nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Most akkor ki a zsidó?

Az, hogy ki a zsidó, elsősorban attól függ, hogy hol vannak a vesszők a mondatban. Persze nem mindegy, milyen mondatban. Most mindenesetre olyan mondatokat elemez házi szakértőnk, melyek csak dallamukban – írásban a vesszőhasználatban – különböznek, és ennek köszönhetően különbözik a jelentésük.

Kálmán László | 2013. június 27.
|  

Ungvári Tamás az Élet és Irodalom június 14-i számában megjelent cikkében („Az Úr szárnyas angyala”) a következő mondatot írta le:

Azt talán illik figyelembe venni, hogy Szerb Antal a zsidó ősöktől származó katolikus Prohászka Ottokár püspök keresztfia volt.

Egy olvasónk  a következő kérdést teszi fel a mondattal kapcsolatban: „Hogy is van ez? Ki származott zsidó ősöktől? Szerb, vagy Prohászka?” Szerinte a mondat kétértelmű, és úgy lehet egyértelművé tenni, ha vesszőket használunk, méghozzá így:

Ha Szerb Antal származott zsidó ősöktől:

Azt talán illik figyelembe venni, hogy Szerb Antal, a zsidó ősöktől származó katolikus, Prohászka Ottokár püspök keresztfia volt.

Ha Prohászka Ottokár származott zsidó ősöktől:

Azt talán illik figyelembe venni, hogy Szerb Antal a zsidó ősöktől származó, katolikus Prohászka Ottokár püspök keresztfia volt.

Próbáljunk meg igazságot tenni!

Az akadémiai helyesírás ebben a tekintetben kivételesen könnyen elsajátítható, mert ebben az esetben a vesszők használata igazodik a kiejtéshez: oda kell vesszőt tenni, ahol szünet tartható, és ahol egy önálló dallamszakasznak vége van, és oda nem kell tenni, ahol a szünet természetellenes lenne, és ahol nem végződik önálló dallam. Először nézzük az „értelmezőre” (az alaptagot követő módosítóra) vonatkozó AkH.-szabályokat. Ezekben kivételesen az AkH. is a hangsúlyra hivatkozik (ha a dallamra nem is):

248/a. „Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük. Ezt az írásban vesszővel jelezzük: Németh Pétert, a tőszomszédomat kereste.

248/b. „Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is vesszőt tehetünk: Anna, a leánya, varrni tanult.”

Ennek alapján világos, hogy ha Szerb Antal volt zsidó származású, akkor Szerb Antal neve után „értelmező” következik, tehát így kell kezdődnie az idézett mondat írott változatának: „Azt talán illik figyelembe venni, hogy Szerb Antal, a zsidó ősöktől származó katolikus [...]”. És a katolikus szó után is lehet vesszőt tenni az AkH. szerint (én tennék is; olvasónk is tett).

Szerb Antal
Szerb Antal

Ezzel szemben az alaptag előtt álló jelzők írásmódjára az AkH. következő pontja vonatkozik:

247/a. „Az egymásnak mellérendelt, külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészek (s az ilyenekből alakult felsorolások tagjai) közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után: Az Ér nagy, furcsa, álmos árok, [...].”

249. „ Az egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell írásjelet tenni.

a) Az egymás után kötőszó nélkül következő egynemű jelzők és egynemű határozók közé nem teszünk vesszőt akkor, ha alárendelő viszonyban vannak egymással: [...]”

Még sose láttam, hogy valaki vesszőt tett volna egy jelző és az utána következő alaptag közé (pl. fehér, hajó), mert az ilyen szerkezet hangzása ezt egyáltalán nem indokolná. Az AkH. szerint pedig azért nem kell ide vessző, mert „egymásnak alárendelt mondatrészekről” van szó. Nehezebb dolgunk van, ha két egymás utáni jelző áll az alaptag előtt, mert nehéz megmondani, mit jelent az, hogy „egynemű”. De a 247/a. pontra támaszkodhatunk, és akkor megtehetjük, hogy csak külön hangsúlyozott jelzők közé teszünk vesszőt. (Például magában a 247/a. pont szövegében is azt találjuk, hogy külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű, így, vessző nélkül, pedig a külön-külön hangsúlyozott és az azonos szerepű nem „egymásnak alárendelt mondatrészek”.

Prohászka Ottokár
Prohászka Ottokár
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ennek alapján akkor, ha Prohászka lett volna zsidó származású, akkor éppen úgy kellene leírni a mondatot, ahogy Ungvári Tamás tette (esetleg a zsidó ősöktől származó és a katolikus közé lehet vesszőt tenni, ha külön-külön hangsúlyozzuk őket – ezt választotta az olvasó is).

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 Cseresnyési László 2013. június 28. 16:02

@Aardvark hozzászólása és tanulsága érdekes, de én magam (gyenge hejesiiró lévén) a tiszta nyelvtudományi megközeliités helyett inkább azt idéztem az emlékezetembe, hogy mi minden olvasható a püspök úr "Az én antiszemitizmusom" c. kötetében (Budapest, Gede Testvérek, 2003). Tudom, hogy ez a vesszőkérdés vérláziitóan primitiiv (és semmiképpen sem adekvát) megoldási kiisérlete, hiszen a világ bővelkedik öngyűlölőkben, és az se kizárt, hogy Ungvári Tamás valami olyasmit tud, amit mink nem. Az értelmes fogalmazás fontosságára egyébként már magam is gondoltam.

1 Aardvark 2013. június 27. 11:55

Az utolsó bekezdésben említett, Ungvári által helyesnek értelmezett, vesszőtlen verzió nekem nem tűnik helyesnek. Ellentmond az azonos szerepű mondatrészek közé általánosan elvárt vesszőknek. Ha Prohászka katolikus és zsidó származású is egyben, akkor mindkét vallás Prohászka jelzője, azaz felsorolást látunk, ahol igenis tessék kitenni az írásjelet! Más megfogalmazásban "zsidó ősöktől származó, de katolikus" egyértelműsíthetné a dolgot, valamint hasonlóan jó megoldás lehetne a "katolikus létére zsidó származású" szerkezet is.

Számomra a tanulság az, hogy próbáljunk értelmesen fogalmazni (ha lehet).

Információ
X