-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A többszörösen összetett szavak kérdése helyesírásunk neuralgikus pontja. A helyesírási szabályzatok eleinte végletesen megengedőek voltak a kötőjel használatában, majd az előírások egyre szigorodtak. Az egyre frissebb kiadások egyre részletesebben foglalkoztak a kötőjelezéssel – részben megkönnyítve, részben megnehezítve a szabályzatot használók dolgát.
Az MTA által kiadott helyesírási szabályzatok nevét – függetlenül azok pontos címétől és kiadási évétől – egységesen AkH.-ként rövidíti a szakirodalom. Ha különböző kiadásokról is szó van egy munkában, akkor ezeket az AkH. rövidítés után írt évszámmal különböztetik meg egymástól. Mi is így járunk el. Az évszám utáni szám pedig a szabály számát jelenti, nem pedig az oldalszámot.
Az első magyar helyesírási szabálykönyvek még csak a kötőjel használatának egyes eseteit tárgyalták. A 20. század első felében már a gondolatjel is megjelent az írásjelek felsorolásában, és a kötőjel alkalmazásáról is több szó esett. Most a II. világháború utáni szabályzatokban vadászunk a kötőjelekre.
Az I. Béke-világkongresszus 1949. április 20–25. között volt Párizsban, a II. pedig 1950. novemberében az eredetileg tervezett London helyett Varsóban. Ez utóbbin alapították meg a Békevilágtanácsot, melynek 1953-as és 1971-es ülésszaka Budapesten volt. Érdemes megnézni az 1953-as budapesti eseményről készült diafilmet – helyesírási szempontból is.
A most érvényes szabályzat első kiadása 1922-ben jelent meg, s kisebb változtatásokkal még hét kiadás és számos lenyomat jelent meg 1946-ig. Ehhez képest az első, kötőjelek szempontjából érdekes változások az 1950-ben napvilágot látott, a „Második Békevilágkongresszusra” felajánlott 9. kiadásban bukkantak fel. Ekkorra eltűnt például az az 1922-es szabály, mely lehetővé tette a kötőjelek szinte korlátlan alkalmazását. Ez így szólt:
„Általában, mikor kétségünk van, hogy összeírjuk-e a szókat vagy ne, kisegítő eszközül szolgál a kötőjel. Mindig föloszthatjuk vele az igen hosszú összetételeket áttekinthetőbb csoportokba; pl. csomagszállító-részvénytársaság, haláleset-fölvétel. — Csak arra ügyeljünk, hogy többszörös összetételben a szorosabban összetartozó részeket együtt hagyjuk, pl. gyász-istentisztelet (nem gyászisten-tisztelet).” (AkH. 1922. 195.)
(Forrás: Fortepan / MZSL, Ofner Károly / CC BY-SA 3.0)
Az 1950-es szabályzatban ezt a szabályt nem leljük, és a mű szemérmes hallgatásba burkolózik arra nézvést, hogy a hosszú, többszörös összetételeket hogy kell írni. Azt ugyan megtudjuk, hogy az „összetett szókat egybeírjuk” (AkH. 1950. 143.) – de azt nem, hogy mit tegyünk, ha ezek igen hosszúak. A szerzőgárda mentségére legyen mondva, hogy az előszóból feketén-fehéren kiderül, hogy az 1950-es szabályzat még nem egy kész állapotot tükröz.
„a dolgozók tömegeinek a művelődés sáncaiba való fokozatos bejutása, s az a törekvés, hogy ezt mi is megkönnyítsük, azt tette szükségessé, hogy a helyesírási albizottság a reformot alaposan megfontolja. Így a reformtárgyalásokhoz: minden apró részletkérdés körültekintő vizsgálatához több időre van szükségünk, mint amennyire eredetileg számítottunk.” (AkH. 1950. 5. o.)
(Forrás: Fortepan / Kovács Márton Ernő / CC BY-SA 3.0)
A kötőjel használatát tucatnyinál is több esetben írja elő az AkH. 1950. A szabály számát zárójelben közöljük, a példákat és a szakkifejezéseket a szabályokból idézzük.
- néma betűre végződő idegen tulajdonnévhez a toldalék kapcsolására: Voltaire-nek, bordeaux-i (127.)
- utcák és terek nevében: Üllői-út, Ady Endre-utca, Marx-tér (183.)
- az összeolvadásból keletkezett megyék nevében a tagok közé: Bács-Kiskun megye (184.)
- személynevekkel összetett főnevek: Himfy-versszak, Kossuth-kalap (186.)
- a fentiekből képzett melléknevek: Árpád-kori, Ráfael-szerű, Petőfi-téri (155., 187.)
- ezernél nagyobb számnevek hármas számcsoportok szerinti tagolására: ötmillió-hatvanötezer-négyszázharminckettő (167.)
- számjeggyel írt számok és a toldalék közé: aug. 1-én, 20-án, az 1514-i parasztforradalom (233., 235., 236.)
- a kiki összetett névmás ragozott alakjaiban: kit-kit (177.)
- sor végi elválasztás: mun-kás (217.)
- -e kérdőszócska: látod-e? (218.)
- szóismétlés, megkettőzött igekötők: lassan-lassan, meg-megáll (219.)
- mellérendelő szóösszetételek és ikerszók jó része: jár-kél, várva-vár, ici-pici (162–165., 220.)
- összetett családnevek: Konkoly-Thege (221.)
A fenti szabályok jó része ma is érvényes. Annak ellenére, hogy meglehetősen bejáratott szabályokról van szó, számos pont szerepel a leggyakoribb helyesírási hibák között. Lássuk azokat a pontokat, amik azóta megváltoztak!
Az idegen tulajdonnevek és a hozzájuk kapcsolódó toldalékok kérdéskörét az 1954-es szabályzat egészítette ki azzal, hogy a kettőzött betűre végződő névhez az azonos mássalhangzóval kezdődő toldalékot kötőjellel kapcsoljuk: Kiss-sel, Mann-nal, Marr-ról (AkH. 1954. 230, 285–286.). Ennek célja az volt, hogy a családnevek egységességét megőrizzék. A keresztnevek esetében azonban a most is érvényes szabályozás az egyszerűsített írásmód mellett tör lándzsát: Bernadett ~ Bernadettel, nem pedig Bernadett-tel (AkH. 1984. 163.). Úgy hírlik, a következő szabályzat már Bernadett nevének egységét is védeni fogja.
Ugyancsak a tulajdonnevek kérdésköréhez tartozik az utcanevek írása. Az 1954-es 10. kiadás 246. pontja szakított azzal a korábban is vitatott gyakorlattal, hogy a közterületek nevében a köznév elé kötőjel kell: tehát Üllői út, Ady Endre utca, Marx tér. Ez hatalmas változás volt, hiszen az összes, korábban szabályosan írt utcanévtáblát ki kellett cserélni. Pedig egy-egy utca átkeresztelése sem kis költség...
A számnevek tekintetében az AkH. 1954. emelte az egybeírás határát ezerről kétezerre (AkH. 1954. 190–191.) A számjegyekhez kapcsolt toldalékok esetében az elseje, elsején, elsejéig szavak írásáról viszont csak a legutóbbi, 1984-es szabályzat rendelkezik egyértelműen úgy, hogy a számjegyes írás esetén a j is része a toldaléknak: 1-je, 1-jén, 1-jéig. A 10. kiadásban minden különösebb magyarázat nélkül találjuk csak a november 1-jéig példát (AkH. 1954. 435.).
Ugyancsak az 1954-es szabályzatban a ki-ki már ragok nélkül is kötőjeles. Ebben a mintegy kétszáz új szabállyal bővített kiadásban jelenik meg az az érv is, hogy az ikerszók közül azokat kell egy szóba írni, melyek csak a végükön toldalékolhatók (AkH. 1954. 154–156.).
A többszörös összetételek kérdéséről az 1954-es szabályzat már nem hallgat. Mereven azonban nem szabályozza azt, hogy mikor kell kitenni a kötőjelet – használjuk akkor, ha a szó „egybeírva nagyon hosszú volna” (AkH. 1954. 217–218.). Másutt pedig annyit mond, hogy a három elemből álló összetételekben gyakran, az ennél több elemből állókban pedig többnyire kötőjelet használunk (AkH. 1954. 396.). A példák között megtaláljuk a béke-világkongresszus szót is, amit a 4 évvel azelőtti kiadásban még egy szóba írva olvashatunk a szabályzat legelején. Csak az 1984-es szabályzat fogalmazza meg a többszörös összetételek helyesírását szabályzó, sokat vitatott 6:3-as szabályt:
„A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat. [...] A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már többnyire kötőjellel tagoljuk a két fő összetételi tag határán” (AkH. 1984. 138.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az ugyancsak sok vitát kavaró mozgószabály első változata már 1954-ben bekerült a szabályzatba (AkH. 1954. 219. vö. AkH. 1984. 139. b.), bár maga a mozgószabály terminus és a részletes kifejtés már csak a 11. kiadásban jelent meg (AkH. 139.). A mozgószabályok a többszörös összetételek speciális eseteit tárgyalják. Most nem térünk ki ezekre a szabályokra részletesen, hisz Mindennapi helyesírás sorozatunkban leggyakrabban a többszörös összetételek helyesírása kerül terítékre – olvasóink ott bőséges információt találnak.
A sebtében készült 1950-es szabályzatból kimaradt az a már a 19. században is megfogalmazott szabály, miszerint az egymást követő, azonos utótagú összetett szavak közül csak az utolsóban írjuk ki az utótagot, és az elhagyott részre kötőjellel utalunk, például nyelv- és irodalomtudomány. Ezt a hiányt 1954-ben pótolták, és az azonos előtagú szókapcsolatokra is kiterjesztették: bortermelő és -értékesítő szövetkezet (AkH. 1954. 403–404.).
(Forrás: Fortepan / Nagy Gyula / CC BY-SA 3.0)
A manapság is sok vihart kavaró kötőjel mellett szólnunk kell majd még a gondolatjelről, valamint testvéréről, a nagykötőjelről is. 1954-ben Benkő Loránd javaslatára vezették be a nagykötőjel nevű új írásjelet, a kötőjel terheltségének csökkentésére. Arról, hogy mikor alkalmazzuk ezt a jó hatvan éve használt „új” jelet és a gondolatjelet, cikksorozatunk zárórészében olvashatnak. Az is kiderül majd, mi mikor milyen hosszú volt.
Források
Szemere Gyula (1974) Az akadémiai helyesírás története (1832–1954)
MTA (1922) A magyar helyesírás szabályai. (AkH. 1922)
MTA (1950) A magyar helyesírás szabályai. (AkH. 1950
MTA (1954) A magyar helyesírás szabályai. (AkH. 1954)
MTA (1984) A magyar helyesírás szabályai. (AkH. 1984)