Nagy felelősség a nyelvi kompetencia mérése, hiszen ha ennek alapján rásütik valakire a fogyatékosság bélyegét, az egy egész életre hatással lehet. Amerikában számos kisgyerek jár így, akikről úgy tartják a pedagógusok, hogy se angolul, se spanyolul nem tudnak rendesen. Egy nyelvész azonban kétségbe vonta az ezt megállapító teszteket – derül ki az Arizónai Állami Egyetem egy mostani cikkéből.

A spanyol anyanyelvű szülők gyerekei általában az angol és spanyol nyelvek teljes kavalkádjában nőnek fel. A körülöttük élő felnőttek legtöbbje egy-egy mondaton belül mindkét nyelv szavait és nyelvtanát használja. Ennek a nyelvészeti jelenségnek a megnevezése a kódváltás. Az kódváltó környezetben felnövő gyerekek nagy valószínűséggel szintén kódváltók lesznek, ami nem azt jelenti, hogy nyelvi fogyatékosságuk lenne vagy helytelenül beszélnének, hanem egyszerűen csak nem a standard angol és spanyol nyelveket beszélik. A tesztek pedig csak e nyelvek helyes használatát tudják mérni, és nem a kódváltók bonyolult és szigorú szabályokra épülő nyelvészeti rendszerét.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az arizonai egyetem egyik nyelvészprofesszora újratesztelte a pedagógusok által korábban már „se angolul, se spanyolul” nem tudónak ítélt gyerekeket, és azt találta, hogy 98 százalékuknak valójában nincsen semmilyen nyelvhasználati fogyatékossága – csupán a tesztek nem voltak elég jók.

A kétnyelvű gyerekek témája égetően aktuális az Egyesült Államokban: jól jelzi ezt, hogy egy másik egyetem kutatói most nyertek egy 3,3 millió dolláros kutatási ösztöndíjat a spanyol-angol kétnyelvű gyerekek fejlődésének tanulmányozására.