nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Őrülten szexelő állatok

A szaporodás az élővilágban mindent fölülír. Az élőlények arra vannak programozva, hogy minél több életképes utódot hozzanak létre. És ez bizony néha igen furcsa szexuális viselkedést eredményez. Most megmutatunk három állatfajt, amely őrületesen szexel.

nyest.hu | 2014. augusztus 9.
|  

A reprodukció az élővilágban mindenek fölött áll. Ha képes vagy szaporodni: nyertes vagy, ha nem: vesztettél. A szaporodás módja azonban nem mindig olyan, amilyennek amúgy szokványosan elképzeljük. Néhány állatfaj elég merész dolgokat művel, ha a szexről van szó. Az IflScience összeállítása alapján lássuk, hogyan csinálják az állatok!

A bonobók

Az emberen kívül a bonobó az egyetlen olyan állatfaj, amely az örömszerzés kedvéért is szexel. Mondjuk ők egy kicsit hardcore-abbul nyomják: egyáltalán nem számít nekik, hogy éppen ki a partnerük. Az anya-gyerek szexuális érintkezésen kívül mindent szeretnek – tekintet nélkül nemre és életkorra. A nőstények összedörzsölik a klitoriszukat, a hímek szintén összedugják az ágyékukat. De az orális szexet, illetve a közös maszturbációt sem vetik meg. A szex nemcsak az örömszerzés miatt fontos számukra (persze a reprodukción túl), hanem a szociális státuszuk meghatározására és javítására is használják. Ha egy bonobó újonnan csatlakozik egy csoporthoz, nekiáll végigjárni ezt a karrierlétrát...

Méhek

A méhek aztán igazán furcsán csinálják... – főleg, ha az emlősök perspektívájából szemléljük a folyamatot. Egy méhkolóniában (családban), amely 40-80 ezer egyedből áll, egyetlen egyed, a királynő rakja a petéket. A megtermékenyített petékből nőstény ivarú utódok kelnek ki. Ők kétfélék lehetnek: vagy egyszerű dolgozók (belőlük rengeteg van), vagy potenciális méhkirálynők. Utóbbiak egymással harcolnak, mígnem egy szaporodási időszakban körülbelül húsz közülük elhagyja a kaptárat, és közösül a hím ivarú méhekkel, a herékkel. Mindegyikük körülbelül 50 herével közösül, és mindegyiktől összegyűjti a spermiumokat. A megtermékenyítés után újabb harcba kezdenek a potenciális királynők, mígnem csupán egyetlen marad belőlük életben. Ő lesz a méhkirálynő, aki az összegyűjtött spermiumot az egész hátralevő életében fölhasználja arra, hogy megtermékenyítse a petéit.

Őrülten szexelő állatok
Forrás: Wikimedia Commons / Erik Hooymans / CC BY-SA 2.5

Herék, tehát hím ivarú méhek a megtermékenyítetlen petesejtekből keletkeznek. A méhek tehát úgynevezett haplodiploid ivarmeghatározásúak, ami azt jelenti, hogy a haploid, azaz megtermékenyítetlen ivarsejtekből hím nemű utódok keletkeznek, a diploid, azaz megtermékenyített ivarsejtekből pedig nőstények. Petéket néha a dolgozó nőstények is raknak, ezek azonban megtermékenyítetlenek maradnak, így belőlük csak hímek lehetnek.

A herék életcélja a királynő megtermékenyítése. Hogy mennyire így van ez, azt az mutatja, hogy a kopuláció után a heréjük felrobban, és nem sokkal később az egyedek elpusztulnak. De ha még nem is robbanna föl a heréjük, akkor sem engedik őket vissza a családba. A méhkirálynő néhány (maximum 7-8) évig él, a herék 4-5 hétig, a dolgozók pedig körülbelül 8 hétig.

Vörös szalagoskígyó

A vörös szalagoskígyó (Thamnophis sirtalis) elég zordul néz ki, de meglehetősen szelíd állat, nem mérges. De amikor a szaporodásra kerül a sor, akkor kicsit megőrülnek...

A szaporodási időszakban a nőstény állat feromonokat bocsát ki. Ennek hatására egy-egy nőstényre akár több tucat hím is rátekeredik, és féktelen gruppenszexet rendeznek. Annak érdekében, hogy minél eredményesebben tudjanak érvényesülni ebben a káoszban, a hímeknek kétfelé ágazik a péniszük. Így azt a felét tudják használni, amelyik éppen jobban kézre esik...

Őrülten szexelő állatok
Forrás: Wikimedia Commons / Wilson44691

Ezen kívül előfordul az is, hogy a hím annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet a nőstényről, úgy tesz, mintha nőstény lenne, és saját gruppenszexet indít. Ilyenkor a hím kígyóra tekerednek rá a hímek, de hogy miért teszik ezt, az a kutatók számára egyelőre nem világos. A szaporodásban ennek, úgy tűnik, nincs előnye, de növelheti a hím túlélési esélyeit.

Forrás

Craziest Sex Lives of the Animal Kingdom

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
8 Fejes László (nyest.hu) 2014. augusztus 18. 15:57

@bm: Elég sok faj van, ahol a szaporodás lényegében azonos a halállal. Elég a lazacokra gondolni.

7 bm 2014. augusztus 18. 15:19

@Fejes László (nyest.hu): Tudatos döntésre én sem gondoltam, csak ösztönökre. Első hallásra ésszerűnek tűnhet, hogy a fennmaradáshoz a fajfenntartás ösztönének kell erősebbnek lennie, de azért ha elgondolkodom, akkor ez még az egyedi esetekre sem biztos, hogy igaz. Pl. ha egy "felnőtt" állat inkább a reprodukción fáradozik, miközben épp megeszik -> ez esetben az új utódoknak – meg a már meglévő, gondozásra szorulóknak is – annyi (kivéve ha valami fejlett társadalomban élnek, ahol az elhullott szülők utódaitd is gondozásba veszik a többiek). De nagy számokra is hasonló áll: ha arra gondolok, hogy egy populációban mondjuk sokan élik életüket, szaporodnak, és közben néhányan küzdenek az ellenségekkel is, ha úgy adódik, akkor nem biztos, hogy az a nyerő, ha az a kevés "harcos" is inkább a szaporodásra koncentrál. Én azt mondom, aki olyan szituba keveredik, az inkább harcoljon csak, védje magát (ezzel mellékhatásként a populációja többi tagját is), vannak elegen, akik közben nyugodtan szaporodhatnak. Szóval el lehet ezen filozofálni, nyilván sokan megtették már, én csak a tudomány mai állására voltam kíváncsi, mert én még úgy emlékeztem, hogy elvileg (általában) létfenntartás rulez.

6 Fejes László (nyest.hu) 2014. augusztus 17. 19:14

@bm: Félreérted. Eleve nem tudatos döntésekről van szó. A fajfenntartás működik úgy, hogy ha van egy olyan helyzet, amikor dönteni kell a saját élet és az utód élete között, akkor hosszú távon az a faj nyer, amelyiknél az utóbbi az erősebb, vagy legalábbis elég erős. Ennek hiányában ugyanis nem lesz következő generáció. Persze nyilván van egy csomó ellenpélda is (van,a mikor a fajtárs kölyköket zabálják fel stb.), de a faj fenntartásához nem elég a létfentartás ösztöne.

5 bm 2014. augusztus 17. 17:30

@bm: ...OK, látom, hogy az eredetiből van átvéve: "Reproduction is everything in biology. If you reproduce, you win (evolutionarily speaking)." de hát akkor is...

Értem, hogy az ő "ars poeticájuk" az, hogy "...we relish the opportunity to talk about two of our favorite subjects - animals, and genitals", de akkor ez a téma nem az élővilágban az első, hanem az IFLScience-nél (nomen est omen), és nem "evolutionarily speaking", hanem az olvasottság szempontját szem előtt tartva writing, :-)

4 bm 2014. augusztus 17. 16:20

"A szaporodás az élővilágban mindent fölülír. Az élőlények arra vannak programozva, hogy minél több életképes utódot hozzanak létre."

Nem tudom, hogy ez mennyire vita tárgya a tudományban, de én még úgy tudom, hogy – általánosságban legalábbis – a létfenntartás ösztöne erősebb a fajfenntartásénál. Egy-egy ellenpélda említésével nincs bajom, de hogy a bevezetőben en bloc az egész élővilágról írjuk azt, hogy a fajfenntartás mindenek felett, az óriási tévedésnek tűnik számomra. Én vagyok a rosszul tájékozott?

3 Roland2 2014. augusztus 10. 12:39
2 Dödölle 2014. augusztus 9. 19:30

Amennyire felettébb hiányos zoológiai ismereteim terjednek, nem csak a vörös szalagoskígyók hímjeinek "ágazik kétfelé a pénisze", ez más kígyóknál is így van... Csak tájékoztatás végett...

1 Szalakóta 2014. augusztus 9. 16:10

A méhanyák nem élnek 7-8 évig, legfeljebb az 5 éves kort érhetik meg nagy ritkán. Várható élettartamuk 3 év.

A heréket a hereűzés idejéig visszaengedik a kaptárakba.

A leendő anyák még párzás előtt igyekeznek lerendezni egymást.

Információ
X