-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az ábécébe rendezés – úgy tűnik – sokakat érdeklő dolog. Hogyan alakult ki a ma használt sorrend és hogyan illeszthetünk bele új tagokat?
Több kommentelőnk kíváncsiságát felébresztette, hogy az ún. ábécé-rend látszólagos önkényessége mögött van-e valami logika. Megnézzük, hogyan alakult ki az alapbetűk sorrendje, majd az egyes nyelvek ábécéiben ehhez adódó további betűk elhelyezésének nyelvi oldaláról lesz szó.
Az alapsorrend
A főníciai és a görög ábécében a 2.–4. helyet a három zöngés zárhang foglalja el: B, G, D, de vélhetőleg ezt sem tudatosan alakították így. (A cikkben a betűkre az eredetibb nagybetűkkel utalunk.)
Az ábécében található betűsorrend okát nem ismerjük, mindenesetre ez a sorrend nagyon régi, első emlékei az i.e. 14. századból származnak, Ugaritból. Az egymáshoz közeli hangokat jelölő betűk vagy közel vannak egymáshoz (pl. M, N), vagy nem (pl. B, P). A magánhangzó-betűk nagyjából egyenletesen elosztva vannak besorolva (a 26-betűs „angol” ábécében az 1., 5., 9., 15. és 21. helyen). De ez csak véletlenszerűen alakult így, hiszen ezek a betűk korábban mind olyan mássalhangzókat jelöltek, amire a görögöknek nem volt szükségük, és ezért magánhangzóknak fogták be őket.
A főníciai 22 betű sorrendje a következő volt (ahol van ilyen, a mai megfelelőt adjuk):
A B C D E F Z H Θ I K L M N Ξ O P Ϻ/Ц Q R S T
Bizonyos sorozatok a mai napig változatlanul megmaradtak: A–F, K–N, O–P, Q–T. Az F-et a görögök kettébontották: volt egyrészt a digamma nevű Ϝ [w] hangértékkel, másrészt az Υ előbb [u], majd [ü], ma [i] hangértékkel. Ez utóbbit az ábécé végére tették az eredetileg utolsó T után. A [w] hang eltűnésével a Ϝ betű is elmaradt a görög ábécéből. A rómaiak viszont [f] hangértékkel megtartották, viszont a görög Υ helyett V-t írtak, szintén [u] hangértékkel, szintén a T után. Az Y-t később (az i.e. 1. században) vették át a görög ábécéből, hogy a görög szavakat elegánsan tudják írni. (Az Y-hoz a mai napig fűződik valami elit érzés.) Amikor az i.e. 5. században a korábbi latin [z]-ből [r] lett, a rómaiak kidobták a Z-t az ábécéből. A helyét a C-ből képzett G vette át. Talán azért kellett a Z helyét betölteni, mert egy ideig a betűknek számértékük is volt: A=1, B=2, C=3 stb., és a kiesett betűt valamivel pótolni kellett.
Később az Y-nal együtt a Z is visszakerült a rómaiak ábécéjébe, de akkor már csak a végén maradt hely. A Θ-ra szintén nem volt szükség a latin leírásához. Most tehát itt tartunk:
A B C D E F G H I K L M N Ξ O P Ϻ/Ц Q R S T V Y Z
A J-t csak a 16. század elején kezdték megkülönböztetni az I-től, addig csak annak egyik – szó végi – alakváltozata volt. Emiatt viszont adódott, hogy közvetlenül mögé kerüljön. A később standarddá váló keleti görög ábécében az N utáni Ξ volt az [ksz] hangértékű betű, a nyugati végeken viszont a görögök által az ábécé végére illesztett X. (Ez keleten a [kh], később [ch] hangot képviselte, ezért jelöli ma az IPÁban a [x] a [ch]-t.) Mivel a rómaiak az etruszkoktól, ők viszont a nyugati végek görögjeitől tanultak írni, az X [ksz]-ként áll ma az ábécé vége felé. Az Ϻ (nem M!) az [sz]-t jelölte, de már a görögök is hamar elhagyták – hiszen ott volt az S/Σ is –, viszont a cirill ábécé Ц-je (=[c]) vélhetőleg ennek folytatója, igaz, az ábécé végén. Az U a V-ből alakult ki (az I–J párhoz hasonlóan), viszont azzal szemben az „anyabetű” elé került, így a két elkülönült betűpár sorrendje mindkét esetben magánhangzó–mássalhangzó. A V másik leszármazottja, a W, már mögötte található. Ezzel kialakult a ma ismert 26-os sorozat:
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Hova kerüljenek az újak?
Láttuk, hogy egy egy új betű leggyakrabban az ábécé végére került, de arra is van példa, hogy a mögé a betű mögé sorolódott, amiből „kivált”: I–J, U–V–W. A G besorolása egészen egyedülálló.
A mellékjeles betűkkel ugyanez a helyzet: leggyakrabban az alapbetűjük mögé sorolódnak: lengyel C, Ć; L, Ł; magyar O, Ö; török C, Ç, stb. Azonban előfordul a másik lehetőség is: dán … Z, Æ, Ø, Å. Érdekesség, hogy volt olyan ötlet, hogy a dán ábécébe csak 1948-ban bevett Å (=[ó]) betű a sor legelejére, az A elé kerüljön. Ennek az volt az oka, hogy a korábbi AA kettősbetűt cserélték fel vele, az pedig óhatatlanul az összes többi A-val kezdődő szó elé sorolódott. Mivel végülis az Å az ábécé végére került, az addig listavezető Aarhus város hirtelen minden lista végén találta a nevét, mint Århus. 2010-ben a városi tanács döntése nyomán visszaállt az Aarhus alak. El tudjuk képzelni, hogy Cegléd önkormányzata úgy határoz, hogy a továbbiakban a város nevét Czeglédnek kell írni?
Számít a nyelv
Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy tulajdonképpen önkényes, hova teszünk egy-egy betűt az ábécében. Vannak azonban olyan, nyelvenként különböző helyzetek, amelyek okot szolgáltatnak bizonyos sorrendekre másokkal szemben. Ha egy nyelvben bizonyos hangok egymással váltakoznak, akkor azokat érdemes egymás mellé tenni. A magyarban például váltakozik az [a] és az [á], ezért jó, hogy ezeknek a különbsége az ábécé-rendben nem számít:
sár, sara, saras, sárban, semmi, sima, som, summa…
Egy dán-típusú ábécé-rendben a sár különböző alakjai egymástól jóval távolabb kerülnének:
sara, saras, semmi, sima, som, summa, sár, sárban…
Az emlegetett dán ábécé ezt a szempontot nem veszi figyelembe, hiszen a dánban is akadnak az ábécé végére került betűket érintő váltakozások: pl. tand ’fog’ – tænder ’fogak’, gås ’lúd’ – gæs ’ludak’ (még az utóbbi két betűnek sem sikerült egymás mellé kerülnie: Æ, Ø, Å). A tájékozott olvasó itt a germán nyelvek híres umlautjára gyanakodhat, és nem is téved. Emiatt kerülnek az itt említett szavak angol megfelelői is távol egymástól az ábécé-rendben: tooth–teeth, goose–geese, ezzel nem lehet mint kezdeni. A német ábécében viszont továbbra is együtt maradnak, hiszen a sorbarendezésnél A és a Ä viszonya általában ugyanaz, mint a magyar A és Á-é. Tehát a Zahn–Zähne, Gans–Gänse egymás mellett maradnak.
Ha ezt a nyelvi szempontot vesszük figyelembe, akkor a magyar kettősbetűknek nincs okuk az első tagjuk után állni, hiszen nincsen a magyarban C–CS, G–GY stb. váltakozás, illetve amikor épp van, akkor a helyesírás nem a kettősbetűt használja: pl. pont–pontja [pontya]. Tehát akár az ábécé végére is sorolhatnánk az összes kettősbetűt: …Z, CS, GY, LY… Ez persze egyáltalán nem volna jó ötlet, hiszen továbbra is egységként kellene ezeket kezelni, miközben technikailag az ilyen betűkapcsolatok két jelből állnak.
Azaz ha a hagyományt egy pillanatra kikapcsoljuk, akkor csak úgy dönthetünk, hogy a kettősbetűket tartalmazó szavakat úgy rendezzük sorba, mintha a tagjaik önállóan állnának: cövek, csók, cukor, Czuczor.
Amire végképp nincs megoldás
Az eddigiekben is előfordultak nem egyértelmű esetek, de mi van akkor, ha egy listába nem csak latinbetűs elemek kerülnek? Hova tegyük pl. a cirillbetűs Ярослав [jaroszlaf] nevet? A J-hez, az Y-hoz, vagy az végére, hisz az orosz ábécében ott van a Я?
De ugyanígy problémát jelent a számok besorolása (a lista elejére vagy végére kerüljön?), vagy a különböző jeleké (pl. egy számtek könyv mutatójában előfordulhat a @, #, $, % stb.