nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A modern mongol írásbeliség

A 20. század nagy változásokat hozott a mongol népek írásbeliségének történetében is. Az Oroszországban élő mongol népek, a kalmükök és a burjátok írásbeliségét és kultúráját ugyanazok a folyamatok alakították, mint az 1911 után frissen függetlenedett, ám néhány évvel később egyre inkább orosz befolyás alá kerülő Mongóliáét.

Rákos Attila | 2012. június 7.
|  

Az oroszországi forradalom nagyban meghatározta a mongol írásbeliség további történetét. A forradalmi eszmék és változások pozitívan értékelhető vonulata volt, hogy igyekeztek saját nyelvű írásbeliséggel ellátni az Oroszországban élő kisebb népeket, s fejleszteni az oktatást, visszaszorítani az írástudatlanságot. Mindennek a gyakorlati megvalósításából már kevésbé tekinthető értékelendőnek, hogy – a múlttal való leszámolásként – olyan népeknél is új írást vezettek be, akiknek korábban már volt – akár hosszú hagyománnyal rendelkező – írásbeliségük, s hogy szándékosan alakítottak ki eltéréseket a rokon vagy akár azonos nyelvű népcsoportoknak szánt új írásrendszerekben, megnehezítve ezzel a kölcsönös érthetőséget, s így az együttes érdekérvényesítés lehetőségét.

Kalmük iskolai tankönyv részlete 1925-ből
Kalmük iskolai tankönyv részlete 1925-ből
(Forrás: Rákos Attila)

Cirill írások

Részben a forradalom internacionalista törekvéseiből következően kezdetben a latin betűkön alapuló írásokat vezettek be az oroszországi kis népek, így a kalmükök és a burjátok számára is, majd a 30-as évektől kezdődően – talán a várt világforradalom elmaradása miatt is – egyre inkább a cirill írás felé fordult a hivatalos figyelem. A frissen létrehozott latin betűs írásokat elvetették, helyettük cirill alapú ábécéket vezettek be, amelyeket helyenként néhány évente újra és újra megváltoztattak. A 20-as években mind a burjátok, mind a kalmükök számára létrehoztak latin betűs ábécét (a kalmüköknek több egymást követő változathoz is volt szerencséjük), amiket aztán néhány év múlva cirillre cseréltek (a kalmüköknél ez is megélt több változtatást is), s máig is használnak. Mongóliában közvetettebben érvényesültek ezek a folyamatok, egy kis késéssel látható a hatásuk. Kidolgoztak egy latin betűs rendszert a Mongóliában beszélt halha nyelvjárásra is, amit 1941-ben be is vezettek hivatalosan, de két hónap sem telt el, s máris lecserélték egy cirill betűs változatra, ami viszont napjainkig használatban van.

A kalmükök nemzeti eposzának, a Dzsangarnak egy részlete egy 1940-es kiadványból, a korabeli (azóta újfent változott) kalmük ábécével és helyesírással. A képen látható fejezet címe: „Hogyan fogta el élve a világszép Minjan az erős Kürmn kánt”.

A kalmükök nemzeti eposzának, a Dzsangarnak egy részlete egy 1940-es kiadványból, a korabeli (azóta újfent változott) kalmük ábécével és helyesírással. A képen látható fejezet címe: „Hogyan fogta el élve a világszép Minjan az erős Kürmn kánt”
A kalmükök nemzeti eposzának, a Dzsangarnak egy részlete egy 1940-es kiadványból, a korabeli (azóta újfent változott) kalmük ábécével és helyesírással. A képen látható fejezet címe: „Hogyan fogta el élve a világszép Minjan az erős Kürmn kánt”
(Forrás: Rákos Attila)

Cirill betűk a mongoloknál

A halhák, kalmükük és burjátok ma használt cirill ábécéje közt sok hasonlóság van, de eltérések is megfigyelhetők. Ha nem is vették át az orosz ábécé minden betűjét mongol hangok jelölésére, sokszor még akkor is találtak egyes betűknek szerepet, ha azok teljesen feleslegesnek tűntek a mongol nyelvek számára (pl. a halhában használt ь, ъ, ю, я, ё erősen kötődik az orosz nyelv jellemzőihez, s a mongolok jól ellettek volna nélkülük). Az oroszban nem létező mongol hangok számára új betűket vezettek be vagy az orosz ábécében meglévő, ám a mongolban esetleg nem létező hangokat jelölő betűket használták fel: pl. a halha [dzs]-t ж, a [dz]-t з jelöli, míg a burjátban ezek [zs]-t és [z]-t jelentenek, ahogy a kalmükben is (bár ott a ж csak idegen szavakban használatos). Mindhárom ábécében egyformán új az [ö] hangot jelölő ө és az [ü] hang ү betűje – ez utóbbi olyan, mint a cirill у ([u]), csak teljesen egyenes a szára. A halhában nincs is több új betű, míg a burjátban egyfajta [h] hang jele a һ (nagybetűs formában Һ). A kalmüköknél ugyanez a һ betű egy zöngés veláris réshangot jelöl (a [g]-hez hasonló hang, de képzésekor nincs felpattanó zár, a levegő folyamatosan áramlik), de náluk még több új betű is van. Egységesen egy kis mellékjellel láttak el betűket, így lett a җ a [dzs], a ң pedig a veláris nazális (mint az n a magyar hang szóban) jele. Ez a veláris nazális létezik a burjátban és a halhában is, de nincs külön betűje, hanem – az utána következő betűtől függően – az н jelöli ezt is. A kalmük nyílt [ä] hangját (ez sincs a burjátban és halhában) az ә betű képviseli.

A mai halha ábécé. A halványabb színű betűk csak idegen szavakban fordulhatnak elő
A mai halha ábécé. A halványabb színű betűk csak idegen szavakban fordulhatnak elő
(Forrás: Rákos Attila)

A magánhangzók hosszúságát egyformán betűkettőzéssel jelöli mindhárom ábécé, kivéve a hosszú [í]-t, amit a halhában és a burjátban ий betűkapcsolat jelöl, valamint bizonyos toldalékokban ы. Hosszú magánhangzók a kalmükben csak több szótagú szavak első szótagjában vannak: a nem első szótagi magánhangzók rövidülése miatt az eredeti hosszú magánhangzóknak (amik mára kb. az első szótagi rövidekkel egyenlő hosszúságúak lettek) csak egy betű jár, míg az eredetileg létező, de mára redukálódott, s nem jelentés-megkülönböztető rövideknek egy sem. Ez a magánhangzó-redukció egyébként a halhában is megfigyelhető, csak kisebb mértékben és a helyesírás rövidként jelöli a nem első szótagi redukált hangokat is (noha ezeknek a halhában sincs jelentés-megkülönböztető szerepük). A burjátban a magánhangzó-rövidülés nem jellemző, így ott minden magánhangzójel kiejtendő.

A mai burját ábécé. A halványabb színű betűk csak idegen szavakban fordulhatnak elő
A mai burját ábécé. A halványabb színű betűk csak idegen szavakban fordulhatnak elő
(Forrás: Rákos Attila)

Az [e] hangot a halhában és a burjátban egyaránt az э betű jelöli, míg a kalmükben ez csak szó elején állhat, máshol az е használatos. Kicsit furcsán alakul a [j] hang sorsa: a burját és a halha ábécében nincs önálló jele, hanem az orosz „jésített” betűkkel jelölik, azaz mindig egy magánhangzóval együtt: я = [ja], ю = [ju], е = [je], ё = [jo]. Az oroszban nem létező [jö] és [jü] hangkapcsolatra nem hoztak létre új jelet, ezeket a е ([jö]) és a ю ([jü]) jelöli. Az orosz й betűt mind a halhák, mind a burjátok a hosszú [í] (ий) jelében használják, valamint a záródó kettőshangzók második elemeként egy félhangzós [i] vagy [e]-szerű hang jelölésére (ай, эй, ой, уй, үй), azaz soha sem mássalhangzóként. A kalmükök ezzel szemben a й betűt [j]-ként hasznosítják, noha a я, е és ю betűk helyenként náluk is előfordulnak.

A mai kalmük ábécé. A halványabb színű betűk csak idegen szavakban fordulhatnak elő
A mai kalmük ábécé. A halványabb színű betűk csak idegen szavakban fordulhatnak elő
(Forrás: Rákos Attila)

Az orosz ábécé betűi közül eredeti mongol szavakban a halhák nem használják a к, ф és щ betűket, a burjátok a в, к, ф, ц, ч, щ és ъ betűket, míg a kalmükök a ё, ж, ф, щ, ъ és ы betűket.

Az említetteken kívül az 1950-es években a szovjet-kínai barátság tetőpontján egyes Kínában élő mongol népcsoportoknál is megkísérelték a cirill alapú ábécé bevezetését. Így történt ez a Belső-Mongólia és Mandzsúria területén élő dahúrok esetén, de a Belső-Mongóliában használt ujgur-mongol írás lecserélésével is megpróbálkoztak. Ezek a kísérletek azonban nagyon rövid életűek voltak, s a szovjet-kínai viszony elhidegülésével nyom nélkül el is haltak.

’A mongol ló jó ló.’ – ugyanaz a szöveg halha, burját és kalmük nyelvjárásban és helyesírással
’A mongol ló jó ló.’ – ugyanaz a szöveg halha, burját és kalmük nyelvjárásban és helyesírással
(Forrás: Rákos Attila)

Át kell-e térni a latin betűkre?

Kínában a többi mongol peremnyelv (dahúr, mongvor, tunghsziang, paoan, sárga ujgur, stb.) sem rendelkezik állandósult írásbeliséggel. Ha ismerték és használták is az ujgur-mongol írást századokkal ezelőtt, mára ennek nem maradt nyoma. Az utóbbi időben – mint Kínában sokfelé – a latinbetűs pinjinre alapozva történnek kísérletek anyanyelvi írásbeliség kialakítására náluk is, de az eredmény még kérdéses.

A latin betűk bevezetése Mongóliában is újra és újra felmerül, bár egyelőre kevés gyakorlati eredménnyel. Pártolói több érvet is fel szoktak hozni a latin ábécé mellett, de ezek kevéssé meggyőzőek. Az olyan „érveket”, miszerint a latin betűkkel pontosabban lehet jelölni a mongol hangokat, vagy hogy a külföldiek számára könnyebbé teszik a mongol szavak kiejtését, nem is nagyon érdemes komolyan venni – ezek nem igazán a betűk formáján múlnak. Hivatkozni szoktak még a technikai nehézségekre, arra, hogy a számítástechnikában könnyebb boldogulni a latin karakterekkel, de ez egyre kevésbé állja meg a helyét, hisz ma már a legkülönfélébb írásrendszerek kezelése és megjelenítése sem okoz gondot a számítógépeknek. Különösen furcsa, mikor a mongol cirill ábécé betűinek számítógépek általi nehézkes kezelésére hivatkozva olyan mellékjeles latin betűk bevezetését javasolják, melyek semmilyen más nyelv írásában nem használatosak, így garantáltan hiányozni fognak a számítógépek karakterkészleteiből. Sokszor lehet megfigyelni a latin betűs javaslatokban az ujgur-mongol írás hatását, pl. az elöl- és hátulképzett magánhangzóknak csak az első szótagban való megkülönböztetését. Összességében a cirill írás valószínűleg még jó ideig megmarad a használatban, mert nincs gyakorlati ok a lecserélésére, a lakosság sem igazán támogatja, s nem is lenne szerencsés nehezíteni az újabb nemzedékek hozzáférését a mára tekintélyessé nőtt cirill betűs mongol irodalomhoz. Ami praktikus lehetne, az egy egységes latin betűs átírási rendszer kidolgozása, mert pl. az internetet ma is rengeteg mongol használja úgy, hogy a mongol szövegeket (cseten, fórumban, stb.) latin betűkkel írja le – épp csak ez a latin átírás annyi féle, ahány ember használja.

A halha cirill ábécé latin betűkre való átírásának egy tervezete az 1990-es évekből
A halha cirill ábécé latin betűkre való átírásának egy tervezete az 1990-es évekből
(Forrás: Rákos Attila)

Ajánlott irodalom

Kara, György: Books of the Mongolian Nomads. More than Eight Centuries of Writing Mongolian. Indiana University, Bloomington 2005

Кара, Д.: Книги монгольских кочевников. Москва 1972

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X