-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk gyanút fogott: talán bizonyos magyar mássalhangzók nem olyanok, mint a többi. Talán a helyesírási szabályaink sem megfelelőek. Szakértőnk igazat ad neki, de csak részben.
Kedves Imre!
Azért írom így a választ, mert ismerjük egymást, remélem, a többi olvasó se bánja, ha a kérdezőt megszólítom a válaszban. Nagyon jót kérdezel, olyasmit, amit a magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészek már régóta feszegetnek:
![Brin-dza vagy brind-za?](/media/brin-dza-vagy-brind-za.png)
(Forrás: Wikimedia commons)
A dz és a dzs elvileg ugyanolyan mássalhangzók a magyar nyelvben, mint a többi. Erre hivatkozik a helyesírás is, amikor az elválasztásukra ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, mint a többi kétjegyű mássalhangzóra. Nekem azonban úgy tűnik, mégsem pontosan olyanok, mint a többi. Feltűnő ugyanis, hogy ez a két hang magyar szavakban soha nem rövid olyan helyzetben, amikor hosszú is lehet.
Nyilván arra gondolsz, hogy csak szó elején és mássalhangzó szomszédságában rövidek (Dzurinda, brindza, findzsa, merdzsó), de ezekben a helyzetekben hosszú mássalhangzókat egyébként sem találunk. Viszont két magánhangzó között és a szó végén általában hosszan ejtjük őket: bodza, madzag, edz, maharadzsa, tadzsik, bridzs.
Valóban, nyelvészeti szempontból indokoltnak tekinthető legalábbis a dz-t hosszú mássalhangzónak tekinteni, rövid változata a hosszúnak csak ún. pozicionális variánsa, vagyis olyan ejtésmód, ami a hangtani környezetéből megjósolható (ahogy az imént mondtam, szó elején és mássalhangzó szomszédságában automatikusan rövid mássalhangzókat ejtünk). Tehát vagy azt kell mondanunk, hogy a dz az egyetlen olyan magyar mássalhangzó, amely mindig hosszú (vagyis csak némelyik pozicionális variánsa rövid), vagy pedig azt, hogy két mássalhangzónak, egy d-nek és egy z-nek egymásutánja, hasonult változata. (A részlegesen hasonult mássalhangzók ugyanis a dz-hez hasonlóan hosszúak, pl. a t és a j egymásutánjának ejtése hosszú tty, nem pedig rövid ty.)
A dzs esete nem ilyen egyszerű, mert ennek szerintem létezik rövid ejtése magánhangzók között is. Az emlékezetes Kojak felügyelő, Radzsiv Gandhi és Bülent Ecevit nevében, vagy a szegedi Mojo nevű szórakozóhely nevében az emberek röviden ejtik a dzs-t, és én rövid dzs-vel (nem pedig zs-vel) ejtem azt is, aminek az akadémiai helyesírás szerint frizsider az egyetlen „helyes” írásmódja. Tehát a rövid dzs nem hangzik természetellenesnek a magyar beszélők számára, és bár csak idegen szavakban szerepel, röviden is ejtik. A dz viszont tényleg mindig hosszú: elképzelhetetlen például, hogy az Abuladze és Sevardnadze nevekben, vagy bármelyik más -dze végű grúz névben rövid dz-t ejtsünk.
Ez annyira így van, hogy a hosszúságukat nem is jelöljük. Pontosabban csak akkor jelöljük, ha ez nyelvtanilag indokolt, ilyen esetben azonban éppen nem a hosszú ejtést jelöljük, hanem a szóelemzés oltárán áldozunk. Az edz és az eddz hangalakja azonos. Innen nézve a hosszú ddz egyenesen mesterkéltnek tűnik, mintha bizony lenne rövid is. Lehet tudni valamit arról, hogy miért van ez?
A ddz helyesírás nyilván abból származik, hogy az iskolai nyelvtanokban és a helyesírásban a dz-t (tévesen) egyetlen rövid mássalhangzóként tartják számon, pedig világos, hogy vagy egyetlen hosszú mássalhangzónak, vagy két mássalhangzó sorozatának kellene tekinteni. Egyébként nem hívnám az eddz írásmódot „szóelemzőnek”, inkább csak valamiféle analógiának: az ún. szibilánsokra (az s, sz, z, zs hangokra) végződő igék kötő-felszólító módú alakjaiban hosszú szibilánst találunk (pl. hoz ∼ hozz), ennek mintájára írja elő „hosszú ddz-t” a helyesírás. A hosszúság nem jelölése a dzs esetében igazán furcsa: vajon miért nem tükrözi a helyesírás a hosszúságot? Világos, hogy úgy kéne írni, hogy Radzsiv, de meneddzser, maharaddzsa.
Az e-dzés írásmód azért ellenszenves, mert hosszú mássalhangzók esetében nem így szótagolunk: ar-ra, és nem a-rra. Értem én persze, hogy nem lehet másképp, olyan ez, mint az x: le-xi-kon. Az igazi kérdésem azonban az, hogy van-e a szótagolásnak nyelvi valósága. Szóval ha az a feladatom, hogy mondjam ki szótagolva, hogy edzés, akkor így mondom: edz-dzés. De miért? Csak azért, mert így tanítottak, vagy a szótag létezik? Jó, a szótag létezik pl. a verstanban, dalokban egyértelműen, de a szótaghatár is létezik, vagy puszta konvenció?
Ezek a kérdések is nagyon indokoltak, de nagyon messzire vezetnek. Azon, hogy a szótagnak van-e valamilyen nyelvtani jelentősége, vagy pusztán tanult helyesírási és éneklésbeli konvenció, a nyelvészek régóta vitatkoznak. Sokáig egyöntetűen azt gondolták, hogy a szótag nyelvi-nyelvtani valóság, de újabban sok nyelvész azt vallja, hogy csak megállapodás. Ezt az utóbbi álláspontot támasztják alá azok a kísérletek, amelyeket óvodás gyerekekkel és iskolázatlanokkal végeztek különböző nyelveken. Az derült ki, hogy azok, akik nem tanultak kifejezetten szótagolni, azok nem egységesen szótagolnak.
![Ez is megizzaszt, de látná a magyar helyesírást!](/media/ez-is-megizzaszt-de-latna-a-magyar-helyesirast.png)
(Forrás: Wikimedia commons)
Persze vannak a szótagolásnak nyelvileg fontos vonásai, például hogy egyetlen magánhangzót (esetleg magánhangzó-kombinációt vagy szótagalkotó mássalhangzót) tartalmaz, se többet, se kevesebbet. Meg amit írsz is, hogy a hosszú mássalhangzót, ha két magánhangzó között áll, ketté szoktuk választani, az eleje az előző szótaghoz, a vége a másik szótaghoz tartozik. Szóval valószínűleg úgy van, ahogy a kérdésedben is sugallod, hogy a szótagok fontosak, de a határaik nem vagy nem mindig megállapíthatóak. Beszélünk ugyan „szótagolási szabályokról”, de ezeket inkább elválasztási szabályoknak kellene hívni, hiszen csak a helyesírásban, az elválasztásban van jelentőségük.
Egyébként én az edzés szót talán inkább ed-zés-nek szótagolnám, és ezzel rögtön illusztrálom is azt, hogy a szótagolás nem része az anyanyelvünk ismeretének, hiszen neked például inkább az edz-dzés tűnik természetesnek, pedig ugyanaz az anyanyelvünk.