 és 1928 között az utca szót cz-vel, utcza alakban írták legtöbbször, ez volt a norma. Ám már 1882-ben is előfordult a mai utca alak – először valószínűleg sajtóhibaként, kizárólag a Reáltanoda utca nevében. 1898-tól sűrűsödnek az adatok, ekkortól évi 25-30 előfordulás van, és az 1920-as évek végén kötetenként 40-45 utca változat fordul elő. De még ez is belefér abba, hogy figyelmetlen volt a korrektor. Vajon mikortól írjuk utca alakban ezt a szót? Hamarosan erre a kérdésre is választ adunk.

Amire most figyelünk az az, hogy találati listában feltűnően sokszor látunk kötőjelet az utcza szó előtt, ami a mai szemnek furcsa. Sajnos az adatbázis keresője nem tud kötőjeles kifejezésekre keresni, így az alábbiakban pontos számokat nem tudunk mondani, csak benyomásainkat rögzíthetjük.

Azt látjuk, hogy az utcza szót, illetve ennek ma is bevett u. rövidítését az esetek túlnyomó többségében kötőjellel kapcsolták az előtte álló tulajdonnévhez. Az út szó előfordulásai már változatosabb képet mutatnak. Itt is látunk kötőjeles írásmódot, de gyakran előfordul különírás is. Vizsgáljuk meg, mi lehetett a szabály!

Különírást általában akkor találunk, ha a közterület neve egy i-képzős földrajzi név, ami például az utak esetében meglehetősen gyakori: Üllői út, Kerepesi út, vagy ilyen még az Újpesti rakpart. Néha találunk ezeknél kötőjeles formákat is, trágyagipszet például a kerepesi-ut 34-ben lehetett kapni. Az utcaneveknél is előfordul ez a forma, de itt ingadozást tapasztalunk: a Váczi utcza nevet például sokszor írják kötőjellel, de gyakrabban külön.

A volt Sugár-út (1883–86) újra meg újra Andrássy út (1886–1950, 1990-től)
A volt Sugár-út (1883–86) újra meg újra Andrássy út (1886–1950, 1990-től)
(Forrás: Wikimedia Commons )

Ha egy vagy több elemből álló főnév vagy nem -i képzővel képzett melléknév a közterület neve, akkor a legtöbbször kötőjellel írták a szót:

egyszavas: Sugár-út, Hermina-út, Hegedűs-köz, Görög-utcza, Csepel-rakpart

összetett szavas: Aranykacsa-utcza, Holdvilág-utcza

kétszavas: Horthy Miklós-út

Érdekes, hogy míg Ferenc József nevét ma két szóba írjuk, az utcanévjegyzékben ez a név is kötőjellel A múzeumi őr kifejezést régebben nem a múzeumi teremőrökre használták, hanem a kutatókra. Körülbelül a mai tudományos munkatárs pozíciót jelentette. Így Lóczy tudományos segédmunkatársként kezdte a pályáját.szerepel: Ferencz-József-rakpart, Ferencz-József-tér. A Ferencz-József-rakparton lakott például 1881-ben Lóczy Lajos múzeumi segédőr, későbbi kiváló földrajztudósunk.

Lóczy Lajos akadémikus – segédőrként kezdte
Lóczy Lajos akadémikus – segédőrként kezdte
(Forrás: Wikimedia Commons)

A dűlőnevek esetében már lazábban figyelhető meg a fenti tendencia. A Lőportár dülő például előfordul különírt és kötőjeles alakban is. Míg ma a dűlő szó mindkét magánhangzója hosszan írandó, az adatbázisban leginkább a dülő alak lelhető fel.

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy néhol egybeírt közterületneveket is találunk, például Baltaköz. Ma az egybeírást a városrészneveknek és a településneveknek (AkH. 175/b.) tartjuk fent.

Mást látunk, mint az adatbázisban – képeslap 1910-ből
Mást látunk, mint az adatbázisban – képeslap 1910-ből
(Forrás: Wikimedia Commons)

Végül még egy, mai szemmel furcsa írásszokást mutatunk be. Ma a közterületek nevét nagy betűvel kezdjük minden szövegkörnyezetben, még akkor is, ha a névből -i képzős melléknevet képzünk (AkH 128.): Váci utca ~ Váci utcai. A több mint egy évszázados utcanévjegyzékben azonban egyre-másra találunk kis kezdőbetűvel kezdett utcaneveket, főként, ha nem a sor elején kezdődik a név. Bonyhádi Ede csemegeutazó például a lövölde-tér 1-ben lakott. Szatócsoknak azokat a boltosokat nevezték, akik üzletükben élelmiszert és háztartási cikkeket árultak. A szatócs szó török eredetű.Vagy ha megnézzük mondjuk a szatócsok névjegyzékét 1890-ből, azt látjuk, hogy lakcímük szinte csak akkor kezdődik nagybetűvel, ha az utca egy személyről kapta a nevét – más esetekben általában kisbetű az utcanév.

Cikksorozatunk következő részében beletekintünk a fenti utcanévjegyzékek keletkezése idején használt helyesírási szabályzatokba – és reményeink szerint kiderül, helyesek voltak-e fenti következtetéseink, mi volt sajtóhiba és mi a szabályos vagy ajánlott írásmód, jó száz évvel ezelőtt. Azt is megvizsgáljuk, a német helyesírási szabályok vajon mennyire befolyásolhatták az írásmódot.

Források

Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880–1928

A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás (AkH.)

Ráday Mihály (szerk.)(2013) Budapesti utcanevek A–Z.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Galván Tivadar 2014. október 2. 11:17

A kötőjelezés, az egyértelműen német hatás: l. Wilhelmstraße, de: Gyula-Horn-Straße.

Információ
X