nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A pénz-saga
Peng-e a pengő?

Skandináv vagy magyar szó-e a pengő? És mi köze a pengéhez meg a serpenyőhöz?

Fejes László | 2013. november 19.
|  

Napjainkban tombol a Horthy-korszak iránti nosztalgia. Ha le kéne cserélni a forintot, az új pénznem is bizonyára a pengő lenne. Ráadásul ennek igazi magyar neve is, van: mindenki számára világos, hogy a  peng ’cseng, bong’ ige folyamatos melléknévi igenévi alakjából keletkezett, azért pengő, mert a pénzérme peng. Ebben csak akkor bizonytalanodunk el, ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a ’pénz’ dánul penge, norvégul penger, svédül pengar – különösen, ha azt is tudjuk, hogy az utóbbi kettőben az -r csupán a többes szám jele (a mai svédben és norvégban a ’pénz’ szó plurale tantum). Az alakbeli és a jelentésbeli hasonlóság nagy: nem lehet, hogy a pengő e skandináv szavakkal azonos eredetű, és csak véletlenül cseng egybe a penggel?

Szépen peng...
Szépen peng...
(Forrás: mek.oszk.hu / A Dunánál: Magyarok a 20. században (1918-2000))

Nos, nem. Ezúttal naiv ítéletünk a pontos, az idegen nyelvekben való jártasság csak megzavar minket. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a pengő szó főnévként ’tengelykarika’ jelentésben bukkan fel 1501-ben, később ’csengő’ és ’sarkantyútaraj’ jelentésben is felbukkan, de csak 1808-tól adatolható ’ezüstpénz’ jelentésben. Márpedig igen valószínűtlen, hogy a 19. század elején éppen egy skandináv nyelvből vegyük át a ’pénz’ szót az ezüst pénzérmék jelölésére.

Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a pengő alakváltozata a  penge, mely szintén csak a 19. század elején bukkan fel, először ’vágó- vagy szúrószerszám fémből készült lapja’, majd a század második felében szintén ’sarkantyútaraj’, illetve ’kis kés’ jelentésben – sőt, a 20. század közepén a nyelvjárási  ’csengő’ jelentés is felbukkan. Az ilyen alakváltozatok más igéknél is előfordulnak: arról már írtunk, hogy a hulla is a hulló alakváltozata.

De térjünk vissza a skandináv pénzre! Ha megnézzük az izlandit is, látjuk, hogy ott peningar a ’pénz’ (ez a penningur ’pénzérme’ többes számú alakja), és penning néven a középkori Norvégiában is létezett pénzegység, de a mai svédben is előfordul ilyen alakban, ’aprópénz’ vagy ’készpénz’ jelentésben. Erről nem nehéz felismerni, hogy a német Pfennig rokona, az pedig egy váltópénz neve (így hívták a német márka váltópénzét is). Ezek mindegyike a germán *panningaz ’pénzérme’ zóból származik, akárcsak az angol penny. Az, hogy a germán tő miből ered, nem világos, de valószínűleg összefügg az angol-holland pan, német Pfanne ’serpenyő’ szavakkal: a pénzérméket és a serpenyőket ugyanis hasonló technikával, a fém laposra kalapálásával készítették.

Ezeket a pénzneveket más nyelvek is átvették, például a svéd penning mintájára lett a finn márka váltópénze a penni, a német Pfenningből származik a Lengyelország újjáalakulása után rövid ideig használ fenig, illetve a Bosznia-Hercegovinában ma is használt fening. De ami számunkra még érdekesebb, hogy a germán *panningaz szót átvették az ősszlávok is pěnędzь (kb. [penendzi]) alakban, és a mai napig ezt használják a nyugati szlávok ’pénz’ jelentésben: lengyel pieniądz [pjenjondz], cseh peníze [penyíze], szlovák peniaze [penyiaze] (utóbbi kettő szintén többes szám). Korábban a délszlávban és a keleti szlávban is megvolt, a szerb-horvátban pjenez, a régi oroszban пенязь [penjazj] ’pénzérme’ jelentésben; a bolgár nyelvjárásokban ma is előfordul a пенез [penez] ’ékszerként viselt pénzdarab’ jelentésben. 

És miért is érdekes ez annyira számunkra? Olvasóink bizonyára sejtik, hogy azért, mert ezek valamelyikéből származik a magyar pénz is. A magyarba eredetileg penez, piniz stb. alakokban került át (1201-től van rá adat), a magánhangzó eredetileg minden bizonnyal a *penezem ’pénzem’, *penezet ’pénzt’ típusú alakokban esett ki, és csak később, ezek analógiájára a szó többi alakjából is. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából az is kiderül, hogy a középkorban a pénz is használatos volt pénznévként: a forint váltópénze volt.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 Krizsa 2013. november 20. 15:37

A cikkből: "És mi köze a pengéhez meg a serpenyőhöz?"

Pénz: izlandi, norvég, svéd, litván PNG váz,

lengyel PNDZ, szlovák-cseh, magyar PNZ.

Úgy a G, mint a Z később megjelenő hangok, mint a K.

A héber pinká = tál, tányér,

a "csengő" hang a cilcul = csengés és a tányérra a 'caláhat" a manapság használt szó.

5 Fejes László (nyest.hu) 2013. november 20. 08:53

@Max Rockatansky: Köszönjük. A cikkben ez áll: „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a pengő szó főnévként ’tengelykarika’ jelentésben bukkan fel 1501-ben, később ’csengő’ és ’sarkantyútaraj’ jelentésben is felbukkan, de csak 1808-tól adatolható ’ezüstpénz’ jelentésben.”

Természetes, hogy egy szótár összeállításánál egy bizonyos korpuszt használnak, és korábbi előfordulás bármikor felbukkanhat.

4 Max Rockatansky 2013. november 19. 21:47

lexikon.katolikus.hu/L/libert%C3%A1s.html

"1705. I. 1: a lévai tanácskozáson Széchényi Pál érs. a rézpénzt kongónak, az ezüstöt pengőnek nevezte."

3 Fejes László (nyest.hu) 2013. november 19. 15:31

@odinn: Azért etimologizálásnál alap, hogy ki tudjuk mutatni az átvett szót...

2 odinn 2013. november 19. 14:28

És mi a helyzet a fityinggel? A TESZ-beli eredeztetése számomra nem túl meggyőző. Sokkal valószínűbbnek érzek egy germán eredetet, leginkább valamelyik német nyelvjárásból (bár hangzásban az angol Farthing is közel áll, de ennek átvételét azért nem gondolnám).

1 don B 2013. november 19. 14:06

egy pénzért, kettőért nem szán vért ontani

Információ
X