-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A közoktatás átalakításakor felmerült, hogy a gyakorlóiskolákat is államosítják. De mik azok a gyakorlóiskolák, és hogyan működnek? Miféle munka zajlik egy ilyen intézményben?
Az elmúlt egy évben rengeteg oktatáspolitikai döntés született. Némely változások már a tegnap megkezdődött új tanévtől, némelyek pedig 2013. január 1-jétől lépnek életbe. A nagy, minden iskolát, tanárt és diákot érintő strukturális változások mellett vannak olyanok is, amelyek csak néhány intézményt, képzési formát érintenek, mégsem mondható az, hogy érdektelenek lennének. Az egyik ilyen a gyakorlóiskolák ügye.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az első, sajtóérdeklődésre is számot tartó esemény az volt, amikor kiderült, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nem tudja a korábbi mértékben finanszírozni gyakorlóiskoláit, így azok helyzete ellehetetlenült, ugyanis (intézményenként) több millió forint hiányzott a költségvetésekből. Az iskolák ekkor különböző adománygyűjtési és egyéb kampányokba kezdtek. A Radnóti Miklós Gyakorlóiskola például a Facebookon indított kampányt elsősorban az öregdiákok körében. Végül a jótékonysági koncerteknek és egyéb akcióknak köszönhetően összegyűlt annyi pénz, hogy az iskola működni tud 2012 decemberéig.
Nyár eleje óta pedig úgy tűnik, nincs is szükség a további finanszírozásra, ugyanis az oktatási államtitkárság bejelentette, hogy 2013. január 1-jétől a gyakorlóiskolákat ugyanúgy államosítja, ahogyan a többi, önkormányzati fenntartású intézményt. És annak ellenére, hogy a Magyar Rektori Konferencia azonnal kiállt az egyetemi fenntartású intézmények mellett, még mindig nem lehet semmi biztosat tudni ezeknek az intézményeknek a sorsáról. A gyakorlóiskolákról szóló cikkeinkben bemutatjuk, mennyiben folyik más munka egy gyakorlóiskolában, mint másutt. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy szükség van-e ma ilyen különleges státusú intézményekre.
Mit gyakorol a gyakorlóiskola?
Az már a finanszírozással kapcsolatos vitákból is kiderülhetett az olvasók számára, hogy az úgynevezett gyakorlóiskolákat általában felsőoktatási intézmények, egyetemek tartják fent. Budapesten például az ELTE-nek van három gyakorlógimnáziuma: az Apáczai, a Radnóti és a Trefort. Ezeken kívül van még az ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskola nevű intézmény. De a nagyobb vidéki, tanárképzést folytató egyetemeknek, a budapestihez hasonlóan, szintén vannak gyakorlóhelyeik: Pécsett a Babits Gimnázium, Szegeden a Ságvári, Debrecenben a Kossuth. Ezeket az iskolákat tehát nem az önkormányzatok tartják fenn, mint a legtöbb közoktatási intézményt, hanem az egyetemek.
A gyakorlóiskolák feladata az, hogy az egyetemen végző tanárjelöltek – gyakorlóiskolai szlenggel élve: kistanárok – szakmai gyakorlóhelyéül szolgáljon. Mire van ehhez szükség? Egyfelől arra, hogy az egyetem tanárképző intézetei és a közoktatási intézmények működőképes adminisztratív kapcsolatban legyenek egymással. Másfelől arra, hogy a gyakorlóintézményekben olyan kiváló, különösen felkészült pedagógusok tanítsanak, akik képesek a tanárjelöltek fejlesztését is koordinálni. Ők az úgynevezett vezetőtanárok. Harmadrészt arra, hogy a gyakorlóiskolai diákok kellő toleranciával viseltessenek a tanárjelöltek irányában, azaz „könnyű legyen velük bánni”. (Persze az sem árt, ha a tanárképző intézmény és a gyakorlóiskola közösen fogad el valamiféle koncepciót a két intézmény közti munkamegosztásra nézve...)
A fent leírt idealizált képet árnyalja azonban néhány tényező. Egyrészt: 2005 óta a tanárjelöltek nemcsak gyakorlóintézményekben végezhetik tanítási gyakorlatukat, hanem bárhol, ahol vezetőtanár dolgozik. (Vezetőtanárrá bármely iskola megfelelő kvalitásokkal rendelkező pedagógusa kinevezhető.) Másrészt: megkérdőjelezhető, hogy valóban ilyen „ideális”, laboratóriumi körülmények között kell-e a tanárjelölteket felkészíteni a valós munkára. Harmadrészt: a tanárjelöltek, főleg a természettudományos tárgyak jelöltjei évről évre kevesebben vannak. (A felmerülő problémák sora még hosszan folytatható lenne, de egyelőre elégedjünk meg ennyivel...)
Hogy zajlik a munka?
A gyakorlóiskolai munkában tehát van egy furcsa szereplő, a tanárjelölt, aki egy félév erejéig bekapcsolódik egy (vagy akár több) osztály munkájába, majd mint aki jól végezte dolgát, aláíratja az indexét, és lelép. A dolog persze – a gyakorlati idő rövidsége miatt – furcsa, de nem feltétlenül rossz. A jelölt számára az egyetem előírja, hány órát kell meglátogatnia, mielőtt tanítani kezdene; az óralátogatást nevezik hospitálásnak. Egyrészt be kell járnia a vezetőtanára óráira, másrészt más tanárok óráira is. Külön figyelemmel kell kísérnie annak az osztálynak a munkáját, ahol a tanítani fog. A meglátogatott órák előtt és után a vezetőtanár és a jelöltek (általában több is hospitál egy-egy órán) megbeszélik az óra tanulságait.
A tanárjelölt tehát nem teljesen kintről csöppen be az osztályterembe, amikor tanítani kezd. A gyerekeket van lehetősége a hospitálások alkalmával valamelyest megismerni. A vezetőtanárral azt is előre egyeztetik, megtervezik, hogy a jelölt milyen témát milyen módon fog feldolgozni az osztállyal. Mire belép az osztályba, hogy ő tanítson, ideális esetben már kellően felkészültnek mondható.
Az egyetem azt is meghatározza, hány órát kell a jelöltnek megtartania, és hogy ezekről az órákról milyen dokumentációt kell készítenie (óravázlatok, reflexiók stb.). A tanárjelölt óráin természetesen részt vesznek más jelöltek is, valamint a vezetőtanár. Az órák tanulságait ugyanúgy minden esetben megbeszélik, mint a hospitálások alkalmával. A tanítási időszakot a vizsgatanítás zárja: ez egy olyan óra, amelyen a vezetőtanáron kívül egy felkért vizsgaelnök (egy másik vezetőtanár, vagy az egyetem oktatója) is részt vesz, aki értékeli a jelölt munkáját.
A tanárjelölt tehát az iskolai gyakorlaton töltött fél éve során sokféle szempontból látja a saját leendő munkáját. Hogy a fél év, a megtartott, kb. 15 óra, a hospitált kb. 100 óra sok-e vagy kevés: nehéz lenne megmondani, megjósolni. A gyakorlóiskola minden esetre az a hely, amely ideális körülményeket teremt a kezdő pedagógusnak arra, hogy először kipróbálhassa a szakmáját a gyakorlatban.
Hogy maguk a szereplők hogyan látják saját munkájukat, helyzetüket, cikkünk következő részéből derül ki.