nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mederi: @szigetva: Jobb példa lenne a kacsacsőrű emlős csőre.. :) Szerintem vannak relatív dolgok,...
    2019. 04. 19, 17:01  Lenni vagy nem?
  • szigetva: @mederi: Ha egy biológus fórumon elkezded fejtegetni (minden második mondat végén egy szmá...
    2019. 04. 18, 23:14  Lenni vagy nem?
  • mederi: @szigetva: Mint már említettem, érdekességnek szántam, önmagában ez nem etimologizálás.. N...
    2019. 04. 18, 21:36  Lenni vagy nem?
  • szigetva: @mederi: És ennek szerinted mi köze van a te magyar–kínai etimologizálásodhoz?
    2019. 04. 18, 16:55  Lenni vagy nem?
  • mederi: Mindenkinek ajánlom. :) gyogyhirek.hu/a-beszed-genje-a-nyelvtan-es-a-genetika/ A véleménye...
    2019. 04. 18, 14:40  Lenni vagy nem?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Közös eurázsiai alapnyelv?

Régóta él a feltételezés, hogy a ma ismert nyelvcsaládok közös ősre vezethetőek vissza. lehet, hogy ez így is van, de eddig hiányzott a tudományos bizonyíték. Vannak, akik azt állítják, hogy meglelték.

nyest.hu | 2013. május 8.
|  

A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (Az Amerikai Egyesült Államok Országos Tudományos Akadémiájának Közleményei) című folyóiratban megjelent, Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia (kb. Rendkívül jól megőrződött szavak utalnak Eurázsia nyelveinek ősi rokonságára) című tanulmány szerint mintegy tizenötezer évvel ezelőtt beszélték azt az alapnyelvet, melyből minden mai eurázsiai nyelv származik. A cikkel kapcsolatban már olvasás előtt is gyanakvásra ad okot, hogy szerzői között két biológust, egy pszichológus-biológust és egyetlen nyelvészt találunk. Ráadásul nyelvészünk, Andreea S. Calude neve már felbukkant a nyesten is egy másik gyanús projektben, ráadásul Quentin D. Atkinson pszichológus-biológus nevét is olvashattuk már egy nem túl meggyőző kutatás kapcsán. Nem növeli a bizalmat az sem, hogy a szerzők nem egy nyelvészeti folyóiratban, hanem egy elsősorban természettudományokkal kapcsolatos cikkeket közlő folyóiratban tették közzé. 

A szerzők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a történeti nyelvészek miért nem tartják lehetségesnek az egy tizenötezer évvel ezelőtti alapnyelvből való közös származás megállapítását. Először is, ennyi idő alatt a nyelvben annyi hang- és jelentésváltozás megy végbe, hogy nagyon kevés jól azonosítható közös eredetű elem (szó) marad. Még ha egyértelműen tudunk is azonosítani ilyen elemeket, ezek száma túl alacsony lesz ahhoz, hogy statisztikailag bizonyítottan a közös eredetből fakadjon ezek rokoníthatósága, és ne csupán a véletlenek összjátékának köszönhetően. Szerintük azonban vannak szavak, mint a számnevek, a névmások, illetve speciális határozószók (feltehetően itt is a névmási határozószókra gondolnak, mint az ’itt’ és az ’ott’ jelentésűek), melyek igen lassan változnak, éppen ezért alkalmasak lehetnek ilyen távoli rokonság megállapítására is.

A szavak rokonításához a különböző nyelvcsaládokra rekonstruált alapnyelvi formákból indultak ki. Hét nyelvcsaládot vontak be a vizsgálatba: az altajit, a csukcs-kamcsatkait, a dravidát, az inuit-jupikot, az indoeurópait, a kartvélt (a grúzzal rokon kaukázusi nyelveket) és az urálit. Szemfüles olvasóink bizonyára felkapták a fejüket az altaji nyelvcsalád említésére: ebbe a feltételezett nyelvcsaládba a török, a mongol és a mandzsu-tunguz nyelveket sorolják, de ezek rokonságát nem sikerült igazolni. Nem túl meggyőző a nyelvcsaládok területi megoszlását bemutató térkép sem. A nyelvhatárok helyett időnként az államhatárok vannak feltüntetve (pl. a magyar esetében), Észtországban a feltüntetett nyelvcsaládok egyikét sem beszélik, teljesen hiányoznak a Volga-vidéki finnugor nyelvek (erza, moksa, mari, udmurt), Azerbajdzsánban indoeurópai nyelvet beszélnek stb.

A vizsgált nyelvcsaládok területi eloszlása – a szerzők szerint
A vizsgált nyelvcsaládok területi eloszlása – a szerzők szerint
(Forrás: pnas.org)

A vizsgált szavakat a Swadesh-lista alapján válogatták ki (a Swadesh-listáról, illetve hogy mire használható, mire nem, korábban már írtunk). Végül 188 olyan jelentést találtak, amelyet használhatónak minősítettek. Szabályos hangmegfeleléseket eleve nem kerestek, így aztán rokonítottak olyan szavakat, mint az indoeurópai *duwo és az altaji *ti̯ubu ’2’, a kartvél *ṭqub- ’iker’, illetve az uráli *to-ńće ’második’. Ez utóbbi azonban rögtön több kérdést is felvet: először is, érthetetlen, miért rekonstruálják ezt az alakot az urálira: ilyen szerkezetű szó ugyanis csak a finnségiből adatolható, ráadásul a ’második’ jelentés ott is a ’másik’ jelentésből alakult ki, a to- tő jelentése pedig ’az’ – tehát semmi köze a ’2’ számnévhez. Nem csoda, ha ilyen tévedéseknek vagyunk tanúi: az adatok forrása egy tudományosan megbízhatatlan online nosztratikus szótár.

Az egyes etimonokhoz (közös eredetűnek vélt szavakhoz) rendeltek egy számot: azt, hogy hány nyelvcsaládban fordul elő az adott szó: az érték tehát kettő és hét között mozoghatott. Véleményük szerint minél nagyobb ez az érték, annál ősibb a szó. Ez azonban téves következtetés, hiszen az azonos alapnyelvi szintről származó szavak megőrződése a leánynyelvekben egészen különböző lehet. Ráadásul gondolkodhatnánk fordítva is: minél ősibb egy szó, annál valószínűbb, hogy időközben kiveszett – ezt sugallná a Swadesh-lista feltételezett (ám sosem igazolt) alapötlete, a szavak „felezési ideje” is.

Egyetlen olyan szót találtak, mely szerintük mind a hét nyelvcsaládban azonos eredetű: a ’te’ jelentésűt. Hat nyelvcsaládban közös eredetű szerintük az ’én’. Öt szót vélnek közös eredetűnek öt nyelvcsaládban: ’nem’ (tagadószó), ’az’, ’mi’ (személyes névmás), ’ad’, ’ki’ (kérdő névmás). 16 szót vélnek azonos eredetűnek négy nyelvcsaládban: ’ez’, ’mi’ (kérdő névmás), ’ember/férfi’, ’ti’, ’öreg’, ’anya’, ’hall’, ’kéz’, ’tűz’ (főnév), ’húz’, ’fekete’, ’folyik’, ’ugat’, ’hamvak’, ’köp’, ’féreg’. Csaknem ötven szót vélnek azonos eredetűnek három, és 75-öt két nyelvcsaládban. Megjegyeznénk, hogy a felsoroltak közül az ’ugat’ rokonítása nagyon nagy elővigyázatosságot kívánna, hiszen hangutánzó szó – könnyen lehet, hogy a ’köp’ is ilyen. 

A szerzők ezután statisztikai számításokkal kívánják igazolni, hogy az ilyen fokú egybeesések azt mutatják, hogy nem véletlenről van szó. Nehéz azonban ebben hinni, ha már a kiinduló adatok is pontatlanok. Megjegyezzük, hogy az uráli alapnyelvben van jó néhány szó, amely feltehetőleg indoeurópai, illetve indoiráni jövevényszó. Amennyiben ezt a tényt a kutatók figyelmen kívül hagyták, máris megvan a magyarázat az uráli és altaji indoeurópai nyelvek „közelebbi rokonságára”. Mindenesetre a megfelelések gyakoriságából azt a következtetést is levonják, hogy az eurázsiai alapnyelv két korábban kivált ága a kartvél és a dravida, a maradék pedig később indoeurópai-uráli, az altaji–inuit-jupik–csukcs-kamcsatkai ágra bomlott. Ezt genetikai adatokkal keverve ősi népmozgásokra is következtetnek.

A kutatók maguk is felhívják a figyelmet eredményeiknek néhány furcsaságára. Így például váratlannak tűnik, hogy az olyan szavak, mint az ’ugat’, a ’hamvak’ vagy a ’féreg’ jobban megmaradjanak, mint például a náluk jóval gyakoribb ’mond’, ’nap’ vagy ’tud’. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a leggyakoribb szavak igen rövidek, így nagyobb az esély arra, hogy véletlenül hasonlítsanak egymásra.

Konklúzió

Az összehasonlító nyelvészet ma egyetlen módszert fogad el a nyelvek rokonítására: a jelentésük alapján rokonítható szavak között megfigyelhető szabályos hangmegfeleléseket. Ez azt jelenti, hogy nem azt vizsgálja, hogy hasonlítanak-e a szavak egymásra, hanem azt, hogy szabályszerűen különböznek-e. Ennek az a megfigyelés az alapja, hogy a nyelvek az idők során erősen megváltozhatnak, de a szavak hangalakjában megfigyelhető változások szabályszerűek, de legalábbis erős tendenciákat mutatnak. Szabályos hangmegfelelések hiányában viszont nem beszélhetünk nyelvrokonságról.

Természetesen ilyen módszerrel meg lehet kísérelni a nyelvcsaládok kikövetkeztetett (rekonstruált) alapnyelveinek rokonságát is. Hogy ez miért nem szokott sikerülni, arra a a cikk is utal: kevés ahhoz az adat, hogy a rokonságot olyan magabiztossággal tudjuk megállapítani, mint az elő, vagy jól dokumentált kihalt nyelvek esetében.

A cikk szerzői egy alternatív módszert ajánlanak. Könnyű rámutatni arra, hogy ez a módszer miért rossz. A magyar ház és a német Haus szó hasonlítanak egymásra: a négy szerző által alkalmazott módszer szerint automatikusan azonos alapnyelvi eredetűnek kell tekintenünk, ez pedig a német és a magyar rokonságára utalna. A valóságban azonban a magyar ház a finn kota ’sátor’ szóval azonos eredetű, de ha erről nem tudnánk, akkor is legfeljebb azt feltételeznénk, hogy jövevényszó a németből – de semmiképpen nem gondolnánk nyelvrokonságra.

A távoli rokonság megállapítására is csak olyan módszereket használhatunk, melyek a közeli rokonság megállapítására is alkalmasak. Kétségtelen, hogy a cikkben használt módszerrel semmiképpen nem tudnánk a történeti-összehasonlító nyelvészet megállapításaihoz hasonló eredményre jutni: a ma felállított nyelvcsaládokon belül a módszer nem működne – a szerzők maguk sem kísérelnék meg módszerüket ilyesmire használni. Márpedig ha a módszer ellenőrizhető korszakokban nem működik, miért hinnénk, hogy a más módszerekkel nem ellenőrizhető korszakokban működhet. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy itt bizony szemfényvesztésről van szó.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
163 blogen 2014. október 9. 00:32
162 baloch 2013. október 11. 12:13

A cikkből: "A valóságban azonban a magyar ház a finn kota ’sátor’ szóval azonos eredetű..."

Ha felvesszük az eredet-lehetőségek közé a kot, kota hangalakot, akkor ugyanígy fel kell sorolnunk a perzsa "kot" szót is, melynek jelentése erős épület, erődítmény, az alábbi link szerint:

en.wikipedia.org/wiki/Kutaisi

Így már csak a kronológiát kell megbecsülnünk, hogy vajon a perzsával közös tőről származik-e a finn "kota" és a magyar "ház", vagy a finn az alapja mindkettőnek, így a perzsák is a finn és ugor alapnyelvből kapták-e a kölcsönszót?

161 Krizsa 2013. augusztus 26. 08:03

Közös eurázsiai alapnyelv? Igen!

Az úgynevezett szláv "jövevényszavak" problémája.

Az elemzésekhez:

www.scribd.com/doc/65112392/A-magyar-nyelv-szlav-jovevenyszavai - linket vettem alapul. Az összehasonlításra kerülő szlovák szavakat a szlovákai Stefan Varga válogatta össze.

***

Általános ismeretek: A gyök a szavaknak 1 vagy 2 mássalhangzót tartalmazó váza. Vizsgálatunkat – alább – a magánhangzóval (X) kezdődő közös magyar-szlovák-héber gyökszavak elemzésével kezdjük. Ezek csak 1 mássalhangzót tartalmaznak.

A gyökvázak másik típusa 2 mássalhangzóból áll. Ha a gyökvázat különböző magánhangzók töltik fel, gyökszavak keletkeznek.

Az olyan gyök, amelynek az elülső vagy a közbenső magánhangzója variálódni képes: flektált gyök. Ugyanaz a gyökváz az egyik nyelvben flektál, a másikban nem. Azokat a nyelveket, amelyeknek a legtöbb gyöke flektált, és gyökszavai hatalmas szóbokrokat képeznek, gyöknyelveknek nevezzük. A gyöknyelvi kategória a nyelv ősi jellegére utal. A gyöknyelvek alapszókincse tízezer év alatt is csak keveset változott. Ma élő jelentős gyöknyelvek: finn, magyar, héber / arab, az indiai szanszkrit és dravida. A gyöknyelvi állapothoz még közelálló nyelvekből nagyon sok van, ilyen pl. a szláv nyelvek tömbje.

Táblázatainkban a gyökvázakat nagybetűvel fogjuk jelölni. A több, mint két mássalhangzót tartalmazó szavak a gyökváz bővítményei.

A B/V és P/F változó hangot a gyöknyelvészetben kvázi-azonosnak tekintjük és együtt kezeljük őket.

***

A kárpátnyelv

Mivel a KM északi hegyvonulatai képezték a jéghatárt, az időjárás viszontagságaitól jól védett medence az ismételt elhidegedések alatt is mindvégig lakható maradt. Kárpátnyelv alatt a Kárpát-medence (KM) őslakóinak közös nyelvét értjük, amit az európai szubsztrátnyelvvel azonosítunk.

A korai kárpátnyelv az európai ősember nyelve. Az egyszótagú, mássalhangzó torlódásos beszéd, amely a sumér típusú flektáló nyelvállapotot is megelőzte, valószínűleg az utolsó előtti jégkorszakig maradt jellemző Európára. A feltételezhető legkorábbi mássalhangzók a H, J, K, P, T – mind zöngétlenek – amelyeket közé csak elkapott, artikulátlan a, e, i -szerű magánhangzók kerültek.

Megjelenik az L hang, és az R-nek egy korai, nem pergetett változata. A T egyik utódhangja az S, amely majd később és nem mindenhol válik szét S-re és Sz-re.

A finn nyelv őse már a középső jégkorszak idején lekényszerült a délvidékre. Kapcsolatba került az afro-sémi felvándorló törzsekkel, így jutott az artikulált beszédre alkalmas beszédszervek (a „jó gége” és laposabb arc) birtokába. A finnugor nyelvű (finnugor-mínusz-magyar: a továbbiakban az FMM) nagyvadász populáció ezután végleg északra távozott. Ezzel magyarázható, hogy a finn nyelv is flektál, de a később megjelenő 6 mássalhangzó a mai napig hiányzik belőle. A korai kárpátnyelv délvidéken maradó leszármazottja a sumér, a annak utódai a tonális ázsiai nyelvek.

A kárpátnyelv A szláv-magyar-kelta közös előnyelvét az európai szubsztrátnyelvvel azonosítjuk. Jellemzői: egy, maximum kétszótagúság, részleges flektálás, a ragozás kezdetei. A kárpátnyelvi populáció az utolsó jégkorszak idején már az afrikai partokig belakta az egész délvidéket. A kelta protonyelv azonban nemcsak belakta, hanem az óramutató járásával egyező irányban körbe is járta és betelepítette Európát. Megjelenik a B és F hang, de először csak a délvidéken, az egyelőre diftongus O/U, az L hang és az R nem-pergetett előhangja – a D és az S Közép-Európában.

A kárpátnyelv legtovább helybenmaradt populációja még nem húzódott le a délvidékre. Nyelvük a részben artikulátlan közös szláv-magyar előnyelv (KSzM). A kárpátnyelv véglegesen délre költözött populációja a közelkeleti sémi nyelvek őse.

A késői kárpátnyelv az utolsó jégkorszak (kb. 15.000 év) után az egész eurázsiai kontinensen elterjedt és Észak-Amerikába is átjutott. Közép-Európában jelenik meg a G hang – de a Z/Zs valószínűleg Mezopotámiában.

A késői kárpátnyelv jellemzői a flektált egyszótagúakra épülő lineális szóképzés és láncragozás. Szláv tömbje már a KM-ben elkülönült a magyartól. Bár a délvidékről több hullámban visszaérkező protomagyar nyelveknek a gyökei is, az egy és kétszótagú szavaik jelentős része is kvázi-azonos a szláv nyelvekben, az artikuláltság eltérő foka egyre inkább a kölcsönös megértés gátjává vált. S bárhova terjedt később a szláv nyelvcsoport, az ősi mássalhangzó torlódások a mai napig jellemzőek rá.

A magyarok ősei tehát (nyelvileg és genetikailag egyaránt) a kárpátnyelv közös szláv-magyar magja (KSzM) – amely a késői kárpátnyelv időszakában, a KM-ben differenciálódott magyarra és szlávra.

Mivel a Nyest szerkesztősége megtiltotta, hogy itt gyöknyelvészettel foglalkozzam, a kb. 300 szláv „jövevényszó” valószínű eredetét vizsgáló táblázatok és megvitatásuk a: magyarostortenet.gportal.hu/gindex.php?pg=22628518 linknél, a Gyöknyelvek modulban, és/vagy a Gyöknyelvész fórumon fognak felkerülni fel az internetre.

160 elhe taifin 2013. augusztus 25. 11:31

@Pierre de La Croix:

"Új tudomány megalapítása (áltudományok szerint):

1. Nyavalygás amiatt, hogy senki sem foglalkozik velünk.

2. A "Szent könyv" megalkotása. (Logika

3. Viták elkerülése személyeskedéssel, sértegetéssel."

Arra már az Index Alternatív elméletek fórumán is rájöttek, hogy Krizsa gyöknyelvészete inkább vallás, mint tudomány :)) Persze ott is ment a hisztizés :))

159 Pierre de La Croix 2013. augusztus 25. 10:42

Új tudományág megalapítása (15. századtól):

1. Tények és források feltárása

2. Logikai sorrend meghatározása

3. Megvitatása a tudományos közönség előtt

4. Módosítás, hibák kimutatása

Új tudomány megalapítása (áltudományok szerint):

1. Nyavalygás amiatt, hogy senki sem foglalkozik velünk.

2. A "Szent könyv" megalkotása. (Logika

3. Viták elkerülése személyeskedéssel, sértegetéssel.

Emberek, az inkvizíció - a római kor után és megalkotásakor - a legmodernebb itélőbíróság volt, amelyek vizsgálódásokon és logikán alapultak - hibás előfeltevéseken, de logikán. Nem is szólva, hogy kezdetben azok voltak tagjaik, akik a kor jogi kiválóságai is voltak. Vagyis: igen, a modern európai, "nyugati" tudományos gondolkodás - részben, de nem kizárólag - az inkvizíció - IS!!! - örökségén is. Hasonlóan ahhoz, amit szűkebb mértékben elmondható az alkímia - kémia kapcsolatáról. Utóbbinak még sem hánytorgatják fel, hogy háhá, még mindig a bölcsek kövét keresi.

Ha igaz, amit Krizsa a végzettségéről írt, akkor talán tudnia kellene róla, mert ha jól tudom - és tapasztalatból tudom - minden felsőfokú képzésben kötelezőek olyan - "nemszeretem" - kurzusok, amelyek tudománytörténet, a tudományos gondolkodás története stb. címmel futnak.

158 szigetva 2013. augusztus 25. 10:31
157 Krizsa 2013. augusztus 25. 10:24

A bababeszédet is kitakarítják a nyelvészetből! Van ám eszük. Mindent, ami genetika. Persze, hogy szándékosan, na hallod!

A bababeszédet, amiből nagyon sok nyelvi jelenségen túl a legfontosabb, hogy az őshangokat és a rokonhangok megjelenésének kronológiai sorrendjét lehet megállapítani.

Ezt hívják szellemi inkvizíciónak - nem én találtam ki, de azóta is elégedetten nevetek... ezt valaki más írta, hasonló témában:).

156 Diczkó 2013. augusztus 25. 10:06

@Krizsa:

A természeti hangokat úgy utánzom, ahogy akarom. Egyszer kell eldönteni, később már nem sokat változhat, mert a természet folyamatosan visszaigazol. Ezért hasonlóak sok nyelvben a hangutánzó szavak. Ha valaki ősnyelvet keres, éppen ilyenekkel kell kezdeni. A rokonsági viszonyok megállapításánál is hasznos segítség lehet, mivel egyes hangváltozások kihatnak a hangutánzó szavakra is. Pl. a 'kakukk' jelentésű szó csak néhány nyelvben kezdődik réshanggal, zár-réshanggal. (kentum/satem jelenség) Lásd lett: dzeguze; ukrán: зозуля. Ez a "satem" alakok másodlagosságára vall.

A finnugor nyelvrokonságból nem következik a szibériai, sem másmilyen eredet. Az erre tett kísérletek nem hoztak eredményt.

155 Krizsa 2013. augusztus 25. 00:20

MTA Nyelvtudományi Intézet, Nyelvtörténeti Osztály, Dep. of Finno-Ugric and Historical Linguistics:

"Van a szavaknak egy csoportja, amelyet mindig ki kell zárnunk a rokonság bizonyításakor."

MINDIG - kiemelés tőlem, Krizsa. S folytatom a "tudományt":

"Ezek az úgynevezett hangutánzó szavak, melyek hangalakjukban is emlékeztetnek arra, amit jelölnek. Vagy eleve magát a hangzást jelölik (zutty, suttog), vagy olyan dolgot, amelynek jellegzetes hangja van (dongó). Mivel a szavak hangalakja a valóságban megjelenő hangot utánozza, különböző nyelvekben is kialakulhatnak hasonló szavak pl.: magyar: csiripel, orosz: чирикать [csirikáty], angol: chirp [csörp], magyar: miákol, orosz: мяукать [mjáukáty] angol: mew, meow [mjú], magyar: kakukk, orosz: кукушка [kukuska], angol: cuckoo [kukú] — ezért kell őket kizárni a vizsgálatból. Előfordulhat ugyan, hogy rokon nyelvekben azért hasonlítanak ezek a szavak, mert azonos eredetűek: ezt azonban nem tudjuk meggyőzően bizonyítani. Ugyanilyen okok miatt kell a gyermeknyelvi szavakat is kizárni a vizsgálatból. Ha tehát olyan szólistát látunk, mely hangutánzó szavak hasonlóságával próbálja bizonyítani, hogy két nyelv rokon, azonnal tudhatjuk: dilettáns munkáról van szó."

******

Brávó, hivatalos nyelvtudomány!

Szóval? Pl. a közeledő léptek zaját (ember, kisgyerek, medve, oroszlán, macska - füvön, homokon, avaron, barlangban - közelben, távolról, egy, kettő, sok közeledik-távolodik, stb.)... Ilyen hanghatásokat, többszázat, amik már a macska agyában is kódolva vannak,

és belőlük a természeti hangokat utánzó ember hasonló jelentésű 1-2 szótagúakat képezett Alaszkától Antarktiszig...

...nem kell figyelembe venni, mert akkor nem lehetne letagadni a fele szótáranyagot két akármilyen nyelvből, amik soha nem voltak "szomszédságban".

S a valóság helyett bármilyen kitalációkkal: "hangtörvényekkel" el lehet kergetni a NEM-indo (indo?!!!) nyelvűeket Szibériáig.

154 El Vaquero 2013. augusztus 24. 21:25

@Krizsa: "Az meg a legszebb, hogy a hivatalos nyelvészet már odáig pimaszodott, hogy nyíltan kimondja: hangutánzó szavakat egyáltalán nem kell figyelembe venni semelyik nyelvben."

Ilyet nem állít. Persze sok esetben a hangutánzó szavak valóban kivételesek, pl. felrúghatják a fonotaktikát (egyes angol hangutánzó szavak végződhetnek hangsúlyos rövid magánhangzóra, mikor ez elvileg szabályellenes), de ettől még senki nem állítja, hogy nem kéne őket figyelembe venni.

153 GBR 2013. augusztus 24. 19:31

@Krizsa: "Nem is változhatott, mert a természeti hanghatásokból ered, és velünkszületett. Vagyis genetikusan kódolt."

Hat, ez azert egy kicsit meredek, hogy nemreg az intelligenciat genetikailag nem meghatarozottnak tartottad, viszont az egyes szavak hangalakjat igen. Nem csak letezik szerinted egy, nyelvektol fuggetlenul meglevo genetikailag meghatarozott kozos nyelvi sajatossag, hanem egyes szavak pontos hangalakja genetikailag determinalt, nyelvtol fuggetlenul. Ez azert nagyon extrem.

152 Krizsa 2013. augusztus 24. 15:43

@Antiszociális Nyelvészkedő:

muszáj ennyit hazudozni egy szuszra?

151 Diczkó 2013. augusztus 24. 15:36

@mederi:

"Talán valóban volt időszakonkénti eurázsiai nyelvkeveredés kényszerű vándorlások és életmódváltások következtében, ahogyan a "fenszterrel" kapcsolatban gondolom, vagy tényleg volt eurázsiai ősnyelv?"

- Könnyű lenne, ha valaki megmondaná.

Az angolban ma is PENS DOOR az 'ólajtó, ketrecajtó'. Ez még önmagában értelmes, és lehet az ablak előképe, míg a német FENSTER és a többi módosulata már nem annyira.

Ugyaninnen az ABLAK szavunk: LOCKUP 'becsukható'. A jelző általánossá vált, ahogy a fix ablak lassanként kiment a használatból.

/SzVSz/

150 Sultanus Constantinus 2013. augusztus 24. 13:56

@Krizsa: "A gyöknyelvészet egy tudományág, aminek az alapjait (az alapoknak a magyar-héber nyelvpárosra vonatkozó szeletét) én négy év alatt dolgoztam ki."

És mi benne a tudomány? Ezek szerint nem igazán vagy tisztában azzal, hogy a tudomány mit jelent. A tudomány olyasmit jelenti, hogy a feltételezéseket, elméleteket gyakorlati adatgyűjtéssel bizonyítják/alátámasztják, a te tudományágadnak viszont se füle, se farka nincs. Te egyszerűen hasonlóan hangzó szavakat állítasz párhuzamba tök távoli, egymással nem rokon nyelvekből, teljesen figyelmen kívül hagyva azok TUDOMÁNYOSAN BIZONYÍTOTT hangváltozásait, majd kitalálsz rájuk egy nem létező közös jelentést, amiből kialakulhattak, nulla gyakorlati bizonyítékkal mögötte...

149 Krizsa 2013. augusztus 24. 13:06

Az meg a legszebb, hogy a hivatalos nyelvészet már odáig pimaszodott, hogy nyíltan kimondja: hangutánzó szavakat egyáltalán nem kell figyelembe venni semelyik nyelvben.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X