-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A költészet napja alkalmából szerkesztőink és szerzőink kedvenc verseit adjuk közre. Kálmán László Lermontovval ünnepel.
Idén is megünnepeljük a költészet napját, itt a nyesten. Tavaly Kosztolányi Dezső és József Attila verseit állítottuk egymás mellé, tavalyelőtt pedig a nyelvtanról szóló verseket válogattunk. Idén arra kértük szerzőinket, hogy küldjék el nekünk kedvenc verseiket; ezekből közlünk ma válogatást – több részletben. Kellemes versolvasását kívánunk!
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Állandó szerzőnk ,„A nyelvész majd megmondja...” című rovatunk vezetője, Kálmán László egy Lermontov-verset küldött nekünk – ezzel a megjegyzéssel:
„Az a baj, hogy ez a vers oroszul jó igazán. Áprily Lajos fordította le (más magyar fordítást nem ismerek), de nem jön ki az a feszültség, ami az eredetiben benne van. A dagályos, tragikus romantikus életérzést olyan megdöbbentően ellensúlyozza a játékos nyelvi és gondolati ritmus és a hűvös, racionális meggondolások, hogy az már-már groteszk, és az utolsó két sorban elképesztő módon teljesedik ki ez az egészen végighúzódó baljós, de egyben groteszk előérzet.” E szerint oroszul tudó olvasóinknak más élményben lesz részük az orosz eredeti szöveget olvasva. Így hangzik:
И скучно и грустно...
И скучно и грустно, и некому руку подать
В минуту душевной невзгоды...
Желанья!.. что пользы напрасно и вечно желать?..
А годы проходят - все лучшие годы!
Любить... но кого же?.. на время - не стоит труда,
А вечно любить невозможно.
В себя ли заглянешь? - там прошлого нет и следа:
И радость, и муки, и всё там ничтожно...
Что страсти? - ведь рано иль поздно их сладкий недуг
Исчезнет при слове рассудка;
И жизнь, как посмотришь с холодным вниманьем вокруг -
Такая пустая и глупая шутка...
És így hangzik Áprily Lajos fordítása:
Bú nyom s unalom
Bú nyom s unalom! – Soha senki se fogja kezed,
Ha lelkeden unt ködök ülnek…
Vágy, vágy… de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped,
S elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek!
Szeretni – de kit? Kis időre szeretni mit ér?
Örökre pedig lehetetlen…
Magadba tekints? – hol a múlt? Csak az álma kísér,
S a kín s az öröm szava kúsza, kietlen.
Lázadj, lobogásod előbb vagy utóbb elenyész,
Kihűti a józan ítélet.
S ha bölcs a szemed s hűvösen, hidegen belenéz:
Nem más, suta, ostoba tréfa az élet.