-
tenzo: Sztem az ocsúdik szláv lesz. Oroszul ocsúdik - очнуться, szem - око, очи. Felnyílik a szem...2021. 03. 04, 19:14 Ocsú és ocsúdik
-
mederi: @szigetva: 19 Ami kezdeti feltételezéssel indul, nem cáfolható, de rendszere bizonyítható,...2021. 03. 01, 08:46 Mi végett kell beszólni?
-
szigetva: @mederi: A hozzászólásaidra nehéz reagálni, mert amit írsz azt nem nagyon lehet a nyelvtud...2021. 02. 28, 13:08 Mi végett kell beszólni?
-
mederi: Az ok és a cél szavak használata -mint a "miatt" és "végett"- esetében, szerintem azért cs...2021. 02. 28, 12:45 Mi végett kell beszólni?
-
szlagy1: Én ebből a 10-ből szívesen kivenném Esterházyt, Nádast, Konrádot, Hemző Károly (fotográfus...2021. 02. 26, 17:19 Kik a legtöbbet idegen nyelvre fordított...
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A szavak egyik nyelvből a másikba vándorlása, az ennek során bekövetkező változások gyakran jól leírhatóak, szabályosak, mint egy röppálya. De mi van, ha gellert kap a golyó?
Arról már korábban is írtunk, hogy hiába tűnik úgy, hogy a kapál, parancsol vagy a vádol igéket a kapa, a parancs, illetve a vád főnévből képeztük, a helyzet éppen a fordítottja: az igéket vettük át a szlávból, és ezekből a magyarban született meg elvonással (angolul backformation, ami kb. ’visszaképzés’) a főnév. A szláv átvételek közül nem csak ezekkel esett meg hasonló, vannak még kacifántosabb történetek is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A szláv obraz ’kép’ szó legkésőbb a 14. században kerülhetett be a magyarba ábráz alakban – legalábbis A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint ekkor már felbukkan nyelvemlékeinkben. Csakhogy a magyarra ma sem nagyon jellemző, hogy főnevek z-re, pláne áz-ra végződjenek, annál inkább jellemző ez az igékre. A nyelvhasználók ezért ezt a jövevényfőnevet hamarosan igeként kezdték használni: a 15. századtól adatolt ábráz ige jelentése ’megjelenít, elénk állít’ volt, és ebből képződött – legkésőbb a 16. században – a hasonló jelentésben ma is használt ábrázol, illetve az ábrázat ’arc’ is. Maga az ábra csak a 18. század második felében bukkan fel, Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótára című munkája szerint Barczafalvi Szabó Dávid először ’forma’, majd ’dráma’ (szomorú ábra ’tragédia’, víg ábra ’komédia’) jelentésben kívánta elterjeszteni. Mai ’rajz, kép’ jelentése csak a reformkorban jelenik meg.
Nem világos, hogy ebbe a szócsaládba tartozik-e az ábrándozik ige. Ha igen, akkor is többféleképpen eredhet az ábrázból. Az egyik lehetőség, hogy egy korábbi *ábrázdoz alakból jött létre az *ábráldoz, majd a mai ábrándoz(ik) forma. Ez a szokatlan hangváltozás azonban nincs adatokkal alátámasztva. A másik lehetőség, hogy az ábra főnévből képezték. Ennek ellentmond, hogy népnyelvi, és nem nyelvújítási szónak tűnik (az viszont igaz, hogy csak a 18. század végén bukkan fel), de az is, hogy a -ndoz(ik) képző nem szokott főnévhez kapcsolódni. Az ábránd viszont egészen biztosan Szemere Pál nyelvújítási alkotása: a főnevet ő az ábrándozik igéből vonta el.