-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A hangváltozások során a hangoknak egy-egy tulajdonsága változik meg. Ha egy nyelvcsalád különböző ágaiban egy alapnyelvi hangnak más-más tulajdonsága változik meg, egészen különböző hangok is megfelelhetnek egymásnak.
Kristóf nevű olvasónk végre tiszta vizet szeretne látni az indoeurópai kérdőszavak poharában.
A kérdésem azt hiszem történeti nyelvészeti magyarázatot kívánna, amelyet egyedül nem találtam meg, ez a következő észrevételen nyugszik, az angolban vannak wh- kezdetű kérdőszavak mint what, why stb., németben is w-vel kezdődőek (was, wie, warum etc.), sőt a szintén germán svédben is var, varför stb., míg a norvég nyelvben – legalábbis a Bokmålban – ezek hva, hvordan, hvilke etc., illetve az angolban is van ott van az a bizonyos how. Ezzel szemben más indoeurópai nyelvekben ezek [k] ill, [q] kezdetűek lehetnek, pl.: latin qui, hindí क्या [kjá] (mi). Mint nyelvészettel foglalkozó hallgató megkaptam a kérdést: no, hogy is vannak ezek rokonságban, (van-e egyáltalán rokonság?). Egy hipotetikus *khw hangra gondoltam, amiből esetleg származtathatóak volnának ezek az alakok, a [k] hang lekopásával és/vagy Grimm törvényévének alkalmazásával. De a szókezdő hangok sokféleségére végül nem találtam megnyugtató és koherens magyarázatot. Hogyan és milyen változások mehettek vége?
Kedves Kristóf, nekem egyáltalán nem a szakterületem az indoeurópai nyelvtörténet, és nyilván itt a Nyest olvasói közt is sokan vannak, akik ezt nálam jobban tudják. De mégsem utasítom el a kérdést, mert amennyire hozzá tudok szagolni, elég jól tisztázható esetekről van szó, bár szerteágazó a történet.
Kezdjük azzal, hogy a a proto-indoeurópaiban (PIE) nem *khw-, hanem *kw-- szókezdetet szoktak feltételezni, vagyis labializált [k] hangot, olyat, ami alapvetően [k]-nak hangzik, de másodlagos artikulációként, a [k] ejtésével egyidejűleg az ajkunkat a [w] ejtésének megfelelően kerekítjük, ezzel a szájüregünkben elég nagy üreget képezve, és így a [k] felpattanásakor kiáramló levegő sajátos hangot eredményez, tessék csak kipróbálni. Ennek a hangnak közvetlen folytatása a latinban qu-val írt hangkapcsolat: lehet, hogy valaha ezt is azzal a bizonyos labializált [kw] hanggal ejtették.
De a világ nyelveiben általánosan megfigyelhető, hogy a történeti változások során a másodlagos artikuláció „sebezhető”, gyengék a túlélési kilátásai. Mivel az ilyen bonyolultabb, egyszerre több képzési mozzanatot tartalmazó hangok egyszerre több hangnak is a rokonai, könnyen leegyszerűsödhetnek, egybemosódhatnak azokkal. Így a [kw]-ban a legkarakteresebb vonás a veláris (a szájüreg hátsó részén képzett) zárhang, ezért könnyen egyszerűsödhet [k] hanggá (például az indoiráni nyelvekben, így a Kristóf által idézett hindiben). A [k]-nak más sorsa is lehet, például a [w]-mozzanat megmaradásával réshanggá gyengülhet (így a proto-germánban labializált [h], vagyis [hw] lehetett a kérdőszavak kezdőhangja). És elölképzett hangokhoz hasonulva palatalizált változatok, így [cs] is származhat belőle, mint a perzsában ([cse] ’mi’). Sőt, mint az indoeurópai nyelvtörténetben is láthatjuk, a két fő vonása, vagyis az, hogy zöngétlen zárhang is meg labiális is, a változás során [p] hangot is eredményezhet (például az oszkban meg az umberben, az ógörög több változatában és több kelta nyelvben), hiszen ez zöngétlen zárhang is meg labiális is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Anélkül, hogy az egyes nyelvcsaládokat és nyelveket végigvennénk (nem beszélve az egyes kérdőszavakról, hiszen például a magánhangzó minősége is befolyásolja a változásokat), megállapítható, hogy a további változások gyakorlatilag ugyanolyan vágányokon haladtak tovább, mint a korábbiak. Így a latin qu- az újlatin nyelvekben [k]-vé egyszerűsödött, a germán [hw] pedig általában [w]-vé, mint az angol what, where stb. esetében (azt hiszem, a svéd és a német [v] ennek erősödéséből származik), vagy [h]-vá, mint az angol who és how szavakban.