nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • aphelion: @Cypriánus: Nyilván nem "teljesen szabad" minden egyén (nem is világos hogy ez egyáltalán ...
    2019. 09. 20, 17:44  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @aphelion: Sajnos ez így nagyon sarkított amit írsz 1) biológia: nem akarlak kiábrándítani...
    2019. 09. 20, 16:34  Anti-PC shaming
  • aphelion: @Cypriánus: Azért kérdeztem rá, mert az eredendő bűn egy vallási doktrína, azon alapul hog...
    2019. 09. 20, 15:26  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @aphelion: Ez hogy jön ide? Nézd, először is definiálni kéne mit értesz rajta. Biológiai m...
    2019. 09. 20, 14:27  Anti-PC shaming
  • aphelion: @Cypriánus: "mélységesen hiszek az ember alapvető céltévesztettségében ( nevezzük eredeti ...
    2019. 09. 20, 12:24  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Az utcaátnevezések áldozatai 9.
Aki nem robbantotta fel a viaduktot

Sokan haltak meg ártatlanul vagy koholt vádak alapján a 20. században Magyarországon. De az azért mégis csak különös, hogy egy merényletnek már elfogják az elkövetőjét, mégis két másik embert végeznek ki az üggyel kapcsolatban.

Wenszky Nóra | 2015. szeptember 29.
|  

1931. szeptember 13-án, alig valamivel éjfél után hatalmas robbanás rázta meg Torbágyot (ma Biatorbágy): a Budapest–Bécs gyorsvonat áthaladásakor a vasúti völgyhídon működésbe lépett egy pokolgép. A vonat mozdonya és hat kocsija a mélybe zuhant. A merényletnek huszonkét halálos áldozata és tizenhét sérültje volt.

A biatorbágyi viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után
A biatorbágyi viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után
(Forrás: Fortepan / Lencse Zoltán / CC BY-SA 3.0)

Közvetve ez a robbantás okozta Fürst Sándor és Sallai Imre halálát is. A két kommunista vezetőről az 1945 utáni néhány évben számos utcát neveztek el országszerte. A mai Budapest határain belül Fürstről nyolc, Sallairól tíz közterület nevében emlékeztek meg, ám ma hiába keressük ezeket a neveket a térképen. Most a Sallai Imréről elnevezett utcák, terek történetébe ássuk bele magunkat.

Mi történt vajon Torbágyon?

A statárium szó rögtönítélő bíráskodást jelent, melyet súlyos, kivételes közbiztonsági állapotok esetén vezetnek be. A szó a latin statarium főnév átvétele, mely a statarius ’rőgtön-, azonnali’, szó szerint ’állva történő’ melléknév semleges nemű alakjának főnevesülése.

A torbágyi merénylet után természetesen hatalmas erőkkel kezdődött meg a nyomozás. Szinte azonnal a kommunistákra terelődött a gyanú, hiszen találtak egy levelet a romos híd alatt, mely a kapitalistákat fenyegette meg a munkásosztály nevében. Napokon belül bevezették a statáriumot, melyet nem csak a merénylettel kapcsolatba hozható ügyekre kellett alkalmazni, hanem az államellenes mozgalmakra is kiterjesztették a rögtönítélő bíráskodást.

Matuska Szilvesztert, akinek neve összefonódott az esztelen rombolással, hazánkban halálra ítélték, de az ítéletet nem hajtották végre. Először le kellett ülnie a Bécsben rá kiszabott büntetést, majd büntetését életfogytiglanra változtatták. Vácon tartották fogva. Innentől fogva a merénylő sorsáról biztosat nem állíthatunk. A legfrissebb kutatások szerint 1944-ben, a szovjet csapatok közeledtekor a németek parancsára a börtönparancsnok a foglyokat szabadon bocsátotta. Ám Matuska nem menekült el, hanem beállt a szovjetekhez katonaorvosnak. Legutoljára szülőfalujában, Csantavéren látták. Ott feltehetőleg politikai izgatás miatt elfogták és kivégezték, ám biztos adatok nem állnak rendelkezésre.

A merénylettel kapcsolatban napokon belül őrizetbe vettek egy műszerészt, Leipnik Mártont, egy munkanélküli, Szakácsi Gézát, majd Tóth Géza helyi pincért is. Kicsit már sok volt az egymástól független gyanúsított. Szűk két hónap múlva meglett a valódi tettes is, Matuska Szilveszter. A katonáskodással, tanítóskodással, kereskedelemmel foglalkozó férfit már a merényletkor kihallgatták, hisz a sínek alatt bóklászott, de ő azt vallotta, hogy a vonaton utazott. Csak az osztrák rendőrség kapcsolta össze személyét a merénylettel, Bécsben tartóztatták le október 7-én. Ő hamarosan nem csak a torbágyi, hanem egy németországi és egy ausztriai viadukt felrobbantását is beismerte. Bécsben hat év fegyházat kapott, de kiadták Magyarországnak.

A merénylet valódi tettese tehát elég gyorsan megkerült, a statárium ennek ellenére még egy évig érvényben maradt. Itt kerül a történetbe Fürst Sándor és Sallai Imre neve. A két kommunista vezetőt majdnem egy évvel a torbágyi robbantás után, 1932. július 15-én fogták el. Két hét kínvallatás után július 29-én törvényes rend erőszakos megdöntésére irányuló bűntett miatt felakasztották őket, a heves hazai és nemzetközi tiltakozás ellenére. Sallai Imre és Fürst Sándor földi maradványai a Fiumei úti sírkert (leánykori nevén Kerepesi temető) Munkásmozgalmi panteonjában nyugszanak.

Itt nyugszik Sallai Imre és Fürst Sándor
Itt nyugszik Sallai Imre és Fürst Sándor
(Forrás: Wikimedia Commons / Dr Varga József / CC BY-SA 3.0)

Fél évtized szünet a térképen

Mint a bevezetőben is említettük, a koholt vádak alapján kivégzett két kommunista vezetőről a második világháború után számos közterületet neveztek el. Bár a főváros akkori határain belül Sallai Imre vagy Fürst Sándor neve egyetlen utcanévtáblán sem jelent meg, az 1950-ben kialakult városhatárokon belüli részen kilenc Sallai Imre utca és egy Sallai Imre tér volt. Mára egy sem maradt: a rendszerváltás után, de legkésőbb 2013-ban mindnek lecserélték a nevét.

Néhány utca esetében nem volt nehéz a döntés, az utca egyszerűen visszakapta régi nevét. Ez történt például Csepelen, ahol a főtéren álló Kisboldogasszony templomhoz vezető utcát 1910-ben egyszerűen Templom utcának keresztelték. 1946-tól 1991-ig az utca Sallai Imre utca névre hallgatott, majd visszakapta korábbi nevét. Nem sokat gondolkoztak Újlipótvárosban sem. Az 1945 és 1992 között szintén Sallai Imre utcaként ismert közterület korábban a Tátra utca nevet viselte, és így találjuk meg a térképen most is.

A fellobogózott Sallai (ma Tátra) utca 1948-ban
A fellobogózott Sallai (ma Tátra) utca 1948-ban
(Forrás: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / CC BY-SA 3.0)

Soroksáron apróbb változtatást eszközöltek a régi utcanéven. A hajdanában Wekerle utcának nevezett Sallai Imre utca 1996-ban Wekerle Sándor utca néven született újjá. Mind a rövidebb, mind a hosszabb változat Wekerle Sándor (1848–1921) miniszterelnöknek állít emléket, akárcsak a kezdeményezésére létrehozott kispesti Wekerletelep városrész neve.

Újító elképzelések

A többi közterület neve már kalandosabb. A Csillaghegyen futó, mára Királyok útjává nemesedett Bivalyos útról már szóltunk. Erre az útra merőleges a mai Bivalyos utca, ami szintén a vendégfogadóvá alakított bivalytenyésztő majorról vagy az itteni marhavásárokról neveztek el. Az 1930-as években azonban Rákosi Jenőnek (1842–1929) kedvezett a szerencse, egy időre róla keresztelték el az utcát.

Sallai szerette őt váltani: Rákosi Jenő író, publicista
Sallai szerette őt váltani: Rákosi Jenő író, publicista
(Forrás: Wikimedia Commons / PD)

Rákosi a 19. század végének neves publicistája és írója volt, aki élete második felében reakciós politikussá vált, a kortárs írók, költők elleni mozgalom és az irredentizmus egyik fő szószólója lett. Halála után 3 évvel a csillaghegyi Bivalyos utca megkapta a Rákosi Jenő utca nevet, de 14 év múlva már Sallai nevét olvashatták az utcanévtáblákon. Az ezzel párhuzamos utcát pedig Ságvári Endre utcának (ma Sinkovits Imre utca) keresztelték. A bivalyok 1992-ben térhettek vissza.

Úgy látszik, Rákosi Jenő és Sallai Imre gyakorlott váltótársak voltak, ugyanis Rákosit Újpesten is Sallai váltotta, de csak 1948-ban. 1991-ben azonban új futó vette át a stafétabotot: Lahner György utca lett a közterület neve. A fővárosban ma ez az egyetlen utca, amely az Aradon kivégzett szabadságharcos tábornoknak állít emléket.

A XVIII. kerületi Sallai Imre utca elnevezés élt a leghosszabb ideig, 67 évig. Csak az legutóbbi átnevezési hullámban, feltehetően a 2012. évi CLXVII. törvény 4. paragrafusának hatására törölték le a térképről. A háború előtt Halom utca névre hallgató főútvonalat ma már a világhírű angyalföldi születésű zongoraművészről, Cziffra Györgyről nevezték el.

A sashalmi Sallai utcát ma Gyémánt utca néven ismerik. Azt nem tudtuk kideríteni, hogy a kommunista vezető nevét miért pont a gyémánt szó váltotta fel. Korábban ugyanis az utca Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszternek állított emléket. Az 1918-ig aktívan politizáló Darányi nevéhez köthető a gazdák és cselédek jogviszonyát szabályzó 1907-es cselédtörvény megalkotása. A miniszterről nevezték el a 2012 és 2020 közötti időszak vidékfejlesztési stratégiáját tartalmazó Darányi Ignác Tervet. Terv tehát már van, a nagy nevű miniszternek utcája viszont nincs Budapesten. Hiszen a XVIII. kerületi Darányi Ignác utca nem neki, hanem azonos nevű édesapjának állít emléket. Az idősebbik Darányi Ignác (1811–1877) ügyvédként, kormánybiztosként, országgyűlési tudósítóként szerzett hírnevet magának.

Budafokon a valamikori Elemér utca alakult át 18 évre Sallai Imre és Kiss János altábornagy utcává. 1964-ben azonban a Háros úttól az eredetileg szőlők közé emelt Szent Mihály kápolnáig vezető út megkapta a Hűség nevet. A szőlők helyét mára házak vették át, ám a kápolna hűségesen várja a látogatókat. A közeli Nagytétényben is volt Sallai Imre utca, ám ezt 2011-ben a budafoki földesúri családról, a nagytétényi kastély építtetőiről Rudnyánszky utcának keresztelték el.

Végül szóljunk pár szót az egyetlen térről, ami a hamis vádak alapján kivégzett Sallai Imre nevét viselte. Ez Pestújhelyen található, s létesítésekor a Bakócz Tamás tér nevet kapta Bakócz Tamás (1442–1521) esztergomi érsekről. 1947 és 1954 között Sallai Imre nevét viselte a tér, azóta pedig a mesés Mézeskalács tér néven ismerhetjük a lakótelepi házak által körbevett teret.

Ezzel végére értünk a valamikor Sallai Imréről elnevezett fővárosi közterületek történetének. Cikksorozatunk következő részében azt nézzük meg, mi lett a Fürst Sándorról, Sallai társáról elnevezett utcák sorsa. Addig is merenghetünk azon, hogy hová tűnhetett az az 1973-ban felállított Sallai–Fürst-emlékmű, amit a metró Gyöngyösi utcai megállójának építésekor vittek el. A Szoborparkba máig nem érkezett meg.

Farkas Aladár művének nyoma veszett
Farkas Aladár művének nyoma veszett
(Forrás: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / CC BY-SA 3.0)

Források

Ráday Mihály: Budapesti utcanevek A–Z

Nagy György: Magyarország apróbetűs története

Kurcz Béla: Matuska 42 porosodó dossziéja

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X