Nemrégiben a márka szó különböző jelentéseiről írtunk. Ezzel kapcsolatban kérdezi kommentelőnk:

mi a helyzet a márkázott vajjal?

egyáltalán mi az hogy márkázás?

A kérdés jogos, bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, hogy miért szerepel a bolti vajon a márkázott megjelölés, és milyen eljárást takarhat. Aki azonban ara gondol, hogy a a márkázás a vaj elkészítési eljárásának része, téved.

A márkázott vaj kifejezés eredetileg nem jelent mást, mint hogy a vajat márkajelzéssel látják el. Eredetileg ugyanis a vajat úgy árulták, hogy a termelőtől egyenesen a boltba került, és ott az eladó porciózta ki a szükséges mennyiséget. Később eljött az a korszak, amikor a vaj tejüzemben készült, és az üzem vagy a cég neve alatt került forgalomba. A márkanév egyfajta garanciát jelentett a minőségre.

Rendben, de ugyanez történt a tejjel, tejföllel, sajttal stb. mégsem beszélünk márkázott tejről, márkázott tejfölről, márkázott sajtról! Ennek az az oka, hogy a márkázott vaj ma már nem egyszerűen azt jelenti, hogy a vaj márkajelzéssel van ellátva, hanem egy minőségi kategória: méghozzá a legmagasabb. A zsírtartalma minimum 80% (a sózotté minimum 82%), a víztartalma legfeljebb 16%, a sózott sótartalma maximum 2%. Ezzel szemben a gyengébb minőségű teavaj víztartalma legfeljebb 19%, de minimális zsírtartalma ennek is 80%. A szendvicsvaj zsírtartalma viszont 68 és 72% között mozog, víztartalma 30,5% is lehet.

Ezek az elnevezések tehát egyáltalán nem utalnak arra, hogy milyen minőségi kategóriákat takarnak, sőt arra sem, hogy minőségi kategóriákról van szó. A kategóriaelnevezések kialakulásában bizonyára nagy szerepet játszott a véletlen is.