Korábban már egy másik cikkünkben mellékesen megjegyeztük, hogy a magyaron kívül csak az észtben, a hollandban és a svédben írják a maffia szót szót két f-fel. A hollandban és a svédben azonban ez nem jelenti, hogy hosszú [f]-et is ejtenének: már csak azért sem, mert ezekben a nyelvekben nincsenek hosszú mássalhangzók. Ezekben a nyelvekben – hasonlóan a némethez és az angolhoz (csak következetesebben) – a megkettőzött mássalhangzóbetűk azt jelölik, hogy az előttük álló magánhangzó rövid. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért lesz a magánhangzó rövid, hiszen az olaszban hosszúnak hangzik – igaz, az olaszban nem állnak egymással szemben rövid és hosszú magánhangzók, a magánhangzó hosszát a hangsúly és a szótagszerkezet és a szóbeli helyzet határozza meg (csak a nyílt szótagban álló, hangsúlyos magánhangzó hosszú, de szó végén az sem). A magyarázat valószínűleg az, hogy a magánhangzó már a németben lerövidült, ott viszont az eredeti írásmód megmaradt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az észtben eredetileg nem volt [f], kizárólag friss jövevényszavakban fordul elő. Korábban szó elején p-vel, szó belsejében hv-vel helyettesítették, pl. kohv ’kávé’ (hasonlóan a finnben: kahvi). Nem ez a helyzet az észtben, ahol a két f valóban hosszú [f]-et jelöl. Arra azonban nincs magyarázat, hogy miért. Azokon az oldalakon, melyek az idegen szavakban előforduló f és š [s] helyesírásával foglalkoznak, a maffia csupán fel van sorolva, mint kivétel. Érdekes azonban, hogy a mafiooso [maffioszo] ’maffiózó’ egy f-fel írandó. Ez nyilván azzal is összefügg, hogy ebben a szóban a hangsúly az [ó]-ra esik. Az észtben általában az első szótag hangsúlyos, de idegen szavakban vannak kivételek is: ha az idegen eredetű szóban hosszú magánhangzó vagy diftongus van, mindenképpen arra esik. Bizonyos magánhangzók (közöttük a hosszúak és a diftongusok) eredeti észt szavakban is csak az első, hangsúlyos szótagokban fordulnak elő. A maffia alakot esetleg magyarázhatja, hogy az íráskép alapján, a svédből vették át.  Egy másik, jóval kevésbé valószínű lehetőség, hogy a lettből származik, és a kiejtés alapján vették át.

A lettben ugyan nem írják két f-fel (mafija), de az a szabály, hogy ha az első – hangsúlyos – szótag nyílt, magánhangzója rövid, a második pedig zöngétlen mássalhangzóval kezdődik, akkor ez a mássalhangzó megnyúlik.

Dolga van a maffiával: Pintér Sándor belügyminiszter
(Forrás: 2010-2014.kormany.hu / Kovács Attila, MTI)

A magyar esetében sem találunk kézenfekvő magyarázatot az [f] megnyúlására. Az egyetlen kézenfekvő magyarázatnak az tűnik, hogy a -fia végű szavakban a -fia mindig nehéz (hosszú magánhangzót tartalmazó vagy zárt, azaz mássaljhangzóra végződő) szótag után áll: monográfia, pornográfia, etnográfia, filozófia, szófia. Még a -fia utótagú összetett szavakban is ez a helyzet: asztalfia, uramfia, hazámfia, vásárfia, emberfia – csak néhány kivétel van, mint az iafia és a búcsúfia. Az egyedüli fura kivétel a rafia: ezt a magyar helyesírás szerint egy f-fel kell írni, de a nyelvhasználók erre nagy ívben tesznek. Ebben az esetben azonban nem csak más szavak analógiája adhat magyarázatot, hanem az is, hogy a növény nevét angolul is két f-fel írják – a legtöbb nyelvben azonban eggyel, sőt, ph-val.